Mai idézetünk Andersen hasonló című meséjéből való (magyarul álommanó néven szokták futtatni). Gyönyörszép piros Cadillac-kel fejfájós ember érkezik egy templom elé. Odabent egy csoportfoglalkozás zajlik, első blikkre gyászfeldolgozás, egy hölgy könnyes arccal siratja a bátyját, nem tudja, mi lesz vele nélküle. Fejfájós úr is leül a többiek közé. A csoport vezetője meg is szólítja, így megtudjuk, hogy Andrénak hívják, a neje csontrákban halt meg. A foglalkozást követően süti-kávé mellett beszélget a bátyját-vesztett nővel, aki az akcentusa alapján kiszúrja, hogy Dél-Afrikából kellett André érkezzen. Belsőséges mondatokat váltanak, mintha nem is csak most találkoztak volna, hiába, a közös sors, a veszteség nagyon könnyen összeköt. A férfi felajánlja, hogy hazaviszi kocsival a gyalogláb lévő nőt. Julis a konyhában gezemicét rámolászik. mikor fura hangokat vél hallani. Kirongyol a nappaliba, ahol valami illékony, füstszerű szellemalak rajzolódik ki, majd eltűnik. André tényleg hazavitte a nőt, a házában kávéznak-beszélgetnek tovább. Csajszi közli, hogy ő már nem akar többet sírni, mire a fickó erőteljes győzködésbe fog, sírjon csak nyugodtan, szemében a szívemnek kedves pszichopata lángocskák éledeznek. Aztán biztosra megy: telefújja a nő szemét valamiféle piros porral, amitől az könnyezni kezd, és nem lát semmit. A pasi erre átalakul rém undorító bogárfejű izévé, és lenyalogatja a nő könnyeit. Az továbbra sem lát, úgyhogy vakon tapogatózva magára rántja a könyvespolcot, és többé nem kell aggódnia a fogyatékkal élés problémái miatt. Főcím.

Nick, Hank és Rosalee Monroe-nál vacsoráznak, és éppen Renard-ot tárgyalják kifelé. A hölgytől megtudjuk, hogy a férfiakat varázslószörnynek szokás nevezni (nem boszik, hol itt az egyenlőség), de szörnyek elvileg nem lehetnek hercegek. Ebből kilogikázzák, hogy a százados fattyú kell legyen, és valószínűleg a család többi tagja nem annyira rajonghat érte. És hogy ezért olyan fontos neki egy Grimm szövetséges, mert így előnyösebb helyzetben van a családdal szemben. Nick szerint muszáj a végére járniuk, hogy ki kinek az oldalán áll, és hány oldal van egyáltalán. Másnap reggel nyomozóink Wu kíséretében helyszínelik a megvakult gyászoló nőt, az őrmester ismét csillogtatja néhányszor a humorát, de az olvasókat megkímélném tőle. A helyszínen két kávéscsésze, és csak az egyiken van rúzsfolt, ebből Nick éles ésszel megállapítja, hogy Mollynak vendége volt (haver, hozzám ne gyere el, mert rosszabb napjaimon azt hiszed, egész futballcsapatot láttam vendégül, pedig csak lusta voltam mosogatni). A nő telefonjában szerepel a tegnapi programja, így a gyászcsoport is a nyomozók tudomására jut. Erőszaknak nincs nyoma, de a hulla szeme feldagadt és nagyon vörös, a kezén is van szorításnyom – szóval a boncolás majd többet elárul. A templomban sem kapnak túl sok segítséget, Andréról ugyan mesél a lelkész, de sokat nem tud róla mondani. Jön viszont a telefon a halottkémtől, úgyhogy Nick és Hank oda indulnak.

Adalind Bécsben egy idős asszonnyal találkozik, együtt teázgatnak. A néni rém csúnya boszorkányszörny, mindent tud, amit meg nem, azt megsejti. Így például érzi Adalind terhességét is, mire a nőcske robbantja az e heti bombáját: fogalma sincs, hogy a gyermeknek ki az apja, mert Renard mellett erősen versenyben van a tesója is. Egy biztos, a baba királyi származék, a nyanya megtiszteltetésnek tekinti, hogy segíthet. Itt megint aljas tervelés van, akárki meglássa. Az álomszép piros Cadillac fékez egy ház előtt, Andrénak még mindig nagyon fáj a kis feje, és még mindig gyászol, csak most egy másik csoportban adja elő ugyanazt. És visszatért bonctündérke! Jaj, de hiányoltam már, végre előszedték! A szokásos hozzáértéssel és magabiztossággal közli, hogy a halott nő amúgy megfulladt, de a halála előtt megvakult egy parazitás fertőzés következtében. Bonctündérke természetesen élete egy szakaszában trópusi betegségeket tanulmányozott Kenyában, így simán vágja, hogy ez folyami vakság, azzal a különbséggel, hogy ezek a férgek nem a csípés nyomán, a bőr alatt szaporodtak, hanem közvetlenül a szembe kerültek, és csak ott szaporodtak el. Viszont passzolja, hogy Portlandben hogy kaphatott el valaki egy ennyire trópusi betegséget.

André közben új lányt vitt hazáig, őt is megvakította és könnyeit lenyaldosta, fúj. Viszont a lány tesója hazaér, és a hátsó ajtón át berohan, a férfi elmenekül, a nővér viszont meglátja az elhajtó álomautót. Nyomozóink közben szorgalmas munkával kizárnak egy sor lehetőséget: a folyami vakságot okozó szúnyog nem él meg az Államokban, szóval ilyen eset még nem volt az országban. Molly sosem volt az államhatáron kívül, Afrikában pedig pláne nem. Nick már kezdi sejteni, hogy nem mezei szúnyog, hanem valami féllény felelős a parazitákért. Andréról fantomkép készült a gyászcsoport vezetőjének beszámolója alapján. Hank kapja a telefont az újabb áldozatról, aki ezúttal életben maradt. Juliette érkezik a fűszerboltba, arról faggatja Rosalee-t, hogy a szer, amit tőle kapott, okozhatja-e a hallucinációit. Látva, hogy a nő mennyire kivan, a rókuci felajánlja, hogy hazamegy vele. Julis ennek örül, most nem szeretne egyedül lenni.

A nővér beszámol az általa látottakról a nyomozóknak. A férfit nem tudja leírni, de a kocsiját igen – és itt kiderül, hogy szívünk Wu őrmestere penge az amerikai benzintemetőkben, azonnal vágja típusra, évjáratra, hogy csak egy 59-60-as Cadillac lehet a keresett autó, így piros-fehér színben azért elég feltűnő, lássuk be. Nővér még elkottyantja, hogy a húga is gyászcsoporton volt, aztán rohan hozzá a kórházba. A helyszín az előzővel egyező, itt is kettesben kávéztak – de vajon az elkövető miért vakítja meg az áldozatokat, hiszen nem bántja őket, agyalnak a rendőrök. Wu körözteti a Cadillac-et, Hank beküldi bonctündért a kórházba, összehasonlítani. Julis és Rosalee hazaérnek, a királylány elmeséli a gyógyszerbevétel óta megélt élményeit. Rókuci többször is biztosítja a saját épelméjűségében kételkedő nőt, hogy hisz neki. Megbeszélik, hogy Rosalee mivel is foglalkozik valójában (az alternatív gyógyászat ilyen szép körülírását szerintem le kéne védetni), Mielőtt nagyon belemélyedhetnének, Juliette megint hallja a hangot, és látja is az alakot felrohanni a lépcsőn, majd gomolyogni kicsit a hálószobában – ám Rosalee nem hall és nem lát semmit. Kínos, úgy tűnik, Julis mégiscsak hallucinál.

A századost rossz álmok gyötrik, majd felriadva Juliette-et találja maga mellett az ágyban. Próbálná győzködni a nőcit, hogy hess a sunyiba, az ő érzései már megváltoztak – mire a nő semmi perc alatt undorító banyává alakul, és csókot szeretne, mint régen. Szegény főrendőr csak ordítani tud a borzalomtól. Másnap reggel Monroe és Nick a lakókocsiban olvasgatnak, mikor Hank érkezik. Monroe olvassa fel a rég halott Grimm-ős beszámolóját a kenyai vadászatról, amikor két hét alatt sikerült egy könnydézsmáló bagócsot elejteni. Az elvetemült féllény amúgy csak Afrikában volt eddig honos, és olyan helyeken szeret lenni, ahol az emberek sokat sírnak. Gyakorta visszajár az áldozatai családjához, hogy a gyász okozta könnyekből ismét belakmározhasson. Viszont az agyában ocsmány vörös férgek hemzsegnek, valószínűleg ettől fáj folyton a feje. Bonctündér telefonál, a második áldozatnál ugyanazokat a parazitákat találta, viszont ezek sokkal nagyobbak, és egyre jobban nőnek. A nyomozók is vizitelnek egyet a kórházban, a nővér védené a húgát tőlük, most végre pihen, de hatalmas fájdalmai vannak, talán nem kellene kikérdezni – mikoris a tesó felijed, letépi a kötést, és mi látjuk, ahogy a randa férgek már teljesen felzabálták a szemét, és tekergőznek kifelé belőle. Hank-nek viszont kapása van, a Cadillac egy iskola előtt parkol.

A suliban gyászcsoport zajlott, úgyhogy a kifelé tartó tagok között simán kiszúrják a nőt hazavinni igyekvő Andrét. Természetesen nem lehet feltűnés nélkül odasétálni, hanem rohanni kell egyenruhában – úgyhogy a férfi visszafordul az iskola felé, és berohan az épületbe, a rendőrök meg eszük nélkül kergetik. Felszaladnak az emeletre, de nem lelik a pasit, úgyhogy szétválnak, Wu és Hank még feljebb mennek, Nick meg fülelni kezd, mert valami furcsát hall. Kis keresgélés után meglátja, hogy az egyik teremben a keresett személy épp az ablaknak verdesi magát (hát légy a nyomorult, mi mást tenne), mire fegyverrel a kézben benyomul és letérdelteti. Már épp megbilincselné, mikor André visszafordul és Nick szemét is telefújja vörös porral. A nyomozó másodpercek alatt megvakul, annyit még lát utoljára, hogy a bagócs egy asztal kidobásával kinyitja a zárt ablakot, és azon keresztül elmenekül. Hank és Wu is befutnak, de sokat már nem tudnak tenni a helyzet javításáért. Nick arra kéri Hank-et, hogy ne kórházba, hanem Rosalee-hoz vigye. André menekülés közben megállít egy autót, és a tulajt kikapva a kormány mögül azzal menekül tovább.

Rosalee és Monroe aggódva várják Nicket a boltban. A rókalány utánaolvas a parazitáknak, és az a helyzet, hogy a horgas tüskéikkel beleakaszkodnak a szembe, így lehetetlen őket kimosni. Mikor a nyomozók végre megérkeznek, a dúvad rögtön ráönti Nickre az összes információt a férgekről, amit sikerült megtudni, amin Rosalee viszont teljesen kiakad, mert szerinte ezt nem kéne. Nick szemét nyitva kell tartani, és lámpával belevilágítani, mert a paraziták jobban nőnek a sötétben. Miközben ezt intézik, világossá válik, hogy a látása elvesztése következtében Nicknek kiélesedett a hallása, olyan dolgokat is meghall, amit a többiek nem (itt azért erősen Sentinel-beütést éreztem a megvalósításban, ami engem kicsit zavart. Máshogy ezt nem is lehet?!). Közben Rosalee megtalálja a könyveiben a gyógymódot, de ahhoz ki kell vájni a könnydézsmáló bagócs szemét. Legfeljebb négy órájuk van megtalálni a lényt (mielőtt a férgek felzabálják Nick szemét), aztán rá kell venni, hogy átalakuljon, és kanállal kivájni a szemét. Közben Wu telefonál a kocsi-einstand hírével, amit Nick persze teljesen hall a másik szobából is.

A második áldozat nővére közben hazatér a kórházból, kicsit rámolászik a feldúlt nappaliban, mikor kezébe akad egy fénykép az édesanyjáról és a tesójáról. Ezen – érhetően – sírva fakad, mire az ott leselkedő bagócs azonnal átalakul, és örömkiáltást hallat. Nick a boltban üldögél, egy legyecskét hallgat, ami az üvegtetőn grasszál. Kiélesedett hallásának köszönhetően a Wu és Hank közötti telefoncsevejt is jól érzékeli, abból, hogy hol találták üresen a lopott autót, kikövetkezteti, hogy André visszament az áldozata családjának könnyeiből lakmározni. Együtt indulnak a címre, Nick azért, mert felismeri a bagócs hangját, meg amúgy is, Rosalee szerint is ott kell lennie, hogy gyorsan megkaphassa a szert. A nővér sírdogál, aztán zajt hall, körülnéz – és a bagócs leteperi a lépcsőre, hogy könnyeit vehesse. A csaj dörzsölt, védekezés közben az egyik kezével folyamatosan befogja a saját szemét, nehogy a bagócs beleköphessen. Aztán ügyesen hátralöki a fickót, neki egy szép vitrinnek. Nyomozóink közben a ház elé érkeznek, Hank és Monroe mennek elfogni, Nicknek a társa azt parancsolja, maradjon a kocsiban Rosalee-val. Az új hallóérzékeléssel rendelkező Grimm viszont kintről meghallja a dulakodást, úgyhogy ő is a többiek után rongyol, a rókalánnyal a nyomában.

A bagócs már majdnem célba ért, épp kifeszíti a csaj szemeit, hogy belefújjon, mikor Hank bekopogtat „rendőrség!” felkiáltással. A csokifiú berúgja az ajtót, és a hisztérikus nő vigasztalásába fog, csak eztán megy a hátsó ajtón át kifelé, a bagócs keresésére. Közben Nick és Rosalee is beérnek a házba, a Grimm ezerrel fülelni kezd. Hank nem leli a hátsó ajtónál Monroe-t. Nick elindul felfelé a lépcsőn, a padlás irányába. Monroe meglesz, a bogár nem, hiába keresik a hátsó kijáratnál, nyoma sincs. Nick viszont megleli, fent repdes a padlásszobában. Rosalee-t leküldi a többiekért, ő meg vakon, szálegyedül száll szembe a bagóccsal. Látványos verekedési jelenetet látunk, nem részletezném, hol ez, hol az kap pofont, elképesztő gyorsaság, fantasztikus rúgások, hajlékonyság, stb. – de persze a végén Nick földre viszi a bogárkát, aki még az eszméletét is elveszíti. Ekkor jönnek a többiek, Monroe undorodva bár, de ügyesen kivájja szegény féllény fél szemét, Rosalee kever, Nick szemére keni a trutymót – és láss csodát, Nick már lát is azonnal. Közben a bagócs magához tér, megpróbál ellógni a szituból – de a nővér, aki közben felfegyverkezett egy méretes séfkéssel (nekem is van egy ilyen, egy kedves ismerősömtől kaptam, imádom, bár bogárirtásra nem használnám soha), simán leszúrja szegényt. Ennyit az Afrikából szerencsét próbálni Amerikába érkezett legyekről.

Juliette a nappaliban kávézgat (egyedül), mikor ismét hallja a hangot, megint látja a szellemét – de az ezúttal hajlandó kitisztulni, és mi ámultan ismerjük fel, hogy ez bizony Nick, majd mint aki dolgát jól végezte, eloszlik. Végezetül ismét egy mátrix-alkalmazás letöltésének sikerességét láthatjuk, Monroe zöldségeket dobál, Nick pedig bekötött szemmel hiba nélkül eltalálja az összeset. Vagyis az éles hallás marad, mint új Grimm-képesség, ezentúl nyilván ezt is be fogja vetni a féllények elleni harcban. Ja, és a szemecskéje is meggyógyult.

Két bónusz-képet tennék még a végére, az egyiket azért, mert ez a kocsi tényleg álomszép, imádom, ha sok pénzem lesz, veszek egy ilyet:

És ezt szeretném még kiemelni. Sok-sok részen át folyamatosan ekéztem szegény színészt, hogy de vacak, egy arckifejezés, és kész. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni, mert aki ilyen gonosz mosolyt is tud, azt meg kell követni: