Cuki kutyákkal nyitjuk az epizódot, meg azzal, hogy Hanna játssza az anarchistát, és osztja a burzsuj környéket, ahol az állatokra kell vigyáznia. Nem is kerülhetett volna elő máskor a melegkártya a szerkesztők zsákjából, mint a Budapest Pride előtt, a kutyák gazdái ugyanis nem egy testvárpár, ahogy Hanna képzeli, hanem LMBTQ-emberek. Nagyon sietniük kell, szóval lazán otthagyják Hannát az előszobájukban, ami akkora, mint nekünk az egész lakásunk. Csak néhány mondatban bemutatják a kutyákat, olyat véletlenül sem mondanak, hogy „ebbe vagy abba a szobába ne tedd be a lábad, mert különben egy labirintusban találod magad”, de azért nem lennék meglepve, ha rejtene furcsaságokat a lakás.  Pórázról és hasonlókról egy szó sem esik, szóval valószínűleg az előírt két sétálásból nem lesz semmi. Karesz a folyosón vár, és amint elmennek a tulajok, berongyol a lakásba. Minden jó házibuli így kezdődik. A kölykök minden méteren találnak valamit, amire rácsodálkoznak, Karesz például a teli hűtő láttán kiáltja, hogy „hű, bazzmeg, ilyet még nem láttam…”

Dzsónak az ügyvédje magyarázza a semmit a kis börtönben, Baltaarcú pedig meghagyja neki, hogy beszéljen Gabival, de a lányának semmiképpen se ne mondják el, hova került. Nem, mintha Hannát az előző negyven részben egy kicsit is érdekelte volna az apja, de nyilván majd pont most kezd neki hihetetlenül hiányozni. „Szívszorító” képek és zene következik: a büntetés-végrehajtás embere kíséri Dzsót zenei aláfestéssel a cellájában, miközben utóbbi azt magyarázza, hogy kurvára rábaszott. Van ez így, de legalább egyelőre nem kell osztoznia senkivel a szállásán és a segglyukán.

Miután felzabálták a lakásban fellelhető összes édességet, Hannának leesik, hogy talán sétálni kellene egyet a kutyákkal. Egyiket a hóna alá csapja, és miközben azon gondolkozik, hogyan irányítsa agyi hullámokkal a másikat, csengetnek. Hanna két lakótársa érkezik, akik szintén rácsodálkoznak a berendezett lakásra, majd piálásba kezdenek. Gyorsan újabb adag léhűtő érkezik a lakásba, Hanna pedig a biztonság kedvéért megkérdezi Kareszt: ugye nem lesz ebből baj? Perszehogynem! – nyugtatja a srác, aztán inni kezdenek. Nagyon odavan Karvaly, a depit fokozandó még szomorú dalokat is hallgat, a kamera meg ráközelít a taknyos zsepikre, hogy elhiggyük, tényleg kurvára fáj neki. Beüget a szobába Lófejű, és vigasztalná, de Rita támad: húzzál innen a vérbe, te patkány! De hát én megértelek, és Tudjukkit is annyira rühellem, mint te! – védekezik Zsófika, és pikk-pakk öribarik lesznek. Vagy mégsem? Rita csak a kamerának elárulja, hogy Zsófi kikúrt ostoba, és soha a büdös életbe nem lesznek barátnők.

Fokozódik a helyzet az LMBTQ-emberek kéglijén, újabb három jómadár érkezik. Egyikük, egy focistafejű törpe próbál rámozdulni Hannára, de a lánynak valamiért nem jött be a dumája: NEM JÖSSZ EGY KICSIT SZOBÁRA? Jól van, baszd meg, ennél lazább szöveg nem is létezik… A hűtőajtót persze a nagy bulizás közben elfelejtik becsukni, talán azért, mert nincsenek hozzászokva, hogy működik. Közben a sötét éjszakában Kristóf próbál szállást találni magának, de a „sziasztok, lányok, nem akartok beszélgetni?” szöveg nem válik be. Érkezik hozzá Zsófi a cuccaival, a nyomi párbeszédüket viszont ugorjuk át. Zsófi elszakadna, Kristóf nem.

Vissza a fergeteg partiba: mindenki totál K.O., a kutyák meg nem kaptak enni, szóval várhatóan mindjárt lerágják valakinek az arcát. Hanna kapja elő a telefonját atomrészegen, Márcsellót tárcsázza, de az nem akar vele kommunikálni. Talán azért, mert nem ért egy szót sem abból, amit Hanna beszél: Marrcdsgzrt zsgdefgdsio neeg hagaraguuduj, dén dem… Bosszúból viszont ráveti magát a Focista Törpére, és mennek szobára. És oson utánuk egy másik is, hogy felvegye kamerára az aktust. Karvaly is bulizni indul az egyik barinőjével, de csak végeláthatatlan hisztiözön kezdődik, amikor belépnek a klubba. De erről ennyit, mert ugrunk vissza a Hannáék bulijába. Karesz indul a lány keresésére, amikor feltűnik neki, hogy nem őt, hanem az egyik lakótársát hallgatja. Először a kamerás csókát vágja földhöz a hálóban, majd a Focista Törpét is, de csak képletesen, erőszak az nincs. De mindjárt lesz, mert hazaérnek a házigazdák. Olyan jelenet következik, mint a filmekben: mindenki ott menekül, ahol tud, ajtón, ablakon, kéményen. Hannát keresik az LMBTQ-emberek, de Karesz kiszökteti a lakásból, „majd én lerendezem természetben, nem kell parázni” – mondja a menekülő ifjúságnak.

A hásziendában Gabi gondterhelt fejjel beszél az ügyvéddel, aztán a hallottakat továbbadja Redzsinek és Barbinak. Ja, hát igazából Dzsónak nincs alibije egy csomó „rablásos-betöréses” időpontra, a zsaruknak meg tanúik is vannak. Ezt hallva Redzsi Hulkká változik, és menne szétcsapni a motorosokat, de aztán csak Gabit baszogatja. Barbi  vet véget az üvöltözésnek, gyorsan észhez tér mindenki, Vörhenyes meg Hannát hívja telefonon, de beszélgetni nem sikerül vele.

Hannácska a szőke lakótárssal társalog otthon, az egészből ez az egy félmondat érdekes: „ …és közben a haverja ki tudja, mint csinált a szobában, talán  kamerázott, vagy talán felvett mindent.” Mosolyogva érkezik Karesz, de nem túl jó hírekkel. A lakás tulajdonosai feljelentést tesznek, kirúgatnak, de majd valahogy elintézzük. A semmiből kerül elő a vörös lakótárs a Karesznek címzett „ne vedd már meg állandóan, hadd tanuljon a saját hibájából” szövegével. Ami után Hanna rájön, hogy ő csak egy nagy rakás szar, és véget kell vetnie annak az életnek, amit művel. Mostantól jó kislány lesz, na. A következő részben Barbi lelécel, Gabi meg egy halom ismeretlen társaságában meglátogatja egy kis keménykedés erejéig a motorosokat.