Ahogy közeledünk az évad végéhez (és most már tudjuk, hogy ez egyben a sorozat vége is) egyre inkább úgy gondolom, hogy hiányozni fog nekem Jean. A mai részben még a humorát is csillogtatja, sőt verekedni is fog. Bizony.
A párizsi operaházban nyitunk. A látvány impozáns, az elhangzó életvezetési tanács lapos. („Döntéseket kell hozni, ez is a felnőttéválás része!”) Sok időnk nincs, hogy ezt megemésszük, a tanácsot adó apa (Raymond) nem sokkal a lányától való elválása után rút halál hal az épület külső lépcsőjén, cigizés közben. És nem, nem a tüdőrák viszi el, hanem valaki nyakonböki egy méreggel teli tűvel. Emberünk kínok kínjával vonaglik egy sort, nagyot koppan, azután elhallgat. Mindeközben meglopnak egy közelben kolduló cigányasszonyt. Talán ő látott valamit….
Jean-nak nagyobb gondja van az idegen hullánál: Adele-t istápolja, szegény egyedül maradt a várandóságával, töketlen fiúját nem tudták megmenteni az orvosok. Minden rendben lesz, hangzik el az újabb semmitmondó tézis. Persze. Minden.
Heti áldozatunk ügyvéd. Nem a tárgyalótermes, sztárvédőügyvéd fajtából. Egyszerű tanácsadó egy élelmiszeripari cégnél. E mellett tanított a Sorbonne-on. Felesége nem érti ki lehetett a zura ellensége. Ugyanakkor az operaházi gyerekelkísérős programja fix volt. Bárki akarta is bántani, tudhatta, hogy ott szerda délutánonként megtalálhatja. Nosza, keressük fel a koldusasszonyt.
A nő, egy város környéki cigánytelep lakója, épp valami bizonytalan eredetű állattetemet süt szabad ég alatt. Guszta. A cigányasszony bizalmába fogadja Jeant (de csak mert hasonlít a képe az ő fajtájára): Raymond gyakori vendég volt az Operaházban, szerdánként látta őt ott. Egyszer társasága is volt egy zaklatott, Lucy nevű nő személyében, akivel intim-ügyi vitája lehetett.
A következő állomás tehát Lucy, az egyetemi tanársegéd. A nő egy zakkant vénkisasszony, akinek „volt egy kis afférja” az immár halott férfival. Hogy mennyire hibbant a tyúk, az csak egy-két kör múlva derül ki, mindenesetre a szakítás után még sokáig üldözte szerelmével Raymondot, egészen egy öngyilkossági kísérletig. Vajon ölni is képes a nő az elutasítás okozta fájdalmában?
Jean közben folyamatosan küzd lelkiismeret furdalásával: úgy érzi az ő felbukkanása az oka annak, hogy Adele vőlegénye halott…. Ha csak közvetve is, de köze van ahhoz, hogy Yannickot megölte a maffia. Jobb lett volna távol maradni a lánya köreitől, de belefolyt és lám hová jutottak. Jordan nővér hiába próbálja - szeretetről, megbocsátásról és saját múltjáról mesélve – megnyugtatni, a férfi nem lát az önsajnálattól: Lám, egyszer az életben faszagyerek akart lenni, jó apa, meg ilyenek és mire jutott: a vége egy darab halott vej és egy síró, özvegy-terhes leány. Szép eredmény. A pokol kapuja.
Lucy leleplezéssel fenyegette Raymondot annak családja előtt, de aztán mégsem jutottak el idáig. A nő inkább önmaga ellene fordult és meg akarta gyilkolni magát. Nem jött be, az édesapja megmentette. Néhány napot egy kórházban töltött, majd miután terapeutát találtak neki, hazaengedték. Azóta is jár pszichológushoz, sőt a gyilkosság délutánján is ott volt, közel az Operához. A dilidoki szerint a nő kezdett a javulás útjára lépni, legalábbis az utolsó ülésük alkalmából úgy tűnt kész felülemelkedni a múlton. Talán azért, mert feldolgozta az alkalmi dugások emlékét? Vagy mert végső megoldást talált az őt elhagyó szerető megölésében?
Lucy határozottan tagadja a gyilkosságot, kifejti, túl van a szerelmi ügyön. Most inkább az önmegvalósítás útjára lép, egészen Afrikáig menekül, egy segélyszervezetnél fog dolgozni.
Közben a halottkém új infót hoz: Raymondot egy csótányoknak szánt idegméreggel nyuvasztották ki, ami az emberre elvileg veszélytelen, de nem túl jó, ha közvetlenül valakinek a vénájába döfik. Mindenesetre egy elég átlagos szerről van szó, amit bárki beszerezhet bármilyen háztartási bótban. Ezzel nem szűkült a szóba jöhető tettesek köre.
Jeant közben utolérik a belső ellenőrök. Yannick halála, ál-motorlopás, drogügyi kollégák, mind egy irányba mutatnak. Ja és akkor még nem is beszéltünk a gyerekkori jópajtásról, a most maffiafőnök Charlie-ról. Jean nyakig sáros, lassan ott tartunk, hogy személyesen őt vádolják a vej megölésével. Már csak az kell, hogy mindez Adele fülébe jusson és oda a maradék idill is. Bár Cuddy elküldi a belső elhárítás emberét, egyértelművé teszi Jean számára, nem engedi, hogy az ügy az ő bőrére is hasson, kiáll Jean mellett, de csak módjával.
Míg Jean magányügyei miatt agonizál, az ügy gyanúsítottjainak száma egyről nullára csökken. Történt ugyanis, hogy a párizsi metró egyik kocsijában megölik Lucyt. Pont azzal és pont úgy, ahogy Raymondot. Nocsak. Vagy egy sorozatgyilkosunk van, vagy egy közös „jóakarója” e két embernek…
Vissza az egyetemre…. Fel kell térképezni a két hulla kapcsolatrendszerét, és mivel életükben a közös pont a Sorbonne, hát onnan kell kiindulni. Fura dolgok kezdenek kiderülni Raymondról. Azt már az első perctől tudjuk, hogy jó apa volt, hisz hetente hurcibálta a lányát az Operába, az viszont újdonság, hogy pocsék férj. Merthogy emberünk fűvel-fával lefeküdt az egyetemen, ráadásul két csapatban is játszott. Igaza is van. Miért csökkentenünk 50%-kal az IGAZI megtalálásának esélyét azzal, hogy csak férfival vagy csak nővel dugunk? Ő mindkettővel tette, párhuzamosan. És ez az egész a feleség előtt sem volt titok. De hát minek is rúgta volna fel asszonypajtás a házasságot, amikor Ray olyan fasza apa volt? Férjnek egy kicsit csalfa, de hát ki tökéletes?
Jean nemigen van elájulva az egyetem hírnevétől, és ennek többször hangot is ad. Szerinte a diploma nem érdem, amitől különb lesz az ember… A gyilkost talán az elit egyetemisták között kell keresni, legalábbis azok között, akik dugtak a férfival. Vagy a nővel. Vagy mindkettővel.
Jean rémálma otthon folytatódik. Nem, nem Yannick meggyilkolásával vádolja őt a lánya, „csak” azzal, hogy a nyomozó Charlie iránti érthetetlen hűsége az oka a bekövetkezett tragédiának. Adele zaklatottan elrohan, nem akar többé apukával egy fedél alatt élni. Jean korábbi gyógymódja sem jön be: ezúttal képtelen leülni a laptopja elé, a most folyó ügy részletei sem tudják elterelni a gondolatait. Elmerül az önsajnálat bugyraiban.
Aztán mégis lő az agya és lekap két könyvet a polcról, íme az egyik.
Hogy én ezt hogy utáltam ezt a gimiben. Értem én a szimbolikáját, de nem szeretem.
Szóval Kafka, fasizmus, csótány, átváltozás, egyetem, diploma, diplomamunka. És egy diák, Jacques, aki ezen témából, épp Raymondnál és Lucy professzoránál készült diplomamunkát írni. Bayard a diplomájával és Jean a rendkívül sok eszével ugyanarra a következtetésre jut: Jacques gyanúsítottá válik.
Felkeresik hát az ifjú doktoranduszt, aki mintha Yannick ikertestvére lenne. És itt nem a pofázmányára gondolok, hanem a töketlenségére és balfaszságára. Emberünk 10 éve írja a doktori értekezését Kafkából, a fasizmusról, a bogarakról. (Mondjuk, ha nekem kellene e témát 10 évig kutatnom, hát én is bekattannék.) Jacques nem a témától sokallt be, hanem attól, hogy a két konzulense és Lucy tanársegéd elkezdték baszogatni: örök diáknak nevezték, aki nem képes elkészülni élete nagy művével. Talán azért nem, mert nem doktornak való.
Lakása tele van dobozokkal, amelyek a kutatásai anyagát tartalmazzák. Bayardnak, a tapasztalt egyetemistának ez feltűnő ellentmondás: a doktoranduszok nem hurcolják haza jegyzeteiket, a könyvtárban tartják őket… Jacques hárít, ő itthon jobban szereti….
Felmerül, hogy Ray és Jacques esetleg dugtak is, de emberünk ezt határozottan tagadja. Sőt egy barátnőt (Claire) is fel tud mutatni aki épp dógozik, hogy eltartsa ezt a szerencsétlent. Gratulálunk.
Lucy főnöke, Jacques másik konzulense felhomályosítja a nyomozókat: a fiú azért tartja otthon a kutatási anyagát, mert – Raymond és Lucy kezdeményezésére – kirúgta a doktorandusz programból. Az elmúlt 10 év munkája mehet a kukába. A fiú csupán csak egy bevezető-szöveget tudott felmutatni, megakadt az írással, úgy tűnik végleg. És a kirúgása egyértelműen a két hullához köthető, ami azért már elég indíték…. Két történelmi gyilkosságot is felelevenítenek, amelyeket pont azokon a helyszíneken követtek el a XIX. században, ahol a mi ügyeinket. Mindkettő olyan motívumokkal teli, amiket egy, a fasizmust kutató diák pontosan ismer.
Jean és társa úgy dönt szembesítik Jacques-ot a vádakkal, de legnagyobb megdöbbenésükre lakástűz fogadja őket, a férfi épp készül megégni az immár feleslegessé vált disszertációs jegyzetekkel egyetemben… A következő képkockák már a kórházban peregnek: megismerhetjük a fiú barátnőjét. A csaj zseninek tartja a párját, aki – bár béna a hétköznapi életben – csodálatos elme, épp készül kibontakozni. Ő, mint a társa, büszkén vállalja az alantas éttermi munkát, csak azért, hogy Jacques-t eltarthassa, amíg a fiú élete főművén dolgozik.
Csakhogy mű az nincs, csupán egy bevezetés és egy csomó irkafirka. Jacques képtelen volt megfelelni nemcsak ez egyetemi elvárásoknak, hanem a barátnője róla kialakult képének is. A csaj egy zsenit lát benne. És, hogy ez így is maradjon, el akarta égetni az elmúlt 10 év kudarcának papíranyagát. Jean-ék azonban ebben megakadályozták. Kiderül az is, hogy a történelmi gyilkosságok ismert tények a barátnő előtt is, és ő nem olyan tejbetök, mint a fiúja. Lehet, hogy ő ölt, igazságot szolgáltatva párjának, a meg nem értett zseninek? Szegény csaj. Jobban járt volna, a disszertációt is megírja pasija helyett.
Miközben párosunk referál Cuddynak, a nő új infóval szolgál Jean-nak Yannick halálával kapcsolatban: megvan a fiú gyilkosa, egy szerencsétlen flótás, aki valamiért összetűzésbe keveredett vele… Jean bepöccen. A sztori túl átlátszó. Pontosan tudja, hogy ez az egész a maffia műve, Charlie „megkért” valakit, hogy vigye el a balhét helyette. Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Jean elrohan, egyenesen Charlie-hoz és eszement vagdalkozásba kezd egy darab kuglibábúval és egy pisztollyal. Csak Bayard felbukkanása menti meg a helyzetet: így nem válik Jean sem gyilkossá, sem halott zsaruvá. A gyermekkori barátságnak viszont egyértelműen vége.
Vissza az ügyhöz: Amikor megtalálják Claire munkahelyén a gyilkosságokhoz használt idegmérget, már nincs kétség. Csak valahogy be kellene elméletüket bizonyítani. A bizonyításnak egy elég kegyetlen módját választják. Szembesítik a nőt pasi impotenciájával, az elmúlt 10 év terméketlenségével. Szinte sajnálom Claire-t, amikor felfogja milyen is valójában szerelme tárgya, mennyire nem az az ember, akinek ő látni akarta.
Ha az embert megfosztják élete nagy hazugságától, a boldogságától fosztják meg, a’la Ibsen.
A nő feldühödik Jacques ellen fordul. Ugyanazzal a méreggel készül lesújtani, amivel már kétszer ölt. Jean és Bayard résen vannak, a harmadik gyilkosság elmarad.
A rész egy szánalmas szembesítéssel zárul, ahol Jacques és Claire egymás fejéhez vágják csalódásukat. Mindkettő beteg. Te jó ég! Hogyan élhetett egymás mellett ez a két ember 10 évig?!
Facebook kommentek