Megint az előadáson kezdünk, a doki arról mesél, hétvégén milyen óriási sügért fogott, persze Lewicki cáfolja, hogy ez igaz lenne. A történet csak illusztrációként szolgál arra, hogy milyen jó dolog is meggyőzően hazudni: azoknak jutnak a jó állások, a legtöbb barát és az összes jó csaj. Viszont poligráffal mindenki leleplezhető. (Ennek igazolására máris Kate-et halljuk, épp egy poligráfos vizsgálat közepette. Egy idősebb urat kérdezget arról, hogy látott-e egy behatolót a házukban, és hogy le tudná-e írni. A fickó látta a betörőt, az arcát is, de képtelen megmondani, hogy is nézett ki.) A doki folytatja az előadáson: a poligráf csak a stresszreakciókat méri, bezzeg ha MRI-ben néznénk meg a hazudóst, láthatnánk, hogy a dorsolateralis-prefrontalis kérge úgy világít, mint egy karácsonyfa, mert amikor hazudunk, az agyunkat használjuk. De képes-e az agy hazudni magának?

Lewicki a doki aznapi programját sorolja, aki az egyik találkozóra nem szeretne elmenni, így arra utasítja az asszisztensét, hogy használja a dorsolateralis-prefrontalis kérgét, és mentse ki valamivel, vagy kirúgja. Kate közben teát önt egy jóképű pasira, aki ennek ürügyén rögtön udvarlásba is fogna. Moretti viszont nem vevő rá, rohan a kamillateával a professzorhoz. Frank és Olena Prentice ügyében kér segítséget, a férj a poligráfos vizsgálatban látott ürge. Sok pénzébe került az asszony, Ukrajnából rendelte. Egy közvetítő segítségével kiutazott Odesszába, ahol megismerkedett a jelöltekkel, majd gyorsan el is vette a befutót. Ő hazatért, a lánnyal állítólag beutazási problémák voltak, melyek orvoslására még sokkal több pénzt követelt a közvetítő – persze rögtön egy megfelelő fizetési konstrukciót is ajánlott, uzsorakölcsön formájában. A férj belement, a lány megérkezett az államokba. Mivel a részleteket a pasi nem képes fizetni, megfenyegetik, hogy elveszik tőle Olenát, amíg az ledolgozza az adósságát. Az egész vezetője Alexej Tupelov, ő működteti a legnagyobb uzsorás és prostituált-hálózatot Közép-Nyugaton. Az FBI évek óta vadászik rá, de senki sem mer ellene vallani. Frank, a férj számára is nyomatékosítani akarták a fizetési igényt. Előző nap, mikor hazaért, egy kék Camaro-t látott a háza előtt, bent egy behatolót talált, akivel összeverekedett. Az idegen leütötte egy lámpával, a szabadnapos, de épp hazatérő házvezetőnő hívta ki hozzá a mentőket. Olena viszont akkora már eltűnt. Amiért Kate a profot megkereste, az az, hogy bár Frank mindenre nagyon részletesen emlékszik az előző napról, ám képtelen leírni a szemtől-szembe látott behatoló arcát.

Daniel teljesen kiakad, hogy az FBI épületében új, egész alakos testscannert szereltek fel, láthatóan nem szeretne eléállni. Próbálna a zenébe menekülni, de a látott ingerek, és a mögötte álló, őt kétszer is meglökő bunkó teljesen kiborítják. Menekülőre fogja, Kate alig bírja visszarángatni, végül az ő esetében maradnak a régi, motozásos módszernél, így csak bejut a kihallgatóig. Mr. Prentice azon dühöng, hogy ő már mondta, hogy nincs jó arcmemóriája. Termetre akkora volt a behatoló, mint akinek az uzsorakölcsön részleteit szokta fizetni, és az egy vastag aranyláncon nagy ortodox keresztet hord a nyakában, de fogalma sincs, hogy nézett ki. A dokinak támad egy ötlete, úgyhogy elkezdi a feleségéről kérdezgetni az ürgét, de ott is csak elnagyolt leírást kap. Kiszaladnak egy kicsit, a prof piros kardigánt ad Morettire, kicsit átfazonírozza a haját, és voila, visszamenve a férj már egyáltalán nem ismeri fel, hogy ő pont ugyanaz, akit egy perce is látott. Vagyis a pasas egy rendellenességben szenved, aminek a neve prosopagnosia, magyarul arcfelismerési zavar. Jól lát, de képtelen arc alapján beazonosítani az embereket, a ruházat, a hangszín és egyéb változók mentén tájékozódik. Robert megint kellemetlenkedik, mivel a behatoló meg sem szólalt, még ha meg is találnák, a tanú nem tudná azonosítani. Kate szerint viszont majd Daniel segít Franknek beazonosítani az uzsorást, nekik csak be kell hozniuk, és aztán majdcsak kiszedik belőle valahogy, hová lett Olena. Mivel nem tudják, Tupelov melyik embere a nyerő, elmennek feleséget keresni Robertnek.

Az ügynökségen az azt vezető madame nem akar tudni semmilyen zsarolásról vagy prostitúcióról, akárhogy is kérdezgetik. Szerinte Olena inkább visszament Ukrajnába, mert Frank minden volt, csak jó férj nem, ki sem engedte a lányt a házból. Ő persze nem házassági tanácsadó, úgyhogy nem segített a lánynak. Ennek örvén Kate megfenyegeti a bevándorlási hivatallal, az adóhatósággal és a többi mumussal, mire a nő csak elárulja a behajtó nevét. Jurij Petrovics egy sarkon áll a „lányai” társaságában, eleinte nem igazán hatja meg, hogy az FBI akarja kihallgatni. Olenáról nem tud semmit. Közben jön a telefon, találtak egy holttestet, amelyre ráillik Olena személyleírása, úgyhogy innentől nem eltűnés, hanem gyilkosság miatt folyik a nyomozás, és Jurij az első számú gyanúsított.

Danielt ismét a rektor-barátja hívatta, mert be akarja neki mutatni Michael Hathaway professzort, aki valami nagyágyú, mert Paul nagyon szeretné, ha ő is a tanszék oktatóinak sorát gyarapítaná. Pierce arcjátékából egyértelmű, hogy tudja, ki az ürge (egyébként mi is, őt teázta le Moretti), és egyáltalán nem rajong érte. Daniel szerint Michael a celebek híres lélekbúvár-guruja (és ezt nem hízelgő hangsúllyal mondja), a másik viszont azzal védekezik, hogy ez csak azért kellett, hogy jobban menjenek a könyvei. Rögtön hízelegni is akar, hogy olvasta Pierce minden könyvét, és csak akkor vállalja az ezen az egyetemen való oktatást, ha Daniellel együtt dolgozhat. Profunk elemében van, közli, hogy ő is olvasta Michael legutóbbi könyvét, és szerinte slendrián kutatás, bulvártudomány és tudálékos sablonok zavaros elegye, de reméli, jól érzi magát Chicagoban. És közölvén, hogy neki most igazi tudományt kell oktatnia, le is lép a szituból. Tündéri ez a pasas, komolyan!

Persze, a padon ül és zenét hallgat rejtvényfejtés közben, mikor Lewicki érkezik, hogy menni kell Kate-hez segíteni egy azonosításban. Elmegy a kabátjáért a szobájába, ahol már egy látogató várja: egy kétajtós szekrény méretű, kellemetesen ukrán maffiózó kinézetű úr közli vele, hogy jobb lesz mindenkinek, ha nem segít az FBI-nak ebben az ügyben. Van beépített emberük ott is (ő a vakond), sok a barátjuk, és nyilván van annyira okos ember a professzor, hogy nem szeretne eltűnni – mindezt atyaian vállra tett kéz kíséretében adja elő, Daniel kellőleg halálra is rémül a mosolygós gyilkostól. Ettől függetlenül elmegy az azonosításra, és segít Franknek ismerős hajvonalat, testtartást, akármit keresni. Férjünk rá is mutat Jurij Petrovicsra (bár mindegyik ürge arcát csak homályos pacának látja), a jellegzetes kopaszodás és görbe lábak miatt. Közben dr. Pierce oldalra néz, ahol egy ügynöknő feltűnően mutogatja a nyakában viselt ortodox keresztet. Ettől függetlenül Kate kérdésére igazolja, hogy az azonosítás érvényes. Moretti ügynök kihallgatást eszközöl Jurij Petroviccsal szemben, közli vele, hogy bűnszövetkezetben elkövetett emberölésért halálra fogják ítélni. De ha csak véletlenül ölte meg, mert a lány menekülni próbált, és túl nagyon sózott a fejecskéjére, akkor megússza másfél évvel – ha és amennyiben feldobja Alexej Tupelovot. Jurij szerint, ha feldobná a főnököt, az maga lenne a halálbüntetés. Kate közli, hogy a zsarolást már úgyis rábizonyították, az magában öt év, úgyhogy hellóka van, lehet menni a böribe.

Az ügynökök megbeszélik, hogy jó lenne valahogy a tetthelyhez kötni Jurijt, mert így nem fogja feldobni Tupelovot. A Camaro egészen biztosan nem az övé, bár nyilván nem a saját kocsijával indulna embert rabolni. Daniel közben zenét hallgat, mikor megveregeti a vállát az előbb látott, ortodox keresztes nő (annyira helyes ez a pasi, mikor átszellemült arccal vezényelget magának, hát nem?). A csajszi arról beszél, hogy Tupelov több emberével együtt nőtt fel, azért őt jelölték ki az ügyre, és a barátai hálásak lennének, ha nem segítene Moretti ügynöknek ebben az ügyben. Daniel megkérdi, hogy ő-e a vakond, mire a csaj a fejét rázza, viszont megerősíti, hogy valóban van vakond a szervezetben. Közben a többiek szemével is megnézzük az eseményt – és persze jó doktorunk megint csak hallucinál.

Natalie (tudjátok, a hallucinált barátnő-tanácsadó) nehezményezi, hogy Daniel nem mondta el Kate-nek, hogy megfenyegette egy orosz maffiózó (már bocsánat, de nem ukrán? Vagy Amerikából nézvést ez egykutya?), aki azzal védekezik, hogy biztos azt is csak hallucinálta, mint az ügynöknőt. Viszont nem biztos benne, ezért az ablaknál-ajtónál nézelődik, nem akarja-e valaki eltörni a térdkalácsát. Natalie szerint ez az egész egy klasszikus skizofrén téveszme, és sokkal valószínűbb, hogy csak képzeli az egészet, mint hogy valóban megtörténik. A doki látványosan megnyugszik, Natalie térdére hajtja a fejét, aki viszont tovább boncolgatja, hogy mi lehet a látomások üzenete. Szerinte a doki csak fél, hogy ha bevonják ezekbe az ügyekbe, az felborítja a napi programját. Tart attól, hogy visszakerülhet a diliházba, mert a tünetei felerősödnek, mikor a tudatalattija olyan problémán dolgozik, amit nem tud megoldani. De Natalie biztos benne, hogy uralni tudja az állapotát. Át is térnek a félelem múltával a látomás másik üzenetére: van egy vakond – de a vakond nem csak egy kém lehet, hanem utalhat arra, hogy az az állat nem lát.  (Ezek a szemek, jaj! Alapvetően alig nézek tévét, de ez a szempár rávesz arra, hogy még az idióta, tizenöt percenként ismétlődő, teljesen azonos reklámokat is bevállaljam.)

Ezzel a lendülettel az éjszaka közepén be is kopogtat Kate-hez, mondván, nem Jurij ölte meg Olena Prentice-t. Moretti ezt így hajnali három óra tizennyolc perckor, álmából felébresztve kissé nehezményezi. Ráadásul a doki előadja, hogy a férj, mivel arcvak, megölhette a feleségét véletlenül is, úgy, hogy nem is tud róla (ne felejtsük: átment a hazugságvizsgálón!), mert a nő valami álruhát viselt. Talán el akart menekülni, azért öltözött másnak – ez az addig csak kacagó Kate-nek is szöget üt a fejébe, mert egybecseng a házasságszerző által mondottakkal. Ugyanakkor Daniel akárhogy is ragozza, képtelen összerakni a részleteket, mert vagy tudja Frank, hogy az asszony elmenekült, dühös lett és megölte – akkor nem mehetett volna át a hazugságvizsgálaton, vagy nem tudta, de akkor nem volt dühös, ergo nem akarhatta megölni. Sehogy sem jó, de mivel Kate már teljesen felébredt, elindulnak utánanézni az elméletnek.

A Prentice-házban a házvezetőnő nyit ajtót, ő is külföldinek tűnő, szépséges szőke lány. A moziból jött haza, mikor megtalálta a padlón heverő Mr. Prentice-t. Amúgy épp csomagol, elküldi Olena ruháit a húgainak, aztán másik állást keres, mivel őt tolmácsolni vették fel anno Olena mellé, aki alig tudott angolul. Az áldozatnak az államokban egy unokanővére élt, Paulina, még azelőtt látogatta meg egyszer, mielőtt a házvezetőnő odakerült, de az úr nem kedvelte, úgyhogy el is küldte. Olena nagyon magányos volt a házvezetőnő érkezéséig, a férje sehová sem engedte, mondván, hogy veszélyes, ő viszont mindig nagyon későig dolgozott. Daniel felteszi az ötpontos kérdést: a férje bántotta? A lány szerint néha megütötte, de azt elképzelhetetlennek tartja, hogy magától ment volna el, hiszen egy ukránt le is tartóztattak a meggyilkolásáért. Közben Kate valami számlákat talál egy kabátzsebben, amin nagyon fellelkesedik. Nem is csoda, egy kézzel írt feliratban egy Jolin nevű nő hálálkodik, hogy Frank elintézett neki valamit – és hát a hölgy hitelkártyáit is a férj fizeti.

Jolin Grey halálra rémült barna hajú nő, azon aggódik, nehogy a férje bármit is megtudjon. Viszont amikor meglátja a kivonatot, elég látványosan megnyugszik. Pár hónapja elvesztette a tárcáját, valaki visszaélhetett vele a számlanyitáskor, de neki ahhoz semmi köze. Neki nincs is hitelkártyája, a férje egy éve elvette az összeset. Kate szerint nyitott másikakat, és azóta Frank-kel fizetteti ki a költéseit – a nő viszont nem is ismer semmiféle Mr. Prentice-t, szóval almás a dolog részéről, akárhogy is próbálná Moretti rábizonyítani. A némán hallgató doki mögött megjelenik az FBI-ügynöknős hallucinációja, és felhívja a figyelmét Ms. Grey vagyonba kerülő tűsarkújára. Ez alapján feltesz két kérdést, és máris megvan a diagnózis: a csajszi kényszeres vásárló (a vásárlás-függő nem jobb szó erre?), amit nem szeretne, ha megtudna a férje – de a hitelkártyákhoz tényleg semmi köze, készpénzzel szokott fizetni, amit ráadásul lopásokból szerez.

A hitelkártyát hotelben is használták, a recepciós Jolint soha nem látta – egy fekete hajú, nagyon szexis nőt viszont igen. Kate-ben felmerül, hogy csak egy parókát viselt az oda járogató, ott Frank-kel randizó nő, hogy hasonlítson Jolin jogosítványképére. A dokinak viszont a költési listán feltűnik, hogy a keresett nő csütörtökönként a Red Rabble Bar-ban használta a kártyáját. És minő csoda, ma is épp csütörtök van, szóval odamennek. A bár előtt egy kék Camaro parkol, benne nagyot bólint a doki felé a hallucinált ukrán maffiózó – jó nyomon járnak tehát. Kate a bárban előadja, hogy tolatás közben megnyomta a Camaro-t, így gyorsan le is tartóztathatja a tulajdonosát.

A kicsit pszichopata tekintetű fiatalember bevállalja, hogy járt a Prentice-házban a kérdéses napon, de Olenát nem ő ölte meg, merthogy szerette. Néhány hónapja műholdvevőt szerelt fel Olenának, és azóta találkozgattak, a lány azt ígérte neki, hogy el fogja hagyni a férjét. Aznap Olena nem ment a megbeszélt időpontra, ő pedig megijedt, hogy Frank megtudta a viszonyát és bántotta a feleségét, úgyhogy átment hozzájuk. Senki sem nyitott ajtót, ezért betört a házba, de hiába kereste a lányt, már nem volt ott. Megjött viszont Frank, aki simán nekiesett, úgyhogy lecsapta egy lámpával és elhúzott onnan. Kate nem hisz a szerelőnek, mert az állítólagos Jolin szerepe így nem tisztázott, aki minden csütörtökön megnézte a férfi fellépéseit a bárban (mert a szerelés csak pénzkereset, amúgy zenész a szentem). A fiúcska semmit sem tud a barna hajú szexbombáról, Daniel viszont megint ötletet kap a hallucinált FBI-ügynöktől. Így rájön, hogy ki a vakond, és berohan a kihallgatóba is, hogy közölje a szerelővel, ő bizony nagyon is közelről ismeri Jolin Grey-t.

Mr. Prentice-nek egy barna parókás női hullát mutogatnak, eleinte nem ismeri fel (hát persze, arcvak), de amikor azt mondják, hogy ez a nő volt hónapokon át a szeretője, és megvan a kivonat, kezd kicsit belátóbb lenni – bár azt nem akarja elhinni, hogy megölték volna. Itt jön a csavar a történetben: a parókát levéve Olena bukkan elő, akit persze a férje ugyanúgy nem ismer meg szőkén sem. Ennek ellenére állítja, nem lehetséges, hogy a saját feleségével csalta volna meg a feleségét – hát így leírva elég meredeken hangzik, de egy prosopagnosiás előtt semmi sem lehet akadály. Olena felismerte a betegségét, csinált magának a talált iratokkal egy hamis identitást, elcsábította a saját férjét, pénzt és ékszereket fizettetett vele, így játszván ki a rabságot és kiszolgáltatottságot. Valószínűleg a szabadulására igyekezett pénzt gyűjteni – és persze, kefélt a műholdszerelős pasassal is. A férj, amikor ezt így előadják neki, nem kap szikrát, pláne, mikor azzal állnak elő, hogy ő igazából a szeretőjét, Jolint ölte meg, a feleség csak azért tűnt el ezzel egyidejűleg, mert hát a két személy egy és ugyanaz. Vagyis Frank végzett a feleségével, csak nem ez volt a szándéka, hanem a szeretője kinyírása. A hotel portása ugyanis látta őket együtt a gyilkosság napján. Erre pasikám megtörik, és közli, hogy baleset volt, valójában nem akarta megölni. Szakítani akart a nővel, mert már nem volt rá pénze, mire az rátámadt, és megütötte. Franknek erre eldurrant az agya, hátralökte a lányt, aki fejjel az ott lévő szekrénynek esett, és a tompa tárgy okozta trauma a krimikben szokásos halállal ért véget. A holttestet egy kukába dugta.

Daniel a jól végzett munka örömével sétálgat az egyetemen, mikor Paul (a rektor-haver) leszólítja. Jól legorombítja, hogy Hathaway-jel úgy elszúrta a bemutatkozást, és két meccsjegyet sóz rá, hogy vigye el a másik profot meccsre, barátkozgassanak, az egyetemnek nagy szüksége van erre a szupersztárra – aki persze Pierce szerint csak egy kókler. Hiába tiltakozik, a Cups-jegyek nála landolnak, mérges is rendesen. Kate várja a szobájában, Prentice hajlandó vádalkut kötni, rávall Jurijra, és talán sikerül Tupelovot is rács mögé bűvészkedni, szóval minden hepi. A doki megkérdi, hogy Kate szereti-e a baseballt, és az igenlő válasz hallatán már nyújtja a jegyeket – de persze megfutamodik, nem meghívja a lányt, hanem nekiadja a belépőket, mindkettőt. A távozó Morettit utoléri Hathaway, és tovább igyekszik nyomulni a lányra azzal a szöveggel, hogy másnap elutazik – aki így elhívja a meccsre, szóval a jegyek végül célba érnek, és a társaság is lényegesen szórakoztatóbb az új profnak, mintha Daniel fanyalgását kellene egész este hallgatnia. Natalie tévénézés közben (a meccset nézik) jól lebarmolja a dokit, amiért nem merte meghívni Kate-et – viszont kiderül, hogy a profnak nem fér a fejébe, az angolul alig beszélő Olena hogy tudta ezt az egész kettős személyiséges játékot véghezvinni. Közben kis híján megüti a guta, mert a közönség közé szálló baseball-labdát Hathaway kapja el, ráadásul még Morettit is kiadósan megölelgeti ennek örömére. (Kéretik rá felfigyelni, hogy a doki nem csak a walkman-ek terén ragaszkodik az ósdi technikákhoz.) Ennek kapcsán Natalie kimondja a mindent megvilágosító mondatot: Daniel, ne dühöngj, lehettél volna ott te, csak a másik vette át a helyedet. Ettől Daniel megvilágosodik, és már fel is tárcsázza (szó szerint, tárcsás telefonon) Kate-et, hogy szóljon neki: Olena nem halt meg.

Kate és Daniel a Prentice-házba látogat, ahol a házvezetőnő rendkívül ideges lesz a jöttükre, pedig már mindent összecsomagolt, és épp távozni készült. Megijed, hogy lopással akarják vádolni, amiért mindent becsomizott – de gyorsan megnyugtatják, hogy tudják, hogy minden az övé, hiszen ő Olena. És Frank egy disznó, és ők mindent értenek. Azért a szánkba rágják, hogy is történt az egész. Amikor Olenát az unokanővére meglátogatta, és két hasonló nő volt a házban, gyorsan kiderült, hogy Frank képtelen közöttük különbséget tenni. Paulina kitalálta, hogyan szedjék el a férj pénzét: lopott egy tárcát, és Jolin bőrébe bújva viszonyt kezdett a pasival. Az elhalmozta mindennel, de közben Olenát sokkal többet verte. A feleség el akart menekülni, de Paulinának kellett a fickó összes pénze. Ezért ő bújt Olena bőrébe is, ugyanúgy vágatta a haját, viselte a ruháit, de ő szembe mert szállni Frankkel, nem hagyta megverni magát – Olenából pedig házvezetőnő lett. Paulina volt Olena és Jolin is, és ő is halt meg helyette. Kate felajánlja, hogy Olenát tanúvédelembe részesítik, így a lány új életet kezdhet – teljes a hepiend. Ráadásul Danielt még Paul is megdicséri, nem tudja, mit tett, de Michael Hathaway elvállalta az állást (mi tudjuk, hogy valójában Kate Moretti két szép szeméért). A prof a végén még előad kicsit az egyéniségről, és arról, hogy melyik a valódi énünk, ha az egyéniségünkért több, egymástól távoli ideghálózat felel. És ha bizonyos dolgokat könnyedén meg is tudunk változtatni, a nevünket, foglalkozásunkat, mégis lehet-e változtatni azon, hogy valójában kik vagyunk?

A sorozatot nem csak a szép szemekért nézem, mondjuk engem lenyűgöz a történet is, viszont ami igazán bejön, és a szívemhez szól, az a zenéje. Itt egy kis ízelítő belőle, szeretném felhívni a figyelmet a szólamok egymásra épülésére. Imádom, na :).