Pierce és Lewicki reggeliznek, az asszisztens felolvasással szórakoztatja mesterét. Egy olyan cikket talált, ami elég rendesen tükrözi a doki paranoid gondolatait. Daniel viszont egy cseppet sem kíváncsi rá, rejtvényt fejt, és papayát eszik. Max meg is sértődik rendesen, és közli, hogy ő mostantól sztrájkba lép. A doki azt hiszi, több pénzt akar, de Lewicki csak azt szeretné, ha udvariasabb lenne vele. Daniel, hogy jóvátegye a bunkóságát, nekiáll a cikk olvasásának, de az asztalnál hirtelen ott ül egy második világháborús egyenruhát viselő tiszt, és bőszen telegrafál. Az új hallucináció nem kicsit lekezelő módon közli, hogy az ő segítsége szükséges lesz a kód megfejtéséhez, és nehogy már a doki ne vegye észre, hogy a szóban forgó cikk mennyire nyakatekert módon van megfogalmazva.

Vágás után a prof már Moretti ügynöknek adja elő, hogy a cikk szteganográfia, rejtett üzenet. Minden tízedik szót összeolvasva: „Büszke leszel rám. Holnap címlap-sztori. Egy megvan, még négy van hátra. A mészáros mondta meg, hogy hol kezdjem.” A doki nagy lelkesen magyarázza, hogy a francia ellenállás üzent így a brit hírszerzésnek a második világháborúban, az újságban, ahol akárki láthatta. Robert beszól és távozik, úgyhogy Kate-tel beszélget tovább, aki finoman próbál arra utalni, hogy esetleg a betegsége miatt talál olyan összefüggéseket, amik nem is léteznek. Elvitatkozgatnak még egy kicsit, de végül csörög a telefon: a rendőrség segítséget kér egy terrorista-támadás ügyében. Egy ügyvéd felbontott egy csomagot, ami szarint spriccelt az arcába, mire a mentők megérkeztek, meghalt. A doki reakciója: hát persze, ügyvéd! Mert Shakespeare VI. Henrikjének második felvonásában a mészáros szerint az ügyvédeket kell elsőként megölni. Kate rákontráz: a szarintámadás címlap-sztori.

A titkárnő könnyek között meséli, hogy az ügyvéd úr leveleit többnyire ő szokta kibontani, de ez sk. volt. Dr. Pierce nyugtatgatja, hogy semmit sem tehetett, a szarin a ciánnál is mérgezőbb. A titkárnő szerint Tom rendes volt, de mint tárgyaló ügyvéd, sok ellenséget szerzett magának a megnyert ügyekben. A csomag tiszta, nyom nincs rajta, úgyhogy az ügynökök nekiállnak átnyálazni az ügyeit. A doki ki is szúr egy növényvédő szerekkel foglalkozó céget, hiszen a szarin eredetileg rovarirtó volt, nekik megvan minden szükséges összetevő, ráadásul az ügyvédnek hála másfél millás kártérítést voltak kénytelenek fizetni. A tulaj máris a kihallgatóban van, nem is titkolja, mennyire gyűlöli az elhunyt ügyvédet. A vállalkozását a semmiből építette fel szép naggyá, pedig még érettségije sincs. Egy iskolában poloskát irtottak, csak balszerencséjükre egy Mexikóból importált rovarirtóval, és egyetlen gyerek beteg lett. A szülei megfogadták Tomot, szegény vállalkozó meg földönfutó lett. Kate az orra alá dugja a rejtjeles cikket, hogy olvassa el, de a fickó közli, hogy nincs nála a szemüvege. Danielnek megindul a vezérhangyája, beront a kihallgatóba, felajánlva a saját szemüvegét, majd mikor az ürge nem fogadja el, megállapítja, hogy valójában diszlexiás, vagyis ártatlan, mert sosem tudna ilyen rejtjelet írni. Vagyis keresgélhetik újra a tűt a szénakazalban Kate szerint. Danielnek viszont támadt egy ötlete: válaszol az elkövetőnek, az úgyis biztatásra vágyik, ráadásul rokonlélek is, hátha akkor ő fogja megkeresni őket.

Elkészül az iromány, ez is rejtjelezett, a valós üzenetben gratulál, és rákérdez, miért éppen ez az ügyvéd az áldozat, művét Rokonlélekként írja alá. A doki retro-beállítódása kicsit megütközést kelt, ő azt szeretné, ha Kate azonnal elküldené, hogy a másnapi újságban lejöhessen a levele. Ezzel szemben a 21. századnak megfelelően inkább az online felületen megjelent levélhez kommentelik be az üzenetét, elvégre a gyilkos azt valószínűleg ugyanúgy figyeli. Várnak, közben Robert beszólásaival múlatják az időt. Persze, mire a doki levezeti, mennyire alkalmatlan az internet bármire is, már jön is a válasz. A gyilkos közli, hogy választ holnap fog kapni a kérdésére, de ha olyan ügyes, mint ahogy gondolja, akkor rá is jöhet, ki lesz a másnapi áldozat. És egy hosszú kódsor van az üzenet végén. A doki gőzerővel nekiáll, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt megfejthesse a helyszínt. Érkezik a hallucináció, aki szerint a fennmaradó hat óra nem biztos, hogy elég lesz erre.

Daniel ezerrel próbálkozik, sok-sok összegyűrt papírdarab őrzi a kizárt lehetőségek nyomát. Az IP cím lenyomozhatatlan Kate szerint, és a nemzetbiztonságiak sem találtak semmit, szóval nagy a nyomás, csak a prof előzheti meg az újabb gyilkosságot. Be is rohan egy kihallgatóba, nyugalmat keresve, ahol végre elbeszélgethet a jó kis képzelt hírszerző tisztjével. Az meg rámutat, hogy kell legyen a kódban kulcs is a megfejtéshez. Innentől már gyorsan megy, meg is van, hogy a First Monument Bank-ba kellene mennie – de elkésett, a bank elnöke tíz perccel azelőtt bontott fel egy csomagot, szarin robbant az arcába, állapota válságos. (Ki jön rá, mi az érdekes a képen?)

Daniel magát ostorozza a lassúságáért. Jön a kezelőorvos, közölni, hogy az áldozat kómába esett. Dr. Pierce szerint viszont így is ki lehet hallgatni, úgyhogy megy az ürge az MRI-be. A módszer egyszerű: a feltett kérdésekre ha igent akar válaszolni, gondoljon arra, hogy baseball-labdát hajít, ha nemet akar mondani, képzelje, hogy a boldog születésnapot énekli. Mivel ez a két tevékenység két teljesen más agyterületet aktivál, az MRI képén látniuk kell a különbséget. És – természetesen – működik is. Az áldozat ismeri a meggyilkolt ügyvédet, de nem barátok. Viszont tudja, mi lehet az összefüggés kettejük között, úgyhogy Daniel lebetűzteti vele. A válasz egy név: Dafoe. Mielőtt tovább tudakozódhatnának, szegény sokkos állapotba kerül, és meghal.

Másnap Kate és Daniel már Mr. Dafoe-t hallgatja meg. Az úr eléggé tenyérbe mászóan arrogáns, egy globális mezőgazdasági konglomerátum vezetője. A két áldozattal üzleti kapcsolatban állt, sok közös akciójuk volt. A kérdésre, hogy melyik adhat ezek közül okot a gyilkosságra, azt mondja, hogy talán a cége tőzsdei bevezetése, mert ennek kapcsán tizenhárom vezető és kétszázötven alacsonyabb beosztású munkatársuknak kellett felmondaniuk. A doki kicsit beszólogat a mágnásnak, aki nem hagyja magát, visszaválaszolgat. Kate kéri az összes elbocsátott dolgozó nevét – vagyis újabb tűt keresnek egy újabb szénakazalban. Daniel megint üzenetet akar küldeni, hátha ezúttal sikerül hamarabb megfejteni a kapott kódot. Most nem bajlódik a kódolással, csak annyit írat Kate-tel, hogy az elkövető úgy építi le a rohadékokat, ahogy azok építették le őt. A válasz másodperceken belül megérkezik: nem olyan okos, ahogy hitte, nem ért semmit, az elkövető végzett vele, több üzenet nem lesz. Zsákutca, megint.

Daniel Natalie-val vitatkozik az otthonában, mert az FBI-nál nem bírt koncentrálni. Amúgy is vele akart beszélni, és gyorsan összefoglalja neki, mi történt eddig, és hogy más lehet az indíték, nem a leépítés. Dühöngései közepette hangos szirénaszó hallatszik, Natalie szerint mintha a szomszédból jönne. És tényleg: az egyik egyetemi épület előtt csoportosulnak, ahol a bejövő csomagok közül az egyiket véletlenül elejtették. Ugyanolyan szarin volt benne, mint a másik kettőben. Egy részmunkaidős diáklány az áldozat, aki a tanszék postázójában dolgozott. Azt viszont nem tudják, kinek címezték eredetileg a csomagot, az ide vonatkozó rész megsemmisült a robbanásban. Robert érkezik, szerinte Daniel a célpont, mivel egy újság névtelen forrásra hivatkozva megírta, hogy Dr. Pierce segít az FBI-nak az ügy felderítésében. A doki szerint ez marhaság, egy ennyire módszeres gyilkos nem fogja késleltetni a terveit azért, mert megtudta, hogy a rokonlélek mégsem a barátja. Kate viszont félti a profot, úgyhogy hazakísérteti és házi őrizetét rendeli el. Daniel nem akar egy vadidegent a házában látni – tehát megkapja Robertet, a nagy kedvencét.

A doki megint Natalie-val beszélget arról, hogy a csomagot nem neki szánták. A nő szerint azért nem hajlandó ezt elfogadni, mert akkor vállalnia kellene a felelősséget azért, ami a lánnyal történt. Mielőtt kifejthetné, miért nincs Natalie-nak igaza, Robert érkezik, és mustárt óhajt. Daniel Lewicki-ért ordít, aki kicsit keménykedik azon, hogy ő most sztrájkol, és kérje szépen, de aztán csak elmegy a mustárért, mert ő rendes. Így tovább beszélgethet láthatatlan segítőjével, azon agyalnak, kinek mehetett mégis a csomag. Olyan embert keresnek, aki kötődhet a Dafoe-bankelnök-ügyvéd vonalhoz. Ettől a dokinak isteni szikrája támad, és már rohan is a tanszéki névsorért. Rögtön talál is egy professzort, aki éppen Dafoe-nak köszönheti a géntechnológiai professzorságát. Szalad Robertért, milyen jó, ha épp kéznél van egy ügynök ilyenkor. És ugyan elkísérteti magát vele a profhoz, de rögtön ki is csukja, mert a kettejük beszélgetése bizalmas. Ügyesen sarokba szorítja a másikat, így sikerül megtudnia: Dafoe olyan GMO kukoricát fejlesztetett vele, ami domináns a többivel szemben, így ha valahová elvetik, akkor a szomszédos kukoricaföldeken kiirtja az eredeti kukoricát, és elszaporodik. A génmódosított magot viszont levédette, így sorra tudta beperelni a földjei környékén gazdálkodókat, hogy lopják az ő szabadalmát. A professzor már a fejlesztés során tudott a magja ilyen hatásáról, és meg is akarta azt javítani, hogy ne irtsa ki a többi fajt, de Dafoe konkrétan megtiltotta neki – hát hogyne, hiszen így nagyon zsíros hasznot kaszált. A gazdáknak gőzük sem lehetett, hogy Dafoe szabadalmaztatott kukoricáját árulják, így tudtukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy sokuk földjét a szabadalomsértés miatt zárolták – Dafoe meg olcsón felvásárolta őket. Daniel még jól beolvas a professzor-társának, amiért elfogadta a professzori állást meg az alapítványi támogatást, miközben a gazdák földönfutókká váltak, aztán távozik.

Dafoe-t nem érdeklik a gazdák, konkrétan tudni sem akar róluk. Moretti ügynök a fejére olvassa: a halott ügyvéd intézte a bírósági kereseteket, a bankvezér meg felgyorsította az árverezéseket, hogy fillérekért megszerezhessék a földeket. Dafoe szerint ez jó üzlet – Kate és az ügyészség szerint bűnszervezetben elkövetett csalás. Dafoe ügyvédet akar, Kate viszont annak a farmernek a nevét, aki a szarinos gyilkosságok mögött állhat. Saját jól felfogott érdekében a tenyérbe mászó ürge kinyögi, hogy volt egy incidens a közgyűlésen, egy feldühödött ember fenyegetőzött, úgy kellett kivezettetni. Persze a nevét nem tudja, mi köze neki ahhoz – viszont védelmet akar, garanciát, hogy ő biztonságban lesz. Kate garantálja számára a rendőri védelmet – hiszen nem akarják, hogy valami baja essen, mielőtt megkezdi a büntetése letöltését.

A fenyegetőző farmer már három hónapja a tíz éves börtönbüntetését tölti, jelenti Robert, szóval nem nyert. Daniel szerint viszont tudhatja, hogy ki lehet az elkövető, ez megmagyarázná azt is, hogy az első rejtjelezett szöveg miért az újságban jelent meg – hiszen a börtönpostát ellenőrzik. És már a börtönben is vagyunk, az elítélt farmer mesél szomorú sorsáról. Generációk óta a családjáé volt a föld. A per elvesztése után próbált talpon maradni, de nem sikerült. Ezért kirabolt egy bankot, hogy eltarthassa a családját – de elkapták. A felesége nem bírt megbirkózni a csapásokkal, kilenc héttel ezelőtt felkötötte magát. Van egy fia, Eddie, a farmer is tudja, hogy ő küldte a kódolt üzenetet az újságban. Próbálta felhívni, mikor olvasta az ügyvéd halálát, de a telefonja ki volt kapcsolva. A rendőrséget pedig azért nem értesítette, mert mégiscsak a fia, képtelen ártani neki. A fiúcska amúgy egy zseni, három év alatt végezte el a gimit, és már a PhD-re készült – de a farm elvesztése ezt is tönkretette, nem maradt pénz a tanulmányaira, így egy középiskolában tanított matekot. Kate már tudja, hogy egy hónapja nem látták sem a suliban, sem a lakásán. Meg kell találniuk, mielőtt még valaki meghalna – és apának van is ötlete. Van egy hely a régi farmjuk mögött, ahová nagyon szeretett eljárni.

A kedvenc helyen az ügynököket egy üzenet várja, Pierce-nek címezve. Természetesen az olvasható szövegen kívül egy halom kódot tartalmaz, és arra kéri Danielt, nézzen az elméjébe, hogy tényleg meg akarja-e állítani. A prof arra tippel, hogy az egyetemistát nem akarta megölni az elkövető, ezért bűntudata van, és valahol arra vágyik, hogy elkapják, ezért adott újabb kulcsot magához. Arra gyorsan rájön a doki, hogy a számok egy bizonyos könyv oldalszámai, az adott oldalon a sor és a sorban lévő szavak sorszámai, de azt, hogy melyik ez a könyv, az ebben a részben soros hírszerző-hallucináció segít megfejteni. Szokás szerint nagyon lekezelő, de azért megerősíti, hogy Daniel mindent tud, amit tudnia kell, és nézzen az elméjébe a megfejtésért. És ettől a doki rájön, hogy a keresett könyvet ő írta, és az az címe, hogy Az elme. Abba kell belenézni a megfejtésért. Kate segítségével villámgyorsan ki is keresgélik az üzenetet: ma úgy semmisítem meg a gonoszt, ahogy a gonosz semmisítette meg a családom. Nekiállnak agyalni azon, hogy ezt hogy érthette. Megjelenik a nagyképű hallucináció is, azt sugallva, hogy a kód rejt még egy kódot, és kezdjen el azon gondolkozni – de szerencsére jön Natalie a saját józan eszével, és arra biztatja a dokit, töprengjen azon, hogy Eddie mit veszített el, mert ez lehet a valódi mondanivaló. A hírszerző erre eltűnik, Daniel pedig bejelenti az ügynököknek, akik a gyárakat, földeket próbálnák védeni, hogy a fiú célpontját Dafoe szülei jelentik.

A szülők háza előtt már ott a terrorelhárító akciócsoport, a fiú túszul ejtette a szülőket, de még nem lépett semmit. Daniel szerint arra vár, hogy vele beszéljen – és persze odasétál, és szálegyedül bemegy. Azért van rajta mikrofon, és tudja, hogy ha a fiú bármelyik ablakhoz odalép, a mesterlövészek lelövik. Eddie helyes fiúcska, bombakioldóval a kezében. Daniel próbálja meggyőzni, hogy van még kiút számára is, de a fiú nem azért hívta ide az üzeneteivel, hogy megmentse őt, hanem hogy együtt haljanak meg, mert eleinte hinni akarta, hogy a rokonlélek tényleg megérti őt, de keserűen csalódott, hogy Dr. Pierce végig a rendőröknek dolgozott. Kate ezen bepánikol, mindenképpen szeretné kimenteni szíve professzorát, de a parancsnok szerint most nem törhetnek rá, mert akkor megnyomja a gombot, a dokinak ki kell dumálnia magát a helyzetből. Győzködi is szorgalmasan, minden oldalról hatni akar a fiú szívére, aztán kicsapja az adu ászt: Dafoe börtönbe fog kerülni azért, amit Eddie és a többiek családjával tett. A farmerek egy része visszakaphatja a földjét, a fiú pedig lehet még együtt az apjával – megígéri, hogy elintézi a főügyésszel, hogy Eddie ugyanabba a börtönbe kerülhessen. Ez még nem lenne elég a kis zseninek, de óvatlanul odaáll az ablak elé – mire a doki megmenti az érkező lövedéktől. Ez már meggyőzi Eddie-t, hogy több embernek tényleg nem kell meghalnia. Békésen kivonulnak a ház elé, Eddie-t megfektetik és megbilincselik, a profot az aggódó Kate azzal a mondattal várja, hogy tudta, hogy őrült, de azt nem, hogy ennyire.

Zárásként megint egy kis előadás, a lelkiismeretről, közben peregnek a happy end képei: apa és fia a szép narancssárga kezeslábasban ölelkeznek egymással, Dafoe-t megbilincselve rendőrök vezetik el, a doki pedig papayát vág össze egy tányérra, és szó nélkül a tüntetőleg újságot olvasó Lewicki elé helyezi. Persze, miközben a tanítványainak szépeket mond, ő elcsen egy darab gyümölcsöt az asszisztensétől.