Valami raktártelepen nyitunk Philadelphiában, kis kupac ember licitál a zsákbamacskáért raktár talán értékes tartalmáért. Az egyik srác rászól a cimbijére, hogy ne pazarolja a pénzt, de hiába. Megnyerik a garázsnyi lomot, este el is kezdik átnézni, mi került 450 dollárba. Egy ócska ládában azonban kincs helyett fura fotókat és jegyzeteket találnak. Egy akasztásos rajzzal ellátott jegyzetlapot látva az egyik srác indítványozza a zsaruk riasztását. Quantico-ban az egyik lap másolata jön ki épp a nyomtatóból, Rossi kezébe. Olvasni kezdi, Hotch kérdi, mi az. Hát, a philadelphiai irodából küldte egy rajongó kolléganő, ha lehet, átsuhanna kocsival, megnézni a többit is.
Reid persze már ott sertepertél, egyetlen pillantást vet a papírra és közli, hogy a jövő időben fogalmazásból következik, hogy ezek fantáziából írott dolgok. Hotch elengedi Rossit, de menjen vele Reid is, aki egészen felvillanyozódik az országúti kocsikázás ötletétől, egyébként is megvan az Alapítvány-trilógia hangoskönyv, Peter Coyote felolvasásában, szuper kis út lesz!!! Rossi pedig elátkozza a napot, amikor Asimov megtanult betűket rajzolni.