Kedves Hogyvolt-Olvasók!

A mostani epizód rendhagyó módon lett megírva, ugyanis két részben kerül fel a blogra: az első fele ma, a második holnap. Ennek két oka van. Az első, hogy annyi minden történik az epizód 43 perce alatt, hogy az egyetlen hogyvoltba nem fért volna bele hitelesen. A másik pedig az, hogy nehezen emészthető, rémes témát jár körbe. Nehéz megnézni, megírni is elég kiborító, olvasni sem könnyű. Ebben az epizódban a nyugalom megzavarására alkalmas dolgok történnek. Olyan terepre érkeztünk a sorozatgyilkosságok bemutatásai során, mely valóban bonyolult és ingoványos. Aki valamit nem ért, kérdezzen, aki tud, az meg válaszoljon. Nembrit tudósok szerint a délután 5-6 óra körül szerzett élmények nagy eséllyel visszatérnek az aznapi éjszakai álmokban, kéretik ezt is figyelembe venni. Véleményem szerint csak erős idegzetű 18 év felettiek kattintsanak a TOVÁBB-ra.

1988-ban a floridai Hazelwood Börtön-Elmegyógyintézetben egy orvos győzködi két főnökét és egy kollégáját egy 17 éves ápoltról: A fiú nem olyan, mint más ápoltak, nem szabad kiengedni!!! Egy füzetet lobogtat, azt mondja, szörnyű dolgokat írt bele a fiú. A főnökök szerint ez csak a fantáziája, 17 éves, majd kinövi. A doktor szerint azonban a 17 éves fiúk nem kinövik a szexuális fantáziákat, hanem igyekeznek megélni azokat. És ez az, ami miatt nem szabad kiengedni, mert a gyógyszert nem fogja szedni, és akkor az Isten irgalmazzon mindenkinek.

De a főnökök szerint muszáj kiengedni, mert csak 18 éves koráig lehet bent tartani, meg van kötve a kezünk. Ám a doktor nem a főnökök kezei miatt aggódik. Egy cellában az ajtónak háttal ül a fiú (gondolom én), amikor belép az ápoló, és közli, hogy új neve mostantól Mázlista (Lucky). A falon ijesztő képek, a polcon látszólag sátánista témájú könyvek. (Anyám, mi lesz itt ma?!)

Quanticoban Garcia egy kávézóba tér be, a pultoslány már adja is a szokásos kávéját, amikor az egyik asztalnál ülő pasasra figyelnek fel, akivel a bolondját járatja a laptopja. Garcia jó kislány, segít neki, voilá! A srác köszöni, Garcia örül, hogy segíthetett, gyors bemutatkozás (James Baylor, haveroknak Colby - Penelope Garcia, haveroknak Csodálatos) a srác meg ebédelni hívná, hálából. (Biztos nem a dekoltázs miatt, ááá, dehogy.)

Garcia meglepődik, de örömmel elfogadja a meghívást. Colby névjegyet ad, Garcia felírja a számát, és elköszönnek. Garcia érkezik az irodába, Morgan szóvá teszi, hogy nem a szokott módon (Jó reggelt, Hercegnőm - Mindjárt mutatok én neked jó reggelt, Szépfiú) fogadja a köszönését, szóval ki vele, mi van? Elmeséli a kávézóban történteket, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Morgan szerint kövesse az ösztöneit, ha tényleg így érzi, hanyagolja. JJ érkezik gyorsan és feldúltan, csúnya esetet hoz.

A floridai Bridgewaterben a 19 éves Abbey Keltont 2 nappal eltűnése után holtan találták - már ami megmaradt belőle. Kocogók fedezték fel a lány felsőtestét, egy aligátorok által is látogatott helyen. Rossi az élet körforgását említi, Prentissnek meg végre nincs lelkifurdija a krokodilbőr pénztárcája miatt. De a helyzet az, hogy az aligátorok ritkán vágják le az emberek ujjait, nem vágják el a torkukat, és fordított pentagrammát sem vésnek a mellkasra. A helyi lakosok sátánista szektát gyanítanak (miért zárták rögtön ki a sátánista aligátorokat?!). De a gyilkos sátánista szekták nimbuszát lerombolták - mondja Prentiss, mire Reid közli, hogy voltaképpen Rossi volt az egyik "romboló". Aki szerint kultusz ide vagy oda, ez rituális gyilkosság, és sorozatossá válhat, hacsak nem az már. Szóval gyilkos szekták nincsenek, de sátánista soroztgyilkosok igen? – kérdi JJ. Rossi Dantét idézi olaszul, Reid tolmácsol: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Ezután háttal látjuk a '88-ban 17 éves férfit egy szűk helyiségben, ugyanazokkal a képekkel körülvéve, fordított pentagrammával a falon, és egy régi Louis Armstrong számot hallgat, miközben zacskóba gyűjtött levágott ujjacskákat nézeget. Bizarr hobbi, na.

Főcím és idézet Morgantől: Az ész álma szörnyeket szül. - Fantasy abandoned by reason produces impossible monsters. Francisco Goya

Csapat a gépen tovább diskurál a sátánizmusról. Reid zavarba ejtően szó szerint idézi Rossi könyvét, nem kicsit ufósítva önmagát az új és bálványozott kolléga előtt. Megtudjuk, hogy a sátánista bűnözésnek két formája van: az első az unatkozó suhancoké, akiknek tevékenysége a vandalizmusban kimerül, olykor véletlen gyilkosságot elkövetve, mely azonban sosem válik sorozatgyilkossággá. A második, az adaptív sátánista, na, attól kell csak félni igazán, mert (amellett, hogy kiborító trombitamuzsikát hallgat) a gyilkos hajlamait a sátánizmussal támogatja meg. Tehát nem azért öl, mert sátánhívő. Azért sátánhívő, mert öl. (Világos, nem? Én háromszor hallgattam meg, mire felfogtam.) Hotch szerint vallásosságtól függetlenül egy sátánista ügy a legtapasztaltabb nyomozót is próbára teszi, ezért vigyázzanak egymásra. JJ az Ördögűzőt emlegeti, Morgan meg a vasárnapi miséket, amikre az anyja cipelte el mindig. Különben is, őt az ördöggel nem lehet ijesztgetni.

Reid szerint talán azért, mert Isten sem nagyon érinti meg. Mármint, a logika úgy diktálja, hogy ha az egyikben hisz, akkor a másik létezését is el kell hinnie. Hotch szerint a lényeg az, hogy a sátán hatását az emberekre sajnos nem szabad alábecsülniük.

Hotch, Reid és Prentiss a bridgewateri halottkémnél kezd, a lány holttestének maradványa alapján a halála előtt még a gyilkos megetette vele az ujjait (huhhh!), a pentagrammát viszont már a halála után karcolta a bőrébe. Rossiék pedig a helyi lelkészhez mennek, de Morgan inkább a szülőkkel beszélne. Marks atya fogadja őket (hello, Michael Beach), Rossi gyorsan úgy intézi, hogy Morgan beszéljen vele mégis, ő meg megy Abbey szüleihez. Morgan kiakadva néz utána. Aztán meg a papra, mikor az megkérdi, mióta nem járt Isten házában. De Morgan nem magáról akar beszélni (mikor is akart egyáltalán?). Hanem arról, feltűnt-e az atyának mostanság sátánizmus iránt érdeklődés, vandalizmus, ilyesmi? De nem, semmi. Morgan megköszöni a válaszokat, aztán lelép.

Eközben az atya irodájában JJ és Rossi beszél az összetört szülőkkel. Az anya jelen időben büszkén mesél Abbey-ről, ám egyszer csak az apa kijavítja: Nem nővérnek tanul, hanem nővérnek tanulT Abbey - ettől a nő kiborul, és elrohan, JJ utána. Az apa elmondja Rossinak, hogy ő azonosította Abbey-t, de csak az arcát mutatták meg neki, nem emelték le róla tovább a leplet, és a nyomozó szerint nem kell tudnia a részleteket Abbey-ről, és a boncoló orvos szerint nem kell látnia sem. Ő megbízik bennük, de hát mégiscsak az ő kicsi lánya fekszik ott holtan, így, ha az FBI azt mondja, ne akarja tudni, mi történt, akkor elhiszi. Rossi Abbey asztalon heverő fotóira mutat: higgye el, Mr. Kelton, ezek azok a képek, amelyekre emlékeznie kell a lányáról.

Morgan zabos, a templom előtt várja Rossiékat, Rossi csak mosolyog rajta. Az őrsön aztán kezdődik a gondolkozás: a városban nincs jele sátánizmusnak, ez egy sorozatgyilkos műve, méghozzá szadistáé, de Rossi szerint az ujjak levágása és megetetése nem lehet csupán a szadista elkövetés egyetlen jele. Az érkező Hotch hozza a megoldást: ez egy üzenet, méghozzá arról, hogy nem Abbey az első áldozat. Ugyanis a tíz, Abbey gyomrában megtalált ujj egyike sem az övé volt, ráadásul a tízből hat mutatóujj!!! (Hányinger és hidegrázás.)

Egy fiatal lány a terepjárójával megáll az erdei úton, fogja a hátizsákját, és bemegy a nyilvános WC-be. Belép az egyik fülkébe, becsukja az ajtót, majd hátrahőköl: az ajtón egy fordított pentagramma van (piros színű, akarok én belegondolni, mivel lett felrajzolva?) Aztán a lábát látjuk, majd a kamera a szomszédos fülke alja felé mozdul el, ahol egy pár bakancsos láb ereszkedik le, majd kilép a fülkéből, a lány ajtaja elé lép, aki látja alul a lábakat, még hátrébb húzódik.

Ezután a kép elsötétül, és sikítás hallatszik.

Garciának csörög a telefonja, Colby az. A gépe működik, ezért hálás, és meghívná Garciát vacsizni, de a lány hárít, pedig ez RANDI, de majd inkább máskor. Garcia ki is dobja Colby névjegyét a kukába, és hívja Morgant, mert Colby hívása közben megtalálta az ujjak gazdáit: tíz, Bridgewater környékén útmentén dolgozó prostituált ujjai azok, mindegyiktől egy-egy. Morgan megköszöni az infót és hiányolja Garcia sziporkáit, mire az kiböki, hogy Colby randit kért, de lerázta. Morgan szerint jól tette, mert valami nem kerek a fazonnal, mire Garcia bepöccen: micsoda briliáns profilozó vagy, ha abból a pár mondatból, amit meséltem, így meg tudta állapítani, hogy a pasival valami nem oké, vagy csak túl jó pasi hozzám, esetleg túl érdeklődő, amiből te máris tudod, milyen gáz az a pasi? Csak azért, mert TE nem verekednéd át magad hozzám egy zsúfolt termen, attól még egy figyelmesebb, de kevésbé felszínes még megteheti! Hé, Derek, szellemes legyek? Kapd be! - kiáltja, és bontja a vonalat.

Morgan meg csak pislog, Garcia pedig felkapja a szemetest, kiveszi belőle Colby névjegyét, és tárcsáz. Prentiss érkezik Morganhez, aki elmondja neki a tíz prosti hírét, de Emily már látta is, mert Garcia közben elküldte, és nicsak, mind a tíz Bridgewater környékén tűnt el. Hotch már tud is róla, értesíteni kell a családokat és a lakosságot. Elmondja a helyi rendőröknek, hogy a nők eltűnési helyei a sorozatgyilkos biztonsági zónája, azaz lakóhelye körül vannak. A biztonsági zóna pedig határozottan Bridgewater-nek tűnik. A nyomozónak leesik az álla (de azért a szivar nem esik ki a szájából), és kérdi, hogy de akkor miért ölte meg Abbey-t, aki a biztonsági zónában volt? Hát azért, mert senki nem tudott róla, pedig ő akarja, hogy tudjanak róla. De persze nem azért, hogy el is kapják, hanem mert a gyilkolással hatalmat kap, és a nyilvánossággal még több hatalmat.

Nem fog leállni, mert ez még csak a kezdet volt. A nyomozó telefonja megcsörren, felveszi, majd Rossihoz szól: jól mondta, Abbey halála tényleg csak a kezdet volt. Emily és Rossi érkezik a nyilvános klotyóba Tracey Lambert holmijaihoz, mert eltűnt, őt is rajtaütésszerűen kapta el a gyilkos, pont, mint Abbey-t. Rossi benéz a klotyóba, és a vécé teteje lecsukva, rajta pedig négy könyv áll, szépen nagyság szerinti sorban. Rossi azt mondja, az elkövető biztosan volt elmegyógyintézetben, ott nevelik bele a pszichopatákba a rendet, amit akkor is megtartanak, ha a gyógyszerszedés abbahagyásával visszazuhannak a belső káoszba. Morgan kiakad, mikor meglátja az érkező Marks atyát, aki persze segíteni akar, meg Tracey a templomi kórusnak volt a tagja, ezért itt a helye. Elmagyarázzák neki meg a nyomozónak, hogy a tettes nagy valószínűséggel a közösség aktív tagja, és bele akar majd folyni a nyomozásba (vakmerőség és hatalomérzet miatt ugyebár), szóval önkénteseket kell szervezni Tracey keresésére, de úgy, hogy közben megtalálhassák a gyilkost is.

Minden önkéntest lajstromba vesznek, keresőpáronként jár egy síp is, indulhat a keresés, Rossiék nézik az embereket, hátha. Emberek indulnak az erdőbe, egy nőt nagyon hosszan mutatnak, naná, hisz elcsámborog a férje mellől.

Forgolódik, nézelődik. Még egy fordulás, halkan felkiált, és puff, leütik. A férje felfigyel a hangra, és szólongatni kezdi. De választ már nem kap, mert Sheryl-t épp most vonszolja el két kéz meg a hozzájuk tartozó ember.

Folyt. köv.