Gary és Wu hazautaztak Chiléből, nincs több homok, hó, vagy sár. Nincsenek öklömnyi rovarok, meg nyüszítő vadállatok, a legfélelmetesebb, amivel Kaliforniában találkozhatnak, az Paris Hilton elkényeztetett ölebe. Wu számára legfeljebb az jelenthet már csak kihívást, hogy az öt percnyi autóútra található két tucat McDonald’s-ból, szusibárból és steakhouse-ból melyikben is egye magát büszke és dagadt amerikaivá.

Ez egy amolyan összefoglaló epizód, amikor ücsörögnek a bárszéken és elmesélik, amit már amúgy is láttunk az előző részekben. Látszik, hogy Wu agyára ment egy kicsit, hogy túlélte a dzsungelt, a havas tűzhányót, és a homoksivatagot is, mert most már akkora sztárnak képzeli magát, akinek még a zöldes kékre festett haj is jól áll. De inkább csak úgy néz ki, mint aki kicsit bemohásodott az elégtelen higiéniai körülmények miatt. Csapkodunk ide-oda az emlékek között, mintha egyik nap a postás két tucat különböző képeslapot hozna a világ különböző pontjairól. És még azokat is apró cafatokra tépné, hogy nekünk kelljen a darabkákból összerakni az utazást.

Annyi mindenképpen kiderül, hogy Wu szinte szerelmes az autóba, a több mint tíz éves Jeepbe, akit csak Rubynak becéz. Azt állítja, hogy a megviselt terepjárót a két hetes felvétel után saját maga hozta rendbe, sőt még le is polírozta, hogy eltüntesse az agresszív Gary nyomait. Az exkommandós ugyanis elég gyakran ugrált az autó motorháztetején. A karosszérialakatos persze eltüntetheti az erőszak nyomait, kérdés, hogy Wu és Ruby kapcsolata túléli-e ezeket a fájó emlékeket.

De hogy mégis mi a tanulság a kéthetes túlélő túrából? Hát, hogy vizeletből is lehet ivóvizet készíteni a sivatagban, a gyíkok ehetőek, a tájékozódáshoz pedig nem kell selymes női hangon parancsolgató GPS. Aki nem hiszi, járjon utána az előző részek összefoglalójában, de a trükköket mindenki csak a saját felelősségére próbálja ki. És előtte kérdezze meg a kezelőorvosát és gyógyszerészét.

Kiderül még, hogy Wu tényleg úgy fél a bogaraktól, mintha csak egy Eric Cartmanbe öltött Rachel Green lenne, sőt a hatalmas, kövér békákat sem kedveli: legalábbis erre utal, hogy sikoltva menekül, ha csak egyet is meglát. A sivatagi epizódból azonban kimaradt Wu bosszúja, amikor Gary-t halálra ijeszti egy az autóba dugott műanyag kígyóval. Gary szerint persze nem is ijedt meg, csak hatékony, és a különleges erőknél jól begyakorolt mozdulatokat tett, hogy megszabaduljon a veszélyes állattól. Na jó, közben olyan hangokat adott ki, mintha csak a Sikoly-széria remake-jének szereplőválogatására készülne, de persze mindezt kizárólag a showbiznisz kedvéért.

Vetítik a Discoveryn:

Péntek (Október 26.) 0:00
Vasárnap (Október 28.) 11:00
Csütörtök (November 1.) 14:00
Csütörtök (November 1.) 15:00
Péntek (November 2.) 0:00

Sajnos egyetlen képkockát sem látunk abból, ami egy ilyen műsorban mindenkit érdekel: nem tudjuk meg, hogy mit csinál a stáb, miközben Wu és Gary zsíros kukacokat grillezik, hogy mégis milyen autóval követik az ósdi Jeepet, és egyébként is hányan vannak, hány kamerával veszik Wu belőtt séróját, és tényleg külön szűrőt használnak-e Gary mellizmaira.

Ellenben kiderül, hogy a semmi közepén autózni jó buli, főleg, ha érzelmes, de energikus zenét kevernek alá. És azért ez derült ki az első évad mind a négy részéből is.

Interjú a szereplőkkel

Az első rész hogyvoltja

A második rész hogyvoltja

A harmadik rész hogyvoltja

A negyedik rész hogyvoltja

Tim és Csillagvizsgáló Tickle végre beindította a lepárlót, de nyilván nem egy instant levesről beszélünk, hogy 5 perc alatt kész is vannak, oszt már csak inni, no meg palackozni kell, meg felmarkolni a stekszet, nem. De csipkedniük kell magukat, mert a kiváló minőségű whiskyért – Tickle mondja, és én neki mindent elhiszek – már tobzódik a habzó szájú alkesz csürhe. A beszállító is baszakszik, de a hab a tortán, hogy valaki, egy gyanúsan vadász kinézetű alak, pont Tim lepárlója körül ólálkodik. Lecsapják a gázt és húznak haza brainstormolni. Ebből ma sem lesz szesz.  Míg két pofára zabálják a vödrös, sült csirkét, addig a haditervet is sikeresen megálmodják, mely kiforrott formában így néz ki: megnézzük visszajön-e még, de ha visszajön az nem jó. Azt a leborult. Tickle is levonja a konzekvenciát, mint még soha senki. Van csirkénk. Van puskánk. Mi kell még?

A vészjósló cím után megkapjuk a múltkori rész összes fontos momentumát, így mi is gyorsan összegezzük az eddigieket. Kezdjük a törivel. Már a telepesek is főzték a szeszt, aztán hirtelen megadóztatták őket, aminek nem igen örültek ugyebár, ezért kitört a whisky lázadás, aminek az lett a vége, hogy az adó megmaradt, de ők továbbra is szartak rá nagy ívben. Tim harmadik generációs zugfőző, aki most a fiának próbálja átadni a mesterséget, De az csak csak serényen bólogat apu minden egyes szava után .Csillagvizsgáló Tickle, az örök haver és munkatárs ott segít ahol tud, de az állandósult érszegség eléggé hátráltatja ebben. Van nekünk egy Serifünk is, akit úgy hívnak Jesse Tate, aki eléggé zöldfülű, merthogy most lett kihelyezve ide, ezért nem vágja az erőviszonyokat, hogy mi merre hány méter, no.

Már megvolt a dzsungel és a fagy is, nem meglepő, hogy a negyedik részre egy sivatagban dobták ki Wut és Garyt a műsor perverz producerei. Annál meglepőbb, hogy ezúttal is Chilében vagyunk, a fene gondolta volna, hogy van egy ország, amibe az egész világot belezsúfolták, mint valami éghajlati skanzenbe. Ahhoz, hogy három nap alatt kijussanak a Jeeppel a homoktengerből, először fel kell jutniuk a kocsihoz, amit egy tíz emeletes homokdűne tetejére installáltak a készítők. Az első gond az, hogy Wu nem hogy sivatagban nem szokott túrázni, de szemmel láthatóan ő az az ember, aki szeretné, ha mozgójárda lenne a McDonald’s-ban a pult és az asztalok közt. Mire felérnek a méretes dombra, Wu már úgy liheg, mintha lenyomott volna egy maratont, de kézen állva.

És hogyan lehet lejutni egy lakótelepi ház tetejéről egy kocsival? Hát a homokfalra merőlegesen, mert ha egy picit is oldalra húzná Wu a kormányt, az autó rögtön felborulna. Az ázsiai sofőr most már a főnök, miközben a titkos bevetéseken rutinból túlélő Gary úgy majrézik, mintha az iráni forradalmi gárda kivégzőosztaga felé száguldanának nagy sebességgel. És a szuronyok mögött lenne még egy betonfal is. A betonfalon túl meg egy medence kiéheztetett aligátorokkal.

A szeszfőzés rizikós egy szakma (basszak, vagy ne basszak ma), de ha úgy van, akkor piszkosul meggazdagodhat belőle az ember, a vidéki suttyók szintjén persze. Itt senkiből nem lett és nem is lesz pinabubus Hugh Hefner. 1700-as években már a telepesek is építettek szesz lepárlókat. Mi ez, ha nem tradíció? Júniustól októberig tart a szezon, mert a növényzet ilyenkor könnyedén elfedi az erdőben felépített illegális lepárlókat. Évi szinten több mint százmillió dollárt zsebelnek be a zugfőzők, amiből akár adózni is lehetne/kellene, de ők azt valahogy mindig elfelejtik. Na és akkor még egy kis tudomány. A „moonshine” elnevezés arra utal, hogy ezt a tevékenységet leginkább a holdvilág fényeinél szokás és elég nagy szopás is – öljetek meg ezért – gyakorolni, mert akkor a helyi yard sem annyira éber. A helyszín Virginia és azon belül is az Applachia hegység. 

Költséghatékony túlélőshow a Túlélés Terepfokozaton, nem rohangálnak körben a világban, inkább Chilében vesznek fel, amit csak tudnak. Végül is van itt esőerdő, meg hó, és igen, a harmadik részre jut egy sziklás hegység is.

Már a rész kezdetén megvan a Cartman-érzés, a két epizód alatt egyetlen dekát sem fogyó Wu fuldoklik a magaslati oxigénhiányban, úgy kapkodja a levegőt, mintha most intézte volna el Tory Black egy duplamenetben, és most azon gondolkodna, hogy szívrohamot kapjon inkább, vagy csak elájuljon. Mindeközben a fejük felett keselyük köröznek, és akkora köveken kell átmászniuk, mint egy autó, vagy inkább egy kisteherautó. És hogy tényleg sírjon a Wuban élő Eric Cartman, a narrátor hangsúlyozza: három nap alatt legfeljebb mogyorót ehetnek, meg zacskós levest. Mit mondana erre Cartman? Ház pont azt, amit Wu: induljunk, hogy minél előbb elérjük a legközelebbi hotdogost.

Az előző részben a túlsúlyos ázsiai amerikai sofőr egy vulkánról hozta le a brit kommandóst, aki mindenhol túlél, csak sebességet nem tud váltani. A stáb most is marad Dél-Amerikában, talán mert itt szép a táj, meg jó a kávé, csak most egy pöttyel arrébb, a chilei esőerdőben dobják le a tízéves, lehasznált Jeepet, hogy aztán a Bear Grylls-hasonmás, meg a tésztaleves mosolyú geek hazahozza az autót. Haza a civilizációba. Ugye mindenkinek megvan a South Parkból az a rész, amikor az egész osztály elutazik Brazíliába, hogy megmentsék az esőerdőket, aztán úgy berágnak a sok rovarra, mérges kígyóra, meg vad bennszülöttre, hogy inkább felgyújtják a picsába az egészet. Aztán meg dalt is írnak róla. Na hát Wut, a kaliforniai sofőrt nézve tényleg rögtön Cartman ugrik be: neki minden bokor a halált rejti, és ebben az epizódban random időközönként sikolt fel, és csapkod veszettül, pedig általában nem bögöly az, csak egy zsírosabb légy. Már a kocsiig elég nehezen jut el a mi Cartmanünk, bukdácsol az avarban, mint aki legfeljebb mozgólépcsőn közlekedett a plázában a McDonald’s és a Burger King között. Az autó kicsit oldala dőlve várja őket a dzsungelben, de nem úgy mintha ledobták volna egy helikopterről, sokkal inkább úgy, mintha gondosan beállított díszletelem lenne a Világok Harca Spielberg-adaptációjában.

Amíg a fiúk a kocsit próbálják négy kerékre állítani, el kell hogy mondjam, hogy a rész legnagyobb meglepetése, hogy az esőerdőben hideg van. Nem elég, hogy esik, és harapni lehet a párát, de még kurva hideg is van. Legalábbis Chilében.

A túlélés terepfokozaton olyan, mintha Bear Grylls után dobnának egy régi Jeepet is, hogy mégse unatkozzon annyira ott, a világ végén. Mert ugye az autóban van szivargyújtó, arra meg bármit rá lehet kötni a mikrótól a Playstationig. Persze ez persze nehezítés is, hiszen bármennyire kisportolt is egy exkommandós, azért pár ezer kiló acélt mégsem tud a hátán elvinni ott, ahol nincs autópálya. Bear Grylls helyett Gary Humphrey a sorozat túlélője, ő is brit és egykori kommandós, vagyis az angol akcentus, meg a bazi nagy izmok adva vannak. Ezúttal azonban a különleges erők egykori tisztje nem egyedül menti meg saját magát, ott van neki Bill Wu, a kaliforniai hülyegyerek, aki neve ellenére nagyon is amerikai: rohadtul ért az autókhoz, ámde van rajta némi hamburgerháj, és egyébként is, azt hiszi, hogy a természet az olyan, mint a Rain Forest Caféban. Vagyis fél óránként pusztít a természet, de csak show-jelleggel, és akkor is kettőt fizet egyet kap koktélakcióval kompenzálják a nehézségeket.

A Discovery Channel június közepétől magasabb fokozatra kapcsol: új évaddal tér vissza a képernyőre az Ötödik sebesség csapata, akik évek óta megbízhatóan szállítják az autós világ változatos híreit. A sorozathoz most nyereményjáték is indul itt a blogon, egy kérdésre kell helyesen válaszolni a Discovery ajándékcsomagért.

A legújabb modellek tesztjeiről, a világ versenypályáinak bemutatásáról, valamint a látványos és tanulságos töréstesztjeiről jól ismert Ötödik sebesség új részeiben visszatérnek a régi kedvencek és az angol sztárvilág vállalkozó szellemű tagjai is. Tiff próbaútra indul a Lamborghini Aventador hiperautójával, Vicki Olaszország havas hegyi útjain cirkál a Mini legújabb kupéján, majd versenyez a vadonatúj Ford Mustanggal, Jonny pedig a Renault akkumulátorral működő autójának a képességeit teszteli.

Vajon a világ melyik útján a legjobb autózni? Mekkora rombolást okoz a 193 km/h sebességgel végrehajtott törésteszt? Milyen lehet Anglia legmeredekebb útján utazni? Az új epizódokban ezekre a kérdésekre is választ keres a csapat, és tesztelik a világ leggazdaságosabb autóját is.

A sorozat június 15-étől, pénteken 22.00-tól látható a Discovery Channel műsorán.

A kérdés pedig, amire a válaszokat várjuk:

Melyik Forma-1 autóversenyző szerepelt már a műsorban?
Ayrton Senna
Nigel Mansell
Lewis Hamilton

A helyesen válaszolók között 3 Discovery Channel ajándékcsomagot sorsolunk ki, a válaszokat  a hogyvolt@gmail.com címre várjuk hétfő estig, azaz június 18-án este nyolcig.

Mondhatjuk persze, hogy mindjárt itt a tél, vagy hogy Tél tábornok már a határban készül a végső rohamra, vagy hogy fagyos fuvallat seper végig az alaszkai kisvároson. De az igazság az, hogy ez már a tél, legalábbis, ha Budapesten ilyen hideg lenne, odafagynának a garázsajtóhoz a hókotrók is. De Nome-ban még tart az aranyszezon, mert amíg a kikötő be nem fagy a folyóig, addig még kihajózik mindenki, hogy a fagypont közeli vízben, az éles jégtáblák közt lemerüljön a tenger fenekére.

A Behemót egyszerűen odafagyott a kikötőhöz, vagyis elő kell kapniuk a malacpörkölőt, hogy felolvasszák a hajót. Aztán már csak a jeget kell feltörni a kikötőben, hogy eljussanak a nyílt vízekre. Már csak apa és fia mennek ki a tengerre, de muszáj pár tonnányi iszapot megmozgatniuk, mert kell a pénz a holnapi aukcióra. Ugyanis újabb tengerparti területeket nyit meg a bányászat előtt az állam, ráadásul az új helyeken nem lesz nagy tülekedés sem, mivel a jogokat az kapja, aki a legtöbbet kínálja érte. Állítólag dollár százezreket is megér egyeseknek egy-egy ígéretesebb terület.