Költséghatékony túlélőshow a Túlélés Terepfokozaton, nem rohangálnak körben a világban, inkább Chilében vesznek fel, amit csak tudnak. Végül is van itt esőerdő, meg hó, és igen, a harmadik részre jut egy sziklás hegység is.
Már a rész kezdetén megvan a Cartman-érzés, a két epizód alatt egyetlen dekát sem fogyó Wu fuldoklik a magaslati oxigénhiányban, úgy kapkodja a levegőt, mintha most intézte volna el Tory Black egy duplamenetben, és most azon gondolkodna, hogy szívrohamot kapjon inkább, vagy csak elájuljon. Mindeközben a fejük felett keselyük köröznek, és akkora köveken kell átmászniuk, mint egy autó, vagy inkább egy kisteherautó. És hogy tényleg sírjon a Wuban élő Eric Cartman, a narrátor hangsúlyozza: három nap alatt legfeljebb mogyorót ehetnek, meg zacskós levest. Mit mondana erre Cartman? Ház pont azt, amit Wu: induljunk, hogy minél előbb elérjük a legközelebbi hotdogost.
Gyorsan letolatnak egy hatalmas szikláról, aztán Gary be is vágja magát a kocsiba és elindulnak nyugatra, egy vízmosásban. A vízmosás patakká duzzad, de Wu nem aggódik, mert a négyhengeres motor bírja a strapát, és egyébként is, a köves meder meg se kottyan egy Jeepnek. Gary viszont unatkozik, ezért az exkommandós is hisztizik picit: azon nyavalyog, hogy befolyik a víz és cuppog a bakancsa. Hogy idegesítse a kaliforniai sofőrt, beveti neki, hogy pont itt történt az, amit az Életben maradtak című filmben végül színes, szélesvászonra álmodtak. Itt zuhant le nem messze a rögbicsapat gépe, akik aztán megették éhségükben halott társaik.
-Milyen ízed van Wu? - kérdezi mintegy mellékesen.
-Bűzölgő tofu! - válaszol rá ijedten a kövér ázsiai.
Közben harminc fokról pár óra alatt öt fokra esik, és estére be fog ez nézni a nulla fok alá is. Wu kikormányozza a kocsit a patakból, mert nekik tartaniuk kell az irányt nyugat, vagyis a hotdogos bódé felé. Hogy a narrátort idézzem, ráadásul pontosan és szépen ahogy csillag megy az égen : A dzsip tekercsrugós felfüggesztése miatt a kerék nagy fokban képes megdőlni, a kocsi kasztnijához képest. Így sokkal könnyebb az egyenetlen talajokon manőverezni. Erre most szükségük is van, mert olyan a táj, mintha a Marson forgatna Roland Emmerich és néhány emeletes kaviccsal akarná felpörgetni a díszletet.
Most már meg kell állniuk, de a terep olyan durván dől, hogy jobb ha egy kőhöz kötik a csörlőn keresztül az autót. És a csörlő meg egy ponyva, és már kész is van a sátor: még MacGyver sem csinálhatta volna jobban, neki biztos kellett volna legalább egy svájci bicska, két góliát elem, meg némi hasadóanyag ugyanehhez a mutatványhoz. Aztán megfőzik a zacskós levest némi száradt szamárszaron, és ebben a tökéletes luxusban lefekszenek aludni.
A következő rész csütörtökön, este tízkor a Discoveryn! Ismétlés pénteken délután ötkor!
Másnap rögtön reggeli után látnak egy lovat, aki már biztos hogy nem fog vidáman nyergelni a szabadban. Mert a madarak kiették a gyomrát is. Már épp elgondolkodhatnának a természet kegyetlenségén, amikor hirtelen elkezd úgy kerepelni a motor, mintha nem is egy jó állapotú használt Jeepet hajtanának, hanem egy rozsdás fűnyírót. És akkor megint idézzük a mindent tudó narrátort: A hibás gyújtókábel rövidre zár, és így csak három henger üzemel a négyből. Szerencsére Gary rögtön tudja a megoldást: tudja melyik bokor vezeti az áramot, így fahánccsal helyettesítik az elhasznált kábeleket. Na ezt csináld utána, MacGyver, de bicska nélkül!
Tovább tudnak menni, legalábbis amíg ki nem száradnak a faháncsok, újabb folyó jön, már látnák az út végét, már ha nem lenne előttük egy hatvan százalékos emelkedő. Ez persze nem tűnik leküzdhetetlenül meredeknek, ha az ember egy matchbox-szal szalad fel a szőnyegről a kanapé karfájára, de a valóságban csörlőn kell leereszteni az autót. A zene itt már olyan feszült, hogy azon sem lepődnénk meg, hogy ha nehezítésnek pár puma, meg egy szakasz terrorista is feltűnne, de azért baj nélkül lehozza a kocsit Wu és Gary egészen a folyópartig.
Itt újból megpihennek éjszakára, és kiderül egy-két kínos részlet is Wuról: például az, hogy a világ végére is hozott magával hajzselét, sőt fürdőszivacsot, meg valamit, amit hátdörzsölőnek hívnak. Kicsit kövér, jól vezet, de legbelül a fejében mégis egy Paris Hilton rángatja a botkormányokat.
Gary elmegy reggeliért, és mi mást is hozna mint pár gyíkot. Wu ugyan ázsiai, de azért ennyire nem: inkább sikoltva ugrál félelmében. Paris Hilton beindította a vészvilágítást odabent. Aztán persze megsütik a gyíkokat, a tűzet némi gyúlékony fertőtlenítőszer, káliumpermanganát csiholják, de legalább most nem kellett megpiszkálni az autó akkumulátorát. Na és mit csinál a sült gyíkokkal Wu? Hát persze hogy kiköpi az egészet, és közben úgy megvan lepve, mint amatőr szereplő a pornóforgatás végjátékában.
Most hogy Wu alig evett, szinte szédeleg, ezért Gary vezet a folyóban, persze egészen addig míg el nem akadnak. Ott állnak bent a folyóban, Gary bármikor bárhol túlél, de vezetni már biztos nem tud, legalábbis nem egy kövekkel teli folyóban. A helyzetet persze Wu menti meg, aki egy gázfröccsel kiront a folyóból, és aztán padlóig nyomja a gáz a naplementében. Harmadik nap vége, civilizáció. De hol van a hotdogos bódé?
Facebook kommentek