Már megvolt a dzsungel és a fagy is, nem meglepő, hogy a negyedik részre egy sivatagban dobták ki Wut és Garyt a műsor perverz producerei. Annál meglepőbb, hogy ezúttal is Chilében vagyunk, a fene gondolta volna, hogy van egy ország, amibe az egész világot belezsúfolták, mint valami éghajlati skanzenbe. Ahhoz, hogy három nap alatt kijussanak a Jeeppel a homoktengerből, először fel kell jutniuk a kocsihoz, amit egy tíz emeletes homokdűne tetejére installáltak a készítők. Az első gond az, hogy Wu nem hogy sivatagban nem szokott túrázni, de szemmel láthatóan ő az az ember, aki szeretné, ha mozgójárda lenne a McDonald’s-ban a pult és az asztalok közt. Mire felérnek a méretes dombra, Wu már úgy liheg, mintha lenyomott volna egy maratont, de kézen állva.
És hogyan lehet lejutni egy lakótelepi ház tetejéről egy kocsival? Hát a homokfalra merőlegesen, mert ha egy picit is oldalra húzná Wu a kormányt, az autó rögtön felborulna. Az ázsiai sofőr most már a főnök, miközben a titkos bevetéseken rutinból túlélő Gary úgy majrézik, mintha az iráni forradalmi gárda kivégzőosztaga felé száguldanának nagy sebességgel. És a szuronyok mögött lenne még egy betonfal is. A betonfalon túl meg egy medence kiéheztetett aligátorokkal.
Ahogy megáll az autó, rögtön Gary lesz a főnök: először is csak ő tudja megmondani, hogy merre van nyugat, Wu GPS nélkül valószínűleg San Franciscóban sem találná meg a legközelebbi szusibárt. Gary egy botot tűz a homokba, majd megjelöli az árnyékát, és figyeli, hogy merre halad az. Mert ugye a nap keletről nyugatra halad, tudja ezt minden cserkész. Már, ha nem talál mohával borított fákat.
A száguldás közben persze néha elakadnak, de olyankor csak ki kell venniük az autószőnyeget, a kerekek alá rakni, és már mehetnek is tovább. Ja nem, azért nem árt, ha azért visszamennek a műanyagszőnyegekért, jól jönnek majd még azok.
A következő rész csütörtökön, este tízkor a Discoveryn! Ismétlés pénteken délután ötkor!
Az első nap végén egy dűne mögé parkolnak be, hogy ne kapja le a fejük a szél. Már csak vizet kell szerezniük, mert az a fél kanna nem lesz elég, főleg ha Wu is be akarja majd lőni reggel a séróját. Gary egy gödröt ás, nejlonnal fedi le, és egy edényt rak az aljára. És ha most rápisál a nejlonra, akkor reggelre ugye kicsapódik a nedvesség, bele az edénybe, és akkor máris ott a tiszta, Evian-izű víz. Persze Wu ettől rögtön kibukik, hogy ő nem iszik vizeletet, főleg nem egy angolét. Aztán mégis iszik majd reggel, és csak a műanyag bukéra panaszkodik, de biztos csak azért, mert rossz volt a nejlon évjárata. Ha a víz megvan, már csak tűz kell: egy fémládába homokot tölt Gary, benzint önt rá, majd meggyújtják, ezúttal az autó gyertyáit használják, mégse megint az akkus trükköt kelljen bemutatni, mint a dzsungelben. És tényleg, ég a homok, pedig ennek semmi értelme. Én rögtön számítógépes trükkre gyanakszom, de persze lehet, hogy csak túl sok Xénát néztem.
Másnap reggel továbbindulnak, de nemsokára egy szakadék állja az útjukat, de akkora, hogy az még a Tatuinon is elmenne látványelemnek. Lefelé még csak-csak, de a gödörből már nem tudnak kijutni. Nos akkor nézzük a megoldásokat sorba: először is le kell ereszteni a kerekeket picit, mert így nagyobb felületen tapadnak. Állítólag ez a legfontosabb szabály a sivatagban, ha elakadsz, szerintem meg, hogy mindig használj magas faktorú naptejet, de ki vagyok én, hogy ezt megmondjam. Aztán pedig kicsit körba körbe kell haladni a dombon, hogy amikor elég lendületet kap a kocsi, neki lehessen vágni a legmeredekebb részeknek. És végül: ki kell szállítani az autóból Garyt, mert az a sok izom csak felesleges többletsúly ilyenkor. Úgyis felgyalogol ő még a házfalon is.
Most hogy a dűnék már nem jelentenek akadályt, már csak az autóval kell megküzdeniük. Kezd ugyanis túlmelegedni a motor, talán valahol folyik a hűtővíz. Wu a régi jó trükköt dobja be: be kell kapcsolni a fűtést, attól majd lehűl a motor. Csak az a baj, hogy a sivatagban ülnek egy forró fémkaszniban, ha erre még ráengedik a fűtést, hát olyan lesz, mintha alágyújtanának egy szaunának.
És mit tehet két férfi, ha meleg van a sivatagban és még fel is tekerik a fűtést? Hát levetkőznek. Aztán soha többet nem beszélnek arról az élményről, amikor az egyikük átnyúl a kormányért, hogy közben a másik megvakarhassa az orrát. Vagy arról, amikor egymás izzadságában fürödtek.
Most jön a második éjszaka, Wu és Gary már összecsiszolódtak, sőt már a másik csupasz testének látványát is megszokták. Most is vizet kell gyűjteniük, de most már nem szarakodnak a nejlonnal és a pisával, Gary egyszerűen ugrál kicsit az autó motorháztetején, hogy legyen egy mélyedés, amin megáll a harmat. Merthogy Chilében a sivatag is nyirkos éjszakánként, amikor a tenger felől fúj a szél.
Estére rántottát esznek több napos, napon rohadó tojásból. Na ez az, amit senki ne csináljon utánuk otthon, mert lehet ám homokdűnék közt rohangálni padlógázzal, de a szalmonella még a legkeményebb exkommandóst is lenyomja. Nem is beszélve a puhány ázsiai sofőrökről.
De a tojás ezúttal nem nehezítő körülmény, vagy pár 18+-os felvétel indoka (meztelenül hányó kommandós, és a fölé hajoló ijedt ázsiai), hanem a megoldás: egy tojás marad ugyanis reggelre, amivel aztán be lehet foltozni a hűtőrendszeren ütött apró lyukat. Hogy mégis hogy? Hát kettéválasztjuk a fehérjét a sárgájától, a fehérjét betöltjük a rendszerbe, és megvárjuk amíg a forró vízben keménnyé szilárdul és eltömi a lyukat. Azt hinnénk ez a módszer nem működik, de mégis, hiszen látjuk a katarzist, ahogy a Jeep átjut a kaktuszokkal teleszórt sávon, és eljut a tengerpartig. Függöny le, mindenki könnyezzen, aztán menjen ki a hűtűhöz nassolni valamit.
Facebook kommentek