Wesley büszkén mutatja Angel-nek az új szerzeményét (a szépemlékű bajor fejsze után): egy olyan tőrt, ami az egyedüli fegyver a Kek démonok ellen. Angel tapintatosan megsúgja, hogy sajnos a Kek démonok mára kihaltak. Wesley csalódott. Cordelia ellenben nagyon izgatott, életében először süteményét süt, saját „improvizációját” felhasználva. A szaga és az állaga alapján Wesley nem szívesen kóstolna bele, de mivel Angel nem vesz magához emberi táplálékot (valószínűleg életében először örül ennek), ő lesz a kísérleti alany. Mivel a konyhai kés kevés a feladatra, Cordelia a Kek démonirtó késsel próbálkozik. Angel megpróbálja lecsendesíteni a civakodó feleket, csakhogy Wesley-t véletlenül Doyle-nak hívja. Dermedt, néma csönd. Wesley arcán látszik, hogy azért ez szarul esett neki is.

Ezalatt máshol, mintegy válaszul az előbbi jelenetre, két testvért, egy fiút és egy kislányt láthatunk, amint egy játékon veszekednek. A szülők a vitát lezárandó ágyba küldik a gyerekeket, ez idáig szokványos szituáció, csakhogy az ajtajukat jó erős lakattal zárják le. Ez már nem annyira. (more tag)

Házibulin vagyunk, amit Cordelia rendezett. Rengeteg ismeretlen ember, jó hangulat. Angel a szoba közepén ácsorog egymagában, és valószínűleg azon tűnődik, hogy vajon ez is a vezeklés része-e, merthogy a legszörnyűbb rémálmát éli át éppen, az is biztos. A rémálom szerves része lehet az is, hogy Wesley táncol, ez a látvány sajnos leírhatatlan. Angelnek legalább van annyi önkritikája, hogy nem is próbálkozik ilyesmivel.

Máshol, egy raktárszerű épületben egy fickó egy hatalmas ládát őriz, amin „Veszélyes anyag! Ne nyisd ki!” felirat gondoskodik arról, hogy a láda egészen biztosan kinyitásra kerüljön. A fickó arcából ki lehet következtetni, hogy valami elképesztő szörnyűséget pillantatott meg benne.

Ez a rész remek reklám lenne a Durex-nek, de kezdem az elején. Démon- és látomásmentes időszak van, ezt ki kell használni. Mindenki a maga módján, persze. Angel, mondanom sem kell, egyedül szeretné tölteni az estéjét, Cordy partiba készül néhány barátnőjével, de Wesley viszi a pálmát, aki egy zsír új bajor fejszével és egy 3 dimenziós szókirakóssal akarja bulira csábítani a többieket. Ő bizony nem a felszínes szórakozások híve, de hamar megváltoztatja a véleményét, amikor megpillantja Cordy barátnőit. Hát, ízlések és pofonok.

Cordelia egyébként randizni is fog, méghozzá Wilson Christopherrel, aki Wesley információival ellentétben nem egy híres archeológus, hanem a legtrendibb fotós los angelesi körökben. Wesley esélyei nem túl jók egy ilyen pasihoz képest, de neki már úgy is mindegy, mert Angelt és őt simán melegpárnak nézik a csajok. Indulás előtt Cordy egy látomást kap búcsúzóul, így legalább a fiúk sem fognak unatkozni, és még Wesley is használhatja a fejszéjét.

A már megszokott képpel kezdünk: rémült nő menekül a sikátorban éjszaka. Ezt sosem lehet megunni. A végzete hamar utoléri egy vámpír személyében, ez a színésznő sem itt fogja megalapozni a karrierjét. A dolog pikantériája, hogy a vámpír ezúttal Angel. Aggodalomra semmi ok, mindez csak Angel fejében, pontosabban az álmában történt. Egy kis nosztalgia, hm? A gond csak annyi, hogy a hulla valóban létezik, pont ott és pont úgy halt meg, mint ahogyan Angel megálmodta. Ráadásul éppen Kate Lockley nyomozó kapta az ügyet.

Az Angel Nyomozóirodában semmi szokatlan, azonkívül, hogy Cordelia egy üres székkel beszélget. A csapat új tagja, Wesley pedig elhatározza, hogy ha Cordelia a spirituális kapcsolat, és Angel az erő, akkor ő lesz az agy. Hm. Ezen még dolgozni kell. Azért csak sikerül kiszúrnia az újságban az előző esti gyilkosságról megjelent cikket, de úgy dönt, egyelőre nem idegesíti fel ezzel Cordeliát és Angelt. Bár utóbbi már elég ideges magától is, még mindig az álom hatása alatt áll. Cordy remek pillanatot választva igyekszik átpasszolni a saját munkáját másnak, mondjuk Kate nyomozónak. Ezt hallva Angel egy kis időre magához tér, és már indulna is, csakhogy a nagy delíriumban elfelejti, hogy fényes nappal van. Az a rohadt napfény már megint. Angel így a csatornákon át távozik, Wesley meg követi, úgy látszik, nem egykönnyen tud megszabadulni a magányos, kegyetlen démonvadász szereptől.

Angel újra megpróbálkozik az Orákulumoknál a „csináljuk vissza a napot”- trükkel, de ezúttal nem jön be. Doyle nem támadhat fel, az Orákulumok hajthatatlanok ez ügyben. Közben egy démon menekül az utcákon, az üldözőjéből csak annyit láthatunk, hogy motoros-bőrszerkós fickó lesz. A lényeg: új fiú érkezett a városba!

Az irodában Cordelia is Doyle halálát próbálja feldolgozni. Valamilyen kézzelfogható emléket keres, valami nyomát annak, hogy Doyle velük volt, de semmit sem talál. Ezek után Angelnek próbál támaszt nyújtani a gyászban, ami egészen addig ki is tart nála, amíg be nem hívják egy meghallgatásra. Akkor aztán kalap-kabát, és magára hagyja Angelt a bevezetőben látott démonnal, aki segítségért jött a nyomozóirodába.

Nagyon aljas egy rész ez, mert amellett, hogy vannak benne egészen röhejes dolgok, az egyik legszomorúbb is egyben. Mennék is anyázni az illetékeshez, de akkor nekem is a Magasabb Erőkhöz kéne fordulnom. Doyle ezzel a résszel búcsúzik a sorozattól, az őt alakító Glenn Quinn-t egyik utolsó szerepében láthatjuk…

Los Angeles, éjszaka. Magányos, csinos nő sétál az elhagyatott utcákon – a potenciális áldozat. Hirtelen egy pasas támadja meg, de aggodalomra semmi ok, egy feketeruhás alak tűnik elő a semmiből, és megmenti a lányt, hiszen ő a Sötét Bosszúálló. Kár, hogy mindez csak Cordelia fejében létezik, aki éppen arra akarja rábeszélni Angelt, hogy forgassanak egy reklámfilmet a cégnek. Természetesen a csinos nő szerepére már meg is van a jelölt. Angel viszont nagyon nem szeretne Sötét Bosszúálló lenni. Buffy látogatása óta igazából semmi sem szeretne lenni. Cordelia fejében megszólal az újratervezés hang, és már rögtön van is egy újabb ötlete. A reklámfilmben olyasvalakire van inkább szükség, aki átlagos. Középszerű. Hétköznapi. Más szóval: Doyle! A szóban forgó személy csak annyit fűz hozzá, hogy a cégnek nincs is szüksége többet démonokra, mikor itt van nekik Cordelia…

Doyle legutóbbi látomása miatt Angel egy rész erejéig Sunnydale-ben segített Buffynak legyőzni az ellent, mindezt a lehető legnagyobb titokban. Cordelia és Doyle aggódva figyelik Angelt, hogy vajon milyen újabb maradandó lelki sérüléseket okozott neki ez a kirándulás, mert hogy Angelre nincs jó hatással Buffy közelsége, az egyértelmű. És valóban, Angel hosszasan vizsgálgatni kezd egy karót, csak nem öngyilkosságra készül?! Nem, az íróasztalt akarja szintbe rakni vele. Pedig jobb lenne, ha minden hegyes szerszámot eltüntetnének egy időre az irodából, mert Buffy úgy döntött, hogy viszonozza a látogatást.

Cordelia az első, aki visszanyeri a lélekjelenlétét a sokk után (Angelnek ez el fog tartani egy darabig), aztán gyorsan le is lép Doyle-lal együtt. Van már némi tapasztalata abban, hogy mi fog történni. Miután kettesben maradtak, Buffy rögtön bele is vág a szemrehányás-áradatba, főbb vonalakban: kinek képzeli magát Angel, hogy csak úgy besétáljon a városába, és megmentse a tudta nélkül. Angel mentegetőzik, csak Buffy érdekeit nézte. Kezdődik.

Doyle már megint pörög valamin, most éppen sport-bárba menne, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva azt hiszi, hogy ez Angel-t is érdekli. Hát nem. A vámpír nem ér rá, mert ő most olvasni fog, könyvet. A végső csapást Cordelia személyében érkezik, mert az ő programját nem lehet überelni: randira megy egy milliomossal. „Mr. Armani” hamarosan meg is érkezik, Angel és Doyle pedig mindent megtesznek, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák (Angel aggódó apukát játszik aki szeretné jobban megismerné a lánya „udvarlóját”). Cordy távozása után Doyle-nak látomása támad: egy csapat vámpír éppen egy fiatal srácot szán vacsorának, meló van. A fiút megmentik, a vámpírokat karóba húzzák, egy kivételével, aki szépen követni is kezdi Doyle-t.

Cordy randija egyszerűen pocsék volt, örülhet, hogy egyáltalán sikerült ébren maradnia a vacsora alatt. De hogy a fickó nemcsak ritka unalmas alak, hanem még bunkó is, az csak akkor derül ki, amikor a nyomozóiroda előtt a Doyle-t üldöző vámpír megtámadja őket. Mr. Armani fejhangon sikoltozva pucol el a 320-as Mercedesével. Viszont jön Doyle, és egy nyílpuskával felszerelve megállítja a vámpírt, ráadásul anélkül, hogy közben a démonná változna, pedig úgy sokkal hatékonyabban harcol. Inkább vállalná a vereséget, minthogy felfedje magát Cordy előtt, azért ez helyes.

Szőke csaj üldöz éjjel egy gonosztevőt, és nemcsak gyorsabb és erősebb nála, de a szövege is macsóbb. Ismerős, ugye? A különbség csak annyi, hogy a szőkét nem Buffy-nak, hanem Kate-nek hívják, hát, jobb, ha lassan megbarátkozunk a gondolattal (ezt főleg magamnak mondom). Kate a kihallgató-teremben vallatja a fickót, aki egy pitiáner bűnöző, de elvezetheti őt a „nagy halhoz”. A fickó egyelőre nem akar köpni, de a nő felvilágosítja, hogy addig egyikük sem kel fel innen, amíg el nem árulja, hol van az a bizonyos Kicsi Tony. Kate kemény csaj, vettük. A teljes rendőrőrs szájtátva figyeli a műsort az ablakon keresztül, de egy idő után kénytelenek közbelépni, amikor bent Kate jóvoltából már kezdenek elfajulni a dolgok. Az egyik munkatársa tudatosítja vele, hogy a rendőrség keretein belül esély nincs rá, hogy elkapják a pasast, és nem is mer senkit, aki képes lenne erre. Kate elgondolkodik, hm, ő viszont igen.

Angel éppen tekergő, nyálkás izéket aprít a csatornában. A pontos megnevezés nem ismert (óriáspolip??), viszont gusztustalan zöld trutyit árasztanak (a kötelező „alien”-elemek ezzel letudva), ami javarészt Cordelia és Doyle ruháján végzi. Cordy lázadozik, hogy Angel-nek csak arra kellenek, hogy takarítsanak utána, és mindezt anélkül, hogy bármiféle érdeklődést vagy érzéseket mutatna feléjük. Itt lenne az ideje, hogy a vámpír úgy viselkedjen végre, mint egy társas lény; témánál vagyunk. Még Kate is befut végszóra, és megbízza Angelt Tony Papazian (aka Kicsi Tony) felkutatásával.

Cordelia szerepet próbál Doyle előtt, nem is akármilyet: szemeteszsákokat reklámoz. Doyle hiába van teljesen elragadtatva a lány színészi képességeitől, a szerepet sajnos már más kapta meg. Ráadásul Cordy-t egy volt „Cordette” (Cordette=Cordelia udvartartásának egyik tagja Sunnydale-ben) is hívogatja, aki garantáltan nem éhbérért dolgozik valahol. És aki garantáltan nem olyan lerobbant koszfészekben lakik, mint ő. Ez itt a legnagyobb probléma ugyanis. Doyle felajánlja, hogy bármikor szívesen vendégül látja az otthonában egy éjszakára, de Cordy egyértelműen kijelenti, hogy nincs az az isten.

Hazatérve rájön, hogy mégis van: az egész lakást elborították az undorítóbbnál undorítóbb csótányok; na, ez már sok Cordynak. Hívná is Doyle-t, de Doyle sajnos nincs abban a helyzetben, hogy vele cseverésszen: egy nem túl megnyerő külsejű démonnal kell tárgyalnia, aki az adósságát akarja behajtani rajta.