Nemhiába bámulta Angel az előző részben olyan sejtelmesen azt az üresen álló szállodát, mert ezt az épületet szemelte ki az új nyomozóirodának. Cordelia lakása túl… Cordeliás; így hiába a gondos vendéglátás (English Breakfast tea Wesleynek, fahéjas vér Angelnek), költözni fognak. Persze nem lesz zökkenőmentes az ügy, a Szépkilátás Hyperion szálló akár Stephen King agyszüleménye is lehetne.

1950-es évek eleje, Los Angeles, Hyperion Szálló. Javában zajlanak a McCarthy-perek, még lehet dohányzni, Rosa Parks esténként elalvás előtt arról álmodozik, hogy egyszer majd jól az első felébe ül annak a rohadt busznak. Ja, és egy vámpír lakik a Hyperion egyik emeleti lakosztályában.

Egy zöld alapon vörös szemű és vörös szarvú démon bámul a kamerába elszántan, aztán… rázendít az I will survive-ra. Kezdésnek nem rossz. (Üdv, Lorne.) A dalt rövid monológgal szakítja félbe, méghozzá Los Angeles sötét oldaláról: démonokról, veszélyről, bűnözésről; aztán vidáman vállat von: „De nem éppen emiatt szeretjük?”

Cordelia egy színjátszó tanfolyamon zsebeli be az oktató dicséret-özönét, amikor megszólal a csipogója. Vár a kötelesség – sajnálkozik, és elrohan. Wesley egy kocsmában dartsozik, sárga(!), kigombolt ingben (!), és nem elég, hogy ő áll nyerésre, még nőrajongói is vannak. Nem is akármilyenek. Az ő csipogója is jelez, ezért „majd máskor talán megengedem, hogy hozzám érjetek” arckifejezéssel búcsút vesz a lányoktól. Mi a fene történt itt?!

„Shanshu”. Ez a szó a kulcs a prófécia megértéséhez, de Wesley sehogy sem tudja megfejteni a jelentését. Angel viszont még mindig látványosan közönyös, ez fura. Sőt, még Cordelia „poénjait” is viccesnek találja, nagy a baj. Halk motoszkálás zökkenti ki a letargiájából, valaki a bejárat körül settenkedik. A Dungeons&Dragons-os milliárdos, David Nabbit ugrott be hozzájuk, hogy „lógjon velük” egy kicsit. David mindenáron klassz démonokkal akar találkozni.

Rossz helyre jött, a klassz démonok a Wolfram és Hartnál vannak. Lilah, Lindsey és Holland figyeli az éjszaka közepén, ahogy két csuklyás szerzetes kántálva egy mágikus kört hoz létre. A kör lángolni kezd, és egy maszkot viselő, a „sötétség gyermekének” kikiáltott démon emelkedik ki belőle.

Ez az epizód úgy kezdődik, hogy Angel irtja a random démonokat a random elhagyatott épületben, amikor egyszer csak besétál egy napközis tanárnéninek öltözött vak nő, megöl egy embert, falhoz vágja párszor Angel-t, aztán eltűnik. Angel nagyokat nyel, gondolatban valószínűleg már azon tűnődik, hogy kéne ezt beadni a teamnek úgy, hogy lehetőleg ne röhögjék szanaszét magukat a sztorin. (Azzal semmi gond, ha egy nő elveri, feltéve, hogy szőke tizenéves bombázó az illető.)

Cordelia és Wesley nem is találják viccesnek a történetet. Egy eddig ismeretlen démonfajra gyanakodnak, valahol az egyszemű és a tizenkét szemű démonok között. Annál nagyobb a meglepetésük, amikor az adatbázisokból kiderül, hogy a nő nem démon, hanem halandó, akit több ízben letartóztatták már gyilkosság vádjával, de elítélni még sosem sikerült. Hogy is sikerülhetett volna, hiszen a Wolfram és Hart áll mögötte.

Az utóbbi részekben mintha kicsit kevesebb éjszaka-sikátor-magányos lány jelenet lett volna, úgyhogy most az írók kárpótolnak bennünket. A bajba jutott hölgyet ez alkalommal vámpírok támadják meg, de érkezik is a fekete ruhás, fekete kabátos, hős megmentő, aki persze, hogy nem Angel. Hanem egy fekete utcakölyök. Valószínűleg sejti, hogy konkurenciája van a Dark Defender-piacon, mert ez az első kérdése a vámpírhoz: „Másra számítottál?” Hát öhm.. nem, de biztosan csakis azért, mert én tudtam, hogy Gunn ebben a részben fog szerepelni először.

Az Angel-team eközben az új ügyfelével találkozik. Egyszerű zsarolási ügynek tűnik: valakinek kompromittáló felvételei vannak arról, ahogy az ügyfél, David, démon-prostituáltakkal üzekedik (ez van, a fiatalember erre indul be, a Dungeons&Dragons-os múlt mellékhatása). Wesley meglepően tájékozott a hellyel (Madame Dorion kuplerája) kapcsolatban. Ejnye, Wesley.

Angel tehát elhatározta, hogy mostantól ő lesz Faith pártfogója, és emiatt simán megérdemelné, hogy feloldozzák az összes eddig bűne alól. Kezdetnek hazaviszi Faith-t, Cordelia és Wesley legnagyobb örömére, akik még jó darabig fogják az „itt járt Faith”-kézjegyet viselni az arcukon. Elnézik, hogy Faith Angelnél lakik, Angel ágyában alszik, de az már kicsit sok nekik, hogy a vámpír még lekváros fánkokkal is traktálja. Wesley szóvá is teszi, hogy „az a nő, aki tegnap este majdnem halálra kínozta, ma reggel miért kap süteményt.” Angel kis gondolkodás után rávágja, hogy azért, mert nincs itthon más. Wesley elviharzik, Cordelia pedig önkényesen szabadságolja magát pár napra, nem várja meg, hogy Faith megtalálja a több tonnányi középkori fegyverarzenált odalenn.

A rendőrség az előző esti Faith-féle vérengzés nyomait takarítja el. Kate is ott van, bár nem rá osztották az ügyet, de az Angel-incidensek óta valahogy erős érdeklődést mutat a természetfeletti ügyek iránt, és ami abban a lakásban történt, azt gyaníthatóan egy emberfeletti erővel rendelkező lény tette.

Faith érkezik a városba (erre utalna a cím is, ami helyesebben „Ötből öt” lenne, ez Faith kedvenc kifejezése ugyanis); de előtte Angel és Wesley megmenti a napi bajbajutottat: most egy fiatal srác a szerencsés, akinek a bandáját sajnálatos módon felfalta egy démonhorda. Faith tehát úgy döntött, hogy Los Angelesben próbál szerencsét, ami abból a szempontból teljesen érthető, hogy Sunnydale-ből gyakorlatilag már vasvillával kergették ki. Ahogy leszáll a buszról, egy szexuálisan túlfűtött fickó egyből prédának nézi, és rögtön rá is nyomul, csakhogy a szegény, kicsi, védtelen, vidéki kislány fél másodperc alatt eszméletre veri, utána pedig elveszi a pénzét, a kulcsait, és még a bőrkabátját is. Ez nem tartott sokáig.

Flashbackelünk egy kicsit, mégpedig 1898 Romániájába. Darla különleges születésnapi ajándékkal lepi meg Angelust: egy megkötözött cigánylánnyal. Darla egyetlen kérése, hogy ő is nézhesse, miközben Angelus „felbontja” az ajándékot. Angel nem sokat habozik, belekóstol a lány combjába, Darla pedig elégedetten nézi, a kis voyeur. Van azért egy kis felhangja ennek a jelenetnek megint.

Ezúttal rögtön valaminek a kellős közepébe csöppenünk, azt nem tudni, miről van szó pontosan, de a helyzet elég szorult lehet, mert Angel és Wesley menekülési útvonalakat dolgoznak ki. Sajna a csapdából nincs mód kikerülni, és vállalniuk kell a következményeket, ami esetünkben azt jelenti, hogy kénytelenek végignézni Cordeliát, amint éppen Ibsen Nórájának címszerepét „alakítja”. Így már érthető a pánik.

Az előadás után Cordy szeretné bezsebelni a dicséreteket, Angelnek és Wesleynek viszont még kell egy kis idő, hogy feldolgozzák az őket ért traumát. Cordy hirtelen sikítozni kezd, az utcán Oliver Simont, a neves producert pillantja meg (ő adott a pilotban Angelnek névjegykártyát a partin), a kíséretében pedig Rebecca Lowell-t, a híres színésznő-t. Angelnek fogalma sincs, ki az a Rebecca Lowell, de arra nagyon is felfigyel, hogy egy autó el akarja gázolni a nőt. Angel a kocsi elé ugrik, a színésznő pedig teljesen le van nyűgözve. Cordelia nem kevésbé, persze nem hagyja ki a lehetőséget, hogy saját magát fényezze, még egy baglyos névjegykártyát is átad Rebeccának.

Cordelia és Wesley a számítógépes démon-adatbázist tanulmányozzák, merthogy ilyen is van. Természetesen Wesleynek rögtön feltűnik, hogy mennyire hiányos az adatbázis, micsoda dilettáns idióták szerkeszthették ezt. Cordelia erre nagyjából azt reagálja, hogy Wesley-nek sürgősen szereznie kéne egy nőt. Angel, az óvobácsi választja szét a feleket, új ügyfél érkezett, akinek az összevert külsejéből ítélve elég sürgős lenne a segítség. Démonok rabolták el az öccsét, és kis részletekben szeretnék hazaküldi, konkrétan ujjanként.

Darin MacNamara szerint a testvére, Jack az adósságai miatt került bajba, már túl régóta és túl sok pénzzel tartozott különböző embereknek (és nem embereknek). Egy Ernie nevű bukmékerhez irányítja Angelt, aki meglepően készségesen, némi készpénzért cserébe rögtön el is árulja, hogy Jack-et a Beachwood Canyonba, pontosabban a Beachwood Canyon alatt megbúvó rejtekhelybe vitték.

Írország, 1753 (Angel-időszámítás szerint: Darla előtt). Angelt, pontosabban „Liam gazdát” láthatjuk a szokásos hülye parókában a családi birtokon, amint éppen azon igyekszik, hogy egy átmulatott éjszaka után becserkésszen egy szolgálólányt. Azok a régi szép átokmentes idők. Daddy Liam lép közbe, és megvetően szidalmazza a semmirekellő, parázna fiacskáját, nem lesz belőled soha semmi. Témánál vagyunk, lehet, hogy már említettem, de valakinek az írók közül súlyos önértékelési zavara lehet, egy nagy adag apa-komlexussal megspékelve.

Vissza a jelenbe, Angel a metró-aluljáróban küzd egy démonnal, a hivatalos verzió szerint egy hajléktalannal. A rendőrség is kint van, természetesen Kate vezetésével, de mire a helyszínre ér, már csak egy démontetemet talál és Angel-t, elég morcos is lesz ettől. A rosszkedvét csak tovább fokozza, hogy az idősebb Lockley is felbukkan, hátha túl béna a lánya ahhoz, hogy megoldja az ügyet. Kate azonban nem kér sem az apja, sem Angel segítségéből, és ezt mindkét fél tudtára is adja.