Alig pár hete állt össze az Angel Nyomozóiroda, de Cordelia máris fizetésemelést kérne. Kérne, ha lenne miből, ugyanis Angel nem hajlandó elfogadni fizetséget az ügyfelektől, mert ez nem férne bele az Önzetlen és Nemes lelkű Hős imidzsébe. Doyle szegény két tűz között találja magát, mert egyrészt bármire rábólintana, amit Cordy mond; de Angel-lel szembeszegülni az már egy más kérdés. Maradjunk annyiban, hogy Doyle egy igazi Angel-fanboy. Szerencséjére a kritikus pillanatban látomása támad, így az állásfoglalást megússza egy időre.

A látomásban szereplő nőről egyelőre annyit tudunk, Melissa Burns-nek hívják, egy papírgyárban dolgozik, és hamarosan bajba fog kerülni. A következő jelenetben már Melissát láthatjuk az irodában, ahol egy hatalmas csokor virágot kézbesítenek neki az ő „örök szerelmétől, Ronaldtól.” A nő ettől nagyon ideges lesz, annyira, hogy nyugtatókat kell bevennie. Angel már vár rá a parkolóban, de az ő fellépése sem különösebben megnyugtató. Még dolgoznia kell a kommunikációs stratégiáján (és a ruhatárán), különben az összes potenciális ügyfelet elijeszti. Melissa azért elfogad egyet a bagolyfejes névjegykártyákból, biztos, ami biztos. Hátha szükség lesz még „személyi védelemre.” A szolgáltatás ingyenes, természetesen.

Klasszikus, képregénybe-illő jelenettel indítunk: éjszaka; elhagyatott sikátor; fiatal, bajba jutott lánnyal. A pszicho pasija éppen arra készül, hogy egy féltékenységi rohamában végezzen vele, amikor egy fekete ruhás hős bukkan elő a sötétből, és csúnyán ellátja a baját. Általában ez után jön az a rész, hogy a megmentett köszönetet mond, a megmentő pedig ugyanolyan hirtelen távozik, mint ahogy megjelent. Kivéve persze, ha egy előre egyeztetett szolgáltatásról van szó, és a hőst felbérelték erre a feladatra; mert akkor együtt távoznak, rendezni az anyagiakat. Igen, az Angel Nyomozóirodának Rachel személyében megvan az első ügyfele.

Egy erősen hidrogénezett-hajú, fekete bőrcuccos alak figyeli őket egy háztetőről, és azzal szórakoztatja magát, hogy újraszinkronizálja a jelenetet. Így pár másodperc alatt sikerül kiparodizálnia Angel jóllakott óvódás-fejét, a hajzselé-használati szokásait, a megkérdőjelezhető szexuális hajlamait és a Batman-t majmoló stílusát. Ehh, miért nem maradsz tovább, Spike.

Aki ismerős Anne Rice vámpírkrónikáiban, annak már kialakulhatott egy klasszikus kép a vámpírokról: jól néznek ki, problémás a magánéletük, és folyamatosan lelkiznek. Íme a tökéletes mintapéldány, Angel. Pár száz éves élettörténetébe most nem mennék bele (lásd: Buffy-hogyvoltok), egy mondatban összefoglalva: Angel (pillanatnyilag) az egyetlen olyan vámpír, akinek egy átoknak köszönhetően lelke van. A dolog hátulütője, hogy pont az átok miatt kényszerű cölibátusban kénytelen tengetni az életét, ami eléggé meg is viseli. És mellesleg a szőke kickass típusú lányok a gyengéi. A „se veled se nélküled” kapcsolat „se veled” fázisában vagyunk: amíg Buffy vígan írtja a démonokat Sunnydale-ben, addig Angel Los Angelesben, az Angyalok városában próbálja őt elfelejteni. Egyelőre nem sok sikerrel.

Angel éppen alkoholba fojtja a bánatát egy bárban, és a részeg pasik szokásos ismerkedőszövegét adja elő. „Tudod, nagyon hasonlítasz a volt csajomra.” Mondja ezt egy kopasz, fekete fickónak. Három becsajozott srác közben távozik a bárból. Angel követi őket, mert a srácok valójában vámpírok, de ami ennél sokkal meglepőbb és érdekesebb, hogy az egyikük Sawyer a Lostból. Sawyer derekasan küzd, ő tart ki a legtovább (nem is vártunk mást), de őszinte sajnálatomra egy hegyes karó által be is fejezi 1 perces pályafutását az Angelben. See you in next life, brother.