Angel újra megpróbálkozik az Orákulumoknál a „csináljuk vissza a napot”- trükkel, de ezúttal nem jön be. Doyle nem támadhat fel, az Orákulumok hajthatatlanok ez ügyben. Közben egy démon menekül az utcákon, az üldözőjéből csak annyit láthatunk, hogy motoros-bőrszerkós fickó lesz. A lényeg: új fiú érkezett a városba!
Az irodában Cordelia is Doyle halálát próbálja feldolgozni. Valamilyen kézzelfogható emléket keres, valami nyomát annak, hogy Doyle velük volt, de semmit sem talál. Ezek után Angelnek próbál támaszt nyújtani a gyászban, ami egészen addig ki is tart nála, amíg be nem hívják egy meghallgatásra. Akkor aztán kalap-kabát, és magára hagyja Angelt a bevezetőben látott démonnal, aki segítségért jött a nyomozóirodába.
A démon, név szerint Barney, először is töredelmesen bevallja Angelnek, hogy ő bizony egy démon. Ha esetleg nem jönne rá valaki a vörös színű bőrből, a karimás fülekből és az arcán levő kitüremkedésekből (nevezzük szarvaknak). (Angel: „Köszönöm, hogy őszinte.”) Másodszor rögtön sikerül is felidegesítenie Angelt olyan kérdésekkel, mint: Miért nem a koporsójában alszik ilyenkor? Márpedig ha egy dolgot utál Angel, az a koporsós-sztereotípia. Az a rohadt média, mekkora szarságokkal tömi az ember fejét. Méghogy koporsó, ehh. Barney vázolja a helyzetét Angelnek: egy megállíthatatlan, lerázhatatlan pasas üldözi egy ideje. Ez egy igazi orgyilkos. Nagyon ravasz és nagyon tapasztalt. Angel egyből a lényegre tér: vajon miért akar egy ilyen nagypályás fickó elkapni egy egyszerű démont. Barney bevallja, hogy olyan képességei vannak, amit néha-néha kártyában és hasonló tevékenységekben kamatoztat. Magyarul szélhámos.
Cordy ezalatt megint brillírozik a meghallgatáson. Ezúttal egy folttisztítót kéne reklámoznia. Az első próbán egyszerűen sírva fakad, a másodikon rohamot kap. Pontosabban: látomása lesz.
Hazatérve az ügynökségtől hosszas csókkal üdvözli Angelt. Jó hosszassal. Angel vörös fejjel magyarázkodni kezd, hogy ez biztosan a gyász hatása, de Cordy nem is figyel rá, csak azt hajtogatja, hogy semmit sem érzett közben, és hogy mennyire utálja Doyle-t, amiért átadta neki ezt a kis ajándékot. Akkor már inkább herpeszt kapott volna el tőle. Angel nagy nehezen kibogarássza, hogy Cordelia a látomásokról hablatyol. Így már értelmet nyer, hogy mit akartak mondani az Orákulumok a „Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik”-közhellyel. A gond az, hogy Cordy semmi használhatót nem tud közvetíteni, csak annyit, hogy a látomás rohadtul fájdalmasak tud lenni, és hogy „izét” látott benne. Pontosabban: egy nagy, ronda, szürke izét.
Ennél konkrétabb infók nem lesznek, Cordeliát jobban foglalkoztatja az, hogy megszabaduljon az ajándéktól. Ha csók útján terjed, akkor ő minden szembejövőt végig fog smárolni. Rögtön Barney-val kezdi, és bár nem változik semmi, Barney nagyon elégedett az Angel Nyomozóiroda teljes körű szolgáltatásaival.
Angel Barney lakására megy, hogy átkutassa. A lakás viszont nem üres. A motoros fickó már várja ott Angelt, nyílpuskával felszerelve. Lassan előlép a sötétből, és üdvözli Angelt. Angel is üdvözli…Wesley-t. Igen, Wesley Wyndam-Pryce-t, az ex-Figyelőt. Wesley úgy tűnik, kinőtte a lúzer Englishman kategóriát, és igazi badass lett belőle. Vagy mégsem. Angel megunja, hogy egy nyílpuskát szegeznek a mellkasának, és egyszerűen kiüti Wesley kezéből, így mindjárt kényelmesebben tudnak beszélgetni. Wesley elmeséli Angelnek, hogy miután Buffyt nem sikerült együttműködésre bírnia, megszabadította magát a Tanács kötelékeitől (azaz kirúgták.) Mostantól ő egy kegyetlen démonvadász. Éppen egy démont üldöz, aki megcsonkítja az áldozatait. A közös vonás az áldozatokban, hogy mindegyik egy különleges képesség birtokában volt, ezeket az erőket gyűjti a démon. Csak annyit lehet róla tudni, hogy nagydarab és sárgás váladékot hagy maga után. Angelnek rögtön alkalma is nyílik megismerkedni vele, a Wesley által üldözött démon ugyanis végig ott lapult a lakásban. A fiúk megsebesítik, de még éppen el tud menekülni.
Barney-ról kiderül, hogy ő egy „empatikus” démon, megérzi mások érzéseit, így Cordelia szomorúságát is. A lány mesél neki Doyle-ról. A beszélgetést Angel és Wesley érkezése szakítja félbe. Wesley belépője most is elég viharosra sikerül: Barney elmenekül előle, Cordelia pedig tartja magát a tervhez, ezért lesmárolja őt is. Wesley közli vele, hogy ő most egy kegyetlen démonvadász, mire Cordy visszakérdez: „És milyen az a kegyetlen démon?” Az egyik legjobb párbeszéd. Angel közben elmagyarázta Barney-nak a szitut, hogy Wesley nem is őt üldözte, hanem az őt üldöző démont, aki Barney empatikus képességét akarja megszerezni. Wesley egy lexikonból kikeresi, hogy valószínűleg egy Kungai démonnal állnak szemben. A faj fő ismertetőjegye, hogy a szarva segítségével kiszívja az ellenfele életerejét.
Mialatt Angel a Kungai démont keresi, Cordelia megpróbálja lerajzolni a nagy szürke izét, amit a látomásában látott, de reménytelen. Inkább a látomásokról panaszkodik Barney-nak, aki a kelleténél kicsit jobban is érdeklődik a téma iránt. A démon egy hangyányival több mint egy egyszerű szélhámos, valójában ő az, aki legyilkolja a különleges képességekkel rendelkező lényeket. És ki lehetne különlegesebb egy olyan lénynél, mint akinek látomásai vannak… Barney most egy egészen más oldalát mutatja meg Cordeliának, a gonosz, szadista, pszichopata oldalát. A lánynak megint hallania kell a „te nem vagy jó semmire, tehetségtelen csóró vagy”- szöveget, szegénynek már biztos elege van belőle. De mióta a „kurva visszatért”, Cordy-t nem lehet ilyesmivel felidegesíteni. Sajnos a szellemnéni és Barney között az az aprócska különbség, hogy utóbbi életben van, ráadásul testi fölényben.
Angel egy démonok számára kialakított kórházban megtalálja a haldokló Kungai démont. Valaki letépte a szarvát, ami számára halálos sérülést jelent. Wesley lép be (a megszokott decens Englishman ruhájában), és lefordítja a démon utolsó szavait. Egy vörös, érzelem-olvasó démon ölte meg, ennyi elég is ahhoz, hogy a fiúk rájöjjenek, ki volt. És hogy súlyos hiba volt Cordeliát egyedül hagyni Barney-val. Az irodában azonban már senkit sem találnak, csak Cordy eldobott rajzát. Angel felismeri, hogy a ronda, szürke izé valójában egy szobor, a Szűz Urnával. Wesley pedig egy röpke önértékelési krízis után megfejti, hogy a Kungai démon egy árverésről beszélt a kórházban. Most már csak azt hotelt kell megtalálni, ahol a szobor van, és megvan az árverés helyszíne.
Barney valóban egy árverésre vitte Cordeliát, ahol a démonoktól megszerzett testrészeket adják el az érdeklődőknek. Cordelia is a tételek között van. Barney egy igazi ínyencségként mutatja be: a teste rabszolgaként funkcionálhat, a feje trófeaként, a szemei tetszés szerint kivájhatóak. Cordy persze nem hazudtolja meg önmegát, ő is segít feljebb tornászni az árat, nehogy már áron alul keljen el. Az árverés egyébként sajátosan zajlik, ha az egyik démont túllicitálják, egyszerűen kitépi az ellenfele szívét. Végül Cordy 30000 dollárért kel el, a szerencsés nyertes pedig a Wolfram és Hart képviselője. Hah.
Az ügyvédnőnek csak a szemekre van szüksége, a testre nem. Nem probléma, Barney egy kis pluszköltségért vállalja ezt a kényes beavatkozást, és egy fogóval már hozzá is látna az eltávolításhoz, amikor Angel és Wesley töri rájuk az ajtót. Wesleynek kb. 3-szor sikerül megbotlania saját magában, de végül, a Wolfram és Hart-ügyvédnő kivételével, sikerül elbánni az ellennel. Barney-t személyesen Cordelia segíti át a másvilágra.
Az irodában Cordelia és Angel és a szokásos, vadászat utáni reggelijéhez készülődik. Wesley elbúcsúzik tőlük, őt várja az ismeretlen. A gonosz bárhol felbukkanhat, és neki ott a helye. Miután a kegyetlen démonvadász a negyedszeri elköszönés után is ott téblábol az asztal körül, Angel és Cordy megkönyörülnek rajta, és meghívják, hogy csatlakozzon hozzájuk. És szerencsére nem csak egy reggeli erejéig.
Facebook kommentek