Cordelia szerepet próbál Doyle előtt, nem is akármilyet: szemeteszsákokat reklámoz. Doyle hiába van teljesen elragadtatva a lány színészi képességeitől, a szerepet sajnos már más kapta meg. Ráadásul Cordy-t egy volt „Cordette” (Cordette=Cordelia udvartartásának egyik tagja Sunnydale-ben) is hívogatja, aki garantáltan nem éhbérért dolgozik valahol. És aki garantáltan nem olyan lerobbant koszfészekben lakik, mint ő. Ez itt a legnagyobb probléma ugyanis. Doyle felajánlja, hogy bármikor szívesen vendégül látja az otthonában egy éjszakára, de Cordy egyértelműen kijelenti, hogy nincs az az isten.
Hazatérve rájön, hogy mégis van: az egész lakást elborították az undorítóbbnál undorítóbb csótányok; na, ez már sok Cordynak. Hívná is Doyle-t, de Doyle sajnos nincs abban a helyzetben, hogy vele cseverésszen: egy nem túl megnyerő külsejű démonnal kell tárgyalnia, aki az adósságát akarja behajtani rajta.
Cordelia jobb híján egyszerűen beköltözik Angelhez, el lehet képzelni, hogy a vámpír mennyire ujjong az örömtől. Cordy éppen fürdés közben tör rá, Angel pirul is rendesen. Felesleges, Cordeliát nem érdekli a látvány, ellenben egy forró fürdő annál inkább. Angel pedig kipakolhatja a holmiját ezalatt. Doyle erre a felállásra érkezik (sikerült egy kis időre leráznia démon barátját), Cordy és Angel hiányos öltözete már önmagában is félreérthető, de az teszi fel az i-re a pontot, amikor Angel közli a lánnyal, hogy összemogyoróvajazta az ágyat. Doyle szemrehányóan kérdőre vonja az „érzéki szájú, kiálló homlokú” barátját, hogy tehette ezt vele, csak akkor nyugszik meg, amikor Angel felvázolja neki a helyzetet. Cordelia pedig elkezdi módszeresen leamortizálni a lakást. Angel üzletet ajánl Doyle-nak: ha segít neki minél előbb eltüntetni innen Cordy-t, akkor cserébe ő is gondoskodik Doyle démonjáról.
Cordy köszöni, de nem kér Doyle segítségéből, boldogul ő egyedül is, mi pedig végigkísérhetjük a lakáskeresés kellemes folyamatát. Az egyes számú lakásnál még egy mókusodú is nagyobb, a falat díszítő gyanús eredetű foltokról jobb nem is beszélni. A következőnél a közös zuhanyzó-és WC-használat kapásból megingatja Cordyt, de a körbevezető fickó közli vele, hogy a Nagy Vezető szabályait követve ebben a házban senki sem hisz az elszigeltségben. Cordelia is a közösség tagja lehet, minden reggel 5-kor van találkozó. Addigra már garantáltan ébren lesz: 4-kor kezdődik a kántálás. A hármas számú lakást egy nagydarab, izzadó, hasvakargató szomszéd mutatja meg, aki nagyon örülne annak, ha egy egyedül élő, csinos lány költözne mellé. Főleg, hogy csak neki van kulcsa a lakáshoz. Cordy feladja, jöhet Doyle.
A lakás, ahová Doyle viszi, minden várakozást felülmúl. Egyszerűen tökéletes, Cordelia első látásra beleszeret. Szinte túl tökéletes, az ára is alkalmi vétel, és az ingatlanügynöknek is mintha túlságosan sietős lenne megszabadulni tőle. Hamarosan az is kiderül, hogy miért: nemcsak bútorok, de kísértetek is járnak a lakáshoz. Rögtön Cordy első ott töltött estéjén hallat is magáról: bekapcsolja a rádiót, kinyitogatja a fiókokat, szóval amiket a kísértetek szoktak művelni a kísértetes-filmekben.
Angel ígéretéhez híven Doyle démonjával tárgyal. Ők is egyességre jutnak: ha Doyle kifizeti a tartozását, életben maradhat. Cordelia kísértete, egy randa, gonosz, öreg néni is hasonló terven dolgozik: Cordelia vagy kiköltözik, vagy meghal. Cordy számára az előbbi nem opció, így gyanúsan marad az utóbbi lehetőség. Cordy nagyon elszánt, az időközben lakásavatóra érkezett Doyle-nak és Angelnek úgy kell kivonszolnia, pedig már egy véres üzenet is megjelenik a falon Die felirattal. (Cordy szerint lehet, hogy a Diet szót akarta kiírni, kedves célzásként, de a fiúkat nem tudja meggyőzni.)
Cordelia megpróbálja megértetni Angellel, hogy miért olyan fontos neki ez a lakás. Ami Los Angelesben történt vele idáig, az egyfajta büntetés amiatt, ahogy a középiskolában viselkedett (amiért számító ribanc volt). De ha most helytállna, akkor levezekelné a bűneit. Ismerős a szituáció Angelnek is, nem kell sokat magyarázni. Doyle közben kideríti, hogy a lakás első tulajdonosa egy Maude Pearson nevű volt, akivel 1946-ban, 57 éves korában szívinfarktus végzett, pont Cordelia nappalijában. Cordelia teljesen biztos a dolgában, (neki elég bizonyíték az „öregasszony-szag”), de Angel kételkedik, hiszen a nő nem erőszakos halállal halt meg. De legalább ismét van egy jó ürügye arra, hogy Kate nyomozó körül sündöröghessen.
Amíg Doyle beszerzi a kiűző-varázshoz szükséges hozzávalókat, Angel pedig magánéletet él, Cordy azon morfondírozik, hogy sikerült egy ilyen öreg nyanyát kikapnia Patrick Swayze helyett (a magyar szinkronban Robert Redford szerepel, na ezt magyarázza meg nekem valaki, hogy sikerült ezt összehozni). Nem sokkal később megcsörren a telefon, Angel talált valamit, és a lakásban akar vele találkozni. Angel helyett azonban a vénasszony várja, ő telefonált neki. Haladó szellemiség. Az igazi Angel közben azért megtud néhány dolgot a rendőrségi aktákból. Mrs. Pearson-nak volt egy fia is, Dennis, akivel a fiú mennyasszonya miatt romlott meg a kapcsolata. Dennis ugyanazon a napon tűnt el, amikor az anyja meghalt. De az igazán érdekes az, hogy bár a lakásban azóta egy gyilkosság sem történt, öngyilkosság annál inkább. És mindegyikük fiatal nő volt.
Ezalatt az öregasszony a halálba akarja terrorizálni Cordy-t (azt hiszi, ő a Dennis mennyasszonya), és jó úton halad. Addig sulykolja belé, hogy mennyire értéktelen, jelentéktelen, és hogy mindenki csak jól járna a halálával; amíg Cordelia teljesen meg nem törik, és önként dugja a fejét a vénasszony által már előkészített hurokba. Angel és Doyle mentik ki az utolsó pillanatban, és egyből hozzá is látnak a szellemirtáshoz. Cordelia viszont teljesen használhatatlan, pedig neki is részt kellene vennie a varázslatban ahhoz, hogy sikerüljön. A ház közben önálló életre kel, így Angel és Doyle jobbnak látják menekülőre fogni, de ekkor Doyle démon-barátai törik be az ajtót, ennél alkalmatlanabb időpontot nem is választhattak volna. Angelék egész komoly bajban lennének, de egyvalakit még náluk is jobban idegesítenek a démonok: a vén banyát. Ráadásul egyikük a vázáját is összetörte, basszus, ezeknek annyi.
Cordy-ról sem feledkezik el közben, mialatt a többiek egymással harcolnak, ő magánórákat ad Cordeliának alázásból. Cordy szegény már kezdene hurkot kötni egy lepedőre, de akkor a banya végzetes hibát követ el: lehülyekurvázza Cordy-t. Ettől Cordelia úgy áll talpra, mint Rocky Balboa az utolsó menetben; és levágja az Angel történetének egyik legjobb Cordelia-monológját: „Én nem egy taknyos, nyafogó kis Buffy vagyok. Én vagyok a legundokabb lány egész Sunnydale-ben. És senki sem szarakodhat velem.(…) Egyszer és mindkorra kivonszoljuk azt a ráncos és átlátszó seggét ebből a lakásból, mert hölgyem: a kurva visszatért!” Go Cordy!
Cordelia ribancként már sokkal hatékonyabb, egy túlvilági erőtől vezérelve egyenesen a nappali falához lép, és szétbontja (közben a fiúk kipucolták a démonokat). Angel és Doyle csak ámulnak és bámulnak, hát még akkor, amikor felfedezik, hogy a falban egy csontváz lapult. Dennis, az, akit a kattant anyja élve befalazott 1946-ban, mielőtt szívinfarktust kapott volna. Dennis a viszontlátás alkalmával azonnal visszaküldi az anyját a pokolba. Cordy megkönnyebbülhet. Az a fal meg amúgy sem tetszett neki.
Cordy most már nyugodt szívvel fogadhatja a barátnője hívását. Csodálatos lakása van, és egy jó fej lakótársa (igaz, szinte sosem látja). Fantom-Dennis ugyanis maradt, főállású Cordette-ként.
Facebook kommentek