Wesley büszkén mutatja Angel-nek az új szerzeményét (a szépemlékű bajor fejsze után): egy olyan tőrt, ami az egyedüli fegyver a Kek démonok ellen. Angel tapintatosan megsúgja, hogy sajnos a Kek démonok mára kihaltak. Wesley csalódott. Cordelia ellenben nagyon izgatott, életében először süteményét süt, saját „improvizációját” felhasználva. A szaga és az állaga alapján Wesley nem szívesen kóstolna bele, de mivel Angel nem vesz magához emberi táplálékot (valószínűleg életében először örül ennek), ő lesz a kísérleti alany. Mivel a konyhai kés kevés a feladatra, Cordelia a Kek démonirtó késsel próbálkozik. Angel megpróbálja lecsendesíteni a civakodó feleket, csakhogy Wesley-t véletlenül Doyle-nak hívja. Dermedt, néma csönd. Wesley arcán látszik, hogy azért ez szarul esett neki is.

Ezalatt máshol, mintegy válaszul az előbbi jelenetre, két testvért, egy fiút és egy kislányt láthatunk, amint egy játékon veszekednek. A szülők a vitát lezárandó ágyba küldik a gyerekeket, ez idáig szokványos szituáció, csakhogy az ajtajukat jó erős lakattal zárják le. Ez már nem annyira. (more tag)

Cordelia szeretné Angel-lel megbeszélni a történteket. Angel bevallja neki, hogy túl sok halált látott már („És te magad is halott vagy” – próbál segíteni Cordelia), és hiányzik neki Doyle. Saját magát hibáztatja a haláláért. Cordy megnyugtatja, ez őt is fájdalmasan érinti. De nem fájdalmasabban, mint a soron következő látomása. Valami nagyon nem stimmel azokkal a testvérekkel.

Angel és Wesley megérkeznek a látomásban látott családi házhoz. Épp jókor, a kisfiú, Ryan alvajáróként akar átkelni az úttesten, Angel csak az utolsó pillanatban menti meg, mielőtt elcsapná egy autó. A szülők kirohannak, és az anyuka felajánlja, hogy odabenn ellátja Angel sebét, amit a mentés közben szerzett. Angelnek valahogy egy éles vágás keletkezett a karján, miközben átbukfencezett(!) a gyepen(!). Oké, nem lepődtem meg a parazitákon. A gigantikus démontojáson. De gyilkos gyep?! Odabenn a vámpír megpróbál szóba elegyedni a család felnőtt tagjaival. Anyukával könnyű dolga van, ő nem győz hálálkodni neki, és amikor meghallja, hogy Angelnek hívják („A nevem Angel. Angel…Jones.”) kikiáltja hivatalos őrangyaluknak. Apuka már más helyzet, ő elég bizalmatlan, másrészt meg képes rágyújtani, basszus, nagyon, nagyon gonosz ember lehet. Már ha ember. Wesley ezalatt egy világító sárga trutyit talál a gyilkos gyepen, ez azt bizonyítja, hogy ebben a házban bizony démon-megszállás van.

A Nyomozóirodában információösszegzést tart a csapat. A nyilvántartás szerint a család feltűnően sokat költözött az utóbbi időben, meggyilkolt kisállatokat és eltűnt ismerősöket hagyva maguk után. A démon trutyi szó szerint démon trutyi, az Ethros démonok testnedve. Az Ethros démonok nagyon rossz fejek, Wesley szerint a hírhedt Lizzie Bordent is egy ilyen szállta meg, mielőtt kiirtotta volna a családját. És az csak egy kiskorú démon volt. Nem egy kifejlett példány, mint amilyen a minták alapján a családot molesztálja. A megoldás egyszerű: ördögűzőt kell fogadni. Ja, és meg kell etetni egy bizonyos Psylis Eucalipsis porral az Apát (ő az első számú gyanúsított). Még szerencse, hogy Angel vacsorára hivatalos hozzájuk. És hogy még megvan Cordelia süteménye, csak hasznát lehet venni végül.

A terv működik, csakhogy a sütitől természetesen nem az Apából, hanem a kissrácból bújik elő a démon. Angel a lakására viszi, és a saját ágyába fekteti az eszméletlen fiút, pedig ehh, az Ördögűző óta mindenki tudja, hogy az nemsokára tele lesz hányva, utána meg abban aludni, na ennyit a higiéniáról. Cordelia egy tisztítókört készít az ágy köré, ezen belül nem szabad majd lépni, vajon meg bírják-e állni?!?! Izgulunk nagyon. A fiúk pedig elmennek megkeresni az egyedüli papot, aki járatos az ördögűzésben. A templomban csak egy öreg apácát találnak, aki közli velük, hogy Fredericks atya egy előző ördögűzésben életét vesztette. Búcsúzóul azt tanácsolja neki, hogy jól kössék fel a gatyájukat, mert nagyon ravasz és kegyetlen faj ez az Ethros démon.

Eljött Wesley nagy napja: ő fogja vezetni a szertartást. Angel elég hitetlen Wesley ellenálló-képességével kapcsolatban, de mivel ismerjük a vámpírok és a feszületek viszonyát, Wesley a legjobb esély. Közben Ferike Ryan magához tért, és éppen azon igyekszik, hogy a körön belülre csalogassa az anyját. Természetesen sikerül is neki, és szeretete jeléül eltorzult fejjel fojtogatni kezdi a nőt. Anya, kezdődik. Wesley a feszületet szorongatva elmond egy mondatot latinul, ez úgy tűnik, ideiglenesen hat.

Angel és Cordy démonlexikonokat bújnak. Jó hír: a démont ki lehet űzni. Rossz hír: rögtön keres magának egy új gazdatestet, amit nagy valószínűséggel elpusztít a költözés során. Jó hír: a démont csapdába lehet csalni egy külön számukra készített varázsdobozzal. Rossz hír: a ládát öreg és vak tibeti papoknak kell készíteniük, 600 különféle szűz fa felhasználásával. Angel azért elküldi Cordyt egy helyi varázsboltba, hátha ott is akad egy. Wesley ezalatt folyamatosan kántál, ami egész jól is megy, egészen addig, amíg a kissrác fel nem ül, és azt mondja, hogy ekszözájz buk. Nem, csak vicceltem, azt mondja Wesley-nek, hogy szar a latinja. Na ezzel durván betalált, ez egy érzékeny pont volt. Wesley kurva ideges is lesz ettől, és pofán önti szenteltvízzel. Elnézést, de kezdem elveszteni a komolyságomat. A démon folytatja a pszichológiai támadásokat: nem vagy jó semmire, nem voltál jó figyelő, nem voltál jó a tanácsnak, sem apádnak. Miért van az, hogy ezek mindig ugyanazt nyomják, először Cordy-nak, most úgy látszik, Wesley a soros.

Ferike Ryan csak ontja tovább magából a szöveget, most éppen azt, hogy „miért gondolod, hogy ezek az emberek azt akarják, hogy itt legyél”. Angel lép be: „Mert én hívtam ide.” Jah, így kell ezt. Csak hát Wesley lába alól már kicsúszott a talaj, a legutolsó csepp a pohárban az, hogy a démon leleplezi, hogy Wesley mennyire retteg a vámpírtól, és hogy bármikor képes lenne megölni. A démon kihasználja a megingást, és Wesley nyakába döfi a keresztet.

Cordy sem jár túl sok sikerrel a varázsboltban. Ethros-doboz helyett csak egy Shorschack-dobozt talál, amit ugyan nem vak tibeti szerzetesek készítettek, hanem néma kínai apácák, de Cordynak ez is megteszi. Közben Ferike Ryan tovább inzultál, most éppen Doyle hangján panaszkodik Angel-nek, hogy nem védte meg, és hagyta meghalni. A kis köcsög. Most Angel lesz kurva ideges. Egy rongyot csavar a keze közé, és egy feszülettel a kezében hozzálát, hogy személyesen űzze ki a démont. A démon montenbájk nélkül elhagyja a testet, de a Shorschack-doboz nem bírja a terhelést és összetörik.

A szülők boldogok, hogy visszakapták a fiukat, és hazatérnek. Angel azonban aggódik, mert a démon szabadon mászkál valahol, és éppen erőt gyűjt ahhoz, hogy újra megszálljon valakit. Viszont a regenerálódáshoz fizikai alakot kell öltenie, és ha tényleg így van, akkor meg lehet ölni. Angel és Wesley tengeri barlangokba indulnak démonvadászatra, az Ethros ugyanis az ottani vulkanikus kőzetekből (vulkánok!!!! én már kezdek hinni!) töltődhet fel a legjobban. Kis idő múlva megtalálják a szarvasembert démont, aki kifejezetten hálás, amiért végre valaki megszabadítja a kínoktól, amiket Ferike testében kellett átélnie. A kisfiú ugyanis maga a megtestesült gonosz, nincs lelke, se érzései, „az elméje a legsötétebb pokol.” A démon már évek óta próbált megszabadulni a testből, miatta sétált ki Ferike az autók elé. Hát most örülhet, Angel megszabadítja a szenvedéseitől.

Odaát, miután Ferike megette a vacsoráját, arra készül, hogy felgyújtsa a kishúgát, amiért egyel több mályvacukrot kapott nála. A szoba már ég, amikor Angel és a többiek megérkeznek, és mindenkit biztonságba helyeznek, még a fiút is. Jönnek a tűzoltók és a rendőrség is, Kate vezényletével. Ferikét szociális otthonba viszik, hogy jól felgyújthasson ott mindenkit, az apa pedig elhatározza, hogy innentől leveszi róla a kezét. Mi pedig örülhetünk annak, hogy Ferikéből nem lett visszatérő szereplő, ennyi elég is volt belőle. Bőven.