A Valentin-nap a szerelmesek és a mindenféle bizbaszokat árusító boltok ünnepe. Egy fiatal párt látunk, akik pár nappal a jeles dátum előtt tartották meg az első randijukat. Úgy tűnik, minden rendben lesz velük, meg is beszélik, hogy a szerelmesek ünnepén ismét találkoznak. Az első bátortalan csók után hamarosan a csaj, Alice lakásán találják magukat, és szó szerint értelmezik az „úgy szeretlek, majd megeszlek!” mondást, ugyanis a nagy csókolózás közepette élve felfalják egymást és mindezt szenvedélytől fűtve teszik. A tesók megkapták a feladatukat, Sammy már FBI-osként Alice lakásán van és a lakótársat hallgatja ki, aki megtalálta a két hullát. Alice már meghalt, de a srác még élhetett, ugyanis mikor megtalálta őket, még mintha rágott volna valamit... A lakótárs el se tudja képzelni, hogy történt mindez, hát Sammynek is forog a gyomra a helyzettől, de muszáj a profizmus látszatát keltenie. Rákérdez, hogy Alice megváltozott-e esetleg, de a lakótárs szerint ő egy tipikus jó kislány volt, annyira, hogy még fogadalmat is tett, hogy a házasságig várni fog a szexszel és nagyon várta ezt a randit.

Deant igazán elkényeztetik, végre eljutott egy sztriptízbárba, ahol a lenge öltözékű Angyalka és Ördöglány szórakoztatja őt. Hát igen, az ilyen csábos pillanatok a jól végzett munka jutalma, de a két csaj eltűnik, és ott áll a színpadon a teljesen átlagos Anna. Vagyis Dean álmodik, Anna már régóta keresi őt, és csak így találta meg. Castiel bordába írt védővarázsa jól működik, és Castiel neve azonban szitokszó Annának, ugyanis ő adta át Annát a fentieknek, akik börtönben tartották őt és kínozták, csak most tudott megszökni. Dean erről nem tudott semmit, de őszintén sajnálja a dolgot, és bármit kér tőle, segít neki. Találkozniuk kell, Anna megadja a helyet, majd Dean felébred. 

Véget ért a 39. évad, az Island of the Idols és a két órás – nem vicc 105 perc + 21 perc – adás végén az egyik játékos megkapta az egyedüli túlélő címet és egy kis zsebpénzt pluszban. Idén azonban nemcsak ő kapott jutalmat, hanem Sia jóvoltából még három azaz 3 Sia által választott survivor.
Szokásos hangzavarral indítunk, a közönség őrjöng amikor Jeff bejelentkezik. Integet nekünk az öt még versenyben lévő játékos Dean, Janet, Lauren, Noura és Tommy. Jeff behívja Sandrát és Boston Robot, akiket álló ováció fogad és csacsognak picit, amiből kiderül, hogy Sandra a szigeten Robot tanulmányozta, mert ha van valaki akitől tanulhat a játékról az ő és Rob is tanult, hisz tudjátok hogy van ez a holtig tartó tanulással…

Sandrával és Robbal nyitunk a saját szigetükön. Arról dumcsiznak kinek mit adott a játék. Rob szerint nem az egy millió dollár a legnagyobb nyeremény és azt egyébként is csak egy ember nyeri meg. Vannak más örömök is. Ő például megismerte a feleségét (Amber) és van négy gyönyörű lányuk. Azért tegyük hozzá, hogy Amber megnyerte a 8. évadot (All-Stars) és végül Robnak is sikerült a – rossz nyelvek szerint rászabott – 22. évadot (Redemption Island) megnyerni, szóval mégis csurrant-cseppent nekik is valami az örök szerelem mellett. Sandra ezzel szemben nevetve mondja, hogy ő annak a két millió dollárnak a segítségével találta meg a boldogságot amit nyert - egyetlen kétszeres nyertes egészen eddig, mert szűk fél év múlva újabbat avatunk, vagy lehet hogy ő lesz az egyetlen háromszoros?

Csípte a szememet a füst, idegesített a zaj, a zsebkendőnyi színpad a kocsmában, amiről álmomban is tudtam, hogy Reeperbahnon áll. A show nem állhat meg csak azért, mert a dobosnak elege van a nyakába öntött sörből, vertem hát tovább a cájgot, She Loves Me, Penny Lane, Yesterday, de hát ezeket a nótákat nem játszhatták Hamburgban, meg eleve, akkor még Peter Best dobolt, mit keresek én itt, és hol van az itt? Nem mondom, van rosszabb álom is, de ez az idegen tollakkal való ékeskedés, azaz plagizálás, lopás, mindegy, odavert a lelkiismeretemnek még álmomban is - pedig arra is tisztán emlékszem, hogy senkinek, semmi baja nem volt azzal hogy Ringo Starr bőrébe bújtam. Csak nekem.

A Telekom Videotékában elérhető, Yesterday című Danny Boyle-film arról szól, hogy van egy zenészemben, Jack (Himesh Patel), aki mérsékelten sikeres és népszerű a barátai körében, életében nem játszott még húsz embernél többnek, mégpedig azért, mert nem igazán jó dalszerző. Énekesnek elmegy, de a repertoárjában indokolatlanul felülreprezentált nyári hangulatfestő dalocskák igazából senkit nem érdekelnek, csak a menedzsere szerepében tetszelgő, valójában a pasiba tízéves kora óta szerelmes Ellie-t (Lily James) és a haverjait, de őket is csak udvariasságból. Aztán egy este az egész világon elmegy az áram 12 másodpercre, és amikor felkapcsolódnak a fények, senki nem emlékszik a The Beatles-re, meg még egy rakás dologra, de ezeket nem lőném le, mert rém viccesek.

Kezdetét vette az utolsó előtti hét. Luca még mindig a zaklatótól kapott telefon pin-kódjára akar rájönni, és sikerül is, hiszen gondolom meghallotta, ahogy a tévé túloldaláról ordítom: a megoldás az előző héten kapott órán lévő idő: 0918. A telefonon képek vannak Lucáról, ahol átkel a zebrán, kávézik, vagy bezárja a lakása ajtaját. Szegény Luca teljesen kiborul, így áthívja éjszakára Márkot. Nem tudni, miért pont őt, pedig az álmában három férfit látott: Félixet, Márkot és Viktort, a fiatal srácot az előző évadból, akivel ugyan összefutnak de sajnos a srácnak barátnője van. Kár, pedig olyan helyes gyerek!

Adok egy tanácsot, ingyen. Mert tök jó fej vagyok.

Soha ne akarj földvitába keveredni Kevin Costnerrel, mert megöl.

Pedig kedves arca van neki, Miszterkevin, mondják abban a tonhalkonzervreklámban is neki, ő meg mosolyog, igen, Mister Kevin vagyok, és mezítláb veszem fel a körfűzős cipőt, mint a Miami Vice-ban Mister Don. A Yellowstone című sorozatban Mister Kevin nem mosolyog, igaz, bakancs és/vagy csizma van raja leginkább, azt zokni nélkül csak a legvadabbak merik bevállalni. A sorozat első évada annyira bejött a Paramountnak, hogy kért belőle egy másikat, amit országos premierrel a Telekom MoziKlub vetít december 13. óta, és még mielőtt kérdezné valaki, az első évad is fent van, szóval 20 órányi elfoglaltságot kapásból tudok a karácsonyi szünetre.

Néha a fiatalos lelkesedés csodákra képes, de ha butasággal párosul, csúnya következményei lehetnek... Egy bárban kezdünk, egy csinos szőke milf ül a pultnál és talán abban reménykedik, hogy valaki felszedi az este. Megjön Sammy, szokatlanul jókedvű, szokatlanul fura, szinte eldicsekszik a maga 26 évével a csaposnak mielőtt egy banános daiquirit kérne. A szöszinek megtetszik Sammy, aki ezúttal Gary néven mutatkozik be, biztos valami munka. Crystalnak hívják a nőt, és oda-vissza van Gary/Sammy jóképűségétől, és ha már így összejöttek, lehetne még jobb az estéjük. Gary/Sammy-nek mintha fogalma se lenne róla, hogy ez mit jelent, majd Crystal pontosít, nála lehetne folytatni a bulit. Gary/Sammy a tizenévesek lelkesedésével jön rá arra, hogy ez bizony szexet jelent, mehetnek is! Viszont kiderül, hogy a mi Sammynk miért ilyen fura, ugyanis belenéz az italospult fölötti tükörbe: egész egyszerűen egy 17 éves kamasz birtokolja a testét, ő lehet a rendkívül kanos Gary. 

A múltkori dráma után ezúttal a tesók lelkének legmélyére hatolunk, ami szintén elég drámai felismerésekkel jár. Egy pszichiátriai gondozóban kezdünk, a főorvos az egyik betegét győzködi, hogy szedje a gyógyszereit. Szegény hölgy, Susan, attól fél, ha elalszik a gyógyszertől, akkor eljön érte a szörny. A doki ezt csak a szokásos képzelődésnek hiszi, hiszen Susan skizofrén. Viszont a nő nagyon is látja a halott kisfiát, aki szellemként itt ragadt, és most a doki mögül mosolyog az anyjára. Susan tudja, hogy ez nem valóságos, de az állítólagos szörny nagyon is létezik. A doki egy bizonyos Annie-t emleget, aki Susan szobatársa volt és öngyilkos lett. Úgy hiszi, hogy a betegének a fejében Annie halála úgy csapódott le, hogy egy „szörny megölte” őt, pedig a nő a hivatalos jelentések szerint öngyilkos lett. Szegény Susan ragaszkodik a szörnyhöz, a doki szerint mindez nem létezik. Később, este a lámpaoltás után, megtudjuk, hogy a szörny létezik, a szellőzőjáraton keresztül közlekedik, így jut be Susan kórtermébe és ő lesz az áldozata. Susan segítségért kiabál, emiatt a többi beteg is kiabálni kezd, a nővéreknek ez csak egy szokásos kiabálós este, nem is foglalkoznak velük. Az egyetlen tanú a szomszédos kórterem lakója, mire hosszú idővel később a nővér ránéz a csendes Susanra, addigra már csak a szerencsétlen nő kiterült, véráztatta holttestét látja: felvágta az ereit.

A sok vidámság és kacagás után ideje visszatérni a valóság rideg talajára, ahol a csata újabb áldozatokat követel. Kezdjünk egy üzletemberrel, egy idősödő férfi egy keresztútnál helyezi el a kis dobozkát a démonnak, aki rögtön meg is jelenik. Ebben az epizódban üdvözölhetjük először Crowleyt (Mark A. Sheppard zseniális alakításában), és mivel az alkut kötő férfi igazi nagyhal az emberek között, Crowley személyesen szentesíti a megegyezésüket. A pasas egy csinos nőt várt, ám az alkut megpecsételő csók így sem maradhat el, főleg, ha az üzletember meg akarja menteni a bankját a csődtől. A főnök homofóbiája ide vagy oda, a pénz a legfontosabb, egy hosszú szájrapuszit kap a keresztúti démonok főnökétől. Mindezt a kis jelenetet tisztes távolból Castiel is kifigyelte, és telefonon jelenti, hogy megtalálta a célpontot.

Ez az évad csak úgy ontja magából az emlékezetes epizódokat, most is egy ilyen jön. Vágjunk is bele, a srácok szinte bevágtáznak Babyvel egy romantikus, erdőszéli hotel parkolójába, valami nagy baj lehet. A furcsaságok már a parkolóban elkezdődnek, Baby mellett több más '67-es Impala is parkol, mi van itt... Nos, annyi biztos, hogy bármiért is jöttek, a próféta-író haver Chuck ácsorog a bejárat előtt, és elég feszült. A srácok itt vannak, miben kell segíteni, de a botcsinálta írópalánta nem tud semmiről, ami a tesókat érintené. Pedig kaptak tőle egy SMS-t, hogy élet-halál kérdése, hát a srácok egész éjjel kocsiban ültek, csakhogy itt legyenek. Chucknak eszébe jutott, hogy mi történt, de ekkor felhangzik egy hatalmas, vidám sikoly, Sam itt van! A hang a tesók és Sammy legnagyobb rajongójából jött ki, Becky boldogan köszönti őket. Sammynek egy kicsit gondolkodnia kell a lány nevén, de igen, Becky, és ő rengeteget gondolt Sammyre, az érzés nem épp kölcsönös Sammy részéről. A lány csórta el Chuck telóját, mondván fontos, hogy megismerjék őket. Egy koordinátor szól Chucknak, hogy jönnie kell, ő pedig bocsánatot kér a srácoktól mindenért, ami következni fog.