Csípte a szememet a füst, idegesített a zaj, a zsebkendőnyi színpad a kocsmában, amiről álmomban is tudtam, hogy Reeperbahnon áll. A show nem állhat meg csak azért, mert a dobosnak elege van a nyakába öntött sörből, vertem hát tovább a cájgot, She Loves Me, Penny Lane, Yesterday, de hát ezeket a nótákat nem játszhatták Hamburgban, meg eleve, akkor még Peter Best dobolt, mit keresek én itt, és hol van az itt? Nem mondom, van rosszabb álom is, de ez az idegen tollakkal való ékeskedés, azaz plagizálás, lopás, mindegy, odavert a lelkiismeretemnek még álmomban is - pedig arra is tisztán emlékszem, hogy senkinek, semmi baja nem volt azzal hogy Ringo Starr bőrébe bújtam. Csak nekem.
A Telekom Videotékában elérhető, Yesterday című Danny Boyle-film arról szól, hogy van egy zenészemben, Jack (Himesh Patel), aki mérsékelten sikeres és népszerű a barátai körében, életében nem játszott még húsz embernél többnek, mégpedig azért, mert nem igazán jó dalszerző. Énekesnek elmegy, de a repertoárjában indokolatlanul felülreprezentált nyári hangulatfestő dalocskák igazából senkit nem érdekelnek, csak a menedzsere szerepében tetszelgő, valójában a pasiba tízéves kora óta szerelmes Ellie-t (Lily James) és a haverjait, de őket is csak udvariasságból. Aztán egy este az egész világon elmegy az áram 12 másodpercre, és amikor felkapcsolódnak a fények, senki nem emlékszik a The Beatles-re, meg még egy rakás dologra, de ezeket nem lőném le, mert rém viccesek.
