Edith épp vérszegény reggelijét fogyasztja, mikor táviratot kap, és több mint valószínű nem túl jó hírekkel kell ma megküzdenie ismét. A Lord mindezt prezentálja nejének még mindig kimért morcos hangnemben. Cora hiába kéri mosolyogva urát, hogy huppanjon vissza mellé az ágyba, sajnos férje még nem heverte ki a tényt, hogy neje más számára is vonzó lehet. Ez a délelőtt elég dologtalanul telt el, kb. már az ebédnél is járunk, ahol mindenki érzi az Edith-et körbe lengő feszkót, ezért apja a falut érintő renoválási terveket vezeti elő, majd Mary veszi át a szót egy megrendezésre kerülő lóverseny kapcsán. Azért is érdekes ez, mert Tony és Blake is részt vesznek benne, és Mary is be akar nevezni. Rose-nak is felcsillan a szeme az infó hallatán, mert a birtok ahol rendezik bizony kedves Atticus barátunk szüleié, ezért nyilvánvaló az ötlet, hogy menjen el az egész család az eseményre. Bates keresgéli Anna varródobozát otthonukban, de éppen a keze ügyébe kerül Lady Mary elrejtett fogamzásgátló szettje. Nyilvánvalóan hamis következtetéseket von le majd a lakáj.

Még mindig aznap este van. A Miklósi család drámája csúcspontjára ér, de anyuka étvágya egyelőre még töretlen. Sem a zokogó Mira sem az összetört Attila nem hatja meg annyira, hogy ne tömje két pofára a tortáját…. Nem hisz a férje döntésében, az elhatározás szilárdságában. Látszólag még mindig a kutyán pörögnek, de valójában a további életük iránya a tét.

Zseniális a párbeszéd, ami most közöttük zajlik: „Nem lophatsz ÉLŐLÉNYEKET!”- mondja Janka. Kocsit, lakás, ÚJSÁGOT persze igen. A nő egyszerre vádló és követelődző… „Miből fogod mindezt fenntartani?” – mert ugye az alap, hogy „ezt” fenn kell tartani és az is, hogy mindezt Attila fogja fenntartani, az ő dóga, oldja meg. Mert neki, Jankának, mindez jár…. Miközben ezt elemzi, fogja a tortáját és laza mozdulattal lehuppan a tévé elé, magára hagyva urát, mind képletesen, mind valóságosan… Boa.

A kezdő képsorokban egyből mélyre süllyedünk, valami halakban tobzódó sós tengerfenéken vagyunk, nincs többé hazug illúzió, hiszen a víz alatt csak tátogni lehet, énekelni nemigen. Békalábas statiszták között úszkálnak a lében az énekesek, azért megkeverni meg kellett volna, nehogy leégjen a műsor, nem a lében előadott koreográfiára gondolok, hanem a nyitódal hangsávjaira. Srámek hangja eltűnik, mint szürke szamár a cápagyomorban, a potmétereket találomra húzogatták, hála istennek Gabi ruhája annyira rövid, hogy van mire figyelni. Laci mélytengeri búvársisakot lóbál, ezek szerint ő a parton van, mögötte békatalpas formák totyognak, már-már követik. Mit akarnak tőle? Húzzatok vissza a vízbe a picsába, Laci vigyázz! Nemrég olvastam, hogy a jól megírt cikkeknél tilos alliterációkat és hasonlatokat használni, különben olyan hiteltelen lesz az írás, mint a határmenti hírektől hüledező hazai híradós. Kipróbálom, bár alliterálni sosem szoktam, és a hasonlatokkal is csínján bánok. 

A sorozat a rózsák háborúja idején játszódik. A fantasztikus intró után egy látomással indítunk, melyben egy férfi menekül a király elől. Elizabeth felébredt, fogja két gyerekét és már rohannak is Edward királyhoz. Időközben Elizabeth felvilágosítja fiait, hogy a jó Henrik király nincs többé, helyette az új felséget(Edwardot) kell imádniuk. Meg is érkeznek az ócska tölgyfához, azonnal meg is látják a sereget, ahogy közelednek feléjük. Nagy izgalmában a kisgyerek királynak képzeli magát és megálljt parancsol a seregnek. Azok meg is állnak, Edward pedig leszáll a lóról és kezdetét veszi ez a Rómeó-Júlia románc, ami egyébként az egész évadra jellemző lesz. Lady Elizabeth panaszkodik egy sort a földjei elvesztéséről, és belekezd élettörténete elmesélésébe holott, a királyt ez marhára nem érdekli. Ő csak azt szeretné tudni, hogy merre lakik ez a szépség (?)

Ennyi. Minden jó véget ér, így a visszatérű rémálmokat okozó, degusztációs embermenüt szervírozó Hannibal is. De nézzük mit tartogat az utolsó fogás. Francis most is pont úgy rémísztgeti Rebát, mint az előző rész végén, merthogy onnan folytatjuk a sztorit. Ráparancsol a vak nőre, hogy érintse meg a mellkasát, tapogassa ki a nyakában lógó kulcsot, menjen le a bejárati ajtóhoz, zárja be, de ne fusson el, mert úgyis elkapja, aztán jöjjön vissza és üljön nyugton a seggén. Mindezeket sikerül is megugrania a nőnek, igaz, a szökésre azért tett egy erőtlen kísérletet, de ettől még Francis nem kever le neki egy akkora atyai sallert, amitől ketté nyílik az arca. Francis azt mondja, hogy nem hagyhatja, hogy a Sárkány megkaparintsa, ezért módszeresen összelucsogtatja benzinnel a nagyi szőnyegét, majd meggyújtja azt. De Francis képtelen nézni, ahogy Reba ég, ezért arcon durrantja magát egy sörétessel. Reba elkezd kúszni, kitapogatja Francis nem létező arcát, megszerzi a kulcsot és megmenekül. Jó sztori, Happy End, fade out, vastaps, vége....

A Knick részben kitalált világban történik, néha viszont összeérnek a sorozatban zajló események valódi történeti tényekkel, és ez a kezdésünknél is pontosan így van. 1902. január 27-én nagyjából 100 kiló dinamit elképesztő pusztítást okozott a Park Avenue-n: az ottani metróépítéshez használt TNT öt embert megölt, több mint 100 embernek súlyos sérüléseket okozott, és több millió dolláros anyagi kárt okozott. Az előbbi kettőből a Knickerbocker kórháznak is jutott rendesen, a műtőterem és a folyosók pillanatok alatt megteltek repeszdarabokkal teli emberekkel, akiken John Thackeryéknek kell segíteni.

Big és Adél légyottja a nyitókép, még a múlt héten estek egymásnak a Macsekban. Szilvia (mert ilyenkor dramaturgiailag fontos, hogy jöjjön valaki) zörgeti a zárban a kulcsot, a fiatalok szétrebbenek. Megkezdődik a mi a fenét kerestek itt, ja, hogy így, tudjátok, kit nézzetek hülyének, ez nem egy kupleráj, ha még egyszer előfordul, isten bizony kirúglak Big, téged meg nem akarlak többé itt látni cicaharc.

Brodynak egyedül kell kijutnia Akbari irodájából, ezért a holttestet behúzza az íróasztala mögé, egy díszpárnával feltörli a földről a vért, és némi vizet is kerít, hogy a kezét lemoshassa. Az egyik fiókban talál fegyvert amit magához szólít (persze elrejti), vesz pár mély lélegzet, aztán kilép a szobából.

Mázlija van, mert a titkárnő nem ül a helyén, így a vendég távozása után nem megy be főnökéhez. Két kísérője eddig az iroda előtt várta, velük indul most az épület kijárata felé. Közben futólag látjuk, hogy Carrie a szállodája hátsó kijáratán rongyol ki sietve – nyilván, hogy hősünkkel találkozzon. Javadi pár perccel Nicholas előtt távozik abból az épületből, ahol hősünk is van, ő sejthetően a lebukás elől menekül, hiszen a gyilkosságról még nem tudhat.

Tóbiás kibontja az ismeretlentől kapott ajándékot. Pontosabban azt hiszi, hogy Zsófitól kapta, de hamar kiderül, hogy a két mozgást segítő kézigolyó nem Zsófitól van, de akkor kitől? Nehezen jönnek rá, hiszen senki nem látta ki hagyta ott a csomagot, és csak a kondizók és a terapeuta járt a Fittlaborban. Zsófi egyből kiokoskodja, hogy csak a terapeuta fickó hagyhatta ott az ajándékot bizonyára azért, mert akar valamit Tóbiástól, csak félénk és ezért nem írta alá a kártyát. Tóbiás fel is méri a helyzetet a következő terápián. A terápiás fickó mankók segítségével sikeresen két lábra állítja Tóbiást, s azzal biztatja, hogy egyből szimpatikus volt neki, úgyhogy az a dolga, hogy féltse és segítse. Tóbiás le is csap az alkalomra, hogy tisztázza a helyzetet, azt mondja, nincs abban a helyzetben, hogy ismerkedjen. Szegénynek ég is a feje rendesen, ugyanis a terapeuta nős, csak azért nem hord gyűrűt, hogy nehogy sérülést okozzon vele. Miután ezt tisztázzák és kínos csend ereszkedik rájuk a terapeuta el is menekül, s Tóbiás pedig továbbra is égővörös fejjel meséli el Zsófinak mi történt. Zsófi kínjában kiröhögi szerencsétlen Tóbiást aki rossznéven veszi Zsófi sajnálatát és kikéri magának, hogy folyamatosan sajnálja mindenki.

Bizony-bizony! Lesz olyan arc, aki hozza ugyanazt a fílinget, humort és stílust, amit egykoron az egy szem vonalból álló figura is képviselt. Persze, rajta kívül fellépnek még sokan mások, ki ezzel, ki azzal, a legtöbben bénázással. Ahogy Patrícia fogalmaz az összefoglaló előzetesben: „Pusztulat ez a mai nap.”
Tényleg az.