A sorozat a rózsák háborúja idején játszódik. A fantasztikus intró után egy látomással indítunk, melyben egy férfi menekül a király elől. Elizabeth felébredt, fogja két gyerekét és már rohannak is Edward királyhoz. Időközben Elizabeth felvilágosítja fiait, hogy a jó Henrik király nincs többé, helyette az új felséget(Edwardot) kell imádniuk. Meg is érkeznek az ócska tölgyfához, azonnal meg is látják a sereget, ahogy közelednek feléjük. Nagy izgalmában a kisgyerek királynak képzeli magát és megálljt parancsol a seregnek. Azok meg is állnak, Edward pedig leszáll a lóról és kezdetét veszi ez a Rómeó-Júlia románc, ami egyébként az egész évadra jellemző lesz. Lady Elizabeth panaszkodik egy sort a földjei elvesztéséről, és belekezd élettörténete elmesélésébe holott, a királyt ez marhára nem érdekli. Ő csak azt szeretné tudni, hogy merre lakik ez a szépség (?)

És már ugrunk is a Grafton birtokra, ahol Lady Rivers és Lord Warwick udvariasan elküldik egymást a picsába. Utóbbin jót mosolyogtam magamban, ugyanis tudniillik a Lordot játszó színész a Tudorokban és a True Bloodban is egy idegesítő karaktert játszott. Na de térjünk vissza a házba. Rómeó és Júlia kettesben maradtak. Edward láthatóan alig bírja megállni, hogy rá ne vesse magát a lányra ott helyben. Hogy elterelje gondolatait, inkább jobbnak látja fényezni magát. „Gyors vagyok, bátor és szerencsés. Olyan szerencsés vagyok a csatában, mint a szerelemben.” Hát egója van, azt meg kell hagyni. Edward megköszöni a bort, és gyorsan elhúz a telekről, mielőtt még pálinkával is megkínálják. Ezek után az anya-lánya program keretében Elizabeth és Lady Rivers elmennek horgászni az erdőbe. Najó csak mágiát gyakorolnak. Végül is majdnem ugyanaz, nem?

Ismét a Grafton birtokon vagyunk, ahol éppen hardcore party van. Így ünneplik Riversék a ... mit is? Lady Elizabeth ultraszuper képességének köszönhetően kiszagolja, hogy Edward király tiszteletét teszi a házban éppen most. Rohan is az imádott királyhoz és egy arcpuszival köszöntik egymást. Ilyen jóba lettek? Erre a jelenetre Elizabeth apja, Rivers báró és a fivérei is betoppantak. Egy kisebb konfliktus alakul ki a fiuk és Edward közt, ugyanis a család megrögzött pártolója a megbukott Henrik királynak és a Lancastereknek. Edwardnak elege lett ebből a társaságból, inkább Elizabethtel sétálgat a kertben. Ott aztán drága Rómeónk kimutatja foga sárgáját. A csatára hivatkozva be akarja könyörögni magát Lady Elizabeth ágyába, de a lányt nem tudja olyan könnyen meggyőzni. Megbeszélnek hát egy búcsú találkát napnyugtakor a tölgyfánál.

Eközben a Rivers család többi tagja, a buzgó Lancaster pártiak, jó szándékkal kibeszélik egyetlen húgukat, azzal sem törődve, hogy belépett a szobába. „Ez az ember együtthált London asszonynépének felével”- mondja a mérges apa, Elizabeth pedig váltig állítja, hogy ő csak a birtokait akarja visszakapni (na meg Edwardot), és nem többet. Elérkezett a napnyugta és a találka. Edward üdvözlés képpen megkéri Elizabethet, hogy bontsa már ki a haját (mert különben nem hajlandó ágyba vinni). Edward ezt a helyzetet épp megfelelőnek találta, hogy rámászhasson végre a lányra. Elizabeth először ellenkezett, aztán utána is. Végül már egy kés is előkerült, amit a lány a saját torkának szegezett, azzal fenyegetőzve, hogy elvágja. Júlia bizony nem akar Rómeó szeretője lenni. Erre aztán Edward király beduzzogott és fakó lován elvágtatott.

A szomorú eset után anyja vigasztalja szegény félig-megerőszakolt lányt, aki bevallja anyjának, már megbánta, hogy nem elégítette ki a férfit. Lady Rivers csaknem hülyét kapott. „Nem lenne szabad beleszeretned egy York-házi királyba, kivéve, ha profitálsz belőle.” Najó kezdek félni ettől a nőtől. A szentbeszédtől Elizabethnek megjött a kedve a „horgászáshoz”. Ki is fogott egy gyönyörűszép aranyhalat gyűrűt. Ezalatt Rivers báró levelet kapott a királytól, hogy szüksége van a báró embereire. „Átpártolunk!”- jelentette ki a báró, Elizabeth pedig hiába reménykedett, egy toborzólevélben nem fogják megemlíteni a nevét. A reggelinél megbeszélik, hogy mit is takar ez az „átpártolás”. „Megnézzük a vonuló hadsereget, te pedig Richard még fizetsz is nekik, mert ha Edward győz, akkor a házasságokat is ő „irányítja” majd, nekünk pedig nyócvanmillió lányunk van.”- parancsolt rá férjurára Lady Rivers. „Néha engem is megrémítesz, asszony”- vágott vissza a jó báró. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül! Másnap, ahogy Lady Rivers parancsolta, az egész család elment megnézni a seregvonulást.

De tényleg ezek hányan vannak? Riversné oda is adta a pénzt a felséges király ügye megsemmisítésére, akarom mondani megsegítésére. Amíg Lord Warwick és Rivers báró a háttérben veszekednek, addig a mi szerelmeseink kibékülnek, és úgy tűnik minden happy lesz. Edward gyors meg is kéri Elizabeth kezét mondván, ha már a szeretője nem lehet, akkor legyen a felesége. Végül is abszolút logikus. Másnap Riversné és Elizabeth korán kelnek, hogy időben odaérjenek a titkos esküvőre. Tiszta Rómeó és Júlia, mondtam én. A nagy sietségben a király még gyűrűt is elfelejtett hozni, de szerencsére Elizabeth elhozta a kihorgászott aranygyűrűjét. Az esküvő tehát mégsem marad el. Ez után az ifjú pár nászútra megy a vadászlakba. Gyorsan lerendezik ott magukat, reggel pedig éhesen ébrednek. Elizabeth már hozná a kaját, de Edward egy percet sem akar a nő nélkül tölteni. Hát nem romantikus? Ehhez képest pár perc múlva fogja magát, otthagyja Elizabethet és elmegy fürödni. Akkor most, hogy van ez?

Egyik nap Elizabeth egyik fivére rájött a titkukra és kapásból leszajházta húgát. Szegény fiú próbálja meggyőzni testvérét arról, hogy ez a házasság csupán egy nagy hazugság és a király becsapta. A lány nem hallgat rá. Pár nappal később a család hírt kap Edward győzelméről. A hazatérő király útja egyenesen a vadászkunyhóba vezet. Az ágyban szó esik a házasságról, amit Edward egyelőre nem hajlandó nyilvánosságra hozni. Ez Elizabethnek nem tetszik, és nyomban kételkedni kezd. A kövi helyszín a királyi udvar. Edward egy házassági bejelentésre készül. Lady Rivers még egy darabig idegeli lányát, azzal hogy a francia Bona hercegnő az udvarba érkezett, akit maga Warwick is kinézett Edwardnak.

 Eközben a királyi udvarban Warwick kiakad, mert megtudja, hogy Edward titokban feleségül vette Elizabethet. „Leszarom, hogy elvetted a szajhát, most szépen visszamész a terembe és bejelented, hogy (Ga)Bona hercegnő lesz a leendő királyné. Nem azért bájologtam az apjának (és béreltem kukoricaföldet a nászutatokra), hogy ezt most elcseszd!” Edward lenyugodott, kezdte belátni, hogy Warwicknak talán igaza van (ja nem), és bejelentette, hogy elvette Elizabethet. Elizabeth vegyes érzelmekkel telve bontja fel a királytól kapott levelet. „Drága Elizabeth királynőm”. Elizabethnek ennyi is elég volt a levél tartalmából, és mindjárt olyan boldog lett, mint amikor az ember megkapja az első négyesét matekból. A Rivers család lázasan készülődik a királyi udvarba. Riversné még benyőgi, hogy a házasság bizony háború, és sok ellenséged lesz majd, akik a bukásodat akarják. Warwickkal az élen.

Meg is érkeznek az udvarba, Warwickék bosszankodnak, a Rivers család örül. Edward bemutatja családját, épp olyan gyorsan, mint ahogy elcsábította Elizabethet, és már rohannak is tovább Cecily hercegnéhez, Edward anyjához. Nyilvánvalóvá vált, hogy az anya nem kedveli újdonsült menyét, és ezt nem rejti véka alá.

Ennek örömére Edward és Elizabeth nekiálltak gyereket csinálni. Nem kellett kétszer mondani. Lady Riversnek az éjszaka közepén támadt kedve a mágiához. Rejtélyesen legyezgeti maga előtt a levegőt, hátha látomása lesz. Elizabeth rajtakapja anyját ezen tevékenység közben. „ Ha már így csapkodja a levegőt édesanyám elárulhatná, hány gyerekkel fogom megajándékozni Edwardot?” A választ nem tudjuk meg, mert Elizabethnek látomása volt egy véreskezű piros ruhás hölgyről. „Kinek a vére volt?”- kérdezte az anya. „Azt hiszem az enyém.”

Köszönöm azoknak, akik elolvasták, és remélem tetszett a hv. Jövőhéten jövök a második résszel, meglátjuk abba mi lesz... Szép napot mindenkinek!