Hát, őskáoszba hajló évadzárót vártunk, és tulajdonképpen ezt is kapuk, a végén egy akkora cliffhangerrel, mint a leégett új Knickerbocker kórház alatti telek. Merthogy John Thackery tényleg addig ment saját őrületével, hogy ahonnan nem sok lehetőséggel kecsegtető visszaút van: nekiállt maga megműteni saját isémiás bélbetegségét érzéstelenítő nélkül, mellközéptől lefelé lebénítva, mert ez az igazi látványosság.
Nincs sok idő Abby halálán lamentálnia Thacknek, akinek egyrészt sok dolga is van a részben, másrészt azt a kevés időt, amit képernyőn tölt, jórészt egy 1894-es, nicaraguai flashbackben teszi – de ebből legalább végre megtudjuk, pontosan hogyan is került egykor John a Knickerbocker kórházba. A közép-amerikai dzsungelben mászkáló Thack megegyezett a nicaraguai katonákkal, hogy kikezeli őket a himlőből, ha ők elengedik az ő bajusztalan mosolyáért a foglyukat, egy bizonyos Captain August Robertsont, akiről a helyiek azt mondják, ő maga terjesztette el a járványt. Thack persze elő is állt a gyógymóddal, Robertson pedig cserébe, hogy megmentette az életét, felajánl egy állást a Knickben az orvosnak. A remek anekdota mellett persze Robertson ügye miatt is fontos volt a visszatekintés, hiszen ellene épp a lánya, Cornelia nyomoz, mert állítólag a hajómágnás New Yorkban sem riadt vissza mindenféle járványok elszabadításától némi üzleti haszon fejében.
Ohhohohohohohoh micsoda részen vagyunk túl, és még csak nem is az évadzárót vezettük fel ezzel, úgyhogy várhatóan a tűzijáték nagyobb része még odébb van. Humor, kegyetlenség, váratlan fordulatok voltak bőven, de a legnagyobb kérdés persze az lesz, hogy mindezek, pontosabban a rész legnagyobb húzása milyen hatással lesz Thackre, aki egészen szürreális hullámvasutat járt meg már eddig is az évad során. Na de ne is szórakozzunk tovább, lássuk, hogy jutottunk el odáig, hogy a rész végére Abby meghalt, és hogy mi minden volt a többiekkel a sorozat talán legzsúfoltabb eddigi részében.
Ahogy a múlt héten vártuk, a laza, lassú folyású, kicsit elmélkedős hatodik rész pontosan arra volt jó, hogy kicsit megnyújtóztassuk a lábunkat és a sebességváltón pihenő kezünket, aztán odatapossunk, és olyan tempóban kapcsolgassuk fölfelé a sebességet az évad végéig, ahogy John Thackery szippantja fel csodás vegyszereit. Sajnos ezzel a hobbijával annyira előrehaladott állapotba került, hogy már minden kórházi művelethez egy rendes adag kell neki, a kettő között pedig olyan erővel hallja a faliórák kattogását, mint legutóbb az elvonón, a kokain ellen rendszeresített gyári heroinadagok idején.
Az idei szezonban először talán szakadtunk el a komplett őrülettől, és kaptunk egy teljesen normál tempójú, gondolkodósabb részt, ami cserébe rengeteg olyan dologra világít rá, ami el-elsikkadna, vagy akár el is sikkadt az elmúlt hetek pörgése mellett. Az egész kicsit olyan lett, mint egy mininyaralás, bár érezhető, hogy ezzel inkább csak megpihentünk az utolsó négy részt még nagyobb durvulása előtt. És ha már nyaralás, mi is lehetne erre remekebb hely, mint a Huber's Dime Museum mindenféle cirkuszi rémséggel és csodabogárral, köztük egy hegedülő sziámi ikerpárral. (Itt volt Bertie és Genevieve az első randiján korábban egyébként.)
A Knick részben kitalált világban történik, néha viszont összeérnek a sorozatban zajló események valódi történeti tényekkel, és ez a kezdésünknél is pontosan így van. 1902. január 27-én nagyjából 100 kiló dinamit elképesztő pusztítást okozott a Park Avenue-n: az ottani metróépítéshez használt TNT öt embert megölt, több mint 100 embernek súlyos sérüléseket okozott, és több millió dolláros anyagi kárt okozott. Az előbbi kettőből a Knickerbocker kórháznak is jutott rendesen, a műtőterem és a folyosók pillanatok alatt megteltek repeszdarabokkal teli emberekkel, akiken John Thackeryéknek kell segíteni.
Szinte percre pontosan az előző rész végénél folytatódik a mostani, vagyis Algie és Opal váratlan találkozása az indítópont. Opal természetesen rendesen kiosztja férjét a meglehetősen hűvös fogadtatás után, de fura módon hamar eloszlik a feszültség kettejük között, méghozzá azután, hogy Dr. Edwards beismeri, hogy időközben találkozott bizony valakivel, akivel együtt nőtt fel, és a dolgok nem annyira egyszerűek. Később Algie és Opal együtt mulatnak egy harlemi helyen, ahol az elmúlt nagyjából 1,5 évad legjobb kedvében látjuk előbbit, úgyhogy a feleség hirtelen felbukkanása talán nem is lesz annyira rossz hatással rá, mint elsőre tűnt. De az is biztos, hogy Opal egyből beugrott a legerősebb szereplők közé, Robertsonékat például kérdés nélkül kiosztotta a tiszteletükre rendezett vacsorán, amire képtelenek voltak felhívni Algie szüleit a konyháról. A buli mellett viszont van komolyabb dolga is a Knickerbocker orvosainak, úgyhogy nézzük is, mi a helyzet szifilisz-fronton.
Két rész, és nagyjából egy perc kellett ahhoz, hogy a tiszta Thackből újra egy junkie legyen, de még az is, ahogy visszaszokik a kokain és a heroin kombinációjára, azt mutatja, hogy ő New York egyik legnagyobb zsenije. Merthogy tűvel ugye nem szúrhatja magát, azt azonnal észrevennék a kórházban, úgyhogy ehelyett csinál egy remek főzetet a két csodaszerből, amit addig tart a láng fölött, amíg fel nem szívható porrá válik. Hello 1901, és hello kokainszippantás, na meg hello újra drogmámorban úszó Dr. Thackery! Ennek mi lesz a vége?
John Thackery visszatért a Knickerbockerbe a nem egészen önként bevállalt hajós elvonókúra után, azzal pedig, hogy visszakerültek a lábára a hófehér cipők, úgy kapta vissza régi lendületét a stáb, maga Thack, na meg a történetünk is. Az persze eddig is egyértelmű volt, hogy Thack az új kutatását, az addikció leküzdését önmagával képzelte el, de a kórház igazgatótanácsának egészen más elgondolásai vannak, és bébiszittert osztanak ki Thack mellé, akinek két dolga van: figyelni, milyen drogokhoz nyúl, pontosabban hogy milyen drogokhoz ne nyúljon a kórházban, illetve hogy véletlenül se legyenek a testén szúrás okozta nyomok. De ezt leszámítva sem rajong a vezetőség az új kutatás iránt, merthogy Thacket nem egy mikroszkóp fölé görnyedve, hanem a cirkuszterem közepén műtve látják leghasznosabbnak. John viszont pontosan tudja, milyen nyelvet beszélnek a főnökei, és bedobja, hogy ha rátalálnak a függőség gyógyításának módszerére, az rengeteg pénzt jelenthet a kórháznak, ezzel pedig maga mögé is állít mindenkit.
1900-ról 1901 telére ugrott a két évad közötti szünet alatt A sebész, ami garantálja, hogy az amúgy sem állóvízben befejezett első etap után a második sem lesz visszafogott. Thackery egy szanatóriumban heroinnal dúsított kokainelvonón, a kórházban Algie az új főnök, Neelyék jó messzire, San Franciscóba mentek New Yorkból, Barrow pedig a kínai maffia csicskása lett. Na, innen jött az időugrás.
