Attila még mindig trógerruhában, kurvaidegesen egy szállodába tart. Nem a feleségét keresi, az öccséhez látogatja éppen. Akkor ezek szerint nem a kokó a ludas a dologban, hanem a kívül szép, de belül szó szerint üres új lakás.
A szálloda luxusa nem ismer határokat, a középkori vöröslámpás házak névadó színe köszön vissza a falakon és a tárgyakon. Tibinek meg nem alkalmas, de Attila ezt pont leszarja. Menetrendszerű meztelen tyúk érkezik, majd távozik. Aztán még egy.

Attilát ez sem zökkenti ki. Beszámol a ház állapotáról és rögtön meggyanúsítja a mestereket, az építésvezetőt, a meteorológust, a patológust, a mindenkit. A csúnya gonoszok átkúrták a fejüket, kilopták az anyagot a házból.
Ja. Nem. Tibi volt az. Ő így szeret házat építeni. Ésszerűsített tervek (= csak a tartófalak igaziak, a többi gipszkarton) alapján. És igen, ezt a lakást át fogják adni másnap és az ellenőrök meg – mivel kaptak egy kupac pénzt, valószínűleg át fogják venni. És valaki be fog oda költözni és éli ott a kis tyúkszaros életét. Mert ez Magyarország a 21. században. Asszem kimondhatjuk, hogy szegény Attilának nem sikerült a feketegazdaságból átlépnie a fehérbe. Pedig megpróbálta a szerencsétlen.