Csillagidő 3012.4 Egy ifjú egyenruhás hölgy kémleli az eget, főhőseinket várja az Enterprise fedélzetéről. Örömmel üdvözli őket a 11-es csillagbázison, de a parancsnoka nem érti miért jöttek ide. Kirk elmondja, hogy szubtéri üzenetet fogtak be, a tiszt kontráz, ők nem küldtek semmilyen üzenetet. Immáron a parancsnoki szobában vesézik ki a „kaptam üzenetet, de mi nem küldtünk” helyzetet, Jim szerint Spock vette az adást az Enterprise korábbi parancsnokától, Christopher Pike kapitánytól.

Megint csak bocs a hosszú szünetért, a jövőben megpróbálom elkerülni az ilyeneket. Remélem, azért még mindenkinek rémlik, hogy is álltunk legutóbb a próbababa-harcban, akiknek mégsem, utánanézhetnek itt.

Hogyvoltozásom során most először tudom értékelni a nyitójelenetet (ami ugye az előző vége) a műanyag Scoobie-val, ebből is látszik, hogy ilyet nem kéne csinálnom többet. Valódi Scoobie nagyon kiakad (meg tudom érteni), de többet nem látunk, mert váltunk a UNIT-laborra, ahol a Doktor és Liz az UFO szakértőéktől elhozott gömbön kísérleteznek (és terhelik túl az áramkört) a Brig asszisztálásával. Együtt kisütik, hogy a gömbben lévő valami egy intelligencia része, ami jeleket küld a többi részének. Fizikai formája nincs, de ha már itt van, tud szerezni magának – itt jön képbe a műanyaggyár, ahova mennének is, ha a valódi Scoobie helyett nem a másolat telefonálna, aki letiltja az akciót. A tábornok ettől még nem adja fel, a belügyminiszteren keresztül tervezi megoldani a dolgot, de ez időbe telik. Bosszankodik egy sort, hogy Scoobie hagyta magát lekenyerezni egy másolattal a Madam Tousseaud-ba, a Doktornak pedig azonnal leesik, miről is szól voltaképp ez az egész.

Eddig Való Világ volt, most Trónok harca lesz. Aztán majd lesz más is. 

Ilyen volt:

Lilu ledobva a lezser eleganciát képviselő szettek rabláncait, most egy babakék – ez a szín a gyengém – egyberészes, combvillantó (de milyen comb, te jó ég, Rrrrrr ;) dresszben hirdeti a napi testámentumot. Ma kiválasztás van terítéken, szóval lesz megint kötelező tanácsadás, meg a hasonlók. Elsőnek pont ezzel nyitunk. Durván mindenki Zsótit mondja, de Iza egyelőre teszi a hülyét, nem beszélget, meghallgatja a próféciákat és szépen megemészti a hallottakat, de persze, amikor Krisz járul hozz baklavás szájszaggal, akkor az ölébe dől és tényleg elkezdenek „taktikázni.” Krisz az agy rávilágít a tényre, hogy rohadtul nem kell olyan embert kivinni, akivel konfliktja van, például vigye Teót. Ezt követően pedig még sikerül még eldarálni a közhelyszótár minden egyes tételét, hogy a bátorság és a nettó faszság között egy paraszthajszálnyi különbség van, és társai.

Balázs hiába esedezik Lindának, ígéri, hogy mostantól jófiú lesz, a kis vörös nem gondolja meg magát a zárdába vonulással kapcsolatban. Luca biznisze nagyon pörög és ezt Timike nem bírja elviselni. Vilibá kornyikálásától szenved az ország. Elérkezik végre a műtét napja, lehet izgulni Petiért (és ha valaki nagyon akar, akkor Balázsért is.)

A lassan egy kisebb falu népességével vetekedő álomhajón kezdjük a mai napot, ahol Shrek fatális hibát vétett: 3 személynek adott ki egy 2 személyes szobát, pedig a katamaránon nincs is 3 személyes szoba! Micsoda dráma! Ha ez nem lenne elég, még a híres Misi is beállított. Címszavakban: gyere vissza hozzám, megváltoztam, már nem iszom, hazudsz, tönkretettél, takarodj. Megy megint a sírás rívás, a két Shrek rokon meg nem akar visszatérni oda, ahonnan jöttek (mi a helyzet az ottani életükkel, lakásukkal, számlákkal, stb?), majd még egy kis sírással később mégis inkább visszamennének.

Elérkeztünk A törvény nevében nagyon várt fináléjához, amiben kiderül, hogy a gyilkost már az első részben is láttuk. Rust és Marty eljut Carcosába, de ennek kis híján súlyos ára van. Azért a végére sikerül a legtöbb szálat elvarrni, de Rust így sem boldog határtalanul. Azért végére talál valami fényt az életében, de ehhez végig kell hallgatnunk a sorozat eddig legmeghatóbb beszélgetését a két nyomozó között.

Csini japán nő megy hazafelé éjjel, a gomolygó ködben, majd összeszarja magát egy varjútól, de nem az vájja ki a szemeit, hanem beleáll egy kés a mellkasába. Beckett csak azt sajnálja, hogy a mai hulla nem Carly, a volt osztálytársa, akit rühell, mert a nőnek van a világon a legnagyszerűbb élete, és ráadásul ma este ennek a nagyszerű életnek a még nagyszerűbb részleteit is meghallgathatja tőle, szuper lesz. Jade Yamata hajnalban halt meg, kinyírta a késdobálók késdobálója, mert így csak az dob, aki vérprofi. Perlmutter alig bír magával örömében, amikor meglátja Castle-t, én meg szokás szerint, amikor meglátom őt. Jade-nek volt barátja is, Dean, akitől megtudjuk, hogy a lány balettozott, viszont gőze sincs, mit keresett kiöltözve a raktárnegyedben éjjel, egy liftkulccsal. A kulcs egy sütigyár liftjéhez való, éljenek az evészavaros balettosok, akik éjszakánként suttyomban sütigyárba járnak. Hát, ebbe biztosan nem azért jönnek, hogy felfaljanak egy egész tepsi habos krémest, mert itt csak pókhálók vannak, franc.

Alig jutottunk a végére az előző évadnak, máris itt van a következő, az amerikai vetítéssel szinte egyidőben. Ennek már eleve nagyon örülhetünk, hát még annak, hogy érdemes volt kitartani, mert ezt a részt, minden sutasága ellenére öröm volt nézni. Komolyan. Vér, veríték, izgalom! Sőt még egy férficsók is elcsattan, ami inkább vicces, mint erotikus. Dél-Amerikában nyitunk hat hónappal a Pazzi-összeesküvés után. Leo egy sziklába vájt börtönben várja a végzetét, de nincs egyedül. Rabtársa Riario, aki a minden bizonnyal sanyarú körülmények ellenére is úgy néz ki, mintha most jött volna egy modellfotózásról. Leonardo dettó. A gróf eléggé pesszimista hangulatban van: a távolban verik a tam-tamot, valamit skandálnak a népek, és a fejük felül egy kis csatornácskán át patakokban folyik le a vér -ha szabad ilyen képzavarral élnem-, nem lesz ennek jó vége, mert hogy végük lesz, az biztos. Leo még bizakodik. Az ajtó nyílik, és a rabokat elővezetik a piramis tetejére, ahol egy nő arany melltartóban feszít, és egy fazon emberi fogakból készített sípon játszik. Aztékéknál ünnepi kivégzés van. Nekünk meg van rá egy évadunk, hogy megtudjuk, hogy keveredtek ide ezek a szerencsétlenek.

Lilu celebrálja ezt a misét fekete-fehérben, és itt ragadom meg az alkalmat hogy elnézést kérjek a tegnap esti felszopó elmaradásáért, van az úgy, hogy a hogyvoltíró besokall, és összeesik, majd a műsorra felocsúdik, de két perc után sírógörcs rázza egész testében, és képtelen nézni, ahogy egy szakállas kispesti autószerelő rázza a seggét kínai piacos hastáncos-jelmezben. Mindez nem Lilu láttán jutott eszembe, még mielőtt.