Megint csak bocs a hosszú szünetért, a jövőben megpróbálom elkerülni az ilyeneket. Remélem, azért még mindenkinek rémlik, hogy is álltunk legutóbb a próbababa-harcban, akiknek mégsem, utánanézhetnek itt.

Hogyvoltozásom során most először tudom értékelni a nyitójelenetet (ami ugye az előző vége) a műanyag Scoobie-val, ebből is látszik, hogy ilyet nem kéne csinálnom többet. Valódi Scoobie nagyon kiakad (meg tudom érteni), de többet nem látunk, mert váltunk a UNIT-laborra, ahol a Doktor és Liz az UFO szakértőéktől elhozott gömbön kísérleteznek (és terhelik túl az áramkört) a Brig asszisztálásával. Együtt kisütik, hogy a gömbben lévő valami egy intelligencia része, ami jeleket küld a többi részének. Fizikai formája nincs, de ha már itt van, tud szerezni magának – itt jön képbe a műanyaggyár, ahova mennének is, ha a valódi Scoobie helyett nem a másolat telefonálna, aki letiltja az akciót. A tábornok ettől még nem adja fel, a belügyminiszteren keresztül tervezi megoldani a dolgot, de ez időbe telik. Bosszankodik egy sort, hogy Scoobie hagyta magát lekenyerezni egy másolattal a Madam Tousseaud-ba, a Doktornak pedig azonnal leesik, miről is szól voltaképp ez az egész.

Ott veszem fel a történet fonalát, ahol írótársam letette, a dőlt betűs megjegyzések most az övéi. A három Doktor a Tower egy cellájában, 1562-ben, a jelenbeli Towert megszállták a UNITosoknak álcázott zygonok, Clara pedig megszökött előlük Jack Harkness vortex manipulátorával.

A hajtás után a Doctor Who 50. évfordulójára készült epizód első felének a hogyvoltját olvashatjátok, a második fele pedig Arkhia (klasszikus évadok írója) tollából fog megszületni. A fejezetekben található dőlt betűs mondatok Arkhia véleménye, megjegyzése a részhez. Kicsit hosszúra sikerült az írás, de remélem ez senki kedvét nem fogja szegni!

Bocs a hosszú kihagyásért, zajlik az élet. Ott tartottunk, hogy pirosnyakkendős fontosemberünkből mindjárt fasírtot csinál egy borzalmasan öltöztetett próbababa. Itt is folytatjuk jó szokás szerint, nyakkendős menekülőre fogja, és egész jól is megy neki, de még így is átlyuggatva végezné, ha nem arra vezetnék épp Scoobie-t (ha valaki nem emlékezne, ő épp ott van a másolat ügyében), így megússza. A telefonos szúrósan ránéz a próbababára, ami szégyenkezve lehajtja a fejét (tényleg olyan) és visszahátrál a helyére, nyakkendős meg meglóg. Gyárigazgató létére egész életképes. Közben kiderül, hogy a Scoobie-másolat a Madame Tussaud számára készül (elméletileg), na ezért szeretem én a klasszikus autonokat, nem csak hentelés, fantázia! Őszintén, ilyen előzményekkel a 9.nek minimum kisujjal kellett volna lerendeznie őket, de persze abban mi a poén. Mindegy, most nem arról írok hogyvoltot, hálistennek.

Hentelésre kész... lenne...

Az előző részt a Doktor meglövésével zártuk, úgyhogy most ott is folytatjuk, és megkapjuk még egyszer az utolsó fél percet. Ez egyébként egyhetes kihagyásokkal teljesen ésszerű, emlékeztetni kell a jónépet, mi is volt a legutóbbi cliffhanger, egyben nézve kicsit idegesítő, de ez van. Kiegészítik a jelenetet, a Doktor után rohanó UNIT-katona lehülyézi a meggondolatlanul lövöldözőket, akik erre azzal védekeznek, hogy a célpont nem figyelmeztette őket. Az elrablás folyamán betapasztott szájjal, kösz. Meghalt?

A Doktor, mielőtt eldől (és már megint nem dől el semmi)

És itt is volnék újra! Sajnálom a késést, de volt egy kis balesetem a jéggel. A mostani résztől kezdve már duplarészes hogyvoltok lesznek, ezt a fejezetet végig így írom, és ha nem tetszik, akkor később visszaállhatok a sima, egyrészesekre. De addig is itt az első része a fejezetnek, melynek címe: „The Daleks”. Lesz benne izgalom, veszélyes helyzetek, lebegő wcpumpa, kőerdő és még sok más, a TARDIS-ról is kiderül néhány dolog. Olvasásra fel!

Susan kővirága, szép, értékes és aranyos. Meg hamarosan nagyon törött.

A nyitó képsorokban az előző rész végét elevenítjük fel. Hőseink épp hogy csak beestek a hajóba, s már mennek is el, s végül megnézik a sugárzásmérőt, ami először nyugodt, később felkúszik a veszélyes sávba – pont akkor, mikor leveszik róla a szemüket. A gonosz. Na, mindegy, indulnak ki az erdőbe, úgysem lehet semmi baj. A felvétel ezen része erősen megrongálódott, ezért az elejéből nem rakok ki képet, higgyétek el, jobb nektek így. Később rendbe fog jönni. Szóval, hőseink az erdőben,s ahhoz képest, hogy kb 5 perce menekültek el az ősemberektől, eléggé rendezett a ruházatuk Biztos a TARDIS hatása, mert ekkora hibát nem lehet elkövetni véletlenül. Na de mindegy, lépjünktúl ezeken az apróságokon, jöjjön a cselekvés, úgyis azt várjátok. Vagy nem.

Ééééés elérkeztünk a „100.000BC” nevű fejezet utolsó a részéhez, amiben lesz gyilkosság, tűz és menekülés, TARDIS belülről. De legfőképpen tűz.

Za éppen haldoklik, de néhány pillanattal későb felkel, mintha mise történt volna.

Nyitás, mégpedig egy kis visszaemlékezés, mikor a Doktorékat elfogták (mikor futottak a TARDIS-hoz). Utána rögtön a barlangba kerülünk, visszahozták őket, és ott van Za is. Meg persze Kal, és Ősribanc is tiszteletét teszi. Indul is a szájkarate, Kal szerint Za nem jó vezetőnek, ésatöbbi, mert kiszabadította a foglyokat (Ősribanc: az Öregwoman volt), Za gyenge, ha egy nő beszél az érdekében (Ősribanc: Öregwoman mutatott egy másik kijáratot a kis csapatnak, ezért tudtak meglépni), és persze az adu, hogy Öregwoman nem tudja ezt igazolni, hisz meghalt (Ősribanc: No!!!!).

Menekülés, futás, szabadulás, de olyan, hogy még David merlini is megirigyelné. Halál, vadállatok, ketchup a sebeken, móka és kacagás az egész családnak!

Egy koponya, ami lyukas. Ian ügyesen ki is szúrja, és az ilyesmi nem jó dolog. Mármint a lyukas koponya, nem az, hogy Ian észreveszi.

Nyitás, hőseink ott vannak, ahol az előző részben hagytuk őket: az ősemberek kezében, a Cave of Skullsban, mellesleg meg hatalmas bajban. Ébredeznek, s míg a Doktor sajnálkozik, addig Ian ügyesen kiszúrja a közelben a rengeteg koponyát, amik tetején öklömnyi lyukak vannak.

Kiderül, hogy hova is kerültek a Doktorék, találunk pár ősembert, és vagy 200-szor elhangzik egy bizonyos mondat. A tűz is előtérbe kerül, a Doktort is elrabolják, szóval izgi lesz.

Az ősember, később, mint kiderül, Kalnak hívják, és törzsfő akar lenni.

Az előző rész végén látott helyen vagyunk: sivár vidék, hó és kövek. Az árnyékhoz már egy arc is tartozik: egy ősember, aki enyhén úristenezmegmi-pillantással néz a TARDIS-ra.

Az első rész, ma pilotnak mondanánk. Találkozunk a Doktorral, az unokájával, és két tanárral… Az első útitársakkal. Látjuk a TARDIS-t, és megejtjük az első időutazást is, nem is akárhová… A fejezet címe egyébként “100,000BC”

A TARDIS, a Doktor űrhajója.

London, valamikor az 1960-as évek környékén. Éjszaka van, és sötét (bár ez alig látszódik a fekete-fehér felvételen), az óra épp hármat üt. Egy rendőr sétálgat a környéken, egész pontosan egy kapu előtt (I.M. Foreman - Scrap Merchant - Totters Lane), de elmegy, mielőtt maga a kapu kinyílna. Odabent pedig meglátjuk a kék, rendőrségi telefonfülkét, amely a sorozat alapeleme, a szimbóluma, de ezt hagyjuk későbbre.