Regina legutóbbi kirohanása előtt még reménykedtem, hogy Diát valami unokatestvérrel, vagy még közelebbi rokonnal kapja majd rajta a kapualjban, ehhez képest a jó barátnő duma olyan volt, mintha egy vödör jeges vízzel nyomnának nyakon. Lallerünk továbbra is a szétszakadó család szenvedő alanya, az erkölcsi mondanivalónak pedig egy fél vöröshagymával adott nyomatékot, de hiába: így is szétszakadni látszik a lakóközösség, és már semmi sem lesz olyan, mint régen. Még szerencse, hogy a görények nem döglöttek meg, különben egyből Dunának ment volna bánatában. A jelek szerint viszont valami lóg a levegőben, úgyhogy lássuk, mi a mai termés.

Szép egyetemi épületet látunk, ahol épp egy professzor (nevezzük nevén, hisz ő lesz a főszereplőnk: Dr. Daniel Pierce) tart előadást a valóságról. Stílusos, humoros előadó, kérdezve vezeti el a diákjait a mondanivalójához. Rögtön elő is jön a hallucináció fogalma, ezt jegyezzük meg, lesz még dolgunk vele később is. A doki szerint a valóság a fantáziánk egy szegmense, ugyanis a neurokémiai impulzusok álmunkban, fantáziánkban nem különböztethetőek meg azoktól, amik az élmények valós megtapasztalásakor keletkeznek. Fel is teszi a kérdést: vajon honnan tudjuk, hogy mi valódi, és mi nem?

Előadás után a prof az asszisztensével (Max Lewickinek hívják) gyalogol, a fiú folyamatosan sorolja, milyen teendői lesznek a nap folyamán, közben szendviccsel is tukmálgatja – mire a doki figyelmezteti, hogy attól, hogy házvezetésért cserébe nála lakhat, Lewicki még nem az anyja. A prof bogara az állandó rejtvényfejtés, ezekkel is az asszisztense látja el. A dokit megszólítja egy diákja, az előadásán már mellesleg felfigyelhettünk rá, kidomborodó adottságai miatt. A leányka kávézni szeretne a jó doktorral, az viszont már rögtön két gondolattal előbb jár: eszében sincs kávézni a lánnyal, mert az úgyis szexet jelentene, amiért viszont őt kirúghatják, úgyhogy sajnálattal és tisztelettel, de visszautasítja. A három fiatal (Lewicki, a dúskeblű lány és a jelentéktelen barátnője) összenéznek, láthatóan furcsállják a professzor eszmefuttatását.

Az utóbbi időben vagy a szerkesztők nyúltak drogokhoz, vagy pedig csak beröffentették a stúdió randomgenerátorát, mert ami történt a házban, arra nincsenenek szavak. A kavarás-kamatyolás-kibaszás hálózata már kibogozhatatlan, és a nyugalom tengeréhez a mai rész se fog közelebb vinni. Pedig a hétvégére igazán megérdemelnének a nézők egy kis értelmet, de nem, a készítők elengedték a szörnyet, és már nem tudják kontrollálni, felülnek a hátára és onnan szórják a nép közé az áldást. Ez a nap is faszán indul, Karvaly csőrözik Tudjukkivel, de őt jobban érdekli, hogy Rita mennyire jól aludt, ez a Kristóf egy örök romantikus marad! Ritát ennyivel nem lehet levenni a lábáról, kaját vadász a konyhában, ahol már mindenki ébren van, mindenki a nagy reggeli konfrontációra készül, de a szövegírók is álmosak még, pedig Lófej már majdnem lebuktatja az ördögi tervet, Rita simán hárít egy „olyan cuki volt, hogy megvédett, mit csinálhattam volna, rakjam az utcára?” és a londoni picsastílussal. Viszont Rita is beleragad a légycsapdába, ő is a pasijának hívja Kristófot, de ha megint sírás lesz a vége, jelentkezem szerkesztőnek az RTL-hez.

Tehát kissé megint lemaradtunk, és mindenki azt hiszi, hogy feladtam, de nem, itt vagyok megint. Barátok közt sose unalmas az élet, ez abból is látszik, hogy Zsoltból egy vadállat lett, aki napi szinten elagyabugyálja Zsófit, Gizike rúd helyett Laci farkán pörög, Balázs továbbra is egy idegesítő sznob seggfej, Nóra költözik, és e rengeteg esemény forgatagában csak egyetlen dolog érdekel igazán: ez az Enikő mi a tehéntúrót keres még mindig ebben a sorozatban, mikor nála még az új Linda is jobb színész, pedig…

Még tart a háború, senki meg se szólal, de pláne nem beszél a másik nem műanyaggal kibélelt képviselőihez. A lelki gyászt megszakítva a faszik elmennek minigolfozni, meg majd el is hisszük, hogy ők akarták ezt a kis kiruccanást, merugye lerí róluk, hogy imádják ezt a „sportot” a szénné szolizott Tiger Woodsok. Mindegy is, mert máris este van. A főnökasszöny csörög telón, hogy meló van, mindenkinek, fiúk lányok vegyesen, azaz a kínos pillanatok előre vannak borítékolva, mint Daniel Day Lewis Oscar díjai.

A mai részben Widmore csomagjával, Desmonddal foglalkozunk. A szigeten egy orvosi szobában Zoe ébresztgeti őt, három napig volt kába, ideje magához térni. Desmond utolsó emléke egy kórház, Pennyt is hiányolja, de a nagyfőnök, az após végre közbeszól. Nem fog Pennyvel találkozni, mert ő nincsen jelen. Após nagyon sajnálja, de kénytelen volt az emberrabláshoz folyamodni, másképp Des nem jött volna vele vissza. Vissza a szigetre, régi szenvedéseinek helyszínére. Ez Desnél vészes arcizomrángásokat okoz, majd az infúziós állvánnyal ütlegelni kezdi Widmore-t. Az öreg fogdmegjei azonnal leszedik Dest, nem akart ő ide visszajönni. Widmore el, Yin Zoéval kint várakozik, ő sem érti, hogy mit keres itt a férfi. Widmore egy áramfejlesztőhöz küldi Yint Zoéval, ő Desmonddal marad a tesztekig. Zoe zavart, a tesztekkel egy napot még várniuk kellene, de a nagyfőnök változtatott.

Új francia-angol krimi, sok-sok kortárs sorozat-beütéssel és egy öregen is zseniális Jean Renoval. Sorozat és évadnyitó hogyvolt, némi szájhúzogatással, sok képpel és rengeteg randa francia nővel....

Indulásként 40-50-es fehér férfi, talpig mezítláb, kigombolt fehér ingben veri hangszerét. Mézesmázos, amikor a szolgálóasszony megzavarja gyakorlásában. A következő pillanatban ugyanez férfi már az utcán fekszik, a szép fehér ingjén vérfolt.

Sőt, már helyszínelnek is. A képsorok ismerősek, lezárt utca, fényképező zsaruk, bámészkodó öregasszonyok.

Tényleg rohamosan közeledhet a szezonzáró adás, a villában ugyanis pont úgy történnek a dolgok, ahogy azt a néző baromira nem akarná. Ritát gyorsabban szippantotta be a hanyatló kapitalista nyugat, mint Buci a fehér csíkot, így valószínűleg ő az egyetlen, aki simán rávert VV Fecó angliai kiruccanására (már várom, mikor kezd el vasazni). Szerencsére Kristófnak is működnek a véredényei, és ha már Vivi nem akar édes hármast, hát ráugrik Ritára. Remélem védekeztek, mert ha ezeknek gyerekük lesz, Nostradamus követői már kezdhetik is keresgetni a mester világvégéről szóló jóslatait. Ráadásul Lófejet is üldözi, úgyhogy kezd egy igazi kuplerájjá alakulni a lakás (én pedig nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol bármelyik társaságban is Laller számít a legnormálisabbnak). Mindenkinek kéne egy büdösnagy atyai pofon, oszt' jónapot.

Sajnálatos módon egyszerre kapott el minket a csömör, a hányinger és az öngyilkossági kísérletek sorozata, ezért kimaradt pár hogyvolt, elnézést kérünk! Most, miután sixx főnök szana meg szÉjjel csapta az arcunkat, az ambulancián ülve, röntgenre várva gyorsan helyükre tesszük a hiányzó láncszemeket. Három résznyi instant hisztizés, kavarás és picsogás következik, úgyhogy tessék a késeket eltenni, nehogy ti is ereket vagdossatok! Ott csúszott ki a szánkból a kiskanál, hogy Karvaly hazaérkezett a világ közepéről, mert rádöbbent, hogy odakint bizony nem olyan túrós a rudi, mint azt a mesékben megéneklik, Dzsót pedig lassan kipaterolják a saját kecójából. Sajnos egyik kedves olvasó sem kerülhet a baltaarcú tulaj helyébe, hogy odacsapjon az elszemtelenedő bérlőknek, így egy darabig nézhetjük az „énkiköltözöktebeköltözöltemeglevagyszarva” vonalat. Mivel három részt kell összefoglalnom, nem ragaszkodom majd feltétlenül az időrendiséghez, talán még izgalmasabb is lesz. Jó, ebben én sem hiszek; igazából az államvizsga tételeim is érdekesebbek, pedig azok aztán kurva szarok.

A mai résszel visszatérhetünk a 80-as évekbe, mégpedig Lily életébe, aminek valószínűleg ahhoz van köze, hogy letartóztattatta Serenat. Azzal nyitunk, hogy a fiatal Lilyt látjuk egy cabrioban száguldani a Santa Barbarai tengerparton. Megáll egy telefonfülkénél, ahonnan felhívja az apja irodáját, ahol a titkárnő azt sem tudja, hogy van egy lánya. Megbeszél vele egy talit, majd visszatérünk a jelenbe, ahol a felnőtt Lily érkezik meg a rendőrségre Serenáért. Blair és a srácok fel alá járkálnak és idegesek, nem értik Lily hogy tehette ezt. Érkezik a hárpia, megy a csúnyánnéző meccs, majd Lily és Serena beszélget egy külön szobában, ahol megy az adok-kapok. Lily reméli, hogy Serena megtanulta a leckét, Serena meg reméli, hogy ha anya lesz, akkor nem lesz ilyen szar anya, inkább örökbe adja a gyerekét, de ne legyen Lily mása. Lily indulna és lezárná a témát, Serena pedig közli, hogy az egy telefonja nem az anyjának ment, hanem a végszóra csodálatosan belépő Cece-nek.