Távol-keleti zenével indulunk, víz csorog egy kis agyag teáskannába - fiatal kínai lány tart bemutató teaceremóniát a múzeum látogatóinak és elmeséli, hogy némelyik kanna 400 éves, azért nem száradtak ki és maradtak meg szépen, mert folyamatosan főzik benne a teát. Utóbb egy enyhén lúzer kinézetű srác próbálja randira hívni a lányt, nem sok sikerrel. Zárás után a lány a múzeum raktárában pakolgat, szál egyedül természetesen, amikor fura zajt hall. Elindul megnézni, mi az, lehúz egy rejtélyesen lebegő lepedőt egy magas szoborról, majd halálra vált arccal lefagy, mi pedig megnézzük a főcímet. Watsont látjuk, amint egy szupermarket pénztáránál fizet, illetve csak szeretne, mert a leolvasó készülék nem akar együttműködni vele, utóbb a kártyáját sem fogadja el. A doktor utóbb megunja és idegesen hagyja a francba az egészet. Mindeközben vágóképeken Sherlockot mutatják, aki otthon egy burnuszos-kardos alakkal viaskodik, forognak-pörögnek, az idegen leszorítja, ám ő egy jól irányzott rúgással szabadul (Watson a boltban szerencsétlenkedik), végül Sherlock kiüti az ellenfelét és leporolja a zakóját. Mire Watson hazaér, Holmes már egy fotelben ücsörög, meg is kapja, hogy egész délelőtt nem csinált semmit. Mivel a dokinak nem sikerült elintéznie a bevásárlást, kölcsönkapja Sherlock kártyáját.
A doki fut még egy kört, majd hazaérve nem túl boldogan konstatálja, hogy Holmes az ő gépén nézi az emailjeit, mert lusta volt bemenni a sajátjáért a szobájába. Watson kimerülten lerogy egy székbe, de ezzel sincs szerencséje, mert ott meg a kifizetetlen számlái fogadják, melyeket undorral félretol, és megállapítja, hogy munkát kell találnia. Sherlock viszont a bankba hívja. Itt egy igazgató fogadja őket, aki amúgy Holmes régi évfolyamtársa és most megbízást szeretne adni neki. Sherlock rögtön megállapítja, hogy a fickó az elmúlt hónapban kétszer is körberepülte a Földet, ám annak gúnyos kérdésére azt feleli, hogy ezt csak a titkárnővel folytatott csevegésből tudja. (Watsonnak utóbb megmagyarázza, hogy a fickó karóráján látszó dátumból.)