A Harvard campus-a megirigyelné a látványt, amivel nyitunk. Két Notre Dame-hoz is túl díszes torony előtt Borace (a srácaink hamptonsi szállás adója) futópaddal, monitorokkal és Hank-kel fizikai állapotfelmérést végez. Hiába, ha valaki ennyire gazdag, akkor számára minden és mindenki eszköz sorba süllyed. Így szegény dokink is. Furcsa misztikum övezi főbérlőnket. Azonkívül, hogy tudjuk róla, hogy valami alemán herceg leszármazottja és, hogy cápát tart a pinyóban, fogalmunk sincs arról, hogy valójában kicsoda is Borace Der Die Das herceg. A sorozat készítői sem kényeztetnek el minket ezen a téren, hiszen most is csak annyival bővül tudásunk, hogy a pali kitűnő egészségben van, ma van a szülinapja és, hogy az eredményei alapján lehetne akár 25 éves.
Közben vágunk Indiára, aki éppen tart A-ból B-be, és a sztoriba frissen bevezetett vőlegényével beszélget (Amúgy a srácot Raj-nak hívják, ami vicces sorozat együttműködést szülhetne a Big Bang Theory-val.), amikor egy pink mocis bamba barna Barbie – aki ahelyett, hogy az utat figyelné, álmai Ken-jéről ábrándozik – kis híjján alászalad a batár dzsipnek, és letér az útról. Lévén nem egy KTM-en csücsül, a mini mobil első kereke rögtön az első fűszálon elcsúszik, és Barbink Brad Pitt „Ha eljön Joe Black”-es repülésének nőiesített változatát adja elő. Rém vicces.