A tegnapi nap után nagy várakozással ültünk a képernyő elé, ehhez képest csalódás volt a mostani két rész. Ahogy azt sejtettük, Attila bennakadt Juliban, Novák egyre bunkóbb lesz, Gabit még mindig utálják, a nagyi kosarában lévő csirkék pedig komoly szerepet kapnak.
Nos, túl az első évad felén, hogy is állunk? A Hank Med alapító okiratán még meg sem száradt a festék, de a dokink már Hamptons Város Kulcsának várományosai között szerepel. Evan-nek a középső neve „Hank Med CFO” lett, 2.0 kezd beépülni a családba, és úgy érzem, amennyit Öcsikével marakodnak, India sincs ettől messze, bár az új rész ígér baljós meglepetéseket. Összegyűrt lepedővel, és az ügyeletes szerelmespárunkkal nyitunk. Ha ilyen gyorsan teljesülnek a kéréseim, akkor azt hiszem ebből itt az ideje sportot űzni. Szóval juhuuu megtörtént a nagy ágyjelenet, Hank lő, gól! 2.0-nál egy nullra vezet emberünk.
A szaftos részletekről ugyan lemaradunk, de azt megtudjuk, hogy 2.0 –nak tetkója van az őrült időkből, és, hogy Hank-nek ilyen sosem volt. Valószínűleg az a tipikus, félrefésült hajú, porba fingó, pápaszemes kis lúzer volt, akit a Alfa-Beta-Gamma-sok folyamatosan szívattak. Vagy!? Következő évadban kiderül, hogy az egész „mindig jó gyerek voltam csak kamu”, az ifjú Hank junkie volt, akit 17 évesen szedtek le a herkáról, amikor eldöntötte, hogy azzal fog vezekelni bűneiért, hogy emberi életeket ment, és már bent is volt az orvosin. Ha ez a tippem is bejön, akkor elkezdek mantrázni a Ferrari kulcsért.
A múlt rész végén Hank végre nekiállt a forgatókönyvnek, a reggelig elkészült produktumot Charlie zengzetes szavakkal dicséri, miközben kifelé halad a klotyóról, ahol a maga részéről éppen egy másfajta produktummal végzett. Zseniális, szexuális, moodyális, ömleng Charlie, ezt vártam tőled, ez az írás igazán beindítja az embert. Ugyan már, te a saját szarszagodtól is beindulsz, próbálja lejjebb venni a lelkesedést Hank, mindenesetre én most kicsit lepihenek. Runkle azonban tovább pörög: Dehogy pihensz, no sleep 'til Hammersmith, indulunk máris, megszerveztem egy találkozót Zig Semetauerrel. Hanknek semmi kedve kimozdulni, inkább pornót nézne a kábeltévén, minthogy egy újabb hollywoodi zombival találkozzon, de Charlie végül meggyőzi. Zig milliárdos, ő fogja finanszírozni a filmet, na gyere, induljunk! Hank így végül hagyja magát elvonszolni a megbeszélésre.
Tisztelt publikum, az ember néha a Tumblr gif-rengetegében is meglátja a disznók közt a gyémánt félkrajcárt! Merthogy így bukkantam rá legújabb Hogyvolt-sorinkra, remélem lesz alkalmam bemutatni pár műremeket.
A Mob Wives című reality show-t Jennifer Graziano (mellesleg az egyik szereplő testvére) ötlete alapján készítette a JustJenn Productions és a Weinstein Company, és az amerikai VH1-on 2011. áprilisában mutatták be. A nézők kajálták, hiszen olyan, mintha a Született feleségek és a Sopranos elegye lenne, így nem csoda, hogy már a második évad is a 8. epizódnál tart, a Mob Wives Chicago pedig májusban indul. (Magyarul Maffiózófeleségek címmel a TLC-n ment, remélhetőleg ismétlik.) Számos tv-kritikus jókat írt róla, mondván: vicces és drámai egyben, de akadtak ellenzői is. Különösen azok szerint hiba dicsőíteni bármit, ami az alvilághoz kötődik, akiknek a rokonát a maffia ölte meg. Maffiakörökben sem rajongtak a sorozatért, árulásnak tartják, hogy a négy főszereplő nő kiteregette az életüket, míg Staten Island-i lokálpatrióták azért aggódtak, hogy a nézők hamis képet kapnak az ottani lakosokról. Szerencsére mi elég messze vagyunk ahhoz, hogy ilyesmivel ne kelljen foglalkozni, vágjunk is bele.
A pilot utáni következő gondos: felidézik, hogysmint történtek a dolgok. Ezt ha láttátok, tudjátok, ha nem, olvassatok, részemről most kihagynám.
Mitchtől az erkélyajtóban váltunk el, az izgalmunk érdekében tágra nyílt szemekkel láttuk utoljára. A film készítői nagyon nem erőltették meg magukat, ugyanazzal nyitnak, mint a pilotban: üldözés, Mitch menekül. Kezd ez olyan lenni, mint a promenád az Egy kiállítás képeiben. Nem lehet tudni, ki elől szökik, de Indiana Jones-osra vették a figurát, ugrik, zuhan, fut, rohan, zihál. Csak most több a vertikális akció, mint a horizontális.
Az üldözők elégedetten konstatálták az örömöt az ürömben: a kis szörnyűségtevő az aszfalton pihen, Mitch meg a szobában hagyta a táskáját. Biztos baromi fontos lehetett, hősünk le is fagyott, mikor már érezte, sikerült meglépnie. Csak hogy érezzük, nem ám öncélú szaladgálást látunk, nagy itt a tét, kérem. Zene csúcsponton, nagydob, főcím.
Újra az értetlenség sötétjébe taszítottak minket, újra flashback világítana meg töredékeket: öt héttel korábban járunk. Mitch simanyelvű – milyen legyen egy jogász – Andrew-val küzd az egyenjogért. Úgy tűnik, szót értenek. És Mitch leszögezi, hogy nem tárgyal olyanokkal, akiken 5 rugónál drágább öltöny van. Poén: simanyelvű leveszi és a földre dobja a zakóját. Nem nevettem.