Nagy fehérséggel kezdünk, kellemes férfihang narrálja a képeket: hegymászók, hófúvás, több ezer láb magasság. Aztán persze rögtön ki is derül, hogy valójában a tárgyalóteremben vagyunk, és egy videót néztünk eddig, mert egy túravezető meghalt. Aliciáék ügyfele a halott hegymászó testvére, aki írt egy könyvet az esetről, amiben nem kevesebbet állít, minthogy egy másik hegymászó nemcsak átlépte a haldokló túravezetőt, és otthagyta segítség nélkül, de még az oxigénpalackját is elvette. Az éppen aktuálisan válaszolgató tanú azt állítja, hogy látta az Oxigéntolvajt, aki mégcsak a közelében sem volt az eseményeknek, így szerinte biztosan nem helytálló a könyv állítása.

Alicia a halálzónáról kérdezi a tanút, a 26.000 láb (8000 m) feletti magasságról, ahol bizony az emberi észlelés már nem megbízható. A tanúnak ráadásul elvei is vannak, ő csak oxigén nélkül mászik, ami szép dolog, de ettől csak még megbízhatatlanabb lesz az észlelése. Alicia azt kéri a bírótól, hogy szüntesse meg az eljárást, ez az ügy nem valami bűncselekményről szól, hanem egy rágalmazási per, túl sok itt a bizonytalanság, abban a magasságban senkinek a szavára nem lehet adni, hagyjuk inkább egymást. Gyors siker, a bíró elfogadja Alicia indítványát, a halott hegymászó testvére boldog, de a másik fél asztalánál nagy a sustorgás, ők még készülnek valamire.

Az előző rész végén Hank és Abby fél évadon át húzódó flörtölése végre beteljesedett, szex lett a vége, és nem is nyugdíjas módon, legalábbis erre utal a kettejük között zajló másnap reggeli beszélgetés. Ministráns korom óta nem keféltek így meg, bókol Hank, amit Abby elégedett kacarászással nyugtáz. Hank lendületben marad: És milyen szép kék a szemed! Barna, világosítja fel Abby. Majd a témánál maradva arról beszélgetnek, hogy ha szexelni akarnak, akkor meg kell szüntetniük az ügyvéd-kliens kapcsolatot, Abby vállalja is, hogy keres másik jogi képviselőt. Hank természetesen nem érti a probléma gyökerét: Nappal jogi ülés, este közösülés, mi ezzel a gond? Abby azonban racionális, nem hagyja magát eltéríteni, szex vagy munka, Hanknak döntenie kell. Kedvenc kortárs írónk végül természetesen a farkára hallgat, nem az eszére: Akkor inkább keress nekem másik ügyvédet, mondja Abbynek.

A mai részek a nagy dilemmákról szólnak: sperma, vagy nem sperma? Csirke kivégzés, vagy nem kivégzés? Szar motorcsónak, vagy nem szar motorcsónak? Oszi feje lavór vagy malomkő nagyságú? És végül: Géza vagy Ádám?

6003. rész:

Andi a Rózsa raktárában próbálkozik lecsapolni Zsoltot. Bartha az utolsó esélye, hogy gyereke lehessen. Miért is? Zsoltnak is ugyanez a kérdése. Ne viccelj már, ilyen nő bármikor felszed magának egy pasit! Mi az, hogy ILYEN nő? Panda (emlékszünk erre?) nyilván az elképesztően gusztustalan frizurája miatt aggódik, amivel az összes potenciális spermadonort elriasztja magától kilométeres távolságba. Bartha tovább győzködi. Szedjen fel magának valakit egy bárban. Az ötlet nem rossz. De Andinak kösz, nem, mert nem betegséget akar, hanem gyereket. Hirdetés? Mégis milyen szöveggel? Spermabank? Panda azt is leszarozza, mert többet akar tudni apuról, mint ami kiderül egy két decis pohárból. Jogos. De nem érted, hogy mással élek? Panda érti, ezért nem kér tőle se pénzt, se támogatást, csak egy édes, kicsi testvért Oszikának. Remek érvelés. De Zsolt hajthatatlan.

Nocsak, kezdésnek 18-as karika, úgy tűnik, ma valami különösen undorító halál lesz. Kivételesen már az idézetből tudom, hogy ez bizony a hamelni patkányfogó meséjének feldolgozása, előre örülök a patkányembereknek. Nyitásként valami raktárban zajló buliba csöppenünk, ahol a jónép üvöltve követeli a dj-t, aki egy meglehetősen mókás macskafejet húzva a fejére megjelenik, és persze eksztatikus őrjöngésbe hajszolja a bulizni vágyókat a zenéjével. Egy elküldött sms révén viszont egy vonósnégyes próbáján találjuk magunkat, ahol az egyik tag bizony kritikán aluli teljesítményt nyújt, amit a tanár meg is jegyez. Valamint azt is közli, hogy egész éjjel próbálni fognak, mert ez így nem mehet tovább.

Az őrjöngős buli még tart, mikor a kritikai érzékkel megáldott tanár magányosan távozni készül a zeneiskolából. Hosszasan mutatják, ahogy végigsétál valami hosszú folyosón, kilép az épületből, beszáll a kocsijába – mindeközben a vágókép a táncoló tömeg a raktáros bulin. Tanárunk beindítja a járművét, bekapcsolja a magnót, beköti az övét, majd – meglepetés! – egy rakat patkány lepi el szegényt, amitől bepánikol, és ahelyett, hogy kiszállna a kocsiból, hagyja, hogy a kis drágák felvegyék őt az étlapjukra. Főcím.

Eddig ez volt: Vöröske szembement a Cég parancsával, ezért az orrára koppintanak. Első Tiszt és Címlaplány románcot kezd bimbóztatni, de utóbbi meghátrál. Tepsihomlok meg egy akaratos picsa.

A szyutviválogatott érkezőben a New York-i reptéren. Tepsihomlok meló után az ekkor még épp csak feltűnt Bob Dylan koncertjére invitálja a többieket. Címlaplány menne, de Vöröske benyomja a hárpia üzemmódot, és közli, hogy ma este testvérének a mosodával van randija, már csak azért is, mert másfél nap múlva Izlandra viszi őket a hivatásuk. Tepsi hiányolja az egykor minden lében kanál Bridgetet, de senki nem hallott felőle. Vöröske mélyen kussol. Keresztirányban áthalad Szőke Kapitány és Első Tiszt, így őket követjük tovább: ET SZK-nak panaszkodik Címlaplány iránti viszonya vagy nemviszonya állapotáról. Egy idősb pilótával futnak össze, aki élcelődik egy sort a kamaszkorú SZK kapitányi mivoltán, majd megjegyzi ET-nek, hogy azt hitte, őt előbb léptetik elő, amilyen családi kapcsolatai vannak. A belépő vonósok jól festik alá ET savanyodó ábrázatát.

Második párbajadás, és egyben utolsó etap az élőshowk előtt, jövő héttől meglátjuk, megtartotta-e jó szokását a Megasztár, hogy ÉLŐzenekar muzsikál a produkciók alatt, sőt merészebb esetekben még vokált is alkalmaznak, drukkoljunk, hogy így legyen. Ez persze ebben az adásban még nem esedékes, kizárólag egyszerűsített karaoke verziók szólnak továbbra is a párbajprodukciók alatt, és a választott dalokból simán össze lehetne állítani egy Talent Show Don’t –listát, egyszer lehet, hogy össze is írom. Kezdünk, van egy gyors montázs a zsűri okos mondásaiból, „te leszel a csengőhangom”, és hasonlók, ez hangulatkeltésnek nem rossz. Trilla lilában, Clau meg szokatlanul szolid szaténcuccban feszít, bár úgy látom, a slankító fekete színtől nem lesz hajlandó megválni ebben a szezonban, talán szerződésben is rögzítette. Bereczki műanyagdzsekihez lazán kötött kockás nyakkendőt, Mariann meg beszerzett egy vicces új szemüvegkeretet, én tehénmintás Potternek neveztem el a dizájnt, nem is kerülne vele a Vogue címlapjára.

Első párbajban Burger Ágnes és One Hit Wonder Nagy Adrienn csap össze, utóbbi az, aki saját állítása szerint egy magyar film betétdalát mér elénekelte egyszer. Megkapják egymás castingvideóit, ahogy kell, Ági a szemeit mereszti, Adri az ajkait harapdálja, ami azt hiszem, a feszültség jele mindkettőjüknél, pedig már pont kezdtek volna összebarátkozni saját bevallásuk szerint, erre most összeeresztik őket, hát ez van. Jöjjön a produkció, meg az imidzsfilmecskék, az egyik haját kivasalták, a másikét behullámosították, a stylist meg vörös ás fekete témakörben gondolkodott, és ragaszkodott hozzá görcsösen. A daluk az a Mercy (Duffytól), amit első körben tiltanék be tehetségkutatókon. Ági nagyon ideges és rosszul leplezi, Adrienn viszont láthatóan jól elvan a színpadon, számomra ez a tény billenti csupán az ő javára a mérleget, bár a produkciónak jót tett volna még egy kicsivel több „leéneklem a hajadat, ribanc!” –attitűd. Halljuk a zsűrit, általános vélemény szerint Adri meglepően jó volt, és sokat fejlődött, szerintem meg csak látványosan színpadképesebb, mint sokan mások, és ez így erős kontrasztban még jobban kijött, pedig Ági sem énekelt rosszul. Végül Adriennt küldik tovább a döntőbe, Trilla meg nem tesz le róla, hogy szóra bírja a pityergő Ágit. Nem elég, hogy kiestél, még a műsorvezető hülye kérdéseire is válaszolnod kell lányom, mert ez sajnos egy ilyen műfaj.

Sűrű résznek nézünk elébe, vágjunk is bele gyorsan. A nyitójelenetben Minszkben vagyunk, egy sötét, hideg teremben, ahol egy fickó épp Sherlockot akarja meggyőzni, hogy húzza ki a csávából, miután hirtelenfelindulásból meggyilkolta a barátnőjét. Holmest nem érdekli az ügy, viszont nagy lelki nyugalommal javítgatja ki a fickó angolját. Főcím, ebben az évadban mindössze harmadszor, de utoljára :( Ezután Holmest otthon látjuk a Baker Streeten, szokásos jólöltözöttségével ellentétben pizsamában-fürdőköpenyben, egy fotelben elnyúlva. Halálosan unatkozik, és ezért egy revolverrel lődözve kirajzolja a tapétára sárga festékkel felmázolt smiley-t.

Az érkező Watson kiakad a lövöldözésen, és, hogy csak egy emberi fejet talál a hűtőben, kaját nem - Sherlock a nyál sűrűsödését méri a halál beállta után. Kiderül, hogy Holmes felfedezte a doki blogján megjelent Study in Pink sztorit, ám nem tetszik neki az írás, ami bizonyos gyengeségeit is felfedi - Nézd, nem érdekel, hogy ki a miniszterelnök... vagy mittudomén... ki kivel alszik... - Vagy, hogy a Föld kering a Nap körül... - Ne kezdjük megint. Ez nem fontos. Mert a lényegtelen információkat törölte az agyából (“harddrive-járól”), mert csak azt éri meg odatenni, ami tényleg hasznos. - De ez a Naprendszer! - Ó a pokolba! Mit számít?! Szóval a Nap körül keringünk. Ha a Hold körül tennénk, vagy körbe-körbe a kertben, mint egy játékmackó, az sem jelentene különbséget! Hihetetlenül jó jelenet az egész. Neki csak a munka számít, mert anélkül berohad az agya - munka meg most nincs. Be is vágja a durcát, befordul a kanapén. Watson idegesen elrohan, helyette Mrs Hudson érkezik, akinek Sherlock szintén elpanaszolja, hogy minden csendes, nyugodt és békés, mennyire gyűlöletes már ez. Mrs Hudson megnyugtatja, hogy majd csak lesz egy szép kis gyilkosság, az majd felvidítja - ám ekkor távozóban felfedezi a leamortizált falat, és kilátásba helyezi, hogy hozzáírja a bérleti díjhoz. Holmes elvigyorodik - és ekkor egy hatalmas robbanás betöri az ablakokat és a földhöz vágja a detektívet, csak a por száll és a riasztók szólnak.

Vorenusszal nyitunk, aki valószínűleg sokadszorra álmodik Niobe halálával, és biztosan nem utoljára. Amióta a családját teljesen halottnak hiszi, azóta elég kegyetlen emberré válhatott, erre utal, hogy az egész banda elnémul, és csökkentett hangerővel tombol tovább, amikor a Don megjelenik. Pullo a felesége mellett megszelídült, már nyoma sincs a torkonszúrt embereknek, mert átverték a kockajátékon, jót tesz ez a népességnek is. Vorenus munkába kezd, és leszarja mások érdekeit, ha kell, kivágja a hepciáskodók nyelvét.

Solozzo, a Török Memmio jön látogatóba, mert van egy visszautasíthatatlan ajánlata súlyos problémája van Carbónak, az emberének: az egyik aventinusi prominens polgár, Quintus Bubo fajtalankodott a 12 unokaöccsével, és fizetett érte. Don Corleone nem kíván beszállni a drogbizniszbe Vorenus szerint azonban a fiú prosti volt, ki is volt fizetve, ezzel meg van oldva a dolog, és Quintus Bubo farka is a helyén marad. Sonny Pullo közbeszól, szerinte nagyon is jó üzlet befektetni a kokóba most az egyszer Memmioéknak igaza van, és kasztrálni kéne a fickót, mire a Don Vorenus leszidja fiát megsérti Pullót, na kezdenek megint összeveszni, nem lesz jó vége.

Egy gyárépületben nyitunk, pontosabban egy tésztaüzemben. Ez úgy derül ki, hogy egy idősebb pasi magyarázz egy fiatalabbnak, hogy hogy kell kitakarítani a tésztakeverőt. Úgy kell elképzelni, mint valami óriási fém turmix gépet, benne két szeletelővel, amibe belemászik a cleaning manager, ledörgöli az oldalát belülről, aztán slaggal kimossa. De jó alaposan ám, nehogy bogár maradjon benne, mert arra finnyásak az érzékeny gyomrúak. Már ha azok esznek kenyeret. Nos tehát az idősebbik belemászik, a fiatalabb adja utána a vödröt, de egy óvatlan pillanatban akkora csótány száll a fiatalabbik kezére, mint egy elefántborjú, mire az bepánikol, rúg-kapál és véletlenül beindítja a tésztakeverőt. Benne az öreggel.

Haveni pszichiátria intézetben kezd az a epizód, elgondolkodtató milyen tagok lehetnek itt az első két epizódban bemutatott emberek alapján, akik szabadon élhetnek a közösségben. Úgy tűnik az egyik ápoló szuper erővel bír, ugyanis hirtelen felbőszűlve olyan erősen vág egy másik ápolót a falnak, hogy lejön a vakolat és még a gerendák is látszanak. Eközben Audrey és Nathan nevetgélve sétálnak, Audrey ideiglenesen is de elvállalta a zsaru szerepet a városban. Rádión szólnak, problémák akadtak az intézetben. Audrey meglepődik, hogy van Havenben pszichiátria intézet, majd szarkasztikus utalást tesz arra amit én is tagoltam az első mondatban. Mire odaérnek már buli van, bútorok és ápolók repkednek ki az ablakokon, Nathan gyorsan hív is erősítést. Audrey megkérdezi az egyik ápolót, hogy ki a főorvos, mire Ő a szupererővel bíró dühöngő őrültre mutat.