Vorenusszal nyitunk, aki valószínűleg sokadszorra álmodik Niobe halálával, és biztosan nem utoljára. Amióta a családját teljesen halottnak hiszi, azóta elég kegyetlen emberré válhatott, erre utal, hogy az egész banda elnémul, és csökkentett hangerővel tombol tovább, amikor a Don megjelenik. Pullo a felesége mellett megszelídült, már nyoma sincs a torkonszúrt embereknek, mert átverték a kockajátékon, jót tesz ez a népességnek is. Vorenus munkába kezd, és leszarja mások érdekeit, ha kell, kivágja a hepciáskodók nyelvét.

Solozzo, a Török Memmio jön látogatóba, mert van egy visszautasíthatatlan ajánlata súlyos problémája van Carbónak, az emberének: az egyik aventinusi prominens polgár, Quintus Bubo fajtalankodott a 12 unokaöccsével, és fizetett érte. Don Corleone nem kíván beszállni a drogbizniszbe Vorenus szerint azonban a fiú prosti volt, ki is volt fizetve, ezzel meg van oldva a dolog, és Quintus Bubo farka is a helyén marad. Sonny Pullo közbeszól, szerinte nagyon is jó üzlet befektetni a kokóba most az egyszer Memmioéknak igaza van, és kasztrálni kéne a fickót, mire a Don Vorenus leszidja fiát megsérti Pullót, na kezdenek megint összeveszni, nem lesz jó vége.

Újabb szereplő a színen, Jocasta, egy gazdag kereskedő leánya – tényleg gazdag lehet, mert Octavia haverkodik vele. Utóbbi épp barátkozik a bódítószerek fantasztikus világával, nyitány a „sex, drugs & rock ’n’ roll”-hoz, ezt zavarja meg az előző évad superbitch-ből egy házsártos asszonnyá váló Atia, hiába, mindenki megöregszik. Atia mindjárt ki is tiltja a házból a kendert, annak a büdössége miatt, de azért ő is kipróbálja az árút, miközben Jocasta Makedónia provincia hátrányait emeli ki: bunkó emberek, rossz az idő, ez a világ vége tulajdonképp, ami Atiának nem jó hír, mert Antonius oda menne kormányzónak, a hivatali idő lejártával. Octaviát megfeddi, hogy még egy kereskedő lánya jöhet, de az egyéb pórnépet hagyja a kapu előtt, beleértve a gladiátorokat meg a színészeket.

Durót épp farba tolja Castor, hagyjuk is őket magukra. Timon hiába kért bebocsáttatást Atia lába közé, ezt most nem kapja meg, emiatt füstölögve megy haza. Otthon Levi tanítja a gyerekeket héberül, nemsokára már a Tórát kezdik el, a gyerekek láthatóan élvezik a zsidó kultúrát. Atia vacsorázik Antoniusszal, és előadja az „utálom a makedónokat”-kampányt, nehogymá’ egy ennyire tré helyre kelljen lakni. Antonius szokásos módon lebecsüli az ellenfeleit, tényleg azt hiszi, hogy békén hagyják majd Makedóniában, de Atia megjegyzi, hogy mivel Cassius és Brutus még mindig keleten szerencsétlenkedik, gyakorlatilag nyerő helyzetben van, amiből nem kéne engednie. Antonius láthatóan erőlteti az agyát ezzel kapcsolatban, csak úgy csikorognak a fogaskerekei.

Levi igen gyanús alakkal beszélget, akit ő a tesója előtt sáfránykereskedőnek mond, én inkább köztörvényes bűnözőnek mondanám, és talán nem is járok messze az igazságtól. Vissza a korábbi Fulmen-rezidenciához: Bubót hozzák, szó szerint nem sokat pöcsöltek vele, és töketlenítették a fickót, nagyon helyes. Vorenus ezt ellenszegülésnek veszi, Pullo simán annak, aminek eredetileg is kellett volna lennie: jogos bosszúnak. Vorenus köcsög módon Pullót hibáztatja, mert közbeszólt a Don-mítingen, ezért Pullo nem is hajlandó teljesíteni Vorenus parancsát, ez nem a tetves légió, és tudom, hogy meg akarsz nyuvadni, de ettől nem jön vissza a családod, meg Caesar, hé! Különben is, sokszor segítettem, Evandert is én szabadítottam meg az evilági léttől, hoppá. Ezek után nincs más hátra, mint töredelmesen bevallani, hogy Pullo tudott a félrekeféléses ügyről, de mivel olyan boldog volt Vorenus és Niobe, inkább kinyírta a problémát, mi mást tehetett volna? Azonban Vorenust ez nem hatja meg, ajjaj.

Cicero és Antonius találkoznak, innen tudjuk meg, hogy sikerrel gyűjtött sereget Octavianus Caesar Campaniában, elég sok veterán is van köztük, de Antonius fütyül rá. Szépen előterjeszti Cicerónak a tervét, miszerint Makedónia helyett inkább Galliába menne kormányzónak, szimplán azért mert jobban tetszik neki. Megpróbálja közben szegény Cicerót is kiborítani, ugyanis szépen kipisálja magából a sok bort, amit Cicero, mint finom úriember nehezen tud tolerálni. A probléma az, hogy Decimus Brutus a kérdéses provincia kormányzója, amit a szenátus nem szívesen változtatna meg, mert a provincia igen közel van Rómához, és nem szívesen veszik, ha Antonius riogatja őket a szomszédban. Antonius szerint ezt Cicero könnyen elintézhetné, mivel a szenátus birkaként követi mindenben. Cicero a maga módján emberkedik, mire a léha playboy beígéri neki azt a szóbeszéd szerinti csúnya kínzást, amivel Crassust büntették a párthusok anno: folyékony aranyat öntöttek le a torkán, jujj.

Pullo bocsánatot kér Vorenustól, rendes emberré vedlett át, és még el is fogadja a bocsánatkérését a vörös nagy örömmel átölelik egymást, de amíg Pullo őszintén örül, addig Vorenus ugyanolyan kőarcú marad, nem túl szép dolog tőle. Pullo ekkor már szívesen leállítani a Caelius-dombiak megalázását, de Vorenus sajnálkozik, ezt az akciót már nem tudja leállítani. Snitt, Carbo egy kis szarodába megy ürítkezni, de előtte a többieket kizavarják. A kellemes trónolást Mascius és néhány másik zavarja meg: először Carbo fejét belelógatják a vécébe (ráadásul szép hosszú haja van, egy öröm lesz azt kitisztítani), majd utána egy jókora homóval kerül annyira intim kapcsolatba, amit szerintem egy férfiember sem kíván.

No, egy újabb szereplő kerül elő, Marcus Vipsanius Agrippa, Octavianus Caesar barátja, és mindjárt belefeledkezne a hárfázó Octavia látványába. A lánynak átadja az izenetet: Octavianus remekül van, nincs Rómában, még mindig Campaniában vesztegel. Octavia még mindig gyerekként gondol rá, hát mekkora marhaság, hogy egy fiatal felnőtt és tehetséges politikus hadseregekkel szórakozik Itáliában, de komolyan. Atiának is van üzenete Octavianusnak, hogy minden rendben van, reméli, hogy a hűsége töretlen, és hogy ne utazzon el a Julius-család, mert változnak a dolgok. Atia kötözködni kezd, hogy mégis hogy mer idepofátlankodni ez az áruló, rögtön szaladna Antoniushoz, ámde Octavia Agrippa védelmérée kel, mégiscsak Octavianus cimborája, nem kéne bántani őt, mire Atia megjegyzi, hogy neki nincs fia.

A Julius-ház kevésbé tisztesebb részében Duro már az ujja köré csavarta a szakácslányt is, megy ez, megy ez, biztosan nehéz ellenállni a csinos jófiúnak. Rejtélyes módon ezután Serviliánál köt ki a legény, nocsak, ő egy ifjú bérgyilkos, biztos neki is volt egy Leonja, aki megmutatta neki a szakma csínját-bínját. Pofája az van, mert ő csak a naccsasszonnyal hajlandó beszélni, sikerül is ezt némi szócséplés árán elérnie. Servilia finoman érdeklődik, hogy Atia még miért szív oxigént ezen a világon, hát a gond az, hogy állandóan a lányával ebédel, nem könnyű ez a munka. Mivel elhúzódik a meló, ezért több pénzt kér, amit meg is kap, és még egy búcsúcsókot is Serviliától.

Elég rég láttuk a két jómadarat, Bithyniában próbálnak szerencsét, és pénzt szerezni a légiókra, Cassius folyton ezen a problémán lovagol, miközben Bithynia ura kinyilvánítja akaratát: egy furcsa korabeli bunga-bunga partin szeretné látni, ahogy páviánok közösülnek egy római asszonnyal, mert ő még ilyet nem látott, na ettől még Berlusconi is megnyalná még a lábujjait is, a vén kéjence. Brutus eléggé megszőrösödött, feltételezem nem nagyon tud megbirkózni a rá erőltetett szereppel. Megint a régi nótával jön kissé becsiccsentve, hogy ő hős, mivel leszúrta Caesart, véleményem szerint egy félig hulla embert utolsó emberként leszúrni nem olyan nagy hőstett, de mit értek én ehhez. Egy bithyniai előkelőség is az én véleményemet osztozza, finoman legyávázza Brutust, mire az szónokolna a köztársaság megmentéséről, és a becsületes gyilkosság fogalmáról, majd nekimenne a fickónak, még le is kutyázza. Cassius kiráncigálja a sátorból, ha így folytatod, mindent elcseszel baszkikám. Brutus láthatóan szenved, de egymagában legalább kevesebb kárt tesz, ez is valami.

Antonius és Atia közös fürdőzésbe kezd, Atia rögtön Agrippa megjelenésével riogatná Antoniust, de ő tesz rá, hogy a városban van. Nyilvánvalóan Ciceróhoz ment, hogy szövetséget kössenek Antonius ellen, de Cicero tutira nem megy bele, nem olyan bátor ő ehhez. A régen látott Lyde, és a Vorenus-gyerekek valami lepratelepről próbálnak szökni, kockázatos vállalkozás, az ilyet keresztre feszítéssel szokták büntetni, az meg fáj. Lyde így is megszökik. Vorenuséknál egy fellógatott hullát találnak, tuti hogy Memmio műve, a háború elkerülhetetlen egy ilyen provokáció után. Vorenus kötözködik megint, árulással vádolja Pullót, aki szerint egy démon szállta meg a barátját. Vorenus nem áll le, már azzal is megvádolja, hogy Pullo megdöntötte Niobét, aki felháborodva tiltakozik, hát meg se fordult a fejében a dolog, ennyire azért ő sem hülye. Vorenus addig cseszegeti, amíg Pullo kifakad, hát persze hogy megvolt neki, mint ahogy a fél Aventinus tépett egy sorszámot a nőért. Na a vörösnek csak ez kellett, bunyóznak egy jót. A többi ember nem tud szólni a döbbenettől, Pullo a hitvesével távozik az átkozott helyről, Vorenusből pedig kijön a keserűség.

Brutus folyóba lép, és Janushoz fohászkodik, hogy újra tudja kezdeni az életét értelmesen. A procedúra közben pont úgy néz ki, mintha a proto-Jézus próbálkozna a vízen járással, majd Istent cseszegetné, mert nem sikerül neki. Egy pillanatra Cicerót látjuk, aki baktat valahová a gyaloghintóján a művelt rabszolgájával, azaz nem a szenátusban van, nahát. Ugyanoda megérkezik késve Antonius, de nincs gond, a szenátus határozatképes, egyedül Cicero hiányzik, betegség miatt, de hagyott egy tekercset, halljuk, halljuk. Antonius kényelmesen pöffeszkedik, már előre hallja, ahogy Cicero egy dicshimnuszt zeng róla. A szerencsétlen felolvasó nekikezd a tekercsnek, és kb az első néhány sor van csak rendben, a többiben ultrakeményen szarrá alázza Antoniust, akinek ahogy vörösödik a feje, azzal arányosan menekülnek ki a szenátorok, mert képes, és megcsinálja azt, ami Caesarnak nem ment, és kinyír 300 vénembert. Tovább megy a beszéd, meg-megrogy a felolvasó hangja, majd az utolsó szavaknál („hozzád mindig is jobban illett egy nő szerepe”) Antonius felpattan, és megöli a manust – szerintem ez az első gyilkosság, amit egy tekerccsel követtek el. Megint Cicerót láthatjuk, aki levelet írat, hogy Octavianus siessen a szenátus segítségére, miután ő, Cicero leleplezte Antoniust.

Eltelik 3 hónap, a felolvasó közli a bréking nyúzt: Gallia Cisalpina provinciát Decimus Brutus nem adta át, ezért Antonius Mutinába ment kizavarni őt onnan, de semmi probléma, mert Aulus Hirtius, Caius Pansa, és zárójelben Octavianus Caesar mennek a seregükkel felmenteni Decimust. Pullóék Massiliában próbáltak szerencsét, de visszajöttek Rómába, mert Pullónak azt mondták az istenek, hogy béküljön meg Vorenusszal, és minden rendben lesz. Az Aventinusra visszaérve látják, hogy becsapott ide egy atombomba, elég szépen ledózerolták a környéket, a romok közül meg Mascius mászik elő, és közli az újdonságokat: Vorenus Antonius hívására elment Mutinát ostromolni, és ráhagyta az egész kalap kakát, ráadásul amióta Carbo seggének szüzességét is elvették, folyamatosan támadják őket a Caelius-dombiak. Pullo csak Vorenus miatt jött vissza, de Fortuna az arcába vizel, mert hiába küldte ide, viccből elrejti előle a vöröst. Szívesen hagyna levelet, csak az, hogy „nem hágtam meg a nődet” picit velős lenne.

Egy koldusasszony kérne útbaigazítást, hogy ez-e az Aventinus, nahát, Lyde az, Pullo elsőre meg sem ismeri, és a gyerekek is életben vannak. Pullo rögtön vágtat is Mutina felé, hogy megkeresse Vorenust a hírekkel. Közben Octavia is vidékre utazott Jocastával, így már Atia megmérgezésének sincs semmi akadálya – Duro valami kék löttyöt önt az asszonyság kajájába, jájj. És van képük itt abbahagyni ezt a részt – no vajon Atia megmérgeződik-e, vagy túléli?