Eddig ez volt: Vöröske szembement a Cég parancsával, ezért az orrára koppintanak. Első Tiszt és Címlaplány románcot kezd bimbóztatni, de utóbbi meghátrál. Tepsihomlok meg egy akaratos picsa.

A szyutviválogatott érkezőben a New York-i reptéren. Tepsihomlok meló után az ekkor még épp csak feltűnt Bob Dylan koncertjére invitálja a többieket. Címlaplány menne, de Vöröske benyomja a hárpia üzemmódot, és közli, hogy ma este testvérének a mosodával van randija, már csak azért is, mert másfél nap múlva Izlandra viszi őket a hivatásuk. Tepsi hiányolja az egykor minden lében kanál Bridgetet, de senki nem hallott felőle. Vöröske mélyen kussol. Keresztirányban áthalad Szőke Kapitány és Első Tiszt, így őket követjük tovább: ET SZK-nak panaszkodik Címlaplány iránti viszonya vagy nemviszonya állapotáról. Egy idősb pilótával futnak össze, aki élcelődik egy sort a kamaszkorú SZK kapitányi mivoltán, majd megjegyzi ET-nek, hogy azt hitte, őt előbb léptetik elő, amilyen családi kapcsolatai vannak. A belépő vonósok jól festik alá ET savanyodó ábrázatát.

Vagy Bob Dylan mondta le a fellépést Tepsi homloka láttán, vagy a kultúrbrigád legeminensebb tagja sem volt művelődni, mert az este további folyásáról nem tudósítunk. Ellenben már a 36 órával későbbi nappal van: Vöröske bőröndökkel megpakolva hatol ki testvérével közös otthonuk lépcsőházából, és a járdáról racsít Címlaplánynak, hogy húzzon bele a pakolásba, mert lemaradnak a kányáról. Az az ablakból visít vissza, hogy nem találja a kesztyűjét. Az utcán felbukkan a New York-i Titkosügynök (aki egyébként várakozásaimmal ellentétben minden részben előkerül, így állandó nevet érdemel: NYT), ő is leosztja Vöröskét a berlini önállóskodás miatt. A titkosított légilány már azon aggódik, hogy kaphat-e még egyátalán újabb megbízást, mire NYT közli vele, hogy tartsa nyitva a pillogóit Burmában, mert a Cégnek szüksége lehet rá. Vöröske előbb értetlenkedik, hogy ők igazából a fagyos észak, mintsem az egzotikus kelet felé mennek, de utóbb mégis felsüvölti a kofferjét tömő húgának, hogy kesztyű helyett fürdőruhát hozzon.

A Cég tényleg jól tudta (vagy még inkább: jól szervezte), a legendás léginégyes már Burmában sütteti elsődleges és másodlagos nemi jellegeit egy mödanszié partján. Öblögetnek egy cseppet a hirtelen módosult beosztáson, de erre nem jut sok idejük, mert két haditengerész gerjed oda a nyolcmellű társaság láttán. A felszedős párbeszéd közepette kiderül, hogy a fehér egyenruhások vadászpilóták, Tepsihomlok ennek apropóján bevonja a beszélgetésbe a koktélokkal érkező Első Tisztet, aki szintén volt a légierő állományában. A három kakas produkálja magát a tyúkok előtt, hogy a katonai vagy a polgári repülés menőbb-e, és ki a nagyobb király, eközben Vöröske a bozótból őket fényképező bennszülöttre figyel fel. Meglátogatja az illetőt a susnyásban, mire az a kezébe nyomja a fotóapparátot, hogy vigye azt Jakartába. Franciska ezalatt a haditengerészek vetkőztetésére tesz javaslatot, ami abban merül ki, hogy egyikük versenyt úszik Címlaplánnyal. Vesztére, mert a szökött menyasszony Connecticutban ifi harmadik volt gyorson, így lealázza a kopaszt. ET kimarad a mókából, inkább drámai muzsika mellett flashbackel azon, hogy valami tengerben, égő roncsok között tartózkodva segítségért kiáltozik a felette köröző helikopternek.

Ha már egy légitársaságról szól a sorozat, a hetedik percben a repülőgép fedélzetére is benézünk: útban Indonézia felé a járat állandó lelkiismerete, az indiai navigátor ismét Bridgetre emlékezteti a témán elkámpicsorodó SZK-t. ET rátesz még egy lapáttal: megérdeklődi SZK-tól, hogy a brit kapcsolatokkal rendelkező Bridget adott-e valami hátszelet az ifjú légisofőrnek, hogy rendellenesen korán kapitányosodjék (nem, nem derül ki, hogy egy  vezető utaskísérőnek mitől vannak angol felsőházi kapcsolatai, és hogy a Lordok Háza milyen ráhatással van a Pan Am HR-politikájára). A péniszirigységi összetűzés odáig fajul, hogy ET kimondja: SZK szerinte nem csupán kiválósága okán lett kapitány, SZK pedig úgy véli, hogy ET meg azért nem lett még az, mert egy arrogáns fasz. ET ezen felbuzdulva ismét az emlékei közé vész: haditengerész egyenruhában járul egy katonai bizottság elé, akik azt sulykolják, hogy ET, mint tesztpilóta hibázott egy kísérleti gép próbarepülésén, és az azért zuhant le, nem pedig műszaki hiba történt, mint ahogy azt ET állítja. A bizottság íróasztal mögé küldi ET-t, amíg ki nem vizsgálják az ügyet.

A jakartai szállodában Címlaplány azon pörög, hogy milyen egzotikus helyen vannak, és irány mindent megnézni. Vöröske türelemre inti, majd a helyi postán sürgönyöl a New York-i Titkosügynöknek, hogy mégis hova a pokolba kéne vinnie a Burmában átvett cuccot. Címlaplány a ’60-as évek legvadítóbb kombinéjában elterül az ágyon, de amikor a baldachinról a mellyére pottyan egy kedves helyi gyíkféle, őrült tombolásba fog. Tepsihomlok siet a segítségére, aki az ötcentis hüllő erkélyre történő deportálása után gyorstalpaló természettanórán világosítja fel az ágyról lekecmergő kolleginát, hogy a csecsére pattant állatka veszélytelen. Tepsi faunaügyi magabiztossága addig tart, amíg meg nem pillant egy kígyót a fürdőszobában, ezután már ketten reszketnek a fekhelyen, majd abban maradnak, hogy elhagyják a szállodát. Minthogy ez nem sikerülhet Címlaplánynak a fürdőszobában a kígyóval összezárt szépészeti eszköztára nélkül, így testvére cókmókjával szerelkezik fel.

Esteledik, Vöröske a postán arra vár, hogy válasz érkezzék, de az csak nem jön. A kedélyesen bélyegeket nézegető indonéz postamester öt percen belül zárná az offiszt, de felajánlja a tanácstalan kémnőnek, hogy némi amerikai dollárért tovább ücsöröghet itt a godot-i sürgöny befutásában bízva. Vöröske perkál. Tepsihomlok egy krimóba viszi Címlaplányt, ahol sört rendelnek, lepattintanak egy esetlenül közeledő középkorú fehér fickót, majd a helyi dominót pénzben játszó társasághoz ülnek, ahol Tepsi a homlokánál is nagyobb arccal a győzelmét helyezi kilátásba. Az elszunnyadt Vöröskét felrázza a postamester, hogy húzzon már el, mert itt a válaszüzenete: azt írták neki, hogy ha leejti a fényképezőgépet, az eltörik, meg hogy harta karun laut. Az egyre profibb kémnő valamilyen indíttatásból rájön, hogy ez utóbbi egy hely vagy egy személy lehet, így a postásembertől kérdezi, hogy ez hol van. Az nem átall az információért némi dollárt átvenni, majd ezt követően a postával szomszédos zöld ajtóra mutat. (FYI: „harta karun laut” a Gugli szerint malájul annyit tesz, hogy „tenger kincsei”)

Tepsi és Címlaplány ezalatt egy Travel Channeles utazós magazin komplett forgatókönyvét végigviszik: a helyi pia és helyi játék után helyi curry-s csirkét tolnak az arcukba, bepillantanak egy kakasviadalba, majd egy autentikus szórakozóhelyen az asztal tetején táncolnak éjszakába nyúlóan. A buli után Címlaplány Vöröskével szembesül a hotelszobában, aki rendkívül zaklatott, hogy húga elvitte korzózni a táskáját, majd a visszaszolgáltatott cekkerből kikapja a fényképezőgépet, és kiront az ajtón. A kihalt, kutyaugatással terhelt éjszakai jakartai utcákon a kémnő riksán a zöld ajtóhoz viteti magát, de ott hiába dörömböl, senki nem válaszol. Vöröske ezért néptelen sikátorokban kóborol, ahol egyszeriben egy helyi illetékességű rosszarcú férfi lép elé, és a tenyerét nyújtja. A titkoslány azt hiszi, ki akarják rabolni, de a figura kiveszi a kezéből a fotóapparátot azzal, hogy Vöröske késett, majd távozik az éji homályba.

A megszégyenült Mata Hari visszamegy a szállodába, ahol lehordja a kígyótlanított mosdóban hajcsavarókkal ékesített, fogat mosó húgát, amiért az megdobbantotta a cuccait, felforgatta a szobát, és még üzenetet sem hagyott neki. Kapva az alkalmon mindjárt fel is rója Címlaplánynak, hogy ha már lelépett otthonról és munkája van, akkor legyen végre felnőtt, érveit a full sminkben aludni készülő testvére lábán lévő nyuszis papucsokkal egészíti ki. A disputa mindkettejükből előhozza a szerződésük szerint epizódonként kötelező könnyezést. Címlaplány a szobából a lobbyba távozik, ahol Első Tiszt éppen az első, többnapos küldetésre az űrbe küldendő amerikai asztronauta rajtját nézi a tévében (geekeknek: Gordon Cooper, Faith 7 űrhajó, Mercury Atlas-9 indítórakéta, Cape Canaveral, 1963. május 15.). A korábban majdnem összejött páros együtt televíziózna tovább, de pont a kilövés előtt a precízen az ablakba helyezett szobaantenna leesik, így annak állítgatása apropóján ET röviden stírölheti Címlaplány felsálját, ez meg epekedő pillantásokat vethet az űrhajó indulását gyermeki lelkesedéssel követő másodpilótára.

Első Tisztet azonban a mindenki által ünnepelt űrhajós és saját bukott katonai karrierjének dramaturgiai ellentétéből fakadóan ismét az emlékek gyötrik: apjával tárgyalja ki a múltban, hogy a haditengerészet inkább az ajtón kívül tudná. A befolyásos apuka ajánlja, hogy megereszt egy telefont a Pan Amnek, a lezuhant ifjú azonban nem tart igényt sem a protekcióra, sem a polgári légiközlekedésre, ő kitartóan űrhajós lenne. Közben kiderül, hogy apuka cége gyártotta az ET által tönkrevágott kísérleti űrrepülőgépet, és tényleg volt valami hiba, de mivel jövőre tárgyalják újra a cég és a Pentagon szerződését, apci inkább a lóvénak ad esélyt, mintsem hogy balhézzon az egyenruhásokkal a fia rehabilitálását illetően. Hát így került ET a Pan Amhez.

Hong Konghoz közelít a kánya, a rossz idő miatt nem lehet élvezni a Franciska szerint amúgy csodás kilátást. Vöröske és Címlaplány - Franci és Tepsi mindenttudó megjegyzéseire – kissé enyhül a fasírtból, a családi bonyodalmakkal küszködő kémnő azonban új szájalnivalót talál: a Címlaplánnyal az utóbbi időben összebarinőzött Tepsihomloknak bizonygatja, hogy ő csak védi a húgát, mert az teljesen önállótlan, mire Tepsi leosztja, hogy akkor a hugi hadd járja végre a saját útját. A pilótafülkében klasszikus repülős dráma zajlik le: a szél dobálja a gépet, Szőke Kapitány bevállalósra venné a landolást, Első Tiszt meg nyíg, hogy ilyen sebességgel, meg ilyen időjárással ez így nem fog menni. Drámai zene mellett SZK profin lerakja a madarat. ET nem hagyja ennyiben, az utasok és a sztyuvik távozása után a gépen még szájtép egy keveset arról, hogy majdnem baj lett. Ebből oda futnak ki, hogy SZK közli ET-vel, hogy itt ő a főnök, és ET vagy szót fogad, vagy hívja apukát, hogy intézkedjen a neki tetsző megoldás végett. Mi más történhet erre, mint hogy ET beküld egy jobbost SZK szeme alá.

Két nappal később, New York-hoz közeledve Indián, a másodállásban légipszichológus navigátor a feszült csendet megtörve a lelkére próbál beszélni SZK-nak, hogy mondja már el, hogy szerezte a monokliját, ET meg bűnbánóan kontrázik, hogy biztos valami idióta balfasz mosott be neki egyet. SZK azonban hallgat. Landolás után az öribarinők, Tepsi és Címlaplány koktélozni indulnak párban, megjegyezvén, hogy Vöröske biztos nemet mondana erre. Klikkesedés van ezerrel. Miután aláírják az aláírnivalót, Szőke Kapitány megtöri a csendet: elmondja Első Tisztnek, hogy anno a központban beragadt a liftbe a Pan Am elnökével, és jól megosztotta vele a cég előléptetési rendszeréről alkotott elképzeléseit (amire annak biztos rendkívüli igénye volt). És hát akkora szpícset vágott le, hogy mindjárt ő lett az új, fiatalított rendszer első kapitánya. Szent a béke, és ET levonja a konklúziót: az előrejutáshoz az kell, hogy kiálljon magáért, irány a kocsma.

Ebben, vagy egy másik talponállóban Vöröske NYT-vel mítingel: megkapja a magáét, hogy Jakartában késett a fényképgép leadásával, majd átveheti azokat a fotókat, amiket Címlaplány készített az apparáttal, és amikre a CIÁ-nek a legkevésbé sincs szüksége: indonéz utcai képek, Tepsihomlok rázza magát a mulatóban, és egy kép az elmélázó Vöröskéről, ami miatt a képet a kezében tartó alany meghatódik kissé. NYT biztosítja, hogy az extra fotósmunka miatt nem fog szorulni a Cégnél, de jelzi, hogy Címlaplányt elviszik az útjából, és többé nem repülnek együtt, nehogy a hebehurgya leány bekavarjon a kémtevékenységbe. Vöröske határozottan tiltakozik, hogy a testvére nem okoz problémát, majd NYT-t otthagyva vesz húgának egy fényképezőgépet, és lelkesen siet hozzá haza. Otthon azonban csak az üres lakást találja – Címlaplány éppen Tepsihomlokhoz bútorozik be.