Sűrű résznek nézünk elébe, vágjunk is bele gyorsan. A nyitójelenetben Minszkben vagyunk, egy sötét, hideg teremben, ahol egy fickó épp Sherlockot akarja meggyőzni, hogy húzza ki a csávából, miután hirtelenfelindulásból meggyilkolta a barátnőjét. Holmest nem érdekli az ügy, viszont nagy lelki nyugalommal javítgatja ki a fickó angolját. Főcím, ebben az évadban mindössze harmadszor, de utoljára :( Ezután Holmest otthon látjuk a Baker Streeten, szokásos jólöltözöttségével ellentétben pizsamában-fürdőköpenyben, egy fotelben elnyúlva. Halálosan unatkozik, és ezért egy revolverrel lődözve kirajzolja a tapétára sárga festékkel felmázolt smiley-t.

Az érkező Watson kiakad a lövöldözésen, és, hogy csak egy emberi fejet talál a hűtőben, kaját nem - Sherlock a nyál sűrűsödését méri a halál beállta után. Kiderül, hogy Holmes felfedezte a doki blogján megjelent Study in Pink sztorit, ám nem tetszik neki az írás, ami bizonyos gyengeségeit is felfedi - Nézd, nem érdekel, hogy ki a miniszterelnök... vagy mittudomén... ki kivel alszik... - Vagy, hogy a Föld kering a Nap körül... - Ne kezdjük megint. Ez nem fontos. Mert a lényegtelen információkat törölte az agyából (“harddrive-járól”), mert csak azt éri meg odatenni, ami tényleg hasznos. - De ez a Naprendszer! - Ó a pokolba! Mit számít?! Szóval a Nap körül keringünk. Ha a Hold körül tennénk, vagy körbe-körbe a kertben, mint egy játékmackó, az sem jelentene különbséget! Hihetetlenül jó jelenet az egész. Neki csak a munka számít, mert anélkül berohad az agya - munka meg most nincs. Be is vágja a durcát, befordul a kanapén. Watson idegesen elrohan, helyette Mrs Hudson érkezik, akinek Sherlock szintén elpanaszolja, hogy minden csendes, nyugodt és békés, mennyire gyűlöletes már ez. Mrs Hudson megnyugtatja, hogy majd csak lesz egy szép kis gyilkosság, az majd felvidítja - ám ekkor távozóban felfedezi a leamortizált falat, és kilátásba helyezi, hogy hozzáírja a bérleti díjhoz. Holmes elvigyorodik - és ekkor egy hatalmas robbanás betöri az ablakokat és a földhöz vágja a detektívet, csak a por száll és a riasztók szólnak.

Kiderül, hogy hol töltöte Watson az éjszakát - a szőke doktornő kanapéján. Ha reggelit akar, akkor csináljon magának, mert dokinő zuhanyozni megy - ám a rántottából nem lesz semmi, mert Watson meghallja a hírekben, hogy robbanás történt az utcájukban, és hazarohan. Otthon csatatérré vált környéket, és egy immár elegáns Holmest talál, utóbbit a hegedűje és Mycroft társaságában. Mycroft megbízást akar adni az öccsének, ám az nem vállalja, bokros teendőire hivatkozván. Pedig nemzeti fontosságú ügyről lenne szó. A közszolga Andrew Westet holtan találták reggel a vasúti síneken, ám a dolog bonyolultabb egy sima öngyilkosságnál - a hulla a Védelmi Minisztériumnál dolgozott, egy új rakétavédelmi terven (Bruce-Partington Program, ismerős lehet az eredeti történetekből) - a tervek egy pendrive-on voltak, ami most hiányzik. West vihette el, most meg nem kéne, hogy rossz kezekbe kerüljenek. Mycroft távozása után Watson barátja szemére veti, hogy hazudott, sokra mennek a testvéri rivalizálással. Csörög Sherlock mobilja, Lestrade az, beindulnak az események.

Kiderül, hogy nem is gázrobbanás történt, és a helyszínen találtak egy pici acéldobozt, benne egy borítékkal - Sherlocknak címezve. A borítékból egy rózsaszín mobil kerül elő, nagyon hasonló a Study in Pinkben látott, és Watson által a blogon megénekelt darabhoz. (Kiderül, hogy az egész rendőrség olvassa a blogot.) A telefonon egy üzenet van - öt csippanás, mint amikor a rádióban jelzik az időt - és egy fénykép, ami egy lepukkant szobabelsőt ábrázol. Holmes rájön, hogy a csippanások figyelmeztetés, lesz még robbanás, a szobabelsőt pedig már látta egyszer - az a Baker Street 221C, egy pincelakás, amit szintén megnézett, még mikor albérletet keresett. A lakás a ratyi állapota miatt azóta sincs kiadva, nem is járt ott senki - mégis egy pár sportcipőre bukkannak a szoba közepén. Pont megvizsgálnák, amikor csörög a rózsaszín telefon. Egy zokogó női hang hallatszik, aki arról beszél, hogy küldött egy kis rejtvényt Sherlocknak. Ám nem ő, hanem egy titokzatos valaki, aki a nőnél levő kommunikátorra gépel, a nő pedig beolvassa a telefonba. Holmes tizenkét órát kap a rejtvény megfejtésére, vagy az üzenet küldője nagyon csintalan lesz - közben látjuk, hogy a telefonáló nő egy kocsiban ül, bombával-drótokkal körberakva.

Sherlock a kórház laborjában vizsgálja a cipőt Watson társaságában, a Mycrofttól érkező sms-t pedig simán figyelmen kívül hagyja, nem is lehet olyan fontos, ha az nem mondta le a fogásznál az időpontját, hisz sosem ír üzenetet, ha beszélhet is. Sherlock szerint a bátyja csak untatja, míg itt van valami érdekes, és nem a bombában ülő nőre gondol, noha Watson szeretné emlékeztetni rá. Befut közben Molly, a patológuslány is, ám ezúttal nem néz olyan epekedve Holmesra, mert kiderül, hogy végre bepasizott. Végszóra felbukkan az említett fickó is, aki rendkívül örül, hogy végre megismerheti Sherlockot (az öröm nem kölcsönös), szerencsétlenkedik kicsit, lever egy tálcát, majd gyorsan elhúz. Holmes szerint a srác buzi, Molly ezt cáfolná, hisz együtt vannak, és síráshatáron vágja Sherlock fejéhez, hogy annak mért kell mindent elrontani. Ám a megfigyelt festett szempillák, arckrém, a nadrág felett kivillanó jellegzetes alsógatya, no és a levert tálca alatt hagyott telefonszám elég meggyőzőek. Holmes szerint Molly inkább szakítson most. A csaj elrohan, Sherlock arcán teljes értetlenség.

Odatolja Watsonnak a cipőket, hogy az mit tud elmondani róluk - kis szabódás után a doki megállapítja, hogy jó állapotban vannak, elég újak lehetnek, bár a talpa elhasználódott, a tulajdonosnak meg lehet már egy ideje. Nagyon ‘80-as, retro dizájn, nagyok, de belül egy név beírt maradványa látszik, ezt pedig csak gyerek teszi. Holmes szerint ugyan majdnem minden fontosat kihagyott, de azért jó volt. A profi szerint: a tulajdonos nagyon szerethette a cipőjét, mert tisztára van sikálva, kifehérítve, a fűző is négyszer volt bennük cserélve. Kis pelyhes nyomok vannak rajtuk, ahol hozzáért, ekcémája volt a tulajnak. Húsz éves, brit gyártmány, nem retro, hanem eredeti. Valaki tisztán tartotta, de a talp réseiben sár van, sussexi, azon pedig londoni eredetű - ezt Holmes a beleragadt pollen analíziséből tudta meg. Szóval a gyerek húsz éve Sussexből Londonba jött, és itt hagyta a cipőit, pedig szerette őket, mi történt vele? És ekkor Sherlocknak beugrik egy régi név, Carl Powers, ez volt az első ügye, itt kezdett. 1989-ben a gyerek feljött egy úszóversenyre, valami rohamot kapott és megfulladt a medencében, tragikus baleset. A gyerek Sherlock az újságban olvasott a dologról, és valami nem stimmelt. A srác cipői nem voltak meg. A kis Holmes balhézott, de nem érdekelt senkit. Ezek azok a cipők. Az óra ketyeg, még 6 óra van a határidőből. Mycroft már Watsonnak irogat, így Sherlock a legjobb emberét ráállítja az ügyre - ki mást, mint doktor Watsont.

A doki el is megy Mycroft irodájába “adatot gyűjteni Sherlocknak”. Megtudjuk, hogy a halott az MI6-nak dolgozott, utoljára a menyasszonya látta tegnap este fél 11-kor. West akkor elment találkozni valakivel, reggel pedig a síneken találták meg. Jegyet azonban nem vett, nem találtak nála. Három óra van hátra, látjuk a síró nőt is. Holmes ekkor botulinum toxin maradványokat talál a cipőfűzőn (ez egy baciből származó idegméreg amúgy, és mellesleg a botox alapanyaga is). A méreg Carl Powers ekcéma-kenőcsében lehetett, a medencében hatni kezdett a szer, megbénultak az izmai és megfulladt. A gyilkos meg megtartotta a cipőket ennyi éven át, ő a robbantó is. Sherlock kiírja a megfejtést a saját weboldala, a The Science of Deduction fórumjába, és megszólal a rózsaszín telefon, a síró nő tudatja vele, hogy ügyes volt, érte mehetnek. Utóbb Lestrade-tól megtudjuk, hogy a nőt elrabolták otthonról, és ha akár csak egy szóval is eltért volna az üzenetben leírtaktól, felrobbantják. Vagy ha Holmes nem oldja meg az ügyet. Sherlock szerint az egész elegáns, és úgy tűnik, nem csak ő unatkozik. Üzenete jön, négy pittyenés és egy fénykép egy elhagyott kocsiról. Közben egy másik telefonon keresik, férfihang ezúttal, közli, hogy ne hagyatkozzon a rendőrségre, ő sosem szerette Carl Powerst (háttérben forgalom zaja, és mi látjuk is, hogy a bedrótozott telefonáló egy forgalmas kereszteződésben áll). Az előző rejtvényt kilenc óra alatt oldotta meg, most nyolcat kap. Lestrade-ék megtalálták a kocsit.

Egy Ian Monkford nevű fazon bérelte tegnap, üzleti út céljából, megérkezni viszont nem sikerült neki, cserébe hagyott egy csomó vért az üléshuzaton, ami DNS teszt szerint is tőle származik. Test az nincs, Sherlock pedig egy névjegyet szerez a kesztyűtartóból. Az eltűnt fickó feleségének sírós hangon előadja, hogy ő a férfi régi barátja és miközben a nő buzgón cáfolja Holmes vaktában tett kijelentéseit, kiszedi belőle, hogy a férj hónapok óta depressziós volt, hogy azért bérelt kocsit, mert elfelejtette befizetni a sajátja adóját, pedig ez nem volt rá jellemző - mindezt pedig múlt időben, ami a dolgok jelenlegi állásánál kissé fura az asszonytól. A nyomozónő szokás szerint hiába győzködi Watsont, hogy találjon magának más elfoglaltságot (modellezés, horgászás...), az nem hallgat rá, és együtt indul Holmesszal a kocsit bérbe adó Janus Cars nevű céghez - ezt a talált névjegyről tudjuk. Hat óra a határidő lejártáig. A cég tulaja nem igazán tud segíteni nekik, szerinte a pasas egyszerűen csak bejött és bérelt egy kocsit. Sherlock kérdésére, hogy jól nyaralt-e (le van barnulva) azt feleli, hogy szolizik, sőt, aprót sem tud váltani Holmesnak, aki pedig nagyon szeretne venni magának egy cigit az automatából... Utóbb persze megtudjuk, hogy csak a cégvezető pénztárcájának tartalma érdekelte hősünket, hisz ő nikotintapaszt használ. Sherlock újabb hívást kap a rettegő férfin keresztül a feladvány kiagyalójától - eszerint a kulcs a Janus Cars névben van. Három óra. Holmes elmondja Lestrade-nak, hogy a kocsiban nem körülbelül, hanem pontosan egy pint vér volt - a vér ugyanis fagyasztott volt, véradásból származott, direkt öntötték az ülésre. Kik? Hát a Janus Cars - a kulcs a kétarcú isten. Ha gondod van, segítenek eltűnni. Az eltűnt fickó pedig Kolumbiában van - a cég főnökének kolumbiai pénz volt a tárcájában, noha állítólag nem volt külföldön, a barnaság viszont csak csuklóig tartott nála - ki szolizna felöltözve? Mrs Monkford majd begyűjti az életbiztosításért járó összeget, felez Janusékkal, és a férje után megy. Sherlock kiírja a fórumba a megfejtést, csörög a telefon, újabb bombahordozóról lehet leszedni a cuccot.

Hőseinket reggeli közben látjuk viszont, bár csak Watson eszik, Holmes pedig türelmetlenül dobol az asztalon. A doki felveti, hogy a robbantó egy játékot játszik vele, az egész Sherlocknak van szánva. Vajon Moriarty az? Üzenet a rózsaszín mobilra, három pittyenés, és egy erősen sminkelt női arc képe. Holmes szerint ez bárki lehet - ám ezúttal Watson tudja a megoldást, mert ő szokott tévét nézni. A nő egy közkedvelt tévés személyiség, átalakító műsorai vannak - illetve voltak, mert két napja hirtelen elhalálozott. Telefon csörög, idős női hang ezúttal, “Ez egy kicsit defektes most, bocs” mondja - mi látjuk is a nénit, jó öreg, és vak is szegény. Viszont persze be van drótozva-bombázva rendesen. Óra indul, tizenkettőről számolunk most vissza. Sherlock kérdésére, hogy miért csinálja ezt, a válasz az, hogy mert szereti nézni, ahogy táncol... Boncterem, ott a középkorú, jóltáplált női hulla, az egyik alkalmazottja szerint megvágta magát egy rozsdás szöggel, tetanusz, jócakát. Valami azonban nem stimmel, hát persze, különben mért uszítanák rá az ügyre Sherlockot. Fel is tűnnek neki a karmolások a nő karján, pici pöttyök homloktájon, no meg az, hogy a kézen levő vágás teljesen tiszta, nem véres, friss - később keletkezett, a halál után. De akkor hogy kapott tetanuszt? Lestrade és Holmes - Miért irányítja rá a robbantó a figyelmünket? - Irgalmas szamaritánus. - Aki erőszakosan szerez öngyilkosmerénylőket? - Irgalmatlan szamaritánus. Sherlockot nem igazán hatja meg, hogy valahol valaki nyakig ül a Semtexben és retteg. Nyolc óra van hátra.

Próbálnak kapcsolatot találni az eddigi események közt, ám hiába. Rózsaszín telefon, a hívó az iránt érdeklődik, hogy Holmes ugye élvezi ezt az egészet. Három óra csupán. Watson közben a hulla nő házába látogat el, ahol a szomorúságot tettető báty és egy rettenetesen ronda csupasz macska fogadja, az ilyeneket be kéne tiltani. Itt az alkalmazott is, nyálas szépfiú. A némiképp kétséges nemi identitású báty előadja, hogy bár nem mindig értettek egyet a testvérével, nagyon szerették egymást. Watson közben az ölébe mászó macskát (??) próbálja eltűntetni, csekély sikerrel. Kisül, hogy a doki újságírónak adta ki magát, és busás összeget ígért az interjúért cserébe, ami a gyászoló testvérnek nagyon is jól jön. Watsonnak ihlete támad, felhívja Holmest és odarendeli, aki meg is érkezik, mint az újság fotósa. Szembe vakuzza párszor bátyust, közben Watson a csupasz macska lábát matatja, és el is rohannak - a doktor szerint a macska karmolásával juttatták be a tetanuszt a nő testébe, a mancsa most is fertőtlenítőtől szaglik. Sherlock szerint ez túl véletlenszerű és túl ügyes is lenne a testvértől, ámde viszont amikor a testvérek összebalhéztak, a jólléthez hozzászokott nyálas házifiú megijedhetett, hogy vége szakad a kényelmes és kellemes helyének. Egy óra van vissza csupán, amikor a második boncolás kideríti, hogy nem tetanusz, hanem botulinum toxin végzett a nővel, ismerős? Ez pedig a nő botoxinjekcióiban volt (innen a pöttyök a homlokán), amiket nyálas szokott volt beadni neki.

Kiderül, hogy Sherlock rég tudta a megfejtést, de nem jelezte, hisz 12 órát kapott, addig is nyomozhatott a robbantó után, időt nyert. Watson nagyon kiakad, hogy a barátja mit sem törődik a halálosan rettegő idős asszonnyal. A megfejtés kimegy a honlapra, csörög a telefon, a néni segítséget kér, és elkezdi mondani, hogy olyan puhának hangzott a hangja BUMM - A hiradóból megtudjuk, hogy a robbanás több emeletet átszakított, megölt tizenkét embert, gázrobbanásnak tartják. Sherlock szerint ezt a kört elvesztette, habár technikailag végülis megoldotta az ügyet. A néninek azért kellett meghalni, mert elkezdte leírni a főgonoszt. Nem is jön most egyhamar hívás és feladvány, Holmesnak meg nem nagyon sikerült kiderítenie semmit ellenfeléről. Watsont kiborítja, hogy életek forognak kockán, és ez Sherlockot nem érdekli - Csak hogy tudjam, törődsz ezzel egyáltalán? - Ha törődök velük, az segít megmenteni őket? - Nem. - Akkor továbbra sem követem el ezt a hibát. - És ezt könnyűnek is találod, ugye? - Igen, nagyon. Watson ki van bukva, ez Holmesnak is feltűnik. - Ne tedd az embereket hősökké, John, hősök nem léteznek, és ha léteznének is, én nem tartoznék közéjük. Megjön az üzenet, két csipp és egy kép a Temzéről. Sherlock kiosztja a feladatokat, a doki nézze át az újságokat, ő meg majd online, ám Watson dühös, végül leírhatatlan arckifejezéssel áll neki a lapokat böngészni. A hírekben semmi, se itt, se ott, csak a vonat elé került hullát, Westet említik, emlékszünk még rá egyáltalán? Holmes végül Lestrade-ot hívja, hogy találtak-e valamit a folyóparton, lesz is egy hulla. Telefonhívás viszont még nem jött.

Megvizsgálják a testet, kb 24 órája halhatott meg, ám csak megfulladt, nem pedig vízbe, ahhoz nincs elég a Temzéből a tüdejében. Plusz van rajta számos zúzódás, Sherlock szerint ujjnyomok. És az elveszett Vermeer festmény hamisítvány. Nem, nem én ittam túl sokat, ezt Sherlock jelenti be, csak úgy, derült égből. Amikor a többiek hülyén néznek rá, méltóztat megmagyarázni, hogy hát ott lógnak mindenhol a plakátok, a festmény elpusztultnak tartották, ám előkerült, 30 millió fontot ér, és most bemutatják. Jó, és hogy jön ez ide? Hát hallottak már a Gólemről? Népmese, egy óriási fickó agyagból, és mellesleg egy bérgyilkos neve is, aki úgy öl, hogy puszta kézzel kiszorítja áldozatából a szuszt - ennek nyomai láthatóak a tetemen. Lestrade még most sem érti az összefüggést, nem is értem télleg. Holmes ideges, Watson nyugtatja őket ( - Nyugi már, lányok! ). Mit is tudunk a tetemről? Alig maradt rajta valami, csak ing meg nadrág, elég formálisak, durvák, olcsók, túl nagyok rá, valami standard egyenruha. Milyen melóhoz? Van egy akasztó az övön rádiónak, valószínűleg biztonságiőr. Plusz egyszerre elhízott, de visszeres a lába - sokat ücsörög és sokat álldogál. A karóra ébresztője azt mutatja, hogy éjjel melózott. Az ingről valami jelvény le lett tépve, akkor az tehát jelzésértékű lehetett, a zsebében jegycsonkok voltak - múzeum vagy galéria. Az eltűnt személyek listáján a Hickman Galéria egyik munkatársa szerepel. Ma este ott mutatják be az újrafelfedezett festményt. Mért fizetne valaki rengeteget a Gólemnek egy nulla biztonságiőr kinyírásáért? Mert az valamit tudott. A festmény hamisítvány. Lenyűgőző okfejtés, ami mindaddig érthetetlen, amíg meg nem kapjuk a közbenső pontokat, ám igazából látni kell, szóval ha eddig valaki nem tette, nézze meg a részt/sorozatot! Holmes szerint Lestrade sosem fogja megtalálni a Gólemet, ám ő ismer egy embert, aki igen. - Ki? - Én.

Neki is indulnak, Sherlock első lépésként egy adománynak álcázott üzenetet ad egy hajléktalan nőnek, befektetés. A galériához megy, Watsonnak meg kiadja, hogy tudjon meg mindent a biztonságiőrről. A doktor el is megy a pasas albérletébe, ahol a túlméretes lakótársnő fogadja. Kiderül, hogy az őr lelkes csillagbámuló volt, a művészet viszont csak egy meló volt. Más nem kérdezett az őrről mostanában, ám tegnap betörtek a lakásba, de nem vittek el semmit. Meg a rögzítőn maradt egy üzenet, női hang, Professzor Cairns, elmondja, hogy az őrnek rohadtul igaza volt és hívja majd vissza. Hát ez nem sok. És jön egy sms Mycrofttól, hogy Watson beszélt-e már a halott West menyasszonyával; minek kell mindig közbezavarni a sztoriba. Sherlock közben a zárt galériában nézegeti az ominózus festményt, de nem ám csak úgy, hanem biztonsági őrnek öltözve. Felbukkan a tulajdonosnő, akinek Holmes felteszi a kérdést, hogy nem zavarja-e, hogy a festmény hamisítvány, illetve, hogy a nő vajh másnak dolgozik-e. Cserébe a nő megfenyegeti, hogy kirúgja, ám ez valahogy nem nagyon izgatja az álbiztonságiőrt. Watson közben csak felkeresi a szőke menyasszonyt, aki szerint West nem tett volna ilyet, nem volt áruló. Elmeséli, hogy akkor este otthon voltak, filmet néztek, a srác hirtelen elment, hogy találkoznia kell valakivel. A doki távozóban még összefut a csaj bátyjával, aki annyira nem örül, hogy zaklatják őket.

Holmes befektetése közben megtérül, a hajléktalan csaj szállítja az információt, neki is indulnak a doktorral. Az infő nyomán egy elég elhagyatott, és sötét városrészbe érnek, ami a helyi hajlékonyok egyik legfőbb telephelye. Merthogy a Gólemnek elég feltűnő külleme van, alig valószínű, hogy normális helyeken elrejtőzhetne, ám itt a kutyát se érdekli. A bérgyilkos kiszúrja őket, elmenekül. Sherlock szokatlanul ideges lesz, Watsonnak meg szokatlanul jó ötlete támad: szerinte jó ötlet lenne felkeresni a biztonsági őrnek üzenetet hagyó professzort. Aki egy nő, csillagász, és épp egy sötét és elhagyatott előadóteremben egy előadás szövegét mixeli egy keverőpulton, persze szál egyedül. Baljós zaj hangzik fel mögüle, egy kéz nyúl felé, az övé meg lecsúszik a keverőpultról, idegesítően felpörgetve az előadás szövegét, amit mostantól időnként hallunk majd a sötétben. A nő küzd, persze hiába, a Gólem simán kicsinálja, dráma van. Hőseink közben befutnak és megpróbáljál elkapni a gyilkost, persze lámpát nem nyomnak, minek az, így sokkal hatásosabb, de minek. Gólem elkapja Sherlockot is, küzdés van, Watson hiába hadonászik a pisztolyával, a magas pasi simán elintézi mindkettejüket, de végül persze elmenekül, ahelyett, hogy megölné ellenfeleit, mi is lenne akkor a sorozattal ugye.

Vissza a galériába, ahol Holmes váltig állítja, hogy a festmény valamiért hamisítvány, a tulajdonosnő szerint meg nem az. És ekkor csörög végre a méltatlanul hanyagolt rózsaszín mobil, Sherlock beleszól, hogy hamisítvány a festmény, megoldotta, válasz nincs, oké, be is bizonyítja, csak adjon neki a hívó időt. A telefonból kisgyerek hang: tíz... Óraketyegés, Holmes odaugrik a festményhez, meredten bámulja, ide-oda jár a szeme - kilenc - háttérben Watson és Lestrade halálsápadt - nyolc - Sherlock győzködi tulajt, mondja meg, miért hamisítvány a kép - hét - ne, ne mondja meg, neki kell rájönnie - hat - Biztos itt van az orrom előtt - öt - Sherlock! - négy - Holmes szeme elkerekedik Ó, a planetáriumban, hogy ez mekkora - három - Sherlock vigyorog Ez gyönyörű - kettő - beleordít a telefonba végre A Van Buren szupernova - ketyegés elhallgat, kisgyerek hang a telefonban segítséget kér. Holmes megmagyarázza: a festményen az égen látható számos csillag között ott van a úgynevezett Van Buren szupernova is, mely csak 1858-ban jelent meg az égen, nem lehet rajta egy 1640-es évekből származó képen. Mycroft megint sms-ezik, de most Watson is leszarja. Így már a tulajnőből is sikerül kiszedni, hogy tudott a festményről, ám azt állítja, a gyilkosságokban nem volt szerepe, csak a 30 millió kellett neki (kinek nem?). Anno ő találta a hamisítót Argentínában, ám nem igen tudott mit kezdeni vele, kihasználni a lehetőséget, mígnem valahogy kapcsolatba nem került egy segítővel. Nem tudja, ki az, sosem volt igazi kontaktus, csak üzenetek, suttogások. - És volt azoknak a suttogásoknak neve? - Moriarty.

Watson közben kiballagott oda, ahol Westet megtalálták, ahol egy pályamunkástól megtudja, hogy alig találtak vért a helyszínen. Ahogy eltűnődik azon, hogy hogy kerülhetett a fickó ide, épp ugrik egyet mellette a váltó, ettől beindulnak a doki agyában a kerekek, és ahogy megfordul, ott áll mögötte Holmes, aki tudta, hogy előbb-utóbb Watson is rájön majd. Amúgy meg a kezdet óta követte a doktort, ugye nem hitte, hogy lemond egy ilyen ügyről, csak, hogy a bátyját idegesítse? Westet nem itt ölték meg, ezért nincs itt vér, most pedig menjenek, van némi betörnivalójuk. A tervek még biztos nem hagyták el az országot, akkor Mycroft emberei hallottak volna róla, vagyis akárkinél vannak is, az nem tudja eladni őket, vagy azt sem tudja, mit csináljon velük. Simán betörnek a menyasszony bátyjának a kecójába, s lám, az egyik ablak alatt épp ott húz el egy vonat. A srác nyúlta le a pendrive-ot, megölte a jövendőbeli sógorát. Az okot meg meg is lehet tőle kérdezni, mert épp hazaért. Srác drogozott, rengeteg tartozást szedett össze, és amikor West részegen meglengette az orra előtt a terveket, nem tudott ellenállni, lenyúlta. West józanodás után persze rájött, számon kérte rajta, dulakodtak, az meg leesett a lépcsőn, kitörte a nyakát. Bátyó bepánikolt, és felpakolta a hullát az ablaka alatt megálló vonat tetejére, ami így el is utazott, egészen addig, amíg a vonat nem döccent egy nagyot egy barátságos váltón. Bátyus átadja a pendrive-ot, Sherlock szerint ezzel az elterelésnek vége, a játék folytatódik. Watson felveti, hogy hátha annak is vége, hisz nem hallottak a robbantóról egy ideje, ám ugye öt csippanásról indultak, és még nem jutottak végig.

Robbantótól továbbra sincs hír, otthon már Sherlock is a tévé előtt ül, és kiabálva javítja ki a műsorokat. Watson elmegy szőke barátnőjével találkozni, Holmes megígéri, hogy majd ő elmegy boltba, a doki arcán őszinte döbbenet. Ám amint egyedül marad, hősünk nem boltba indul, hanem beírja a fórumra, hogy megvannak a Bruce-Partington tervek, találkozó este a medencénél. És már ott is vagyunk, egy zárt uszoda, a gyér fények a vízről visszaverődve villódznak. Sherlock felmutatja a pendrive-ot, mert hogy hát ugye ezért volt az egész, az összes rejtvény, ettől akarta őt elterelni. Nyílik egy oldalajtó és aki felbukkan, az nem más, mint doktor Watson, Sherlock arcán leírhatatlan meglepődés, nem erre számított. A barátja lenne az ellenfél? Ám nem, Watson széttárja a karját, és ezzel előtűnnek a kabátja alól drótok és a robbanóanyag csomagok, amikre egy piros pötty is irányul, nyilván puskából. Ezúttal ő a főgonosz hangja. - Milyen kedves is ez a medence, ahol anno a kis Carl meghalt. Megállítottam, és meg tudom állítani John Watsont is. Nyikorogva nyílik a medence túlpartján egy ajtó, és Holmes kérdésére - Ki vagy te?! a meglepő válasz - Megadtam a telefonszámomat. Gondoltam, hátha felhívsz. - besétál Molly buzi expasija, Jim. Ám ezúttal nem néz ki melegnek, méretre készült öltöny van rajta, és nem hatja meg, hogy Sherlock rögtön pisztolyt fog rá. Be is mutatkozik, Jim Moriarty. Puff neki. A Watsont célba vevő puska meg persze másnál van, ő nem szereti bepiszkolni a kezeit. elmeséli, hogy ő is egy specialista, akárcsak Holmes - tanácsadó bűnöző.

Hozzá soha senki nem jut el. Csak Sherlock Holmesnak sikerült, és most már az útjában van. A fickó egyébként nem kicsit tűnik instabilnak, és elég idegesítően affektál. Nagyon élvezte a játékot, a buzi szerepet és Sherlock persze nem fogja őt megállítani. Holmes odaadja neki a pendrive-ot, Moriarty átveszi, aztán lazán bedobja a medencébe, ez unalmas, és akárhol meg tudja szerezni. Watson közben ott áll köztük, talpig bombában, és amikor Moriarty a közelébe ér, hirtelen ráveti magát és magához szorítja, Sherlocknak meg odakiabál, hogy fusson. Ha a lesipuskás most rálő, mindketten felrobbannak. Sajnos az ötlet nem jön be, mert erre Holmes homlokán jelenik meg a kis piros pötty. Nincs mit tenni, el kell engedni a főgonoszt. Sherlock közben még mindig rácéloz a pisztolyával. - Tudod mi lesz, Sherlock, ha nem hagysz békén? Veled? - Hadd tippeljek, megölnek. - Megölni? Á, ne legyél ilyen nyilvánvaló. Mármint, egy nap így is, úgy is megöllek. De nem akarom elsietni. Különleges alkalomra tartogatom. Nem, nem, nem, nem. Ha nem hagyod abba a kiváncsiskodást, elégetlek. Kiégetem a szívedet. - Megbízható forrásból hallottam, hogy nekem olyanom nincs. - De mindketten tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz. Holmes nem lőhet, Watsonon ott a bomba, és valahol pedig ott lapul a puskás. Moriarty köszön, és távozik, Sherlock pedig odaugrik a doktorhoz, letépi róla a bombás kabátot és a terem túlsó végébe löki. Moriarty persze már nincs sehol, Watson meg megjegyzi, hogy milyen jó, hogy ezt senki sem látta, ahogy a barátja egy félhomályos medencénél letépi róla a ruhát. Épp megkönnyebbülnének, amikor Watson mellkasán megint feltűnik a piros fénypont, és Moriarty visszajön, mert meggondolta magát, hogy is engedhetné futni őket. Nem is csak egy lövész van ott, három-négy piros pont is vibrál Holmeson és Watsonon is. Moriarty szerint hogy is lehetne leállítani őket, bármi, amit mondhatna, már úgyis átfutott az agyukon. A két férfi megmerevedik, összenéz, Watson bólint, Sherlock megfordul - Talán az én válaszom is átfutott már a tiéden. - és ráfogja a pisztolyát nem Moriartyra, hanem az imént félrelökött bombakupacra.
És ezzel a bazi nagy cliffhangerrel vége az évadnak.