Cooper kiterítve fekszik a padlón. A legtöbb golyót felfogta a mellénye, de a haslövése durván vérzik. Még magánál van, de mozgásképtelen. Megérkezik az éjszakai szobapincér az esti pohár tejjel. Egy vénséges-vén, csoszogó, szenilis kriptaszökevény (a színész, Hank Worden valóban közelített már akkor a 90-hez), akinek nem esik le, hogy a sebesülthöz segítséget kellene hívnia. Sokat szerencsétlenkedik, elég vicces jelenet a maga bizarr módján. Cooper többször kéri, hogy hívjon orvost, de végül úgy lép le, hogy ez nem jut el a tudatáig.

Megváltoznak a fények, és megjelenik az óriás. (Az őt alakító, 213 centis Carel Struycken is fejlődési rendellenességgel született, és szintén sokoldalú, mint a korábban említett Anderson. Amellett, hogy színész – igaz alkata miatt többnyire csak „kellék” –, szoftver- és hardverfejlesztő, rendező, zeneszerző és fotós is.) Az óriás is egy olyan parazita szellem, mint Bob és Mike. Segít Coopernek a rejtély megfejtésében, de csak rébuszokban beszél (ez Lynchre nagyon jellemző a szimbolizmus mellett). A következőket mondja, és zálogba elveszi Cooper gyűrűjét, amíg az elmondottakat igaznak nem találja: „Egy férfi fekszik egy mosolygó zsákban.” „A baglyok nem azok, amiknek látszanak.” „Nem kell a szer, anélkül is rámutat.” „Leót bezárta az éhes ló.” „A rejtély egyik kulcsa Leo házában van.”

22 óra. A múlt részben Jack újra elvesztett egy életet, de lehet csak cheatelt és God mode-ba tette magát, hogy ezzel a gamer kifejezéssel éljek. Viszont, így már érthető, hogy miért él túl minden szarságot. Chase-t nagy erőkkel kínozzák, és mivel az ásó nem használt, most jön a 220V. Ugyan nem mond rá semmit, de látszik, hogy nem szereti. Ugrunk is a CTU-ba, ahol még mindig megy a lázas kutatás hőseink után, mikor megszólal Gyík telója. Hector az, és érdeklődik, hogy mi a fasz van, hogy nem jelentkezett. No, meg van egy kis problémája. Nincs meg a vírus, és meg kéne keresni Ninát. Átadja Jacknek, aki lediktálja a vírusgazda számát, azzal, hogy próbálják bemérni. Hector még elárulja, hogy elkapták Chase-t, és Gyík derítse ki, hogy vajon egyedül jött, vagy bandástul. De legalább kiderült, hogy még életben van. Az is valami. Tóni gyorsan közli is Kimmel.

Jack és a Salazarok visszaérkeznek a ranchra és Klódia öccse a kis Sergio rohan Hectorhoz, hogy a nővére le akar tiplizni. Jack közben szól Klódiának, hogy amint lehetőség van, olaj. Megjön Hector és kérdi a csajt, hogy „Hová lesz a séta?”, de az pillanatok alatt kimagyarázza, hogy csak az öccse volt hülye.

House továbbra is játssza a kis játékait, a csapat létszáma valamennyire fogyatkozott, de még mindig jóval többen vannak annál, amennyit Cuddy el tudna viselni, szelektálni kéne de nagyon. Egyelőre House szívatja őket egy kicsit, laza egy órás késéssel érkezik, éppen akkor, amikor Számító Ribanc ismét elő akarja adni az „elmegy House a vérbe, én egy percig nem csinálom ezt tovább” –műsorát. Ezt már ismerik, ideje valami újat kitalálni. Pl. király ötleteket felvonultatni, mert House máris osztja a hetibeteg aktáit. Egy aszcendáló ideggyengeségben szenvedő srác lesz a mai szerencsétlen, egész életében tolószékhez volt láncolva, gyakorlatilag magatehetetlen, és úgy került ide, hogy az úttest közepén bealudt. Van amúgy egy nagyon hűséges kutyája, aki mindent megtesz neki, éppen csak a 911-et nem tudja tárcsázni.

House most két csapatra osztja a jelölteket, fiúk a lányok ellen, egymástól teljesen függetlenül fognak majd diagnosztizálni és kezeléseket felírni, mert szerinte így sokkal viccesebb. Ez elsőre rohadt nagy felelőtlenségnek tűnik, lehet, hogy House azért meri ezt csinálni, mert ő már most tudja, mi baj, csak nem lövi le a poént? Kiderül. Számító Ribanc –akit House közben átkeresztelt Törtető Cafkának, adja itt a lovat a kommentelők alá- nem is ő lenne, ha nem lenne baja ezzel a felállással, ő a fiúk csapatában akar játszani, mert House egynél több nőt még soha nem vett fel a csapatába. Fiúk ezt nagyon nem akarják, mert már ennyi tapasztalat után is tudják, hogy romlik, pusztul és hullik minden, ami ennek a nőnek 10 méteres közelébe kerül. House ezt már rájuk bízza, ő meg megy a klinikára, ilyen is régen volt már.

Churchill óta tudjuk, hogy sportolni hülyeség, de mai áldozatunk nem fogadta meg a jó tanácsot és boldogan futkorászik. A testedzést azonban valamilyen gyanús zaj szakítja meg és a kocogót elkapja valami hörgős lény. Warrick, Nick és Grissom érkezik helyszínelni, Warrick meg is állapítja, hogy estefelé hülyeség egyedül szaladgálni, mert akkor jönnek elő a vadak, errefelé meg aztán még veszélyes pumákis vannak. Grissom szerint nemcsak veszélyesek, de okosak is, mert például az, amelyik megtámadta a futós faszit tudja, hogy kell használni a szikét. Főcím.

Grissom éppen az irodájába tart, amikor Cathrine kilép onnan és közli Grissommal, hogy márpedig övé a vurstlis eset, ahol egy kislány meghalt. Grissom kicsit meglepődik, hogy mennyire önálló lett Cathrine, de végül azt mondja, hogy jó, akkor vigye magával Sara-t. De kiderül, hogy ezt már régen leboltolta vele Cathrine. A csalódott Grissom elmegy a sportos fickó boncolására, ahol Robbins doki közli vele, hogy nem is puma támadta meg, hanem valami kutya a szerveit meg eltávolították, de feltételezhetően nem a támadó állat, hanem egy ember, aki ráadásul ért is a dologhoz.

Carlos elég ramaty állapotban van: egyrészt mardossa a bűntudat amiért vízben hagyták Victort, másrészt rádöbben, hogy mivel a város polgármesterét sikerült egy evezővel az óceánba piszkálniuk a hiánya előbb-utóbb fel fog tűnni valakinek. Gaby szerint viszont a dolog megúszásához semmi mást nem kell tenniük, mint meggyőzően játszani a hülyét az üggyel kapcsolatban. Neki ez mondjuk nem nagy kihívás.

Aztán mégis. Hamarosan ugyanis a helyi rendőrség képviseletében Berry és Lyons nyomozók bukkannak fel nála. Gaby egy "jajúristen ugye nem csinált az a szerencsétlen valamit magával emiatt???"-ban csúcsosodó jelenetben harsányan lenyomja az épp válni készülő, de aggódó feleség szerepét, Berry és Lyons azonban a várakozásával ellentétben nem azt mondják, hogy legyen erős asszonyom, hanem hogy sok a kérdés, de pár dolgot azért tudnak így is. Egy: nem vall öngyilkosságra, hogy a hajóról valaki eltűntette az összes ujjlenyomatot. Kettő: ez a valaki nem egy észkombájn. Három: ki fogják deríteni, mi történt Victorral. Remek, nyögi kissé visszavéve Gaby.

Angel ébren van, és ez újabban már igazi eseményszámba megy. Igaz, nem sokáig bírja, ahogy leül, vissza is alszik, pontosabban ismét hagyja magát szexuálisan inzultálni Darlától. Sok mindenről nem maradt le, Cordy és Wes éppen lokalizálják az esedékes látomás helyszínét. Most éppen egy vallási háborút vívó szerzetes-démon csapattal(!!) kell szembeszállniuk (jobb sarokban: pirosköpenyes démonok, bal sarokban: feketeköpenyes démonok). Angel harcmodorként azt választja, hogy kinéz egy pirosköpenyest, és azt püföli ütemesen, amíg a többiek szorgosan végzik a piszkos munkát. Cordy mentegetőzik Gunn előtt, izé, Angel mostanában elég rosszul alszik.

Angel a harc után holdkórosan sétálgat az utcákon, amikor a forgatagban egy vörösruhás szőke nő sétál el mellette. Darla.

Van Dyke tábornok egy lazább Badalamenti-előfutár zenére segélyhívja a földet Hydra nevű hajójáról. Egy bolygó száguld felétek „hatalmas” sebességgel, hahó! (Mindig nevetünk ezeken a végletesen precíz jelentéseken). A hajó körül mágnesvihar tombol, eszeveszetten villódznak a szinuszjelek és a monitoron szélfútta hóvihar látszik, még a hangja is olyan. Sőt, az ablakon villámlás fénye szűrődik be. Jó nő ez a Van Dyke.

Meglátjuk az égő, lángcsóvát maga után húzó égitestet, ami a tábornok szerint szupernova, Tanultabb olvasóim most csodálkoznak, hiszen szupernovává csak csillagok válhatnak. Mindegy, gyors, forró és veszélyes, mint egy gyorsétterem menüje.

Vágás, McLane az akvárium-szerű lakásban relaxál, odakinn aranyhalak cikáznak. Valami fényes felületű tárgyat olvas alkalmi öltözékében, melynek leírásához kevés a szókincsem. Most egy hajó húz át felette, eldobott frizbihez hasonlóan. Ügyesen átlavíroz az aranyhalak között és süvítő hang kíséretében megáll a feje fölött. Aha, tévedtem, bocs. Vizuális poén, ez egy játékhajó, amit űrhajósruhába és vállig érő szakafanderbe öltözött gyerekek követelnek vissza tőle, „Cliff bácsinak" szólítva őt.

Nem kellett sokat várni, hisz az HBO-nak köszönhetően máris itt van VIII. Henrik és feleségei történetének második évada. Az mondjuk az év kérdése, hogy egy ekkora kaliberű sorozatot miért kell heti két részben elsütni, de hát nem vagyunk programigazgatók, a szakemberek biztos jobban tudják. Legyen elég annyi, hogy a második etap megpróbált mind látványban, mind cselekményben túllépni az előzményeken, és személy szerint úgy érzem, sikerült neki, habár a premier nem feltétlenül erről tanúskodik: ritka unalmas egy epizód volt. A rész öt percnyi ismétléssel kezdődik, erre nem térünk ki bővebben, ha valaki neadjisten elfelejtette volna, mi történt eddig, olvassa újra a hogyvoltokat. Szóval lássuk is az újdonságokat…

A főcím arról tanúskodik, hogy elég nagy tisztogatást tartottak, és a színészek felét újakra cserélték, szóval a tragikus halált halt Wolsey bíboroson kívül búcsút inthetünk Norfolknak, Thomas Tallisnek és az első évadban nulla szereppel bíró Knivertnek is. Helyette kapunk néhány új szereplőt, és persze egy zseniális pápát Peter O’Toole megformálásában. Szóval, essünk neki. A sorozat történelme során először (!) elhangzik végre egy évszám: 1532-ben járunk, Henrik aranyos kis pinaszakállat növesztett, amitől a hideg ráz ki bennünket, Anna tovább folytatja csábító machinációit, az új kancellár pedig teljes támogatásáról biztosítja a császári követeket. Micsoda? Morus a császár szolgálatában? Vagy ez a kancellári címmel járó kötelező protokoll része, hogy legalább egyszer el kell árulni a királyt? Na igen, nagyon nem tetszik neki Henrik a válási-egyházszakadási mizériája, de akkor is, ez egy kicsit meredek. Szóval Őfelsége elé is járul, és lebeszélni próbálja az elszakadástól az egyre inkább elszánt uralkodót, na, vajon milyen eredménnyel?

A kis Ned önfeledten szalad le a dombról kutyájával, nem is tudja, milyen jó volt neki eddig az élet, hisz még most is jó, arcára fagy azonban a mosoly, amikor a szintén önfeledt blökit elcsapja egy kamion. Óvatosan megböki az úton kiterült kutyát, egy kis szikra, és az állatba visszatér az élet, szalad tovább. (1. szabály)

Ned nagyon nem lepődik meg, de azért szöget üt a fejében a dolog, és amikor otthon egy döglött legyet talál a konyhaasztalon, láthatóan eljátszik a gondolattal, megpróbáljon-e újraéleszteni egy igazából ellenszenves lényt. A tépelődésből kizökkenti, amikor egy ér elpattan a konyhában sündörgő anyja agyában, eldől, mint a zsák, láthatóan elszállt belőle az élet. A légy helyett Ned így a mamán próbálja ki a tudományát, megböki, jön a szikra, anyja megrázza magát és süt tovább, a szomszéd kertben locsoló férfi azonban - aki történetesen Ned szerelmének, a kis Chuknak az apja, kettejük románcáról, a film leglényegéről később - egy perc múlva eldől, mint egy másik zsák.

Szokványos gettóhétköznap estéje, valaki kígyót tetováltat magára, ütemesen ring egy kocsi hátsó ülése, szól a gangsta rap. Mackey tapos bele az idillbe kommandója élén. Kiderül, az áttetoválás nem az idei párizsi divat hozadéka, Armadillo egyesíti a bandákat és ezt külsőségekben is bizonyítják. Új név, új stílus, ez a Torrucos, nem az R-GO. Előkerül a kommandó védjegye, a patkányt harapó kígyós kártyalap is, mint egy randira hívó szép üzenet Armadillo részére.

A postás kétszer fordult, mert reggelre Tio, a képregény- és drogárus (résztulajdonos Mackey) házát felgyújtották. Ha bennégett a közös cucc, nemcsak a befektetett tőke veszik, de Tio-n keresztül eljuthatnak a kommandóhoz is. A helyszínen ólálkodik Aceveda és a nyomozást vezető Claudette is, aki Armadillo válaszát mutatja. Egy fejbeszúrt disznó hever a ház előtt, rajta a késsel rögzített kártyalap, vissza a feladónak. Claudette előhozakodik Tio szerepével és ragaszkodik az ügyhöz, miközben Mackey átvenné a nyomozást. Ez a nő kezd egyre ellenszenvesebbé válni.