A kis Ned önfeledten szalad le a dombról kutyájával, nem is tudja, milyen jó volt neki eddig az élet, hisz még most is jó, arcára fagy azonban a mosoly, amikor a szintén önfeledt blökit elcsapja egy kamion. Óvatosan megböki az úton kiterült kutyát, egy kis szikra, és az állatba visszatér az élet, szalad tovább. (1. szabály)

Ned nagyon nem lepődik meg, de azért szöget üt a fejében a dolog, és amikor otthon egy döglött legyet talál a konyhaasztalon, láthatóan eljátszik a gondolattal, megpróbáljon-e újraéleszteni egy igazából ellenszenves lényt. A tépelődésből kizökkenti, amikor egy ér elpattan a konyhában sündörgő anyja agyában, eldől, mint a zsák, láthatóan elszállt belőle az élet. A légy helyett Ned így a mamán próbálja ki a tudományát, megböki, jön a szikra, anyja megrázza magát és süt tovább, a szomszéd kertben locsoló férfi azonban - aki történetesen Ned szerelmének, a kis Chuknak az apja, kettejük románcáról, a film leglényegéről később - egy perc múlva eldől, mint egy másik zsák.

Ned tehát rájön, hogy ha valakit érintésével feléleszt és életben hagy, másvalakinek a közelben kisvártatva (egy perc múlva) meg kell halnia. (2. szabály) Nednél aztán egy jóéjtpuszis jelenetben feldereng a 3. szabály is, amikor újraélesztett mamája, ahogy ismét hozzáér, meghal, de annyira, hogy nincs az az isten, hogy valaha sütit süssön Nednek ebben az életében. Szegény anyátlan kis Ned, szegény apátlan kis Chuck, itt az idő, hogy megcsókolják egymást életükben először és utoljára.

19 év telt el, a kis vörös Nedből nagy barna Ned lett, legalább 2 méter, klasszikusan jóképű, cukin zavarodott, szexi mosolyokkal. Egy pitézőt működtet, és bár a rohadt eperből egy érintéssel frisset varázsol, és egy igazán lelkes, a világra és a szeretetre nyitott szőke cica, Olive szolgálja fel a sütiket, az egység csak vegetál. Szokatlan képességeiről nem tud senki, csupán a nagydarab feka bőrkabátos Emerson, jövedelem-kiegészítésként ugyanis Ned a hullaházakat járja vele, és az egy percre felélesztett halottakat faggatja arról, ki ölte meg őket. Ahogy Ned mutatóujja élet és halál ura, úgy a halottak sem csodálkoznak vagy akadékoskodnak nagyon, ha feltámasztják őket, szívesen elmesélik, mi történt velük, ha úgy kanyarodik a beszélgetés fonala. Ez egy ilyen hely.

A hétköznapokban állandó kihívás Ned számára az alapból olykor már hátborzongatóan töndér és magányos Olive nem agresszív, de határozott nyomulása. Olive-nak azért feltűnik, hogy Ned kimondottan nem akar hozzáérni. Nedet szűzies élete egyhangúságából egy híradós anyag zökkenti ki, toronydaruval emelnek ki egy fiatal nőt a tengerből, állítólag meggyilkolták, majd a vízbe dobták. Ned kezében megáll a kutya hátvakarója (igen, az elgázolt eb), tudja, hogy ez neki most nagyon fontos. El is jut Emersonnal a ravatalozóba, ahol bizonyosságot szerez arról, hogy jól érezte, a koporsóban élete nője fekszik. Megérinti a - száját? arcát? - legyen az arca, Chuckba pedig (igen, a temetés után lesmárolt Chuck) visszatér az élet. Nagyon megörülnek egymásnak, Ned gyorsan bevallja, hogy szerelmes volt belé, Chuck erre csak bájosan mosolyog. Tényleg? - dorombolja.

Kiderül, hogy nem emlékszik, ki ölte meg, egy hűtőládában kotorászott derékig, amikor valaki hátulról a fejére húzott egy rózsaszín zacskót és annyi. Neden látszik, nincs más választása, életben kell hagynia a lelkes, csupa mosoly, ám jól sminkelt vizihullának kinéző Chuckot, közben majdnem eljutnak egy csókig, (na de, az aztán tényleg hülyeség volna, akármennyire is ez tűnik a legkézenfekvőbb lépésnek), az idő meg megy, a közelben a szaráshoz szivarral és újsággal éppen elhelyezkedő temetkezési vállalkozó pedig holtan fordul le a budiról.

A kocka el van vetve, Ned megtervezi, és kisebb zökkenőkkel (fel kell gyújtani egy autót), de kiszabadítja Chukot a halott szerepéből. A lány hozzá költözik, kiderül, hogy ő is teljesen oda van a férfiért persze. Chuk kicsit olyan, mint Amelie, nagyon édi, egyszerű, de mégis varázslatos teremtés, aki apja halála óta két súlyos nagynénjével él, vigyáz rájuk, otthon olvasgat, és a hajléktalanoknak készít mézet. Az is kiderül róla, hogy sokkal jobban is tud kinézni, mint a koporsóban, annak ellenére, hogy férfipizsamát hord. Egy másik világban már rég menne a dugi-huzi, ők azonban csak lelkiznek.

Chuck megnézi a saját temetéséről szóló híreket, és meggyanúsítja Nedet, hogy Emersonnal csak a nyomravezetői jutalomért csinálták az egészet. Kiderül, valóban erre épül a közös vállalkozás, de most nem, tényleg. És az is egyértelmű, hogy Chuck igazából csak sokadszorra akart bizonyosságot Ned szerelméről. Fekszenek két szomszédos szobában, és a falon keresztül fogják egymás kezét. Jaaj szegények. Chuck meglepi Nedet azzal, hogy Olive-val feltűnik a pitézőben, és felfedi magát Emersonnak. Üzletet ajánl, oldják meg az ötvenezer dolláros nyomravezetői jutalomért a gyilkossági ügyét, és osztozzanak a pénzen. Nednek nem tetszik az egész, elmondja Emersonnak, hogy a lány nem tudja, 19 éve végső soron ő nyírta ki az apját, és soha nem bocsátaná meg magának, ha valami bajt csinálna megint. Aztán persze mégis belevágnak.

Chuck elmondja, egy üdülést ajánlott neki Tahitin az Utazási iroda nevű utazási iroda főnöknője, cserébe csak egy csomagot kellett elhoznia, amiben 2 majomszobor volt. Csupán "érzelmi értékkel bíró". Elhatározzák, hogy személyesen faggatják ki a főnöknőt, de az utazási iroda vezetőjét mar holtan találják az irodájában, a nőt ugyanolyan zacskóval fojtották meg, mint Chukot. Ned feléleszti a nőt, de elbeszélgetik az időt, nem derül ki semmi érdemi. A nő végleg halott. Jobb híján meg akarják szerezni a gyanús majmokat, amiket Chuck nénikéinek adtak a hatóságok. Ned és Emerson Chuck barátainak mondja magát és bejut a súlyos testvérpárhoz, a hajdani sellőlányokhoz, Lilihez, és Vivienhez. Előbbi használt macskaalomtól a fél szemére megvakult, és nagyon szigorú, a másik meg simán tök hülye, de kedves.

Ned hamar rátér a majmokra, és megpróbálja megérinteni a kedves nagynénit, de az láthatóan nagyon nem szereti az ilyesmit. A kertben bujkáló Chuck közben felmászik az emeletre, és magához veszi a szobrokat, aztán szemtanúja lesz, ahogy a rózsaszín zacskós fojtogató megöli a majmos bőröndért feljövő félszemű nénikéjét. A zacskós aztán Nedet is fojtogatja, de a félszemű nagynéni, aki sokáig bírja levegő nélkül, hiszen sellőlány volt, egy hatalmas mordállyal hasba lövi a fojtogatót. Este van, Ned és Chuck megint szerelmet vall egymásnak, de Nedet belül gyötri Chuck apjának halála. Elosztják a majmokat, aztán a figurákkal eljátszák, hogy csókolóznak. Neden látszik, hogy majd megőrül a vágytól és nagyokat nyel, Chuck inkább csak szépen néz. Mit lehet tenni? A majmok a heveskedésbe eltörnek, és kiderül, színaranyból voltak.

Látszik, hogy a szereplők sorsa jó irányba fordul, a nagynénik például felmarják a nyomravezetői díjat, és hosszú évek után elhagyják a házat, visszatérnek az életbe. Chuck és Ned pedig berendezkedik az érintés nélküli közös életre. A lány eljár a párossal a hullaházakba is. Egy hajdan volt hivatásos evőbajnokhoz mennek, akinél a felélesztés után egyből bezavar a lány, amikor megkérdezi, mi az utolsó kívánsága. Ez két dologra jó: egyrészt kifutnak az időből, és nem tudnak meg semmi érdemit, másrészt Ned még az eddiginél is jobban szerelmes lesz. Összekulcsolják a kezüket a hátuk mögött, és már tényleg úgy ürülnek, mintha egymás kezét fognák. Látszik, hogy az extrém életkörülmények ellenére fergeteges közös jövő előtt állnak, és sok kreatív megoldásuk lesz még az érintés nélküli szexre is.