Szabadság, elvtérsak, kijár az embernek kilenc keményen végighajtott hónap után. Jövő hét szerdáig a köldökzsinór elvágva, így a soros Szökés és a vasárnapi Lost hogyvoltok tolódnak, helyette vodkázás lesz valami török szállodában és/vagy a tengerparton, üssetek.

Kivételesen nem a Botwin család valamelyik oszlopos tagjával indítunk, hanem egy terhességi teszttel, amire Megannek kell rápisilnie, hogy kiderüljön, hoz-e a gólya kis unokát Nancynek. Megannek nem megy a pisilés, Silas és Nancy pedig egy roppant kellemetlen anya-fia beszélgetést folytatnak. Azt homály fedi, hogy miért tart otthon Nancy terhességi tesztet, de azt sajna nem, hogy hogyan jött létre a nem kívánt terhesség. Silas részletezi, hogy épp kutyapozícióban nyomták, amikor baj volt a gumival és egyébként is erős izmai vannak Megannek, és megesett a baj. Nancy ekkor döbben rá, hogy sok minden akar lenni, de menő anyuka biztos nem, mert nem akar semmi hasonlót a fiával valaha is megtárgyalni.

Az előző részek legfontosabb eseménye az volt, hogy Angel átállt a sötét oldalra, pedig még csak nem is veszi furán a levegőt, illetve nem vesz levegőt egyáltalán, de az események tükrében ez most mindegy. A világos oldalon viszont éppen tiniszerelem van kibontakozóban Willow és Oz között. Persze a középiskola olyan, mint a pokol, így Oz-t húzzák a focisták, hogy miért Willow-val szűri össze a levet. Will pedig Buffyval beszéli meg a történteket. A legintenzívebb kapcsolat mégis Cordi és Xander között van, akik egy kocsiban smárolásban lelik örömüket. Ki ne lelné? Viszont valami les rájuk a bokorból, ami nem tétlenkedik tovább és megtámadja a párt.

Pánik, sikítás, kiabálás, menekülés következik, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, majd másnap a történtek elmesélése Buffynak. A tipp vérfarkas. Giles talál egy cikket arról, hogy találtak megcsonkított és megölt állatokat, a szemtanúk egy nagy vad kutyát láttak, ami alátámaszthatja a vérfarkas sztorit. Will a ma éjszaka miatt is aggódik, mert az előző csak a telihold előtti éjszaka volt, így ma lesz telihold. Giles teljesen be van zsongva, hogy egy vérfarkas is bekerült a képbe a jól megszokott vámpírok és a démonok mellé. Giles a könyvtárban, a csapat pedig önvédelmi oktatáson van. Xandert folyamatosan idegesíti, hogy Will és Oz között kialakulóban van valami, amivel Cordit az őrültbe kergeti.

Kellett emlegetnem Stephen Kinget 2 résszel ezelőtt, mert ennek az epizódnak a főszereplője egy frusztrált, vörös hajú lány, aki telekinetikus erővel rendelkezik. Angel Hotel. Angel támolyog le, a Darla-álmoknak köszönhetően meglehetősen pilledten. Wesley gyanakodva méregeti Angelt, és az álmairól kérdezi, de mielőtt válaszolhatna, jön Cordy aktuális látomás-rohama. Paraméterek: fiatal lány. Sikátor. Begerjedt fickók.

Angel késve érkezik, már folyik a helyszínelés. „Na, mit tudunk eddig?” lép oda a közeghez. A rendőr kicsit zavarban van, de Angel tapasztalt, fásult nyomozó-előadásmódja kellően meggyőző ahhoz, hogy beszámoljon a részletekről. Lány sehol, csak néhány fickó holtteste, akiket egy szemetes konténer préselt halálra. Nem egyszerűen rájuk esett, hanem úgy tűnik, hogy valaki oldalról nekik lökte. Angel megy vért szaglászni, és hogy szegény rendőr zavara teljes legyen, az igazi nyomozó lép oda hozzá: „Na, mit tudunk eddig?”

Ez a nap a Dunder Mifflinnél címszavakban? Fényképezkedés az új irodai belépőkhöz, sértődés, duzzogás, hajtűdobálós veszekedés és konfliktuskezelés Michael Scott módra. Ez így elsőre nem hangzik, túl bíztatóan, ha Michael beleártja magát valamibe, ott kő kövön nem marad. A dolog onnan indul, hogy fültanúja Oscar kiborulásának, aminek a témája Angela ízléstelen posztere, ami olyannyira gusztustalan, hogy jobban taszítja, mint a hard pornó. Mármint Oscar szemszögéből, Angela szerint a poszter csodálatos és megindító, Isten ezzel fejezi ki a humorérzékét, és végtelen nyugalmat érez, amikor csak ránéz, ha tehetne valamit a világbéke érdekében, ezt a képet egész biztosan felhasználná. Kellőképpen szélsőséges nézőpontok, mindenki döntse el magának, melyikkel ért egyet, csak szemléltetésképpen megmutatom, hogy erről a poszterről van szó:

A poszter karácsony óta kint van, és Oscar most jutott el arra a pontra, hogy már nézni sem bírja tovább, mert ez a művészet szemenköpése, undorító és vérlázító egyben, és válogatott kínzásoknak vetné alá azokat a szülőket, akik a gyereküket ilyen fotókhoz való pózolásra kényszerítik. Ahogy elnézem, az esély a kompromisszumra nullához közeli. Ilyesmi egyébként viszonylag gyakran fordul elő az irodában, az a rendszer ugyanis, hogy ha valakinek bármi baja van valamelyik munkatársával, akkor az megy Tobyhoz sírni, Toby megértően bólogat, miközben feltehetőleg egy trópusi nyaralásról fantáziál, jegyzetel egy kicsit a rend kedvéért, majd elsüllyeszti az aktát legjobb tudása szerint. Na de ennek most vége, mert Michael aktívan részt akar venni az irodai konfliktuskezelésben, ő bizony az összes belső viszályt el fogja simítani a nap végére, hát lássuk.

Nos, a múlt héten végre fény derült szinte az összes rejtélyre, szóval most már joggal feltételezhetjük, hogy újra átveszik a dominanciát a klasszikus, gyilkol – nyomoz – megold stílusú részek, és nem kell csalódnunk, hogy megint terroristaveszély fogja fenyegetni szeretett Amerikánkat. Egy szerelmespár érkezik egy sötét, poros és pókhálókkal átszőtt, rég elhagyatottan álló helyre, 10 éves évfordulóra készülnek, és ez az étterem volt az első randijuk helyszíne. A pasas épp a lánykérést fontolgatja, már húzná elő a gyűrűt, amikor a csaj visítva elrohan. No nem az elkötelezettségtől ijedt meg, mindössze szemébe tűnt egy oszlófélben lévő hulla.

A csapat közben mit sem sejtve lógatja a lábát, Ziva (a maga sajátos szigorúságával) késdobálni tanítja a többieket plusz Lee ügynököt, biztos a jogi osztályon szüksége van a célbadobás szuperképességére. Próbadobásokra felkészülni, a stáb jobb, ha fülét-farkát behúzva menekül, különben a kameraman még a végén késsel a hátában találhatja magát. Tony majdnem telitalálat, McGeeké lepattan, Lee ügynök meg majdnem kibelezi Gibbs kávéját, a főnök pedig őt. A hírekkel érkezett a halott tengerésszel, lehet indulni helyszínelni, már ha még nem felejtettétek el, hogy kell gyilkossági ügyekben nyomozni.

Hosszú böjt után tért vissza ismét a Lost az AXN-re, de legalább megint van, ráadásul egészen ütős kis résszel tértek vissza a szigetelők - elárulhatom, hogy a hullámvasút innentől sem lassít, sőt, tessék nagyon figyelni, mert rohadt jó lesz az évad vége is. Az előző részben ott hagytuk abba a mókát, hogy Májkül a kém a hajón, ZZTop meleg, Ben lófejű pszeudó-lányára rátámadt valami ellen és kinyírta az igazi anyját és Karlt, Dzsekk továbbra is a hőst alakítja a parton, Ben pedig úgy manipulálja a magát nagyon okosnak képzelő Lokkbácsit, ahogy akarja. Kurva hosszú hogyvót jön, két sör kell majd mellé.

A parti népséggel nyitunk, ahol Katinka úgy próbálja másodlagos nemi jellegeit megmosni, hogy közben nem veszi le se a felsőt, se a melltartót, és bazmeg sikerül neki. A nők sokkal trükkösebbek, mint gondolnánk. Közben a dokit nézegeti elkerekedett szemekkel, az meg látványosan fogja az oldalát, tán sérve van? A sátorba siet némi fájdalomcsillapítóért, amiből a jövőben még sok baja lesz, mint tudjuk. Katinka angyali mosollyal az arcán jegyzi meg neki, hogy "dekurvaszarulnézelki". Heh. Dzsekk a gyomrára panaszkodik, nem nagyon lövünk azzal mellé, hogy az ilyen túlélős-szigetes sorozatokban állandóan előkerülő vakbél lesz a ludas. Az idillnek a fábaszorult féreg módjára üvöltő Bernard vet véget, hullát talált a tengerparton, nofene. Nem is ez a lényeg, hanem a kiléte: a doki az, a hajóról, helyes vágással az arcán és a nyakán. Hoppácsak.

Mad Man: az ’50-es évek végén létrejött fogalom, a Madison Avenue reklámszakembereinek elnevezésére. Ők maguk találták ki... Itt van hát a sorozat, amelyben mindig mindenki cigarettázik, amelyben többet isznak, mint a Dallasban, és amelyből megismerhetjük, hogy is működik a reklámszakma. Illetve, hogy hogyan működött a hatvanas évek Amerikájában, akkor, amikor a jazz és a cigarettafüst mellett még a hímsovinizmus is mindent áthatott.

Öltönyösöktől hemzsegő bárban nyitunk, mindenki iszik és dohányzik, de míg a legtöbben társasággal vannak és jól érzik magukat, addig Don Draper egyedül üldögél az asztalánál. Meglehetősen gondterhelt arccal jegyzetel egy szalvétára, amikor színes bőrű pincér érkezik az asztalához. Don kezdeményezésére elcsevegnének néhány szót arról, ki milyen cigarettát szív, s miért, amikor újabb, de ezúttal már fehér pincér érkezik, s elnézést kér kollégája miatt. Látszik rajta, a vendégnek csak egy szavába kerül, és a fekete kolléga már kereshet is új munkát, de Don megvédi az öreg fekát, és inkább a másikat küldi piáért, míg ők beszélgetnek.

Ismét itt vagyunk a halálos csirkelábak és nejlonfétises börtönigazgatók sorozatában, abban amiben egy hetvenkilós tetovát szépfiú úgy ússza meg a világ egyik legkeményebb sittjét, hogy senki nem birizgálja meg az ánuszát, és ahonnan tulajdonképpen hatvanféleképpen is meg lehet szökni, mégsem ezzel foglalkoznak a lakosok, hanem egymás baszogatásával. Lecseróval nyitunk, aki még mindig azt hiszi, hogy ő a főnök a sitten, pedig Szeminek ezzel kapcsolatban merőben más elképzelései vannak. Tíbeg Visztlörrel szemez, ami normális esetben elég rossz hatással van a kiszemelt áldozat egészségére és/vagy végbélnyílására, de ez már nem az a sorozat, mint az első évadban volt.

Ugrunk Mehónra, aki levelet kap kintről, nocsak, csak van itt rendes posta. A borítékben a fia képe, sírás lesz belőle, nem részletezzük, mert van szívünk. Májki az udvaron a Nagyon Felesleges Szereplővel beszélget egy kicsit, de Visztlör félbeszakítja, beszerveztem valakit a szökésbe, hejj, míg te az izzasztóban szívtál, van valami kifogásod ellene? Mehón a beszervezett természetesen, így Májki az ünnep- és vásárnapokra tartogatott "nagyon dühös vagyok" arckifejezéssel reagál, ez a harmadik, amit a premier óta láttunk tőle. Tíbeg is benne van a csapatban, bár Májki beszól neki, hogy az ásáshoz két kéz kell bazmeg, ez színtiszta diszkrimináció, remélem Teodóró ír a képviselőjének. Az alagútban mérnökúr kiselőadást rögtönöz, mutotogat, láthatóan itt van elemében. Lecseró egy halom pénzt ad Tíbegnek, hogy szerezzen be valamit a szökéshez, és egy ideig ez lesz az utolsó ilyen momentuma, mert Szemi pisztolyt fog rá, és trónfoszt.

Alig heverte ki az egyszeri néző a legutóbbi nagymacskás részt, a Primeval ismét új oldalát mutatja meg ebben a részben: kamu gettófiatalok kosaraznak némi rap aláfestéssel. Én mindig is átéreztem azoknak a szerencsétleneknek a helyzetét, akik a gettóélet nyomorúságáról imprózott szövegeket nyomnak egy háromezer dolláros sportcipőben és az élet mellett ötven kiló színarany is nyomja őket, mikor beszállnak az új kocsijukba három alulöltözött lelki társuk mellé, szóval ezek a középosztálybeli srácok sem zavarnak. Az egyikük vízben tapicskolva elmegy a nyitott (!) csatornalejáratba (!) pattant labdáért, aztán valami kivágódik onnan és elkezdi lehúzni – a haverja ugyan látja ahogy ordítozva próbál fennmaradni, de nem nagyon érdekli, mert akkor még megmentené és nem lenne „Sztívön az utolsó pillanatban megjön és lelövi a monsztát” rész. Pedig az kell.