Van Dyke tábornok egy lazább Badalamenti-előfutár zenére segélyhívja a földet Hydra nevű hajójáról. Egy bolygó száguld felétek „hatalmas” sebességgel, hahó! (Mindig nevetünk ezeken a végletesen precíz jelentéseken). A hajó körül mágnesvihar tombol, eszeveszetten villódznak a szinuszjelek és a monitoron szélfútta hóvihar látszik, még a hangja is olyan. Sőt, az ablakon villámlás fénye szűrődik be. Jó nő ez a Van Dyke.

Meglátjuk az égő, lángcsóvát maga után húzó égitestet, ami a tábornok szerint szupernova, Tanultabb olvasóim most csodálkoznak, hiszen szupernovává csak csillagok válhatnak. Mindegy, gyors, forró és veszélyes, mint egy gyorsétterem menüje.

Vágás, McLane az akvárium-szerű lakásban relaxál, odakinn aranyhalak cikáznak. Valami fényes felületű tárgyat olvas alkalmi öltözékében, melynek leírásához kevés a szókincsem. Most egy hajó húz át felette, eldobott frizbihez hasonlóan. Ügyesen átlavíroz az aranyhalak között és süvítő hang kíséretében megáll a feje fölött. Aha, tévedtem, bocs. Vizuális poén, ez egy játékhajó, amit űrhajósruhába és vállig érő szakafanderbe öltözött gyerekek követelnek vissza tőle, „Cliff bácsinak" szólítva őt.

A mellényke láttatni engedi McLane hasig szőrös mellkasát, és szembesülünk a ténnyel, a jövő nem mentes a vietnámi papucstól sem. Háttérben andok-hegységi birkapásztorok bukolikus furulyaszólóihoz hasonló zene szól, érzékeltetve a pihenési fázist. Most viszont  egyenruhás biztonsági tisztek lépnek a békésen heverő parancsnokhoz. „McLane tábornok?” - kérdezik. Tábornok? Nebaz, hármat ugrott a ranglétrán, mert nem sikerült felrobbantani saját embereit? Szóval, jöjjön velünk a parancsnokságra. (Ilyenkor kell megkérdezni: „Mivel vádolnak?”). McLane önszántából nem is hajlandó velük menni. Okát egyelőre nem értjük, de Chuck Norrist bealázva alakítja a cinikus, kiégett, kötekedő és öntelt seggfejet. Főleg, mikor a tisztek „kötelességet” emlegetnek. Elkobozzák rádiótelefonját, hogy elszigeteljék legénységétől. Na, erre már érdeklődő arckifejezést ölt (csak a legénységet ne!).

Visszatérve Van Dyke hajójára, erőhullámokat észlelnek, azaz a szinuszjelek mellett koncentrikus körök is megjelennek a monitoron. Aztán egy bolygófelszíni bázis képe jelenik meg. Űrmegfigyelő rendszert be! - kiáltja a tábornok. Most csillámló varangyokat látni és további szinuszjeleket. Mindenki rémült arckifejezéssel bámul. A lepellel letakart izé a műszerfalon egyre vadabbul villog, a belül felszerelt forgófények rendületlenül vakítják a legénységet. Aha, világos már! Elfogták az idegenek adását, ahogy azok látványos prezentációval szimulálják a bolygó Földbe csapódását.

A tenger alatt vagyunk megint, ahol Villa (biztonsági szolgálat tábornoka) McLane-t hallgatja ki. Tamara is mellette üldögél. Villa megnyom egy gombot, mire kb. 60 wattos izzó kezd el pulzálni asztalon. Hihetnénk, zárlatos az asztali lámpa, de nem, ez csak a hangfelvevő kijelzője. A színészeket láthatóan zavarja a másodpercenként retinájukba égő fény, de folytatják a műsort. A biztonságiak az Orion legutóbbi felderítő útjáról érdeklődnek, majd Van Dyke jelentése következik, „A varangyok egy szupernóvát irányítanak a föld felé, amely hihetetlen sebességgel száguld!” Közben a forgatókönyvíró is rájött, hogy bolygók nem szupernoválnak, már csillagról beszél Dyke is. Ez a Villa egyébként egy jóságos bácsi auráját sugározza, fehér nyakörve alapján pap is lehetne.

Lejátsszák a  „képmagnó” felvételét. Eddig nem vetített részt is látunk, egyszínű linóleumon ide-oda rohangászó varangyokat, mintha fogócskáznának egy diszkógömb alatt. Most fénysugarak csapnak ki a gömbből és rácsatlakoznak az idegenek fejére. Dyke ismét bolygót említ. A jelenet értelme egyelőre ismeretlen, majd a végén biztos elmagyarázzák, de első blikkre valami scientológus dologra gyanakszom. Meg kell menteni a tábornokot, aki hat évig volt a felettese (hajóbulik, emlékszünk…) - szögezi le McLane. Villa az emberiség megmentésére koncentrálna inkább. McLane szeme táskás, látjuk, ahogy az Orion-fanfár hangjaira egymás szemébe fúrják tekintetüket Villával és nem jó, ha villa van az ember szemében. A tábornokok vitájába csöppenünk, csak hogy teljen az idő. McLane-t fúrják kicsit (miért nem vette észre a csak két nap múlva arra járó bolygót felderítőútja során), de Villa segítségével kivédi a támadásokat.

Megtudjuk, hogy 5000 hajója van a flottának. Szép szám és McLane igazi nagyfiú, ha ennyire kimagaslik a kapitányok közül. Politikusi vetélkedést látunk a tábornokok közt (először szarrágást írtam), evakuálásról beszélnek, meg logisztikáról. A kormány már eliszkolt a földről, Villa helyteleníti a dolgot. Hét nap múlva ér oda a szupernova, de üröm az örömben, hogy hamarabb elég a föld, mint ahogy fizikailag is becsapódna. Sir Artúr nem engedi felkutatni a varangyok bázisát, mert kellenek a hajók másra, de aztán mégis. McLane induljon, aki még kicsit érdeklődik a Hydra (Van Dyke hajója) felől, arcán gyász, mert a kapcsolatot elvesztették velük. A legénység futva foglalja el helyét.

A Hydra űrhajón vagyunk, épp szakad lefelé a teljesen funkciótlan, álmennyezet-szerű bordás valami. Kinn villámlik. Oxigéntartalék lecsökkent 72 órára. Szerintem itt valaki mesterséges lélegeztetést fog adni Dyke-nak 72 óra 1 perckor. Én is bevállalnám. Hajómérnöke furcsa zajt hall (mint mikor egérkoponyát rázogatsz egy befőttesüvegben), persze a többiek is, csak ők nem szólnak. Az űrhajó zötykölődését imitálva jobbra-balra dől a kamera, a színészek kissé elkésve követik (nagyon mókás látvány) és további tárgyak válnak le a falról (műanyagfólia, fából készült lakberendezési elemek), az oszcilloszkópok vadul cikáznak. McLane csapata is hallja a furcsa jeleket rádión, a parancsnok hallás alapján megállapítja, ez nem földi frekvencia. Mario szerint felkészülhetnek a legrosszabbra. Mit teszünk, ha megtámadnak? - kérdezi. "Valamit majd csak kitalálunk" - ismerteti McLane az igazi mérnök-hadvezérhez illő haditervet.

Atan közben számítógéppel megfejtette a varangyok jeleit. Aha, a szupernova vezérlőjeleit továbbítják … most pedig az Orion helyzetét. Áltudományos tippek hangzanak el, hogyan lőjék ki az adattovábbító rendszert, mindenesetre egy égitest növekszik rohamosan az indikátoron. Űrbázis van rajta és megint látjuk a zavarbaejtő képet, ahogy a varangyok fejét fénysugár köti össze a holddal. Az Orion most távolodik a képen, valahová megy, ne kérdezzétek. Atan összeköttetést teremt az elveszett Hydra-val. Van Dyke most megint őrnagynak szólítja McLane-t. Nem értesült az előléptetésről, vagy rosszul mondták az elején? Vagy azóta lefokozták, tessék választani a lehetőségekből. McLane elmeséli a hadvezetés tervét, bár szerinte nem ilyen egyszerű a dolog, mármint a vezérlőközpont kilövésével eltéríteni a száguldó bolygót (csillagot). McLane kihozná a tábornokot a mágnesviharból, de az elhessegeti.

Az őrnagy (maradjunk ebben) arcán erős izgalmak játszanak. Igazából csak maga tudja megmenteni a földet, menjen hát - mondja Van Dyke és lediktálja a varangyok koordinátáit. Eksön! McLane mégis inkább Van Dyke megmentésére ad parancsot, de Tamara sugárpisztollyal fenyegeti. Nem is a parancsnokra céloz, hanem a vezérművet lőné szét. „Akkor is meghalok, ha a vezérmű bedöglik, akkor is, ha a föld robban fel, nekem mindegy” - közli elszántan. Tehát dögöljön meg mindenki, a szomszéd meg a tehenek is. Szóváltás, fafejűzés következik. De hát Van Dyke tábornok… - kezdi McLane és egyre jobban tudatosul bennünk, hogy ő a filmtörténet legbizonytalanabb sorozathőse, vagy mégsem? Percenként és váratlanul változtatja álláspontját, érzelmektől űzve. Mint egy gyerek, tényleg. Na végre, Tamara meggyőzte az eredeti terv folytatása mellett. Megjelenik az indikátoron célpontjuk, ágyúk célra tartva. Kilövés most! - adja ki a parancsot, minek ide lőelemképző számítógép, megy az szemmértékkel is. Látjuk, amint a varangy állomás tűzbe borul.

Monitorukon most a szupernova jelenik meg szemből, bizonyára körkapcsolás, következik Vitár Róbert. És igen, igaza volt az őrnagynak, a nova nem reagál a vezérlőjel kilövésére, nevetve száguld tovább a föld felé. Mario jelentene valami fontosat. „Hagyj békén” - esik apátiába McLane. Mario igyekszik felrázni. „Cliff! Meddig kell magad elé bámulnod, hogy rájöjj, nem sikerült!”.  Az őrnagy nem is figyel, hanem előáll frissen fogant ötletével. Előveszi a jövő fantasztikus palmtopját, egy fekete keretbe foglalt papírdarabot, melyre ceruzával felvázolja röppályájukat. Odaugranak a csillag elé fénysebességgel, ledobnak néhány antianyag bombát és megpattannak, ennyi. A kép a novát mutatja, amint sisteregve száguld a föld felé.

A másodperc tizedrésze alatt állunk át fénysebességre, Mario, bírni fogja a számítógép?  - kérdezi McLane. Szerintünk egészen lapos kásaként csorognak majd le a kabin falán a gyorsulástól, bár ezt biztosan megoldották a jövőbeli mérnökök (lám, a kéziszámítógép is milyen pofás lett). Hát, összeolvadhatnak a kapcsolók - aggodalmaskodik Mario. Hagyjuk őket magukra gondjaikkal, az űrparancsnokságon vagyunk. „Az ördögbe!” - szól épp Sir Artúr és Womsler-t cseszegeti. Háttérben valaki krétával rajzolja fel az Orion helyzetét egy táblára. Vitázgatnak az evakuálás szükségességéről, majd bevonul a marsall. Mi van McLane-ékkel? - érdeklődik. Womsler jelent: „Van is neki ideje, hogy jelentéseket küldözgessen, különben is akkora káosz van odakinn, hogy a rádiórendszer bizonyára már összeomlott”.

Nem túl önkritikus helyzetértékelés a flotta parancsnokától. Womsler határtalan bizalmát őrnagyában nevetségesnek nevezi Sir Artúr, azonban a tábornok kontráz és felelőst keres, amiért a varangyok évek óta építgetik orruk előtt bázisaikat. Felelős nincs, csak a csodára várhatnak. És ha vannak még csodák? - kérdezi Womsler, válaszul felhangzik az Orion fanfár. Hát az McLane lesz, jósoljuk a félidő végén és tegyük el magunkat jövő hétre, addig csak kitalálnak valamit.