Nem kellett sokat várni, hisz az HBO-nak köszönhetően máris itt van VIII. Henrik és feleségei történetének második évada. Az mondjuk az év kérdése, hogy egy ekkora kaliberű sorozatot miért kell heti két részben elsütni, de hát nem vagyunk programigazgatók, a szakemberek biztos jobban tudják. Legyen elég annyi, hogy a második etap megpróbált mind látványban, mind cselekményben túllépni az előzményeken, és személy szerint úgy érzem, sikerült neki, habár a premier nem feltétlenül erről tanúskodik: ritka unalmas egy epizód volt. A rész öt percnyi ismétléssel kezdődik, erre nem térünk ki bővebben, ha valaki neadjisten elfelejtette volna, mi történt eddig, olvassa újra a hogyvoltokat. Szóval lássuk is az újdonságokat…

A főcím arról tanúskodik, hogy elég nagy tisztogatást tartottak, és a színészek felét újakra cserélték, szóval a tragikus halált halt Wolsey bíboroson kívül búcsút inthetünk Norfolknak, Thomas Tallisnek és az első évadban nulla szereppel bíró Knivertnek is. Helyette kapunk néhány új szereplőt, és persze egy zseniális pápát Peter O’Toole megformálásában. Szóval, essünk neki. A sorozat történelme során először (!) elhangzik végre egy évszám: 1532-ben járunk, Henrik aranyos kis pinaszakállat növesztett, amitől a hideg ráz ki bennünket, Anna tovább folytatja csábító machinációit, az új kancellár pedig teljes támogatásáról biztosítja a császári követeket. Micsoda? Morus a császár szolgálatában? Vagy ez a kancellári címmel járó kötelező protokoll része, hogy legalább egyszer el kell árulni a királyt? Na igen, nagyon nem tetszik neki Henrik a válási-egyházszakadási mizériája, de akkor is, ez egy kicsit meredek. Szóval Őfelsége elé is járul, és lebeszélni próbálja az elszakadástól az egyre inkább elszánt uralkodót, na, vajon milyen eredménnyel?

Új helyszín, a parlament épülete, ide érkezik Henrik, meg úgy a főméltóságok mindegyike, hogy meghallgassák a felsőház döntését a papi uralom ellen. Fisher kezdi a felszólalást, tudjuk, az a püspök, akit már korábban kitiltottak mindenféle közintézményből, a prédikációi miatt. Most se hazudtolja meg önmagát, lényegében eretnekséggel vádol mindenkit, aki egy ilyen döntést támogatni merészel. Ezzel mondjuk nem sokat ér el, szóval a mai naptól a királynak új címe van: VIII. Tudor Henrik, Anglia egyházának és papságának feje. Éljen!

Kapcsoljunk Rómába, ezúttal CGI helyett valódi légifelvételekkel, azt mondjuk tegyük hozzá, hogy a Szent-Péter Bazilika 100 évvel később nyerte csak el mai formáját, de nézzük el a készítőknek. A sorozat eddig se a történelmi pontosságáról volt híres. Szóval Róma, ahol Őszentsége Pál pápa fogadja Olaszt (most csatlakozóknak: Campieggo bíboros), aki leveleket hoz. Az elsőben Henrik már szó szerint követeli a válás kimondását, tekintve hogy az előző pápát, Kelement nyilvánosan felkoncolták Rómában. A másodikat pedig a császár küldte, amiben kéri a pápát, hogy nehogy kimondja a válást, illetve, hogy átkozza ki Henriket. Szép kis család, mondhatjuk, Pál pápa pedig valószínűleg hamarosan  házassági tanácsadó irodát fog nyitni. Amúgy ő se nagyon akar belefolyni a dologba, ezért egy egyszerű megoldást javasol: meg kell szabadulni Boleyn Annától.

Hamár Anna, akkor térjünk rá egy kicsit a nagy szerelemre, Henrik boldogan újságolja, hogy ő lett az egyház feje Angliában, most már tényleg csak napok kérdése a válás, utána pedig lehet foglalkozni a házassággal. Éljen! Az egész beszélgetést persze az öreg Boleyn is végighallgatja, majd közli a rossz hírt: azzal, hogy a király csak Krisztus törvénye szerint dönthet egyházi ügyekben, gyakorlatilag ugyanott vannak, mint 5 évvel korábban. Sok hűhó semmiért. Viszont egy dologgal el lehetne gördíteni minden akadályt az útból: Fisher likvidálásával. Szép kis ármánykodás lesz itt, már látom.

Ezalatt a fiatal generáció (Wyatt, George Boleyn és Cromwell) boldogan vacsorázik, érkezik hozzájuk az új szereplő, Mr. Cranmer, aki pap, és nem mellesleg Luther tanainak egyik nagy híve. Ja, és a mai naptól fogva Őfelsége személyes udvari lelkésze. Gratulálunk! Emellett azért persze a Boleyn család is akcióba lendül, az öreg valami noname szakácsot bérel fel, hogy megmérgezzen valakit. No, ki lehet a szerencsés áldozat?

Visszatér Brandon is, aki az elmúlt időben feleségül vette gyámoltját, a 17 éves Katalint, Henrik meg persze röhög azon, hogy csak a kedves lelkéért és két szép szeméért kellett a vénülő barátjának. És még az is lehet, hogy Brandon megváltozik… Vagy csak átszáll a hűtlensége valaki másba az udvarban? Anna ébredezik reggel az ágyában, és hát nincs egyedül. A mellette fekvő férfi megfordul, és Ó TE JÓ ÉG! Wyatt van mellette! Hejj, ha Henrik ezt megtudja, ódát írhatsz a rutlandi fára feltűzött golyóidhoz, te költő! Ennek ellenére örök szerelmet vall szeretett hölgyének, majd lezavarnak még egy numerát a kamera előtt. Aztán vált a kamera, Thomas Wyatt egyedül ébred az ágyában, és hallja, hogy odakint a fürdőszobában csorog a víz és Bobby Ewing tisztálkodik. Anyátok remélem csuklott eleget, írók!

Másnap persze már élőben is találkoznak, de a szexuális vibrálásnak nyoma sincs, akkor meg mi értelme volt a közönség felét így átejteni (a másik fele már bealudt a részen idáig, annyira nem történik semmi már 10 perce). Hozott magával egy infjú hegedűművészt is, csak aztán nehogy belőle legyen a második Thomas Tallis. Anna jobban elalél a gyönyörűségtől, mint Somamama szokott a Megafrászsztárban, majd megkéri, hogy hadd játszon egy kicsit a hangszerével. Jelenet értelme zéró, unalomszint lassan a tetőfokra hág.

De már szerencsére nem sokáig, ugyanis szakácsunkra kapcsolunk, aki a konyhájában kotyvaszt valamit, végy két kiló krumplit, három fej hagymát, egy húsleveskockát meg egy fiola mérget, és máris kész a bérgyilkosság. Érdekes recept, a végeredmény színe pedig nem valami étvágygerjesztő: ember legyen a lábán, aki ebbe belekóstol. És lássuk, kinek is készül a méregleves cérnametélttel, és úristen, az egészet Fisher, a püspökök és (most kapaszkodni!) Morus asztalánál szolgálják fel. Mi lesz itt? Szerencsére a kancellár nem levespárti, így csak a püspökök murderelnek meg nagyon gyorsan, ez azért nem volt semmi, el is törölte a rész eddigi semmittevését. Morus csúnyán néz maga elé, azért ezt már ő sem hagyhatja szó nélkül.

Megy is a királyhoz jelenteni, először is a jó hírrel, Fisher püspök túlélte, mert csak keveset evett, de a másik négynek bizony kanyec, szóval Henrik, akarsz valamit csinálni Boleynékkel? Henrik persze majd felrobban, mi az már megint, hogy a Boleyn családot és Annát hibáztatják a történtekért, Morus pedig belátja, hogy reménytelen, az uralkodóval beszélni lehetetlen fontos dolgokról. És akkor még csodálkozunk, hogy a császár pártját fogja. Tower, Boleyn megy látogatóba a szakácshoz, akit éppen vallatnak, de hát be kell látnunk, Cromwell nem egy Jack Bauer, nem is nagyon tudja kiszedni az igazságot arról, kitől van a méreg. Szar ügy, a Boleyn család tehát megmenekült.

Anna közben tart egy féltékenységi rohamot valami ingek miatt, ne foglalkozzunk vele, mert úgysincs értelme, Katalinnak az udvarban kell maradnia, amíg nem végleges a válás. Lépjünk is tovább Morushoz, aki a nagybeteg Fishert látogatja, és egy eléggé érdekes hír kerül napvilágra: a legutolsó parlamenti ülésnapon Őfelsége felvetette a válást a felsőház előtt, de az öreg Boleynen kívül senki se támogatta. Még Brandon se. Na, a helyzet egyre kacifántosabb.

A szakács közben egy szót se szólt, halálra is ítélték, a végrehajtás módja pedig kimondottan ötletesen morbid: élve megfőzik szegénykét, ha már olyan jól ért a levesekhez, biztos belőle is finom fog készülni. Kapcsolunk is egy partira, no nem itt szolgálják fel a szakácsbecsináltat, hanem Henrik úgy döntött, megfenyegeti Katalint: Brandont küldi a királynéhoz, hogy közölje, fejezze be az áskálódást ellene, vagy különben nem sok jóra számíthat, amikor végre megkapja a jogot a válás kimondásához. Katalin persze ellentmond, Brandon meg nem tudja, mit csináljon… Mit-mit, hát dugd meg, te szerencsétlen, a király nővére már úgyis megvolt, az újabb kihívások pedig senkinek se ártanak. De Charles nagyon boldog ifjú és kimondottan jóseggű nejével, szóval ez a közjáték egyelőre befejeződik, a herceg pedig visszamegy jelenteni a királynak. Aki persze szélesen mosolyogva, kicsit se mérgesen fogadja a híreket, hisz ismerjük. De viszonylag hamar lenyugszik, és közli Annával a jó hírt: döntött, Katalin olyan rövid időn belül ki lesz paterolva az udvarból, hogy még a föld is elfelejt porozni utána. Anna persze nagyon örül, pláne amikor megtudja a hír másik felét: még aznap este vidékre mennek. Csak ők ketten.

Mielőtt még elindulnának, beugrunk fél perc erejéig Morushoz is, aki épp felriad álmából, merthogy ő bizony látta az Antikrisztust. Aki itt jár ezen a földön. Hú, micsoda izgalmak… Anna és Henrik tehát elhagyják a palotát, Cromwell pedig közli Katalinnal, hogy van egy hónapja a költözködésre, különben hívja a végrehajtókat. A királyné elfogadja a döntést (mi mást tud tenni?), amikor azonban Cromwell a követelés második részére is rátér, nála is betelik a pohár. Még mit nem, ő bizony nem fogja visszaadni a királynői ékszereket, akármit is csinál vele a király. Neki is áll a szedelőzködésnek, és pár nap se telik bele, már el is hagyja az udvart, kíséretestül ékszerestül. Mindenki búcsúzkodik, Morus már a királynő visszatértét vizionálja (komolyan, füvezik az öreg? Először az Antikrisztus most meg ez a képtelenség?), Anna és Henrik pedig végre kettesben lehetnek.

A boldogságot azonban egy kis közjáték zavarja meg: követ érkezik Katalintól, akinek az útján elbúcsúzik, illetve Henrik egészsége felől érdeklődik. A király pedig kikel magából, és úgy összeveri a férfit, hogy szerencsétlen négykézláb se tud elmenekülni a szobából. Anna persze csak néz, hogy milyen nagy és erős férjecskéje lesz őneki, és mi is csak bámulunk magunk elé: az ilyenek nem voltak jellemzők Anglia királyára. Minden meseszép, azért a rész végére még egy cliffhanger hátra van: Chapuys, az udvarba frissen visszatért spanyol követ beszélget egy fekete csuklyás férfival, aki megígéri, hogy mint a király bizalmasa, közel fog férkőzni Boleyn Annához, és amikor alkalom nyílik rá, végez vele. Húbazdmeg.

Szerencsére nem kell egy hetet várnunk a feloldásra, már kezdődik is a 2. rész (ahá, szóval ezért csinálja a HBO a heti duplarészt). Sidious nagyúrral nyitunk, még mindig nem tudjuk, ki a fene lehet a csuklya alatt, találgatni meg úgyse érdemes. Majd térünk vissza a parlamentbe, a felgyógyult Fisher bíboros tart kiselőadást, természetesen Védjük meg egyházunkat címszóval. Boleyn ki van akadva, ennek nem lesz jó vége, még Henriktől elveszik az egyházi jogait, ha ez a paprikajancsi továbbra is ilyen beszédeket tart. Látod, Boleyn, biztosabbra kellett volna menned a merénylettel. Amúgy karácsony van, az udvar teljesen kihalt Katalin és kísérete nélkül, és Henrik még rá is tesz egy lapáttal, amikor szó szerint a sarokba hajítja a királyné ajándékát. Jön Morus is, ő egy ezüst feszületet ajándékoz a királynak, értjük ugye a célzást, ne tessék elfelejteni, mit is ünneplünk karácsonykor.

Brandon és Henrik beszélget, Brandon pedig elülteti a bogarat a király fülében Wyattről meg Annáról, Henrik persze kiborul mint a húgyos köcsög bili, hogy meri valaki az ő Édes Annáját bántani? De attól még mindig ott van a fejében a kétség, ezért ki is kérdezi szerelmét még egyszer, aki persze mindent tagad, jaj, ne higgy már a sok marhának az udvarban, én az igazat mondom neked. Ezalatt Cromwell és Cranmer beszélget, a király egyre inkább ráhagyatkozik a személys lelkészére, sőt, egyre komolyabb feladatokkal bízz meg: most például követnek küldi a császári udvarba.

Közben persze Sidious nagyúr is mozgolódik, gyakorlatilag megfenyegeti Annát néhány kártya segítségével, hogy vigyázzon a fejére. Csak nem valami időutazó lesz a csuklya alatt, és próbálja felhívni a jövőbeni királyné figyelmét, hogy milyen csúnya véget fog érni? Ezalatt kicsit meglepő események jönnek, Cromwell hívatja magához Brandont, és közli vele, hogy Őfelsége parancsának értelmében tekintse magát száműzöttnek az udvartól. Már megint. És még jó, hogy Henrik azt mondta, beszélhet őszintén.

Henrik hívja magához a főpapságot, tart egy kiselőadást a hűségről, majd döntés elé állítja őket: a pápa vagy ő. No, most tessék jól választani. Erre a hírre Morus is egyre jobban kiakad, ő már tudja, hogy Cromwell mesterkedése van Henrik ötletei mögött, és egyre inkább fél, hová fog vezetni ez az ösvény. A nép is kezd ráébredni, hogy mégse minden olyan tökéletes, az új rendszerben, mint először tűnt, szóval Henrik dolga tényleg egyre nehezebb.

Ennek ellenére azért ő is véghezviszi tervét, és a parlamenti ülésnapon  várja a választ a papoktól a kérdésére. A levegő megfagy, majd az érsek előretör, és közli, hűséget fogadnak a királynak. Boleyn arca mosolyra húzódik, az egyházban vefellegzett, végre megadták magukat. Morus pedig elnémul, így száll hát sírba mindaz, amiért egész életében harcolt.

Csalódott arccal járul a király elé, hogy benyújtsa lemondását, és bejelentse, visszavonul a közélettől. Henrik persze nincs lenyűgözve, nézetei ellenére is szereti öreg mesterét, de amikor az előjön a „Békülj ki Katalinnal, Henrik” szöveggel, az ő arca is elkomorul, és örök némaságot ígértet meg Tamással. Morus elhagyja az udvar, Henrik pedig végleg összetörik: így hagyják el őt az emberek, akikben eddig bízott.

Nem telik el sok idő, minden visszatér a rendes kerékvágásba, Henrik be is fizet egy utazási irodában egy franciaországi körútra, benne párizsi városnézéssel és Ferenc király meglátogatásával. És persze vinné magával Annát is, mint leendő angol királynét. És közben már azon gondolkozik, hogy megbosásson Brandonnak, ő is érzi azért, hogy nem volt teljesne igazságos barátjával. Az utazás előtt azonban még van egy fontos dolog, amit el kell intézni: Anna nemesi címének átadása. Ne tévesszen meg senkit a látszat, ez még nem a koronázás, ahhoz nem ártana először elválni is, de azért ez se kis lépés a mélyről érkezett Boleyn család számára.

Közben újabb értelmetlen szállal bővülünk, Wyatt szerelmes, a jelenetet valószínűleg azért írhatták bele, mert a részben még nem volt dugás, és hát kellett valamit tenni ez ellen a sértés ellen.  Közben Morus búcsúzkodik lányától, ő már sejti, hogy egyszer meg fogják vádolni a hite miatt, és hát meg kell beszélniük a mártírság lehetőségét. Anna és Henrik pedig már készül a nagy utazásra, mégpedig nem is akárhogy: a király átadja barátnéjának a királynői ékszereket. Aztakurva. Gyorsan meg is hálálja a királynak az ajándékot, mi pedig térjünk vissza a kazamatákba, ahol már megint eksön van.

Chapuys és Sidious találkozik, a követ az eredményeket kéri számon Mr Csuklyán, aki be is számol: jövő héten ő is Henrikékkel utazik Franciaországba, és ott végre megejti azt, amit elvárnak tőle. Na, szép kis előnászút lesz ez is. Szóval akkor Calais, Ferenc király, aki még mindig húszévesnek néz ki, kettő puszi balról-jobbról, majd jönnek a tárgyalások egy megújított szövetségről. Közben figyeljük a kíséretet, és találgatunk, ki lehet Sidious sötét ábrázata mögött. Brandon? Wyatt? Jó kérdés. Boleyn hívná meg Brandont magához vacsorázni, de az visszautasítja. Mi történt itt, ezek mekkora puszipajtások voltak régebben.

Közben egy előadást látunk Ferenc tiszteletére, itt szerepel Anna is, végül félrehúzódnak beszélgetni a királlyal, és megkéri Ferencet, hogy azért ne fecsegjen ki Henriknek mindent, ami a múltban történt vele a francia udvarban. A végén a király meg még figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert nem biztos, hogy könnyebb lesz az élete királynéként, sőt.

Jöjjön hát a finálé. Viharos este, villámlások, egy árny suhan a sötétben, egyenesen a tűzhely előtt pihenő Anna felé, kezében pisztollyal. Keze a ravaszon, ekkor azonban beállít Őfelsége is, és mire kettőt pillantunk, már az ágyban vannak. A lehetőségnek úgy látszik, annyi, Sidious odébbáll, a szerelmespár pedig nekiáll az utódgyártásnak…