Carlos elég ramaty állapotban van: egyrészt mardossa a bűntudat amiért vízben hagyták Victort, másrészt rádöbben, hogy mivel a város polgármesterét sikerült egy evezővel az óceánba piszkálniuk a hiánya előbb-utóbb fel fog tűnni valakinek. Gaby szerint viszont a dolog megúszásához semmi mást nem kell tenniük, mint meggyőzően játszani a hülyét az üggyel kapcsolatban. Neki ez mondjuk nem nagy kihívás.

Aztán mégis. Hamarosan ugyanis a helyi rendőrség képviseletében Berry és Lyons nyomozók bukkannak fel nála. Gaby egy "jajúristen ugye nem csinált az a szerencsétlen valamit magával emiatt???"-ban csúcsosodó jelenetben harsányan lenyomja az épp válni készülő, de aggódó feleség szerepét, Berry és Lyons azonban a várakozásával ellentétben nem azt mondják, hogy legyen erős asszonyom, hanem hogy sok a kérdés, de pár dolgot azért tudnak így is. Egy: nem vall öngyilkosságra, hogy a hajóról valaki eltűntette az összes ujjlenyomatot. Kettő: ez a valaki nem egy észkombájn. Három: ki fogják deríteni, mi történt Victorral. Remek, nyögi kissé visszavéve Gaby.

Carlos eközben aktívan önmarcangol és töpreng, majd arra jut, hogy azok között, akiknek érdekében állhatott megölni Victort, az első helyen Gabrielle áll. Sőt a másodikon is. Ha a harmadikon nem, az meg csak azért van, mert ott ő áll, mint szerető. A gondolatsor konklúziójaként pedig ultimátumot ad Miss Tökéletes Bűnténynek: vagy megy vele a rendőrségre vagy megvárja míg értejönnek. Feladni magunkat, hülye vagy??? gondolja magában Gaby, miközben a szájával egy laza "Oké,menjünk"-öt formáz, kezével meg  tequilát sékel altatóval.

Carlos még küzd, de már egyértelműen vesztésre áll az altató hatásával szemben, amikor Berry és Lyons parkol le a ház előtt. A hatóságot ezúttal lakossági bejelentésre (oké, ne kerteljünk: Edie Britt bejelentésére) az érdekli, hogy milyen kapcsolat fűzi mostanság egymáshoz Mr. és ex-Mrs. Solist. Gaby néhány keresetlen mondatban kifejti, hogy mit gondol Edie Brittről, a témával kapcsolatban kicsit tagad, majd torkára fagy a szó. Berry és Lyonst ugyanis telefonon épp ekkor értesítik arról, hogy kihalászták Victort a vízből. Eszméletlen, de él. Ezt a szívást.

Gaby a nyomozókkal a kórházba siet, ahol azzal fogadják, hogy Victor magához tért, és bár kiszáradt meg agyrázkódása van, megmarad. Rosszul hangzik. Az viszont jobban,  hogy Victor Berry és Lyonsnek azt állítja, hogy ő ugyan nem emlékszik se hajóra, se semmire, az utolsó kép a fejében a pénteki tanácsülés. Phű, gördül le a mázsányi kő Gaby szívéről. Hogy összelapítsa a nagylábujját egy perc múlva. Ugyanis amint kettesben maradnak Victor magához húzza neje ostoba fejét, hogy csinos kis fülébe susogja: valójában mindenre emlékszik. És egyáltalán nincs megbocsátó hangulatban.

Mike az utóbbi időben minden jelenetben látványosan nyomkodja a vállát és borostás drogosként kapkodja a tablettáit, Susan meg azzal van elfoglalva, hogy megakadályozza, hogy - az általa a neten csekkolt- orr-, nyelv- és mégvalamipírszinges fiú csókban egyesüljön Julie-val. Az lányához sokkal méltóbb udvarlónak tűnik számára a Mike-ot kereső jóképű orvostanhallgató, Barrett, akit egy adag bolti süti és egy másnapra szóló meghívás után egyből meg is kér, hogy szólítsa mamának. Mindez persze csak azért lehetséges, mert Susannek fogalma sincs arról, hogy Barrett dílerkedéssel keresi meg a kémia könyvre valót.

Mike eközben Adamnél vízvezetékszerel, és így tanúja lesz egy Emese-szerű rámenős nő, Sylvia váratlan betoppanásának. Adam és a csaj Chichagoból ismeri egymást, ottani, nem konkretizált kapcsolatuk Adam szerint tönkretette őt, emiatt most látni sem akarja, nemhogy beengedni. Az erőszakoskodó Sylviát végül Mike felbukkanása készteti csak távozásra. Adam hálás, és még hálásabb lenne, ha Mike nem mesélne a történtekről Katherine-nek. Oké, írjál receptet a vállfájásomra, zsarolja be pofátlanul Mike a nőgyógyászt, aki ha máskor nem is, e pillanatban nyilván bánja, hogy nem reumatológus vagy andrológus lett.

Mivel az üzlet, az üzlet, és a zsarolás, az zsarolás, Adam hamarosan Orsonnál bukkan fel, és tőle kéri, hogy írja meg a receptet szegény vállfájós Mike-nak. Orson megtagadja és orvoshoz küldi a beteget, igaz, csak addig, míg annak szószólója ártatlan arccal el nem ejt néhány megjegyzést Danielle, illetve mit is beszélek, Bree szülésével kapcsolatban.

A recept átadása előtt Orson - hogy lelkiismeretét megnyugtassa - baráti beszélgetésben próbálja Mike-ot lebeszélni a rendszeres gyógyszerszedésről. Aztán, amikor kiderül, hogy a fájdalom kis részben a hajtás és a stressz, nagy részben meg a köcsög miatt van, aki elgázolta, inkább gyors reményét fejezi ki a bogyók hatásosságával kapcsolatban és pánikszerűen távozik.

Otthon Mike megtudja, hogy Barrett náluk járt és igen bemérged. Még ennél is bemérgedettebb másnap, mivel az anyázó-tiltó üzenet ellenére Barrettet a kanapén találja, amint anatómiáról és fröccsenő testnedvekről szóló kedélyes történetekkel szórakoztatja a láthatóan elbájolt Julie-t, miközben Susan fülig érő szájjal és kerítőnői képességeitől dagadó kebellel sertepertél a konyhában.

Mike lerázza Julie-t, és a szakadt drogdíler kifejezést is bevetve a francba küldi Barrettet. Aki szerint viszont Mickey hiába keménykedik, a világ szemében egyikük egy leendő orvos, másikuk meg egy nyamvad drogos, és ebben viszolyogtató stílusa ellenére, lássuk be van némi igazság. Mike mérlegel, majd bevallja Susannek, hogy sütimajszoló Barrett a dílere ...khm...volt. Még régen. Amikor bogyózott. Azt a két szemet. De már nem.

Susan kirúgja Barrettet és mellékesen - mivel hinni akar - századszor is hisz Mike-nak. Persze kisvárosi drogosnál senki nem bukik le hamarabb, pláne, ha van annyira hülye, hogy a helyi patikában váltja ki a cuccot, így Julie fülese után Susan kénytelen elfogadni,  hogy Mike-nak - és emiatt neki is - van egy kis problémája.

Bree teljes átéléssel nyomja a kismama szerepet. Például "családi ágy" felkiáltással maguk közé fekteti Benjamint, amivel egyszerre sikerül rövid úton tönkrevágnia Orson eddig harmonikus szexuális életét és alvását. Az elképedt kispapa persze próbálkozik visszaszerezni a jogait és a helyét, de hiába bizonygatja, hogy a családi ágy a tejelválasztás miatt ajánlott, tejügyileg Benjamin viszont leginkább a hűtőben kéne, hogy aludjon, ahogy hatástalan az az érve is, miszerint a szex nem kívánása a frissen szült és nem a szülés közben frissítőket felszolgáló nőket szokta érinteni. Bree hajthatatlan, Orson pedig a második álmatlan és szextelen éjszaka után duzzogva kiköltözik a családi ágyból a kanapéra.

Bree nem ilyen lovat akart, ezért megpróbál tanácsot kérni, hogy van ez máshol. Szemérmesen körülírt problémájával a család és ágy kérdésben igazán rutinos Tomhoz fordul. A szexre gondolsz? - kérdi Scavo apuka, majd fesztelenül eleveníti fel milyen kreatívakká tette őket az, hogy az ágyban nem lehetett. Bree pirulva hallgatja az irodai, az autós és a kölcsönlakásos sztorit, majd elmenekül. Szégyenlőssége ellenére azonban a hallottakat kíválóan ülteti át a gyakorlatba, és a meglepett Orson kifejezetten megbékéltnek tűnik, amikor a rendelésére Mrs. Zimermannként bejelenkezett Bree csábos mozdulatokkal megszabadul a testét fedő kabáttól, és egy tömést kér a doktor úrtól a lyukába.

Bree Tökéletes Anya Projektje konfliktust eredményez a még tökéletlen anyaként felnevelt Andrewval is. Az utóbbi időben pszichopatából kispolgárrá vedlett gyermeknek elég rosszul esik, hogy anyja rosszul sikerült prototípusként tekint rá, még akkor is, ha valójában nem egészen így gondolja, csak bénán fogalmaz. Andrew úgy érzi nincs már helye a szuszogó új lehetőséggel háromfőssé vált családban, így fogja a motyóját és átközltözik egy bérelt lakásba.

Breet megrázza Andrew távozása, de - mellesleg nagyon helyesen - úgy gondolja egy kis borjúsült sok mindent helyrehozhat. Megfőzi és saját kezűleg szervírozza is a büdös kis lyukba, ahol Andrew boldogan benyomja, majd elárulja, hogy csak azért haragszik az anyjára, mert nem vette észre, hogy megváltozott, azt viszont kifejezetten köszöni, hogy kétéve az út szélén hagyta, mert ettől lett ilyen klassz, biztosítással rendelkező pizzériai munkatárs, azért meg még külön is hálás lenne, ha Bree használná a poháralátétet. Mintaanya szeme nem marad szárazon persze ezeket hallva.

Lynette-nek erőteljes lelkiismeret-furdalása van világgá futott anyja miatt, és kétségbeesetten hívogatja a kocsmáktól a hullaházig az intézményeket, ahol szerinte felbukkanhat, de hiába. Aztán hirtelen a semmiből felbukkan Glen, Lynette egykori nevelőapja, mert mint kiderül, nála jelentkezett Stella egy kis lóvéért. Lynette kétszeresen is boldog. Egyrészt megvan a mama és él, amire nem sok esélyt adott elviselhetetlen természetét ismerve, másrészt harminc év után itt van Glen, akit apjaként imádott - míg hirtelen le nem lépett minden bizonnyal Stella pasiügyeivel összefüggésben.

Glen és Lynette a nagy közös örömködés után együtt mennek Stelláért, aki egyáltalán nem hatódik meg azon, hogy a lánya már megbánta, amit mondott, és esze ágában is viszamenni hozzájuk. Ezen Lynette bepöccen, és egy percen belül ismét az egész elcseszett gyerekkornál tartanak. Stella nem nagyon védekezik, Glen viszont jelentőségteljesen célozgat valamire, amit talán jó lenne tudnia a minden rosszért a mamát okoló Lynette-nek. Végül Glan - Stella tiltakozása ellenére - kiböki, hogy nem a mama vágta tönkre anno pasizással a házasságukat, hanem ő. Ugyanis meleg.

Ögh, akad a szó Lynette torkán, aztán később már egy kávé mellett próbálja kihúzni a mamából, hogy ezt az apróságot ugyan miért nem mesélte el nekik soha. Stella magyarázza, hogy nem akarta nagydobra verni a szégyent, hogy a férje két év házasság után inkább homokos lett. Lynette szerint ez nem így megy, viszont értette és könnyebben megbocsátotta volna az anyja akkori viselkedését, ha tudja. Hú nóz it persze, de azért nagy összeborulás van itt is, a szál orbitálisan nyálas heppiendjéül meg Glen hosszútávra felajánlja Stellának óriáskecója egyik üres szobáját.

(Aki nem ismerné fel: Glen az egykori nők bálványa, a mára valahogy különös arcberendezésű Richard Chamberlain, aki mióta nem titkolódzik, már a második sorozatban vállal meleg szerepet. Először egy Kés/alatt epizódban jelent meg.)