Voltam ma szemészeten, orvosom neve: Szöllősi doktornő. Hangosan röhögtem... ennyit a véletlenekről.

Az eddig leggyengébb részen vagyunk túl, ez most kritikán aluli volt. Annyira komolyak voltunk, hogy az már ténylegesen fájt, viszont ez nagyon nem volt nevetséges sem. Nem aggódom, mert csak pár rész kérdése, és átcsapunk abszurdba. Mi történt? Margit lelépett, Jutkából izgatóhelyettes lesz, Ádám és Juli vacsorázni mentek, Etus magyarkodott Juniornak, Taki és Lenke pénzügyileg nyígtak, ahogy szoktak, Fogtündér és Erdészke pedig költözni akarnak.

GG és Senior ülnek a szalonban a kész adóbevallással, Senior egészen odavan, hogy elkészült végül, GG azt hazudja elsőre, hogy ő csinálta, de kiderül, hogy egy gimnáziumi osztálytársa, ha rossz, akkor pedig ő fizeti a bírságot. Milyen kis rendes. A békébe Klarissza rondít bele, Elektro Gábor csempészárúja hamis egy kicsit, mert szar rajta a márkajelzés, meg különben sem működik. Ha GG nem akarja visszafizetni a pénzt, akkor gyorsan szerezzen újat Bécsből, mert különben nagy balhé lesz.

Az év első epizódja folytatta a hagyományokat, minimáltörténés, és sok felesleges politika, megpróbálunk komolyak lenni, de közben persze ezen lehet a legjobban röhögni. Etusról kiderült, hogy TBC helyett allergiában szenved. Jutka apja az örök krízismezőkre költözött, MC sajnos nincs többé. A Feriéknél lakó Margit a biztonság kedvéért begyújtott a villanytűzhelybe, ezzel több család délutáni programját is megoldotta.

Ferit és Jutkát látjuk, Margittal beszélgetnek. Ma megint balhé lesz, ezt érzem. Már az iskolában járunk, Jutka és Szilvi anyukája beszélgetnek, Szilvinek nagy fájdalmai vannak, a kórházban kell feküdnie a lábműtét miatt. Jutka felajánlja, hogy Miss Equal Opportunities legyen magántanuló, majd a fiúk bemennek hozzá, de anyuka arra panaszkodik, hogy ő sem jut be. Retcon van megint: anyuka gyógyszerész, de csak azért, hogy panaszkodhasson a helyzetről. Aaaaarrrgh. Béla is beszáll a nyavalygásba, egy jó kis rendszerszidást nem szabad kihagyni. Viszont van valami titka Hávelnek és Bélának. Jutka valami előléptetést fog kapni. Vajh mi lehet az? Igazgatóhelyettesi kinevezés. De Jutkának nem kell. Gondolkodási időt kér. Hável erősködik, előjön a remek szocialista munkaerő dumával, de Jutkát nem hatja meg.

Stílszerűen Nagy Imre és társai újratemetésének 20. évfordulóján kezdjük el a Szomszédokban a rendszerváltó 1989-es év epizódjainak hogyvoltjait. Görbe valóságtükröt mutatva a sorozatnak, pár 1989-es rész végén rövid összefoglalót adunk az év legfontosabb eseményeiről.

1989-et írunk már, idén kérem rendszert fogunk váltani, erről azonban szereplőinknek most, januárban még halvány lila fogalmuk nincsen. Éppen ezért lesz nagyon érdekes minden reakciójuk, ahogy realizálják, hogy a gulyáskommunizmus szép lassan kicsúszik a lábuk alól, és belekóstolnak abba, milyen is a vadkeleti szabadversenyes halleluja. Az év végi rész meglehetősen lapos volt, ellenben kellőképpen vicces. Előkerült Pszichonyuszi, menyasszony lett a lelkem, és fő eseményként a pillanatnyilag absztinens, de honvággyal küszködő, és totálisan zavart Margit Feriéket boldogítja.

Jutka Kodályt hallgattat a gyermekekkel, és elmondja, hogy bizony, ha Bartók és Kodály nem lettek volna, akkor ma nem lennének meg ezek a dalok, meg különben is, muszáj politikáról beszélnem, ezért biztos hallottatok gyerekek a sok erdélyi magyarról, aki most itt van nálunk. Julcsi értelmes kérdése: magnóval gyűjtötték a dalokat? Nem bazmeg, kézi DVD felvevővel, ide nézzen, kedves néném, ebbe a piros fénybe, ni, ebbe danolásszon. Hülye. Szilvi értelmesebb kérdése: megnézhetik-e a Kodály operát, amiről Jutka vakerált korábban? A válasz igen. Szilvit egyébként műteni fogják, igazat beszélt Bájgúnár doktor. Jutkát telefonhoz hívják, görbül a szája, folyik a könnye. Ajjaj, ki halt meg? MC. Nyugodj békében, Fushimishi professzor.

Mielőtt a trollok, rokonaik és barátaik a torkomnak esnek, hogy nincsenek is évadjai a Szomszédoknak, évadzárói meg különösen nem, megnyugtatásul közölném velük, hogy nálunk praktikus és egyéb okokból vannak. Pont. A miért kérdésre a választ a korábbi hogyvoltok visszaolvasása nyújtja.

Véget ér 1988, érdekes év volt ez kis barátaink életében, de amennyi mesterséges izgalom volt benne, legalább annyira unalmas és eseménytelen is volt. De majd jövőre... Mi is történt az előző részben? Fogtündér és Erdészke titokban egybekeltek, Etusnak valami komoly baja van,Taki és Rezső összebalhéztak, Ferit pedig agyonverték Fogtündér korábbi támadói. Ami mindenki életében közös: az állandó sírás a pénzhiányon, és a vedelés.

Nem vállalom, hangzik el Erdészke szájából a mondat. De mit nem, drága bogárkám? Kérdem én, és meg is kapom a választ: a főmérnökséget. Az ejtőernyős pártember nem kell, ki akarják rakni, elő is kaparták Erdészkét. De ő nem. Elvei vannak. A főnök úr megkéri, hogy gondolkodjon el az elvein, megvesztegetésül megígéri, hogy a Fogtündérrel együtt héderezhetnek egy kört az erdészházban. Erdészke kis felesége éppen Magdi szilveszteri bulijáról akar idejekorán pattanni, mert neki más dolga van. Tamás, a kapitány érdeklődik, hogy mi, és egyből dupla konyakot nyomnak a presszóban, amikor kiderül, hogy Fogtündér immáron nem hajadon. De Tamás bízik a hűtlen feleségekben. Tamás küzdj és bízva bízzál, az igazság a te kezedben van.

Most, hogy Szikszay sorsán is elmerengtünk egy kört, mehetünk tovább, két rész van csak vissza 1988-ból. Az előző rész végén ott tartottunk, hogy Senior hazaérkezett Flórával, Etusnak van valami baja, de nem tudjuk, mi az. Fogtündér és Erdészsrác ismét belefog az esküvő témába, ezúttal titokban, Vágásiéknál semmi lényeges nem történt.

Dénes és Erdészke érkezne egy piros Ladával a reptérre, jöttek a lányokért. Nocsak. Lányok? Who is the other girl? Ezt egyelőre nem tudjuk meg, viszont Erdészke akcióba lendül, mert egy rosszarcú bőrdzsekis lecsap az 1200-esre, és el akarja lopni. Az intézkedés soká tart, így a lányokért nem tudnak bemenni. A másik lány végül is Fontoska, esküvőre lesz a menet, ő Fogtündér tanúja. Már az esküvő után a szovjet pezsgőrendelést adnák le, amikor belefutnak Takiba. Aki örül, de Lenke tutira balhézni fog. Ezért Taki azt a taktikát választja, hogy ő semmiről nem tud. Erdészke szerint is Lenke kiakad majd, ha meglátja a csokrot.

Mivel állandó vitatéma Etus néhai férjének, a Szikszaynak a sorsa, ezen túl az is kérdéses volt, hogy az akarata ellenére azonnali hamvasztásos temetésben részesülő nagy/dédapa 1956-ban vagy a világháború alatt tűnt el, és miért nem ő ment krumpliért, miért az asszonyt küldte, ezen túl pedig mit kerestek a gyerekek az utcán, amikor lőnek, és mindez meglehetősen sci-fi a Szomszédok panelrealista feelingjében, úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, utánanéztem, és... szerintem nincs egyértelmű megoldás. Vagy mégis? Ezt rátok bízom a párbeszédek elolvasása után.

Ímhol figyel hát AZ A BIZONYOS fantasztikus párbeszéd özv. Szikszayné Etelka és unokája ifj. Mágenheim Júlia szájából, méghozzá a 23. fejezetből.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben az Alien elhagyta Senior hasát, vagy legalábbis ebbe a hitbe ringatott minket az előző rész végén felhangzó gyermeksírás. Kár, hogy nem láttuk, ahogy a kiskrapek seggére ver egy irgalmatlan nagyot a szülészorvos, az mindig annyira megható, hogy csak na, csodálkozom, hogy ezt kihagyták. További események szalagcímekben: Margit ismét kórházban az ital miatt, mozgássérült gyermek érkezik az iskolába, a Lada ismét lerobbant, Fogtündér meg Isztambulban ragadt, mert kényszerleszállást kellett végrehajtani egy utas miatt. Én szinte biztos vagyok benne, hogy Tündibündi direkt belekevert valamit a bekómázott hapsi kajájába, csak hogy megússza a nagytakarítást.

Ifj. Julesz és szerelme, Gabesz egy pelenkázóval szenvednek, a keresztségben a Flóra nevet felvett Aliené lesz a cucc. Etus érkezik egy remek fedeles szaros pelenkatartóval, alkalmi vétel. Közben Ádámmal Keravill forródrótot hívják, mert mosógép kell, részletre, ámde a telefon félrekapcsol (akkoriban tényleg állandóan félrekapcsoltak). Julesz Gabesznek mutatja a fotókat testvéréről, Gabesz szerint átlagos csecsemő, Junior szerint átlagosan úgy kivágja Gabeszt, mint macskát szarni, ha még egy ilyet mond. Már a kocsiban hazafelé Etus lecseszi Ádámot, hogy miért szövetkezik Flowerpowerral, az ő köhögése semmiség. Én hagynám fulladozni, Dr. Szikszait. Ugrunk a kórházba, Seniort az orvosi köpenyben besurranó GG látogatja, anyagrendelés címén, na meg a fotókat is bevitte, ha már egyszer arra járt. Senior és Fló másnap mehetnek haza, közli a GG-t rövid úton kihajító főorvos.

Az előző részben nem történt semmi lényeges vagy az előzőektől eltérő esemény, az összefoglalótól eltekinthetnénk. De mégsem. Juli rosszul lett, kórházba került, Etus 56-os sztoriját az emelettel együtt porrá hamvadó Szikszairól ismét meghallgathattuk. Margit eltűnt, Feri keresteti. Bástya majdnem szívrohamot kapott, de aztán mégsem. Fogtündér és Erdészke összebalhéztak, Lenke és Taki politizáltak.

Senior még mindig kórházban dekkol, és ez az Alien megszületéséig így is marad, anyja látogatja éppen, de mennie kell, mert jön hozzá egy fiatal művészbanda, akiket még a Dali kiállításon ismert meg, ott fognak vitatkozni nála. Jaj, de izgalmas. Junior és szerelme, Gábor, könyvet pakolnak otthon, meglepetésből, de Gáborunk elejt egy adag könyvet, amire felébred a morcos Ádám. Eközben Lenke terelné az embereket kifelé, záróra van (ezt sosem értettem, aki bent van, az még vásárolhat, a záróra annyit jelent, hogy többen nem jöhetnek be), de közben segít egy frissen érkezett tolószékes gyereknek. Nagyon megható ez a szociális érzékenység. Sokáig azért nem tart, mert a T-1000-es az otthon a lerobbant Ladán sajnálkozó Takit és Rezsőt gyorsan leoltja, hogy nem a kocsival kell foglalkozni (már háromszor kellett utasnak betolnia), hanem nagytakarítani kell.

Íróink igyekezete, hogy minden politikai túlfűtöttségüket beletegyék harminc percbe, zajos kudarcba fulladt, majdnem nézhetetlen rész áll mögöttünk. Ez most sajnos nem vicces, hanem inkább kínos és erőltetett. Fogtündérék azért mentek a Silvanusba, hogy a vízlépcső építkezését nézhessék, Valerie azért ment Óbudára, hogy Taki a lakótelep-építésekről öblögethessen, Lenke azért került az üvegvisszaváltóba, hogy kiderüljön a külföldi üvegek sorsa, Ádám azért vizsgáltatta magát pont a MÁV kórházban, hogy a teljesítményértékelésről lehessen beszélni, Ezen túl pedig még egy fontos információval lettünk gazdagabbak: a halál a te pénzügyes barátod.

Kis temetői abszurddal nyitunk, halottak napja van. Lenke, Taki és Fogtündér közelednek id. Fogtündér sírjához, ahonnan TERMÉSZETESEN ellopták a virágot és a mécsest. Fogtündér elmegy utánpótlásért. Gyászolás helyett lehet szitkozódni egy sort. Tündérke pedig hiperűrsebességgel közlekedik a világban, mert 32 másodperc alatt eszközli a mécses-beszerzést. Vagy lopta valahonnan? A távozás sem egyszerű, mert PERSZE, hogy beállt valaki Takiék Ladája elé. A helyfoglaló autót arrébb tolja Benedek Miklós, és jól összetöri, majd elhajt. Nyomdai abszurddal folytatjuk. Elmegy az áram, lopnak, mindenki késik. Bezzeg a kisnyomdában! Ott arany az élet, pedig szövetkezet (ami Feri szerint fejletlen tulajdoni forma), nem állami tulajdon. A jelenetet a művezető zárja: az újságban Margit díszeleg az „eltűntek” rovatban.

Amiben reménykedtem, bejött, a kínos jelenetek és a se eleje se vége jellegű hülye események folytatódtak, de mindezt úgy sikerült eszközölniük az íróknak, hogy a történet fonala egy milliméternyit sem haladt előre. Ez bizony teljesítmény: majdnem öt csillagos filler. Egy említésre méltó dolog történt, ez pedig MC világgá menetele volt, én őszintén bízom benne, hogy sikerülni fog, virtuálisan csomagoltam neki több napi hideg élelmet.

Biztosítási ügynök a színen, a T-1000-est vegzálja életbiztosítással (ha a férjed elpatkol, gazdag leszel!), de a felbőszült Lenke kihajítja a lakásból („maga nem tudja, milyen tragédián vagyunk túl”). Az érkező Takitól tudjuk meg, hogy Fogtündér és Erdészke tíz napra manrézába vonult valahová. Még jó, hogy nincs pénzük. Ugrunk a kisnyomdára, ahol Ferencünk teljesítménybérben fog dolgozni ezután, a rendes munkája mellett. Így megússza a harminc rugó leperkálását. Tag amúgy sem lehet, mert az kihalásos alapon megy. Immáron visszatérő motívum ez a „nyírd ki, akkor lesz jó neked” attitűd.