Mivel állandó vitatéma Etus néhai férjének, a Szikszaynak a sorsa, ezen túl az is kérdéses volt, hogy az akarata ellenére azonnali hamvasztásos temetésben részesülő nagy/dédapa 1956-ban vagy a világháború alatt tűnt el, és miért nem ő ment krumpliért, miért az asszonyt küldte, ezen túl pedig mit kerestek a gyerekek az utcán, amikor lőnek, és mindez meglehetősen sci-fi a Szomszédok panelrealista feelingjében, úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, utánanéztem, és... szerintem nincs egyértelmű megoldás. Vagy mégis? Ezt rátok bízom a párbeszédek elolvasása után.

Ímhol figyel hát AZ A BIZONYOS fantasztikus párbeszéd özv. Szikszayné Etelka és unokája ifj. Mágenheim Júlia szájából, méghozzá a 23. fejezetből.

„Etus, nem vagy te nagyon egyedül?”
„Nem, például itt vagy te.”
„És máskor?”
„Máskor meg itt vagyok én.”
„Milyen volt a férjed? Vagyis a nagyapám?”
„A Szikszay? Én így hívtam. Magas volt, kék szemű, fekete hajú. Nagyon jó festő lett volna. Soha nem fáradt el, soha nem panaszkodott. Aztán... eltűnt.”
„Hogyhogy eltűnt? Hová?”
„Rég volt, akkor éppen a feje tetején állt a világ. Lementem krumpliért a Nagykörútra, levittem a gyerekeket, Julit és Ádámot, gondolván, hogy akkor többet kapok. Meg éppen nem is lövöldöztek. A lakásban maradt a Szikszay, meg a papád szülei. Nagyon jóban voltunk. Ők valami nagy vitában voltak, hogy mi lesz, hogy lesz, aztán hallatszott pár lövés, tank vagy ágyú, mit tudom én. Kaptunk egy csomó krumplit, és amikor visszaértünk, már nem volt a házon az az emelet. Csak a szekrény állt ott, egy faldarabon. Hogy ki lőtt kire? Nem tudom. De őket találták el. Hát, így tűnt el a Szikszay.”
„Ha akkor nem viszed le aput és anyut, én most nem lennék?”
„Ha a nagynénémnek kereke lett volna, akkor nem nagynéném lett volna, hanem trolibusz. Itt vagy, és befordulsz az ágy felé, mert reggel korán indulunk.”
„Etus, csak azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek.”
„Azt nem csodálom. Mert én is téged. Jó éjszakát.”

Egy kis adalék a 40. fejezetből, a szereplők továbbra is Etus és Junior. Néhai Szikszay Senior terhességének ürügyén jött elő. Többet sajnos megint nem tudunk meg. Jelen állás szerint tehát Szikszay halála a rejtély kategóriájába sorolható még mindig.

„Minden nőnek el kell felejtenie. Mert ha emlékezne rá, soha többé nem szülne gyereket.”
„Te biztos jól emlékszel rá, azért született csak az anyu.”
„Nem, Csibe. Csak meséltem, hogy meghalt a Szikszay. És ezért nem lett.”
„Ne haragudj Etus, nem akartalak megbántani.”