Orson egy roncs, mióta Bree kitette a szűrét. Megállás nélkül sír, könyörög meg fogadkozik, hogy Bree bocsánatáért bármivel vezekel. Pechjére a nője ezt a bármit komolyan is veszi, és felajánlja, hogy megbocsát - ha feladja magát. Orsonból gyáva féreg lesz egyből, és csak arról bír nyöszörögni, hogy még nem évült el, aztán kisomfordál az ajtón. A kisördög azonban munkál benne, és pár nap múlva alkoholtól meg az ötletétől fellelkesülve közli Breevel, hogy mégiscsak feladja magát. Tényleg? Te félisten! - mondja Bree szeme.

Kb. fél percig, utána ugyanis Orson részletezi a nagy tervet, mai szerint csak egy pszichiátert kell találniuk, aki igazolja, hogy már akkor is alvajáró volt és tádááám! fel is adtam magam, mégse megyek börtönbe. Ugye hazajöhetek szívem? Nem te szánalmas pondró - mondja Bree némileg stílusabban fogalmazva, aztán megkéri az épp arra autózó Edie-t, hogy vigye már haza az ittas Orsont a szállására. Edie meg megengedi, hogy a nyomorult Orson a horrorszálló helyett a kanapéján töltse az éjszakát. Ami Bree erkölcsei szerint teljességgel illetlen dolog, így amint a tudomására jut, egyből megkéri Edie-t, hogy a jövőben tartózkodjon a férje házában altatásától. Edie írtózva visszautasítja még a gondolatot is, hogy ő és Orson, de mivel Bree felbosszantja a kérésével, rögvest közli, Orson addig marad nála, amíg csak akar.

Carlos vakvezetőkutyát kap. Ennek Gaby is örül, egészen addig, míg ki nem derül, hogy Roxy nem cirkuszi kutya, hanem munkakutya, vagyis nem tud kávét csinálni és nem nyírja le a füvet, mint a skót juhász a tévében. A Roxy-ügy kapcsán mellesleg kiderül az is, hogy Carlos nem hajlandó ülve pisilni, viszont nem céloz túl jól, valamint, hogy Solisék romantikus újra-egymásratalálását szép lassan kezdik tönkrevágni az anyagi gondok.

Gabrielle-t ugyanis a szokottnál is ingerültebbé teszik a saját kezűleg végzett háztartási munkák, a vakjáradékból pedig nem futja arra, hogy ismét fess kertészfiúk és szorgos cselédlányok sürgölődjenek a házban. Nem mintha ezeknek annyira jó vége lett volna régebben. A nadrágszíjat mindenesetre összébb kell húzniuk, amit Gaby Roxy jutalomfalatkáin kezdene, Carlos viszont Gaby fodrászáról mondana le, főleg, hogy a végeredményből úgyis csak a hajlakk szagát élvezheti. Gabrielle kiakad, Roxi viszont ellenséges morgással reagál Carlos konyharuhás püfölésére. Na, azért csak kiképezték a kereszteződésen való átkelésen kívül másra is.

Na, jelentem, végre előszedték a készítők a régóta csak a mélyben lappangó "Orson nem elhanyagolható köze Mike-balesetéhez" szálat, így tehát a doktor úrral nyitunk, aki látogatóba érkezik a rehabra. Na nem felebaráti érzésektől hajtva, hanem mert Mike üzent érte - Orson be is van tojva rendesen. Mike komoly képpel fogadja és talán így könnyebb lesz felkiáltással leülteti egy székre - Orson gyakorlatilag félholt az ijedtségtől. Mike mondókája egy hosszabb fejtegetéssel kezdődik a másik megbántásáról meg a felelősségről - Orson háromnegyedholt. Mike végül a gondolatmenet konklúziójaként azt mondja: bocsáss meg, Orson, amiért nem jutott eszembe, hogy esetleg bajba kerülhetsz a gyógyszerfelírás miatt - Orson köpni-nyelni nem tud. Azért végül csak kinyögi, hogy semmiség, és megkönnyebbülten kitántorog az ajtón.

De korai az öröme. Mike váratlan meaculpája után nem hagyja nyugodni a bűntudat. Legalább is éjjelente. Így a rész egy részét Orson alvajáróként tölti. Ez elsősorban nem azért kínos, mert így Susan nem tudja megenni az éjféli csokitotorta-adagját a konyhaszéken kuporgó pucér pasi miatt. És nem is azért, mert reggel a történteket Hodge-ék nevetgélve betudják annak, hogy  juj, mit álmodott a huncut kismama, ami rosszul esik az amúgy is érzékeny Susie-nak.

Az eddig gyakorlati ateista Lynette az utóbbi idők eseményeinek hatására úgy érzi, eljött az idő, hogy szóba álljon istennel. Már csak vallást kéne választania ehhez. Mivel Breet tartja hit ügyben a legkompetensebbnek, úgy dönt, az általa favorizált presbiteriánus gyülekezetben tesz próbát először. Egész családjával együtt. Tom kétségbeesetten próbálkozik, hogy valahogy mégiscsak a tévé előtt tölthesse a délelőttöt, de "a jóisten jövő vasárnap is ott lesz, a Pistons meg csak most játszik" érv egymagában kevésnek bizonyul a beindult Lynette-tel és a Preston fejében a Télapó segédjeként élő Jézus-képpel szemben.

Kifejezetten örül viszont Lynette új hobbijának Bree. A példaadó háziasszony ugyanis a helyi gyülekezet Női Körének vezető posztjára pályázik, és a posztért folyó harcban  egy hétfős család megtérítése reményei szerint simán veri az ellenfél négyhónapos afrikai misszióját. A fellelkesült Lynette azonban kicsit belerondít Bree bizniszébe. A prédikáció egy pontján ugyanis kézfeltartással szólásra jelentkezik és a Bree Hodge barátja vagyok bemutatkozás után kérdésekkel bombázza a lelkészt, majd - igaz, az iskolai lövöldözőkkel kapcsolatban - de sikerül a seggfej kifejezést is használnia az Úr házában.

Tornádó jött, tornádó ment, az irtózatos pusztítás meg maradt a Lila akác közben. Gaby berohant Carlos után a kórházba, a többiek pedig a mentésre érkező tűzoltóautók villódzásánál szorongva várják Lynette-tel a fejleményeket. Amik egyelőre késnek. Lynette egyre hisztérikusabb, mert szerinte, ha Tomék élnek, kiabálnának. Susan nem túl meggyőzően, de nyugtatja, hogy minden rendben lesz, aztán elküldi sebkezelésre a mentősökhöz.Ez remek alkalom Edie-nek, hogy végre ő is megnyilvánuljon. Szerinte hülyeség hiú reményeket ébreszteni, sőt, nkább épp arra kéne felkészíteni Lynette-et, hogy ez igazán rosszul is végződhet. Milyen remek gondolat! A többiek is lehurrogják rendesen, majd végső reményként csatlakoznak az imádkozó McCluskeyhoz és várják a csodát.

Hogy az imakommandó vagy McCluskey pincéje működött-e jól nem tudjuk. A lényeg, hogy a tűzoltók hirtelen a romok alól elővarázsolják Pennyt. Aztán Parkert. Aztán Prestont és Portert meg Kaylat. Aztán Tomot. Aztán .... aztán amikor már mindenki  megkönnyebülten mosolyogva várja az utolsó lent rekedtet, kiderül, hogy Ida nem élte túl. Hirtelen az eset legnagyobb vesztese szegény McCluskey lesz. Ez aztán lehetőséget ad Edie-nek, hogy bebizonyítsa, mégsem a világ legnagyobb tuskója. Elsőként ugyanis épp ő lép oda együttérzően megszorítani a megrendült Mccluskey kezét.

A híres tornádós rész, ami alapján az alkotók vagy a világ legnagyobb Twister-rajongói, vagy megrendelést kaptak a polgárivédelemtől a "Mit tegyünk, ha...?" oktatófilm-sorozat egy epizódjára, vagy egyszerűen úgy érezték bizonyos történetszálakból az életben nem tudnak kigabalyodni másképp. Mindenesetre korrekt mini-katasztrófafilmet sikerült összehozniuk.

A főcím alatt Gaby épp arról tájékoztatja a csajokat, hogy újra együtt vannak Carlosszal. No meg, hogy figyelembe véve a megcsalt férj bosszúszomjas természetéhez társuló anyagi és hatalmi potenciált egy időre ismeretlen helyre távoznak a Lila akác közből. Az érzelgős jelenet végén Liptai Claudia közli: 4 órán belül a csajok valamelyike elveszít egy férjét és mindannyian egy barátot. Nocsak.

(Innentől az epizód hangulatának átéléséhez bekapcsolhatjuk ezt az olvasáshoz, a szereplőket pedig minden jelenetben vízionáljuk gigantikus szélviharba, égből potyogó gépjárművek és barbecusütők közé egy tornádótölcsérrel a háttérben.)

Carlos elég ramaty állapotban van: egyrészt mardossa a bűntudat amiért vízben hagyták Victort, másrészt rádöbben, hogy mivel a város polgármesterét sikerült egy evezővel az óceánba piszkálniuk a hiánya előbb-utóbb fel fog tűnni valakinek. Gaby szerint viszont a dolog megúszásához semmi mást nem kell tenniük, mint meggyőzően játszani a hülyét az üggyel kapcsolatban. Neki ez mondjuk nem nagy kihívás.

Aztán mégis. Hamarosan ugyanis a helyi rendőrség képviseletében Berry és Lyons nyomozók bukkannak fel nála. Gaby egy "jajúristen ugye nem csinált az a szerencsétlen valamit magával emiatt???"-ban csúcsosodó jelenetben harsányan lenyomja az épp válni készülő, de aggódó feleség szerepét, Berry és Lyons azonban a várakozásával ellentétben nem azt mondják, hogy legyen erős asszonyom, hanem hogy sok a kérdés, de pár dolgot azért tudnak így is. Egy: nem vall öngyilkosságra, hogy a hajóról valaki eltűntette az összes ujjlenyomatot. Kettő: ez a valaki nem egy észkombájn. Három: ki fogják deríteni, mi történt Victorral. Remek, nyögi kissé visszavéve Gaby.

A hosszúra nyúlt nyári szünet után Victorral vesszük fel a fonalat. Mr. Lang a "ma tudtam meg, hogy megcsalt a céda" szituáció filmes ikonográfiájának megfelelően zord tekintettel, gondolataiba merülve ül a félhomályos szobában egy viszkis üveg, nagy sóhajtások és rángó arcizmok társaságában, amikor meghallja hazatérő asszonykája tipegését.

Gabynak ezúttal csak négy bevásárló táskát kell lepakolnia ahhoz, hogy felvegye a telefont. Majd le is tegye rögtön. Egyrészt mert még mindig haragszik a vonal végén jelentkező Carlosra, másrészt, mert érkezik az arcizmait időközben megfegyelmező Viktor, aki Edie látogatásáról mélyen kussol, helyette ünnepélyesen bejelenti, hogy egy hónapos szabit vett ki, mert nászútra mennek. Aztán míg meghatott felesége az utazási prospik között válogat, csekkolja az utolsó hívást. Carlos nevét látva nem torzul a feje, ez elég félelmetes.

Az eredeti tervektől eltérően a Tv2 végül nem húzta ki június legvégéig a Született feleségek április 25-én indított 4. évadát, hanem már ehéttől kezdődően, vagyis a 6. rész után szépen csendben egyszerű, őszinte B-moviekra cserélte a Lila akác közi történéseket.

Ezzel ugyan elestünk attól a korábban megcsillant lehetőségtől, hogy imitáljuk az évad amerikai vetítési rendjét - ott ugyanis a 9. részig jutottak el a karácsonyi szünet előtt -, és a híres tornádós részt így már csak ősszel láthatjuk, de nézzük a dolog jó oldalát. A történetszálak többé-kevésbé épp nyugvópontra értek - megszületett Bree gyereke, Lynette meggyógyult, Susannel semmi sincs, Gabrielle meg ugyan bajban van, de még úgysem tud róla - így nem nagyon van miért a falat kaparni. Ejtőzzünk nyugodtan a bícsen a folytatásig. Ősszel talákozunk.

Carlos nem az a szájhős fajta, nemcsak tudja, de meri és teszi is: szakít Edie-vel. Azért ismerve a nőszemélyt addig szeretne végezni a csomagolással, amíg az nincs otthon, de persze nem sikerül neki. Edie először nagy szemeket meresztve értetlenkedik, majd  zsarolással próbálkozik, végül megjátszva a nagylelkűt, annyit kér a kajmán-számláról való hallgatásért cserébe, hogy Carlos vallja be, ha valaki más miatt hagyja el. Carlosnál az új élet azért a tökéletes igazmondásra nem terjed ki, így nagyokat pillogva tagad, sőt, biztos, ami biztos alapon még egy kicsit fel is háborodik a gyanúsítás miatt. Edie mézesmázas stílusban megköszöni, hogy így könnyít a dolgán, majd egy júdáscsók után puccba vágja magát, és fenékriszálva belibeg a helyi apehba.

Közben Gabrielle is szakít Victorral. Énkép-ügyben ugyan lenne mit beszélnie egy szakemberrel, mert kifejezetten stílusosnak és nem tahónak tartja magát annak ellenére, hogy a Wasinghtonban tartózkodó Victor szállodai üzenetrögítőjére mondja sebtiben a nem túl érzelmes szakító szöveget - két részletben. De hát istenem, nem ő tehet róla, hogy Victor ígérete ellenére nem jött haza, mint ahogy arról sem, hogy a szakítás közepén bejövő hívása van.