A hosszúra nyúlt nyári szünet után Victorral vesszük fel a fonalat. Mr. Lang a "ma tudtam meg, hogy megcsalt a céda" szituáció filmes ikonográfiájának megfelelően zord tekintettel, gondolataiba merülve ül a félhomályos szobában egy viszkis üveg, nagy sóhajtások és rángó arcizmok társaságában, amikor meghallja hazatérő asszonykája tipegését.

Gabynak ezúttal csak négy bevásárló táskát kell lepakolnia ahhoz, hogy felvegye a telefont. Majd le is tegye rögtön. Egyrészt mert még mindig haragszik a vonal végén jelentkező Carlosra, másrészt, mert érkezik az arcizmait időközben megfegyelmező Viktor, aki Edie látogatásáról mélyen kussol, helyette ünnepélyesen bejelenti, hogy egy hónapos szabit vett ki, mert nászútra mennek. Aztán míg meghatott felesége az utazási prospik között válogat, csekkolja az utolsó hívást. Carlos nevét látva nem torzul a feje, ez elég félelmetes.

Gaby Rióba akar menni, Victor meg Rio előtt egy extra titkos hajókirándulásra. Csak te meg én. Hú, de rosszul hangzik. Sőt, még annál is rosszabbul. A hajónál ugyanis kiderül, hogy a "csak te meg  én" szó szerint értendő. Se integető yachtklubos személyzet, se legénység. Gaby furcsálja ugyan a dolgot, de azért felegyensúlyoz a hajóra 10 centis kirándulós, vagyis telitalpú szandijában.

Közben Edie két szívességet tesz Carlosnak. Egyrészt visszaadja az ott felejtett kedvenc festményét (amit az aranymetszés szabályai szerint elhelyezett hatalmas lyukkal kissé fel is javított neki), másrészt elárulja, hogy járt Victornál. Baze! - gondolja Carlos. Gaby kicsit nehezebb felfogású, de a tény, hogy Viktor a legnagyobb titokban kicipelte őt az óceán közepére, lassan azért elveszti romantikus báját. Akárcsak Gaby a telefonját, mivel Victor elkoboz tőle a beszélgetés után.

Gaby bepánikol rendesen, és csak arra tud gondolni, hogy valami ürüggyel vissza kell jutnia a partra. Végül Victor kiböki, hogy tud az egykori Solis család etyepetyéiről. Gaby már retteg, és amikor Victor "hoztam neked valamit" felkiáltással elővarázsol egy fekete táskát, nem sokat tétovázik: mielőtt kiderülne mit rejt a szatyor, zsupsz! egy jól irányzott evezőcsapással az óceánba transzportálja hites urát, majd gyorsan partra navigálja a hajót. Carlos a kikötőben várja, és együttérzően hallgatja a "meg akart ölni" sztorit, aztán a gyilkos fegyverrel menne is a rendőrségre. A titokzatos fekete táska azonban csak egy pulcsit rejt. Eggyel nagyobb baze! Végül úgy döntenek, visszamennek, és begyűjtik Victort.

Mr. Lang egész jó állapotban van, csak baromira nem érti, hogy miért lökte a vízbe és hagyta ott B. neje, amikor ő csak azt akarta megbeszélni, hogy menthető-e a kapcsolatuk. Gaby próbálja azt a részt domborítani, hogy visszajött érte, hamarosan azonban kiszorul a beszélgetésből, mert a két pasinak támad hirtelen megbeszélnivalója. Carlos provokál, Victor bepipul, aztán amikor késsel ugrik Mr. Solis felé Gaby megint közbelép az evezővel. Hú, egyre jobb vagyok, állapítja meg elégedetten, amikor pár órán belül másodszor taszítja férjét az óceánba. Aki azonban ezúttal nem bukkan fel a vízből. A legnagyobb baze, ami csak létezik!

Hatórás hiábavaló keresés után Gabynak az a hülye ötlete támad, hogy küldjék vissza a hajót a nyílt vízre, aztán ő majd úgy tesz, mintha nem tudna semmit, csak azt, hogy Victor nagyon kiborult, miután ő megmondta neki, hogy elválik tőle. Hát nem tudom, szerintem nem Gaby az, aki ki tudja spekulálni az első tökéletes bűnügyet, de majd meglátjuk.

Mióta Lynette kinyírta az oposszumot meg a rákot, új nagyprojekten dolgozik. Cél: az anyja kiebrudalása a házból. Az eseményeket némileg felgyorsítja, hogy Stella egy kártyaklubos este után hazacipel magával egy Stan nevű visszataszító csávót, aki bár reggel teljesen fesztelenül képes Tom fürdőköpenyében grasszálni, kínálás nélkül  muffint nyammogni, és a helóka meg a bocsesz szavakat is használva megosztani mindenkivel, hogy ő is ráktúlélő (prosztata), mindez édes kevés ahhoz, hogy ottlétét elfogadhatóvá tegye Scavoék szemében.

Stella megértő és önként felajánlja, hogy legközelebb az autóban csinálják, de Lynette nemcsak Stanre, inkább arra gondol, hogy haza kéne már menned mama, mert káromkodsz, bagózol és koktélt kevertetsz az unokáddal. Aha, és miből költözzek haza? Miből-miből? Hiszen te adtad kölcsön a kezelésre a 10 000 dollárt. Aha! Aha. - döbben rá Lynette, hogy mit is jelent ez pontosan.

A helyzet gyors reagálást követel. Másnapra ebédet szervez a kisebbik húgával, Lydiával. Rendben megy minden - kb. két percig. Aztán a mama beszól Lydiának, majd lelép meccset nézni, a csajokról meg lehervad a jópofi. Kiderül, hogy a mama korábban két évig élt Lydiával, aki ennek köszönhetően erre az ebédre is csak egy pszichiáterrel való konzultáció után, kis kártyákkal felszerelkezve mert eljönni, amikre olyan remek mondatok vannak felírva, mint a "Nem engedem, hogy manipulálj!" meg "Erős vagyok, és tudom mit akarok!" meg, hogy "Nem engedek az érzelmi zsarolásodnak!".

Mivan? - tetteti egy ideig Lynette, hogy nem azért szervezte a találkát, hogy a végén egyedül menjen haza. Aztán amikor hiába állítja egész meggyőzően, hogy az anyja áááááá, már nem cipel fel idegen pasikat bárokból, gonosz cselhez folyamodik: egy óvatlan pillanatban lenyúlja Lydia slusszkulcsát, egyszerűen átpakolja a mami bőröndjeit, és mire Lydia az asztalnál kikeresi a "Nem kérek a negativitásodból!" kártyát, már bele is tapos a gázba.

A Lear-motívum teljes kibontása azonban még csak most jön. Hamarosan éktelen fékcsikorgás és a vehemens középső húg, Lucy kíséretében Lydia visszaszállítja a mamát és a csomagjait. "Szia, anya!" - veti oda neki Lynette két "nem hagyhatjátok itt" és "vigyétek innen" között, majd a három lány bevonul, hogy inkább bent tisztázzák a mi legyent. Hamar kiderül, hogy sok lehetőség nincs, a két kisebbik lányban ugyanis nulla felelősségérzet maradt az anyjuk iránt. Így - mivel egyedül ő gondolja úgy, hogy a pálinkaszagú gyerekkor és kibírhatatlan szekáns természete ellenére sem tehetik az utcára - határozatlan időre Lynette nyeri meg a mamát. Na, menjetek a francba - mondja Lynette pont, amikor az egész tárgyalást csendben kihallgató Stella angolosan távozik egy taxival.

Halloween estéjén ugye Bree kézhez kapta élete második (egyesek szerint harmadik) esélyét, aki a Benjamin Tyson Hodge nevet kapta a keresztségben. A zsidóságban meg mást. Na, de ezt mesélem mindjárt.

A frissen gyarapodott Hodge-családhoz vacsorára érkezik Susan és Mike. Mike eleve nem túlságosan lelkesedik a vendégeskedésért, mert bazi fáradt az állandó robottól, amivel a kertvárosi élethez szükséges sok lóvét próbálja megtermelni. Hangulatán nem sokat javít a vacsorai csit-cset első témaköre a menő és méregdrága ovikról, ahová természetesen minden felelősségteljes szülő igyekszik betuszkolni a gyerekét már időben. De hát a miénk még csak egy csikóhalra emlékeztet! - mondja Mike kétségbeesetten, majd részleges süketséggel reagál az évi 10 000 dolláros tandíj összegére.

Ez az ő nagy szerencséje, az ovi után ugyanis a kis Benjamin körülmetélése kerül terítékre a tavaszi tekercs mellé. Bree szerint ez csak az életreszóló férfihigiéniát garantáló egyszerű műtét, a zsidó ura szerint viszont rituális megcsonkítás, ami ráadásul csökkenti a szexuális élvezetet. Még egy kis moo shut valaki? Orson saját metéléstörténetével körítve? Na, ez az, amit nem úsznak meg a vendégek. A kis Orsont ugyanis apja határozott tiltakozása ellenére az anyja 5 évesen, titokban, fagyizási fedősztorival cipelte el a rabbihoz. Bree szerint ez csak arra jó példa, hogy legcélszerűbb csecsemőkorban megcsináltatni a dolgot. Mivel ezen a ponton a vendégek már csak zavartan pislognak, az illemtudó háziasszony hirtelen a desszertre tereli a szót. A "Mit is hoztál?" kérdésre szegény Susan egészen a székébe süppedve meri csak elsuttogni, hogy fagylaltot.

Bree jól ismeri a férjét, és a beszélgetés után biztos benne, hogy Benjamin körülmetélését egyedül kell menedzselnie. Mint kiderül, Orson is remekül ismeri a feleségét, így aztán amikor Bree a szóban forgó péniszt érintő kis egészségügyi műtétre jelentkezik a helyi kórházban, az orvos az időpont helyett egy - a környező összes állam összes kórházába szintén eljuttatott - nyilatkozatot ad át neki, mely szerint az apa nem járul hozzá a testrész birizgálásához.

Bree első körben felháborodik, amiért a férje nem bízik benne, második körben kiböki, hogy főleg azért akarja az egészet, mert szerinte egyszerűen ocsmány a sapkás pénisz, harmadik körben meg egyszerűen meglóg a kis fütyi gazdájával egy baráti összejövetelre, ahol - mit ad Isten - épp egy másik szerencsés nyolcnapos versenyző körülmetélési ünnepsége zajlik. Itt aztán az állítólagos Rabinowitz lánykori névtől, Orson legójozásán és egy Tzeitel nevű nagymama sírban forgásán át az "esküszöm, olyan zsidó lesz, mint én" fogadkozásig mindent bevetve sikerül rávennie a rabbit az ominózus bőrdarabka szakrális lemetszésére.

Este a napi események között a bank és a tisztító között azért mellékesen megemlíti a körülmetélést is, amiből persze a rusnya fitymán túlmutató veszekedés kerekedik arról, hogy ki jogosult dönteni a Benjamint érintő kérdésekben. Bree végül bocsánatot kér, és megfogadja, hogy Orsont ezentúl tényleg úgy kezeli, mint Benjamin - vagy ha jobban tetszik immáron Simcha - apját.

Bree-ék vacsorájának Delfinoék családi harmóniájára nézve is komoly következményei vannak. A tökéletes háziasszony az este végefelé a konyhájában ugyanis egy tablettát talál, amiről egy valamit tud: tutira nem aszpirin, mint ahogy Mike állította, akit csokiszósz-keresésnek álcázott titkos gyógyszernyelésen kapott. Egy gyors csekkolás a gógyszerkönyvben, és már megy is az aggódó telefon Mike és drog témában Susannek.

Susan persze számonkér. Mike tagad. Susan hisz. Mike megkönnyebbül. Susan nemkülönben, és pár órával később már magabiztosan bizonygatja Breenek, hogy téved, Mike csak a vállfájdalmai miatt szedi a cuccot, és különben is el is fogyott neki. Ühüm, bólogat a volt függők magabiztosságával Bree, majd a teljesség igénye nélkül mutat pár helyet a konyhában, ahová a feles, kétdecis és literes boros, viszkis, likőrös és egyéb üveget rejtette, miután mindenkivel közölte, hogy leszokott az alkoholról.

Susan továbbra is tiltakozik a gyanúsítás ellen, de Bree "bízz, de légy résen" tanácsa azért szöget üt a fejében. Sőt, a vehemenciát tekintve, amivel hazaérve nekiáll feltúrni a lakást, egyre kevésbé bízik, és egyre inkább résen van. Meg is lesz az eredménye. A szerszámoskamrában egy elemlámpába rejtve egy kisebb kommuna többhetes adagját találja meg elrejtve.

Este  a bűnös orra előtti zacskórázó könnyes nagyjelenet következik, majd Mike vallomása a fájós válláról meg a túlórákról a kertvárosi magánovis-harvardos tempóval összefüggésben. Susan úgy látszik most hall először arról, hogy a pénzért dolgozni kell, sok pénzért meg sokat kell dolgozni, de végül megegyeznek abban, hogy a Harvardnál fontosabb egy egészséges apuka. Legvégül Mike teátrális mozdulattal a lefolyóba önti a dugizacsi teljes tartalmát.

Az éjszaka közepén meg lelopódzik szétcsavarozni a csapot, de nyilván csak mert eszébe jutott, hogy nem túl környezetbarát magartartás oda hajítani azt a sok kemikáliát.

Dylan iskolai házifeladata családfakutatás. Testreszabott, de mivel korábbi geneológiai próbálkozásai otthon meglehetősen szélsőséges reakciókat váltottak ki, Julie segítségét kéri a titokzatos apáról való információszerzéshez. Susan persze kikotyogja, hogy a "Most mutasd meg partyn" Katherine azt mondta, hogy az apa bántalmazta őt és a kislányt is. Dylan ezt higgadtan fogadja, az viszont kiborítja, hogy míg Katherine őt állandóan lerázza a témával kapcsolatban, idegeneket hajlandó beavatni. Ez már több a soknál, ez igazán több - gondolja, és életében először nyíltan szembeszáll az anyjával.

Katherine-t az új, fúria-Dylan stratégiaváltásra készteti. De mielőtt átadná a félbehajtott papírt a papa adataival, drámai előadásban ecseteli az utolsó találkozásukat, amikor jól összeverte a psi, mert megmondta, hogy elhagyja, majd a papír átadásának feltételéül szabja, hogy a papa soha nem tudhatja meg ő hol lakik. Dylen vívódik, majd a megrázó történet és az anyai könnyek hatására végül úgy dönt, nem a papírt kéri, hanem másik feladatot a suliban. Ismét szent a béke. A hiszékeny leányzó persze azt már nem látja, hogy a papír, amit Katherine megkönnyebbülten széthajtogat, tök üres.