Carlos vakvezetőkutyát kap. Ennek Gaby is örül, egészen addig, míg ki nem derül, hogy Roxy nem cirkuszi kutya, hanem munkakutya, vagyis nem tud kávét csinálni és nem nyírja le a füvet, mint a skót juhász a tévében. A Roxy-ügy kapcsán mellesleg kiderül az is, hogy Carlos nem hajlandó ülve pisilni, viszont nem céloz túl jól, valamint, hogy Solisék romantikus újra-egymásratalálását szép lassan kezdik tönkrevágni az anyagi gondok.

Gabrielle-t ugyanis a szokottnál is ingerültebbé teszik a saját kezűleg végzett háztartási munkák, a vakjáradékból pedig nem futja arra, hogy ismét fess kertészfiúk és szorgos cselédlányok sürgölődjenek a házban. Nem mintha ezeknek annyira jó vége lett volna régebben. A nadrágszíjat mindenesetre összébb kell húzniuk, amit Gaby Roxy jutalomfalatkáin kezdene, Carlos viszont Gaby fodrászáról mondana le, főleg, hogy a végeredményből úgyis csak a hajlakk szagát élvezheti. Gabrielle kiakad, Roxi viszont ellenséges morgással reagál Carlos konyharuhás püfölésére. Na, azért csak kiképezték a kereszteződésen való átkelésen kívül másra is.

Gabynál már attól majdnem szakad a cérna, hogy ezentúl már nem is verheti a saját férjét a saját házában, aztán amikor este a saját ágyában a saját férjét egy jó hangoskönyv helyett a saját kutyájával felszerelkezve találja nem bírja tovább. Hogy ne hergelje Roxyt kedvesen mosolyogva lenyomja a híres "Na, idefigyelj, te vak bunkó" kezdetű beszédét, aminek lényege, hogy  Carlos vagy lezavarja a hatmellű Cujot a szatén-ágyneműről vagy őt sem látja többet rajta. Szerintem tök érthető, hogy Carlos bunyevác felesége helyett kis szőrös barátját választja.

Gaby persze nem nyugszik bele a vereségbe, és tervet kovácsol a rivális eltűntetésére. Egy jutalomfalattal becsábítja az egész könnyen korrumpálható Roxyt az autóba, aztán irány a kutyakiképző iskola, ahol eldarál egy sajnálkozó kösz nem kell, mert nem jönnek ki Carlosszal dumát, és már teper is haza. Otthon meg megpróbálja beadni Carlosnak, hogy a hűtlen dög megszökött, és sajnos-sajnos hiába keresi órák óta. Vau-vau, kontráz rá a hűtlen dög az ablak előtt. Aztán a kutyakiképzős srác telefonja végleg lebukatatja a gaz kutyamószerolót. A romokban lévő házasságot végül meglepő módon Edie teszi rendbe, aki felhívja Taplókisasszony figyelmét, hog a pasija még minidg jó csávó, és ha neki nem kell, számtalan jelentkező lesz rá hamarosan. Gaby magábaszáll, Roxy pedig kap egy kis helyet az ágy végében.

Lynette - nem kis részben azért, mert a bálról eltűnt egy időre - biztos benne, hogy Tom gyújtotta fel Rick éttermét. Reggel keresztkérdésekkel meg is próbálja vallomásra bírni. Tom azonban tagad, és azt állítja, hogy csak a kocsijáig ment meccset hallgatni. Ezzel nem igazán sikerül meggyőznie sem Lynette-et, sem minket. Másnap ráadásul beront a pizzériába Rick egy Scavo's feliratú gyufát lobogtatva, amit állítólag az étterménél talált. Szó szót követ, aztán a kész olasz felmenőkkel bíró csődör elképesztő bunyót produkál a Bud Spencer filmek stílusában.

Lynette egy ideig jajjnecsináljátokmározva ugrál körülöttük, majd a nyakukba zúdít egy komolyabb adag jeget. Ennek köszönhetően aztán lesz ideje egy rövid mondatban letizenkétévesezni a kakaskodókat mielőtt azok újra egymásnak ugranának. Ekkor hívja ki Andrew a 911-et.

Tomot kihallgatják, közben Rick elkezdi fűzni az amúgy is feldúlt Lynette-et a váróban. Látszik, hogy nem ismeri. Ezzel ugyanis csak azt éri el, hogy Mrs. Scavo beront a kihallgatásra, ahol először megvádolja Ricket, hogy esetleg ő maga csinálta a tüzet bosszúból, amiért ő nem akart vele, majd alibit biztosít a férjének a gyújtogatás idejére.

Tomot elengedik, de a szitu a dolgok tisztázására készteti Scavoékat. Bizalom és hazugság témakörben ordítoznak kicsit, majd a Lendvai Ildikónál vett beszédművelés órán tanultaknak megfelelően szépen tagoltan egymás arcába mondják a "Nem feküdtem le Rickkel" és a "Nem én gyújtottam fel a éttermet" mondatokat. A feszkó eredménye, hogy Tom a kanapéra ágyaz magának, ami feltűnik persze a kölyköknek is. Nagy szerencse. Különben Preston és Porter talán sose vallotta volna be, hogy ők csinálták, mert egy veszekedésből azt szűrték le, hogy Rick le fogja nyúlni a mamit. Hát ettől az igazságtól azért nem lett sokkal jobb a helyzet.

Az úton kocsikázó Dylant mondvacsinált indokkal leállítja egy helyi seriff. Igen, mindenki eltalált, ő volt a szőröskezű karikázó a múltkor. Ám ezt Dylan csak másnap tudja meg, amikor Wayne Davis ismét becserkészi és bevallja, hogy ő az apja. Na, legalább annyit tudunk, hogy Katherine nem ölte meg, vagy nem őt ölte meg. Dylan meglepett, de érthetően kíváncsi is, úgyhogy hamarosan együtt pitéznek egy kávézóban.

Wayne szimpatikus és őszintében nyomja. Még azt is hajlandó elismerni, hogy régen tényleg megütötte Katherine-t, bár szerinte az azt kapta, amit adott, ő meg azóta megjavult. Aztán egy teátrális jelenettel kiprovokálja, hogy Dylan találkozni akarjon vele akár titokban is. Dylan ráál, amit Wayne olyan farkasmosollyal nyugtáz, hogy legszívesebben jajjne!-t sikítanánk, amikor a kis Piroska este mosolyogva behuppan apa autójába az első randin.

Breek hazaköltöznek. Susan - mint tomboló hormonjainak köszönhetően mostanság mindent - ezt is könnyekben kitörve veszi tudomásul, ami a mindig fegyelmezett Bree szerint nem illő. Ajánl is rögtön egy remek önkontroll-technikát a hüppögő Susannak, aki a nap hátalévő részét azzal tölti, hogy hevesen feltörő érzelemeit megpróbálja egy virtuális dobozba gyömöszölni, remélve, hogy a jövőben képes lesz ő is úrinőként viselkedni még extrémül felkavaró helyzetekben is. Például, ha akkusztikus gitárzene szól vagy ha kiderül, hogy a rehabról hazatért Mike kedvence nem a krumplipüre, hanem a csőbensült krumpli.

Nagy szüksége is lesz az érzelmei kordában tartására. Julie ugyanis beszámol Mike-nek Orson öntudatlan vallomásáról, aki persze egyből megy és minden lacafaca nélkül megkérdezi: te ütöttél el? Erre a megviselt idegrendszerű Orson egyszerűen összeomlik, és mindenféle tagadás helyett zokogva esedezik bocsánatért. Mike tényleg újjászületett a rehabon. Látva, hogy a lelkiismeretfurdalástól gyötört Orson szinte megkönnyebbül attól, hogy végre kiderült, úgy dönt, megbocsát neki. Aztán ezt kéri Susantől is, amikor lefekvés után beszámol neki a történtekről.

Susannek vagy nem sikerül még tökéletesen az indulatdobozolás vagy meg se próbálja, egy perc múlva ugyanis hálóingben meg fürdőköpenyben rátör a lefekvéshez készülődő Hodge-ékra, és a döbbent és értetlen Bree előtt leordítja Orson fejét. Szegény bűnös próbál magyarázkodni, de a magából kivetkőzött Susan magasról tesz a megtörtségére, meg arra, hogy csak az anyját védte, majd kiviharzik az ajtón. Orson összeszottyad, Bree meg nyilván azon agyal, hogy ezt hogy az istenbe fogja bedobozolni magában.

Másnap Susan összetörten emésztgeti a történteket, Mike meg Jézust megszégyenítő nagylelkűséggel papol neki a megbocsátásról. Ennek eredménye képpen Susan végül arra jut, hogy megpróbálja a lehetetlent, aztán átugrik a kiskertjét szomorúan birizgáló Breehez, hogy beszámoljon a vállalásáról, és biztosítsa, hogy őt azért még szereti. Kösz és király, hogy megpróbálod, én viszont nem tudok neki megbocsátani, mondja a méltóságát elképesztő módon még kapálás közben is megőrző úrinő, miközben a háttérben nagyon nyomorultnka tűnő férje bőröndjébe kapaszkodva épp elköltözik hazulról.