Tornádó jött, tornádó ment, az irtózatos pusztítás meg maradt a Lila akác közben. Gaby berohant Carlos után a kórházba, a többiek pedig a mentésre érkező tűzoltóautók villódzásánál szorongva várják Lynette-tel a fejleményeket. Amik egyelőre késnek. Lynette egyre hisztérikusabb, mert szerinte, ha Tomék élnek, kiabálnának. Susan nem túl meggyőzően, de nyugtatja, hogy minden rendben lesz, aztán elküldi sebkezelésre a mentősökhöz.Ez remek alkalom Edie-nek, hogy végre ő is megnyilvánuljon. Szerinte hülyeség hiú reményeket ébreszteni, sőt, nkább épp arra kéne felkészíteni Lynette-et, hogy ez igazán rosszul is végződhet. Milyen remek gondolat! A többiek is lehurrogják rendesen, majd végső reményként csatlakoznak az imádkozó McCluskeyhoz és várják a csodát.

Hogy az imakommandó vagy McCluskey pincéje működött-e jól nem tudjuk. A lényeg, hogy a tűzoltók hirtelen a romok alól elővarázsolják Pennyt. Aztán Parkert. Aztán Prestont és Portert meg Kaylat. Aztán Tomot. Aztán .... aztán amikor már mindenki  megkönnyebülten mosolyogva várja az utolsó lent rekedtet, kiderül, hogy Ida nem élte túl. Hirtelen az eset legnagyobb vesztese szegény McCluskey lesz. Ez aztán lehetőséget ad Edie-nek, hogy bebizonyítsa, mégsem a világ legnagyobb tuskója. Elsőként ugyanis épp ő lép oda együttérzően megszorítani a megrendült Mccluskey kezét.

Három nappal később Ida Greenberg már egy kis díszes urnában tartózkodik, McCluskey pedig Lynette segítségével próbálja rendbetenni a holmijait, amikért hamarosan Ida unokahúga jön Nebraskából. Pakolás közben két fontos dolog derül ki Idáról. Egyrészt, hogy a II. VH alatt baseball szupersztár volt, aki az amerikai női liga történetében először csinált tripla játékot - ami bármit is jelentsen, nyilvánvalóan valami jelentős dolog. Lynette már ezen is meghökken rendesen, az viszont teljesen kiüti, hogy Parker kiböki: a kis család csak azért élte túl a ház összeomlását, mert Ida az asztmától kidőlt Tommal együtt betuszkolta őket a lépcső alá. Ahol neki már nem maradt hely. Uhhh. Na, Lynette ezt a csomagot aztán nehéz lesz cipelni.

Megjönnek a nebraskai rokonok, akiket jól láthatóan csak az Ebayen elnyomható cuccok izgatják, annyira, hogy Ida hamvait például eszük ágában sincs szétszórni a közeli baseballpályán, hiába kérte ezt. Miért? Mert nem esik útba. Tényleg? Akad ki Lynette, majd Ida hamvait a porszívóban lévő pormacskákra cserélve adja át az urnát az ellenszenves rokonoknak.

Éjszaka van, a Hold a Földre ásít. Lynette McCluskeyval bemászik a lezárt pályára, ahol egy McCluskey által prezentált Mary E. Frye vers után megkezdik a hamvak szétszórását. Ami egy ideig azt jelenti, hogy ide-oda szaladgálnak két bázis között, mert Mccluskey bizonytalankodik, melyik poszton is játszott Ida anno. Később aztán cikk-cakkban keresztül-kasul befutják a teljes pályát, igaz, ekkor már a biztonsági személyzet kergeti őket. Nem baj, így legalább Ida a teljes pályán egyenletesen elosztásra kerül.

A jól sikerült, ám Lynette-nek azért csak mérsékelt lelkiismeret megnyugvást hozó temetés után MCcluskey összefoglalja az örök tanulságot, miszerint addig becsüljük az embereket, amíg köztünk vannak. Ennek a jegyében aztán a megnevelődött Lynette be is ül azonnal egy sörre beszélgetni McCluskeyval.

A többieknek is megkezdődnek a dolgos, romeltakarítós, újrakezdős hétköznapok. Néhányuknak meg a lezárósak. Adam például a proszektúrán azonosítja a fáról leszedett Sylvia holtestét. Ezzel vége, mondja kicsit szomorúan, nagyon megkönnyebbülten. De még mennyire, hogy vége, ért egyet Katherine. Igaz, ő a házasságukra érti. Adam pakol, és közben - bármilyen valószínűtlen is egy Katherine pedánsságú háziasszony esetében - az ágy alól elővarázsolódik Katherine haldokló nagynénijének utolsó irománya. Na, most már Adam is tudja a nagy titkot, csak mi szívjuk a fogunkat, mert a kis dög magában olvasta el. Grrr.

Az viszont tuti, hogy valami nagy disznóság van benne, Adam ugyanis hirtelen a megbocsátásért pitiző férjből az erkölcs bajnoka lesz, és közli, hogy Ő hagyja el Katherine-t, amiért durván hazudott a múltjáról. Nocsak. Kb. ezt gondolja Dylan is, aki kihallgatja a beszélgetést, majd anyja távozása után kikotorja a kandallóból az odavetett levél maradékát és elolvassa. Az arcából ítélve, bár ne tette volna. Most már jövő héten tényleg mondják meg, hogy mi a franc van benne!

Mike már ezt a részt is a rehabon tölti. Susan meg befogadja Hodge-ékat, akiknek a háztetőjét kilyuggatta a tornádó, annak ellenére, hogy valójában Julie-val együtt halálosan retteg, hogy a pedáns Bree pokollá teszi majd az életüket. Aztán hamar rájönnek, hogy valójában tiszta házas-vasalt ruhás-megvarrt szoknyás-kacsasültes-gyertyafényes mennyország vár rájuk. Susan és Julie is úgy érzi, végre megkapta azt a gondoskodó anyát, akire szüksége van. Extázisközeli állapotukban azt sem bánják egy cseppet sem, hogy Bree másnap szeretne vacsoravendégeket fogadni az ő nappalijukban, és a kacsavacsora csak próba a másnapi előadásvacsorához. Persze csak, ha nem gond. Gond? Ugyan! Sőt, a tűréshatár simán kibír akár egy szombati villásreggeli-próbát is.

A másnapi titokzatos vacsora díszvendége nem más, mint Walter, az építész, Bob és Lee haverja, aki elvileg a Hodge-ház tatarozási munkálatait vezetné. A szerelme váratlanul bepasizott ugyanis, amitől Walter őszinte, mély, sírvapicsogós és legfőképpen munkaképtelenné tevő depresszióba zuhant, és visszamondta a feladatot. Miiii? Most???? De már nem találok másik építészt! Esett kétségbe Bree, de az önző Waltert teljesen hidegen hagyta, hogy Mrs. Hodge-nak egy Orlando Bloom poszter alatt kell töltenie az éjszakáit.

A praktikus Bree persze egyből van terve a megoldásra: Walternek keríteni kell egy új csajt. Talán inkább pasit - pontosít Bob. Javagyúúúgy! De hiába tűnik Bob éés Bobek a kézenfekvő megoldásnak a potenciális élet- és munkakedv-visszaadó partner leszállításához. Walter ugyanis csak 3-as, az ő baráti körük meg főleg 9-esekből áll. És? A melegek között egy 9-es sosem állna szóba egy 3-sal. Aha. Akkor keresni kell valakit, aki talán nincs annyira otthon a melegmatekban, tűzi ki a feladatot Bree.

És már ott is vagyunk az igazi kacsavacsorán. Mint kitalálható, a díszvendég Walter, akinek Bree - rafkós és bátran mondhatjuk gátlástalan - tervei szerint a főzőtudománya mellett bemutatja Andrewt is, hogy végre valami haszna is legyen a családnak a melegségéből. Azért Andrewt sem kell sajnálni. Először felháborodik ugyan, amiért az anyja épp hogy csak az izomzatát és a fogazatát nem mutogatva látványosan próbálja rátukmálni egy faszira, de aztán meglátja az üzleti lehetőséget a dologban. Pláne, hogy tisztázzák: Bree nem konkrét szexre gondol, csak amolyan beteljesülés nélküli vágykeltő önkelletésre. Amit ő is csinált egész életében. Végül az önérzetes Andrew egy 60"-os plazmatévére értékeli a szolgáltatását. Bree szerint méltányos, sőt azonnal megtoldja egy házimozival is - ha Walter árengedményt is ad.

A beszélgetésnek ezt a részét kihallgatja Julie, és viszi a pletykát a megbeszéltek szerint a kacsavacsora végét az emeleten a tévé előtt heverésző Susannek. Az meg egyből lejátssza a sztorit: Walter beleesik Andrewba. Walter már nem lesz nyomorult. Mégis megcsinálja a tető. Breeék hazaköltöznek. És akkor lőttek a vasalt párnahuzatnak meg a fűszerkertnek! Susan akcióba lendül, és bepofátlankodik a vendégségbe, ahol gyorsan a tárgyra térve elejt néhány megjegyzést Andrew előző izmos fiatal barátjáról, meg hogy ez a típus Andy kedvence. Bree ölni tudna a szemével, Orson és Andrew meg próbálja menteni a tetőt meg a tévét a "de már nem" és a "mostanában az érettebb, műveltebb típusokra bukik" mondatokkal.

Ez még megy egy darabig. Susan fúrja a bontakozóban lévő liezont, Hodge-ék próbálnak jól kijönni a kanyarokból, szerencsétlen Walter meg leginkább nem ért semmit, aztán a "haverjaid úgyis hímringyónak néznék" mondatnál úgy dönt, hogy ideje távozni ebből a bolondok házából. Orson még tesz egy kétségbeesett kísérletet Andrew szexi hálós felsőjét emlegetve, aztán belátják, hogy bukott a projekt.

Walter el, Bree pedig előveszi Susant. Aki bűnbánó képpel kiböki, hogy az egészet csak azért csinálta, mert azt akarja, hogy Bree meg a vele kézen fogva járó meleg vacsi, takarítás, rendszerezés és egyáltalán gondoskodás ne menjen még el, mert bazira szüksége van rá. Bree megértően mosolyog, majd kimegy egy kis házisütiért, hogy jobban menjen a beszélgetés a kis Susie-val. A kis Susie kér egy kis langyos tejecskét is hozzá, és szent a béke.

Victort temetik. Gaby még arra sem veszi a fáradtságot, hogy megjátssza a bánatos özvegyet. Sőt leplezetlen elégedettséggel tekint a jövőbe, ahol álomszerű életet biztos majd neki és Carlosnak mindaz, amit a dúsgazad Mr. Lang ráhagyott. Hamar kiderül azonban, hogy a dúsgazdag Mr. Lang nagyon is él. Az egész családi vagyon ugyanis Milton, Victor apjának a nevén van. Aki tud a Carlos-afférról, és úgy tűnik, mintha neheztelne emiatt özvegy Langnére. Gaby milliós tervei gellert kapnak, azután végső megaláztatásként még a szertartás előtt kénytelen távozni a templomból is. Milton ugyanis befenyíti, hogy az egybegyűltek előtt lehazugcsalókurvázza a gyászbeszéd részeként, ha akkor még a padban ül.

Gaby a kórházba tipeg Carloshoz - aki a szemén csinos kötéssel fekszik egy jó kis kezivezérlésű morfinadagolóra kötve - és beszámol neki a temetésen történtekről. Carlost a hír, hogy Gaby a dolgok nem túl szerencsés konstellációja miatt nem örökölt egy ganyit sem, nem túlságosan izgatja fel. Oké, legfeljebb kénytelenek leszünk a Kajmán-számlás 10 milkából meghúzni magunkat - kommentálja az esetet. Jajj, mit mondjak? - kattog először Gaby agya, majd kezében a morfinadagoló gombja. Tudod szívem, Al elhozta a papírokat, de valahogy Edie-hez került (katt), aki le akarta nyúlni a papírokat (katt-katt), és tudod nagy szél volt (katt-katt-katt) és elvitte a tornádó (katt-katt-katt-katt). A sok kattogásnak hála Carlos végül csendes delíriumban belenyugszik, hogy a titkos pénze elrepült a tornádóval, mint múlt században a léghajó a paprita-bodnárattila duóval.

Gaby Al házához siet, hátha a könyvelő tud valami megoldást a helyzetükre. De Al nem tud már semmit, legfeljebb Szent Pálnak pénzügyi tanácsokat adni, ugyanis agyonütötte egy fa. A családi tragédia persze nem gátolja meg Gabyt, hogy a maga tragédiáját szem előtt tartva kikérdezze a zokogó özvegyet, hol is tartotta hites ura a dossziéit. Gaby körmét, ruháját nem sajnálva hősiesen nekiveselkedik a garázsba bezsúfolt dobozolt iratok átnézésének. Levesz, kinyit, széttúr, arrébrak ezerrel, de hiába. Végül feladja. Részben mert még ő is érzi, hogy úrinő nem kutat négykézláb a véletletlenül felnyíló garázsajtó előtt álló döbbent gyásznép szeme láttára.

Aztán kiderül, hogy Al felesége ön- és családvédelmi okokból eleve minden offshore-os papírt megsemmisített. Kész, ennyi. Lőttek a Lang-hagyatéknak, lőttek a Kajmán-számlának. Carlos végtelenül el van keseredve. Gaby vígasztalja, és ezúttal egész hihetőnek tűnik az "a lényeg, hogy mi itt vagyunk egymásnak, meg különben is: gazdagságban, szegénységben". Egészségben, betegségben, folytatja Carlos, akinek szavai egészen új értelmet nyernek amikor kicsit később az orvosával folytatott beszélgetésből megtudjuk, hogy megvakult. Szegény Carlos, nem csoda, hogy nem újságolta még el Gabrielle-nek. A szegény és beteg férj nála az eddigiek alapján tényleg nem tűnik nyerő mixnek.