A híres tornádós rész, ami alapján az alkotók vagy a világ legnagyobb Twister-rajongói, vagy megrendelést kaptak a polgárivédelemtől a "Mit tegyünk, ha...?" oktatófilm-sorozat egy epizódjára, vagy egyszerűen úgy érezték bizonyos történetszálakból az életben nem tudnak kigabalyodni másképp. Mindenesetre korrekt mini-katasztrófafilmet sikerült összehozniuk.

A főcím alatt Gaby épp arról tájékoztatja a csajokat, hogy újra együtt vannak Carlosszal. No meg, hogy figyelembe véve a megcsalt férj bosszúszomjas természetéhez társuló anyagi és hatalmi potenciált egy időre ismeretlen helyre távoznak a Lila akác közből. Az érzelgős jelenet végén Liptai Claudia közli: 4 órán belül a csajok valamelyike elveszít egy férjét és mindannyian egy barátot. Nocsak.

(Innentől az epizód hangulatának átéléséhez bekapcsolhatjuk ezt az olvasáshoz, a szereplőket pedig minden jelenetben vízionáljuk gigantikus szélviharba, égből potyogó gépjárművek és barbecusütők közé egy tornádótölcsérrel a háttérben.)

Susan megkéri Breet, hogy szóljon Orsonnak Mike drogproblémájáról. Phű, de jó, hogy ezt mondod, könnyebbül meg Bree, mert már egy hete említettem neki. Miiiii?!? Susan berongyol a rendelőbe, ahol - mit sem törődve a szájpecekkel és Mr. Szörcsögivel felszerelt szerencsétlen klienssel - keresetlen stílusban számonkéri Orsonon a receptírást. Orson magyarázkodik, Susan tesz rá, és közli, ha még egyszer előfordul, akkor Orsonnak lesz szüksége nem is akármennyi fájdalomcsillapítóra.

Otthon meg Mike-kot kapja elő, és megpróbálnak abban a kérdésben dűlőre jutni, hogy züllik-e Mike. Szerinte nem, hiszen fizeti a jelzálogot, dolgozik és még a szemetet is kiviszi, a csaja szerint meg igen, mert mindezt bebogyózva teszi, ráadásul hazudozik. Mike egyre idegesebb, magából kikelve odibál és dühösen követeli a bogyóit, majd, hogy lássuk mennyire kártékony a cucc, véletlenül letaszítja Susant a lépcsőn.

Rohanás a kórházba, ami zsúfoltságban a Vészhelyzet legtumultuózusabb jeleneteit is übereli. Hiába, tornádó előszele már itt van. Mivel Susan nem vérzik, várniuk kell. Ez sem az állapota, sem a lelkiismeretfurdalás miatt nem igen megy Mike-nak. Hamarosan orrbapancsol egy dokit, így aztán bilincsbeverve várhatja ki, míg Susant végül megvizsgálják. A babával minden rendben, a mamának meg csak egy bokarándulása van.

Ezek végül is jó hírek, ahogy az is, hogy a tornádó tombolását a biztonságos kórházban sikerül átvészelniük, mégis elég siralmasan festenek ezek ketten a váróban. Mike látványos elvonási tüneteket produkál. Susan rehabot emleget, Mike meg Amy Winehouse slágert dúdol, azzal a kiegészítéssel, hogy persze leszokik ő, de majd egyedül. És mondjuk holnaptól. Addig meg Susie igazán adhatna neki párat a fájdalomcsillapítóból, amit a lábára kapott. Aham, azért ennyire Susan se hülye, ultimátumot ad: vagy a rehab vagy ő. Te győztél, mormogja végül Mike homlokráncolva. (Mellesleg ez a homlokráncolás, a borosta, a karikák, a nagy sóhajok meg az izgő-mozgó láb Emmy-jelölést hoztak James Dentonnak.)

Széplakon tehát tornádóriadó van. Mindenki palackos vizekkel rohangál és óvóhelyről gondoskodik magának, kivéve Gabrielle-t, aki a legszükségesebb holmijait - körtük egy tollas boát - tuszkolja egy bőröndbe. Carlos először azzal húzza ki a gyufát eleve paprikás hangulatú csajánál, hogy megkérdőjelezi a boa szükségességét, majd azzal, hogy néhány szót akar mondani még elutazás előtt Edie-nek. Dögölj meg, te hülye kurva? - ötletel Gaby, aki egyedül a szőke nőstényt teszi felelőssé azért, mert kénytelen a fél gardróbját hátrahagyva menekülni. Carlos szerint mégiscsak ők ketten borították ki Edie-t azzal, hogy megcsalták. Ennek hatására Gaby belátja, hogy a büdös ribanc túl erős. Megteszi a kis ribanc is.

Eközben a kis ribanc véletlenül épp megtudja, hogy Solisék le akarnak lépni. Újabb véletlen folytán pedig Carlos könyvelője Gabrielle-nek nézi, így neki adja át a Kajmán-szigeteki titkos számla szupertitkos kódját tartalmazó irományt. Gabrielle kiszúrja az ablakból a szélviharban a doksikat lapozgató Edie-t, utánarohan, majd nemes egyszerűséggel egy székkel rátöri az ablakot. A következő pár perc nagy örömet okozna a férfitársadalom női birkózásra izguló részének, mert a papírokért küzdő csajok bikini nélkül is igazán klasszul mutatnak lobogó sörényükkel. A végkifejlet persze borítékolható: az iratok a szupertitkos kóddal együtt elszállnak az egyre durvább szélben.

Gaby még pattogna ezen, Edie viszont tovább lát az orránál, és az érkező tornádó elől az utolsó pillanatban beráncigálja idióta ellenfelét a házába, a kis alagsori fülkébe. A közös rettegés különleges tisztító hatással van a csajokra. Gaby önként bocsánatot kér, ami elsőre nem hatja meg Edie-t, sőt reményét fejezi ki, hogy túlélik a cuccot és még békésen gyűlölhetik egymás évekig. Aztán persze ő is vallomást tesz arról, hogy ő a hülye, nem kellett volna beleszeretnie Carlosba, főleg, hogy mindig tudta, hogy még Gabyt szereti. Ez igen, a tornádó egyelőre jobb munkát végez, mint Josibarát és Doktorcsernus együttvéve.

Eközben a Gabyt a Solis házban kereső Carlos meglepi a kórházból meglépett Victor. Igazi thrillerszálhoz méltó befejezés. Kint tombol a vihar, bent Victor kipakol az asztalra egy pisztolyt, és rezzenéstelen arccal hallgatja Carlos magyarázkodását arról, hogy Gaby és ő egy egész két fele meg ilyesmi. Aztán lő. Hopp, egy váza, hopp, egy ajtófélfa. Carlos kimenekül az utcára, Victor utána.  Ekkorra már kerítésdarabok meg autók röpködnek a levegőben, de a kakaskodók nem érnek rá erre figyelni. Egy utcai harcos persze kiröhögné, amit produkálnak, de öltönyösöktől nem is rossz a gyomrozással és fojtogatással is színesített küzdelem.

Aztán Carlos bepancsol egy nagyot, amitől Victor kicsit elájul. Ezt kihasználva Mr. Bűnbánó megpróbál bejutni a házba, de épp amikor nyitná az ajtót a semmiből ott terem Victor egy vascsővel a kezében. Amit aztán már nem tud használni, mert egy kerítésléc átdöfi. Durván. Mint az Ördögűzőben, csak nem vertikálisan, hanem horizontálisan, hogy úgy mondjam. Carlosnak se megkönnyebülni, se megdöbbenni nincs ideje, mert fordulásból arconkapja egy repülő cserép-, kerítés- vagy valamidarab, amitől eszméletlenül terül el ő is. A pasik immár elcsendesülve, csak a szél rezegteti a Victor hátából kiálló lécdarabot a hirtelen líraivá szelidült záróképen.

Katherine a háza előtt összefut Emese-szerűvel vagyis Sylviával. "Maga mi a francot keres itt?" kezdeményez beszélgetést vele. Sylvia valószínűleg ilyesmire számított, mert egyáltalán nem méltatlankodik, hanem egyből a tárgyra, vagyis Adam és az ő közös múltjára és jövöjére tér. Szó szót követ, a beszélgetés egy sercintéssel zárul, melyet az úrinő, Katherine követ el.

Katherine régi ellenfele Bree ez utóbbi mozzanatot látja már csak, így abban bízva, hogy zaftos részleteket tudhat meg a kiállhatatlan szomszédasszonyról negédes stílusban beinvitálja az arcáról nyálat törölgető Sylviát egy teára. Nem sejti, hogy ezzel az ördögöt szabadítja magára. Pedig kezdetben jujj, de izgi, hogy megtudhatja, Adam Sylvia orvosa volt Chichagoban, meg, hogy a nő szerint első perctől volt köztük ez a szenvedélyes izzás vagy mi. Nemondja! Csodálkozik Bree, ahogy kell, bár, az illem kedvéért megjegyzi, hogy neki Katherine-ék elégedett párnak tűnnek. Na ezt nem kellett volna. Sylvia ugyanis kiborul és ingerülten földhözvágja a teasütit.

Vendégségben káromkodva kekszet dobálni talán még Győzike illemkódexe szerint is modortalanság, nem meglepő tehát, hogy Bree innentől udvarias, de határozott jelzésekkel próbálja lezárni a kellemesnek induló teázást. Sylvia viszont teljesen bepörgeti magát és esze ágában sincs távozni. Sőt, először hosszan ecseteli, hogyan nyalogatta Adam jobb muszkliján a tetovált kígyót, majd felzaklatva beveszi magát Bree fürdőjébe. Éppen oda, ahol a kiscsalád átvészelné az egyre jobban közeledő tornádót.

Bree átugrik Adamért, hogy vegye már rá Sylviát, hogy az ivóvízzel és pótelemekkel felszerelt óvóhely helyett inkább idekinn duzzogjon tovább. Közben Katherine előadja a chichagoi esetről a saját interpretációját. Ez a verzió nem szerelemről meg szenvedélyes viszonyról, hanem egy szerencsétlen, magányos, zakkant nőről szól, aki miután Adam elutasította, bossszúból szexuális zaklatást akart a nyakába akasztani. Végül Adam az engedélyét féltve rábeszélte a harciasabb Katherine-t, hogy a megtakarításukat felhasználva fizessék le a nőt, és húzzanak el a városból. Így kerültek Széplakra. Óh, rendül meg Bree. Majd együttérzően hozzáteszi, hogy mégsem volt túlzás az a leköpés. Itt is lesz még bjutifúl frendsip, ha ezt így folytatják.

Erős hátszéllel érkezik Orson. Itt a tornádó, már nincs idő kirimánkodni Sylviát, így mind benyomulnak a szomszédos kamrába. A nők kicsit csörtéznek azon, hogy kinek a hibája, hogy Benjamin kakaszagában kell ülniük így együtt, ahelyett, hogy ki-ki a saját jólfelszerelt óvóhelyén várná ki a tornádó végét, aztán épp lenyugodnának a kedélyek, amikor Bree mesélni kezdi, hogy milyen hülyeségeket is állított Sylvia. Többek közt, hogy Adamnek van egy kígyós tetkója, amiről - egy medencés parti óta - még Bree is tudja, hogy nincs is neki. Nincs, mondja némi csend után síri hangon Katherine. De volt. A költözés előtt szedette le. Mekkora bukta ez Adam! Hirtelen Benjamin kakaszaga és a tornádó eltörpül a kínos csendhez képes, amiben ki kell várnia a kis társaságnak a vihar végét.

Sylvia közben megelégeli, hogy már senki nem foglalkozik vele. Előbújik, majd duzzogva közli, hogy akkor ő megy. Kinyitja az ajtót, aztán Ááááááááá, és már be is szippantja  a tornádó tölcsére. Kösz Mr. Cherry, értettük a célzást: tornádóban ne akarjunk menni sehova.

Lynette gondos anyaként a lehető legbiztonságosabb helyet akarja megszerezni a családjának a tornádó idejére, és ez szerinte McCluskey alagsora. Át is ugrik látogatóba, hátha meghívja magához őket. De nem. Aztán kap egy konkrét nemet is a konkrét kérdésére. Anyatigris Lynette erre egészen pofátlanul kierőszakolja, hogy a zajos kompánia mégiscsak letrappolhasson a kisméretű alagsorba, ahol McCluskey eredetileg Ida Greenberggel békésen kártyázgatva akarta kibekkelni a tornádót.

Hát ennek lőttek. A fő problémát azonban mégsem Penny idegtépő kopácsolása okozza, hanem, hogy Tom allergiás a macskaszőrre, Ida pedig magával hozta az ő Tobyját. Jó kis dilemma: kit dobjunk ki a hajóból, a meghívott vendég macskáját vagy a befurakodott csapatból a családfőt? Lynette szerint a kis Tobynak tuti jó helye lenne fenn egy szekrényben is. Ida egyetért, bár szerinte akkor nyilván a kis Penny is kihúzhatná ott mellette. Lynette elképed, majd első lépésben engedélyt ad a kölyköknek a korábban letiltott fűtéscsőpüfölésére, majd egy óvatlan pillanatban kiengedi a macskát a ketrecéből. Tudom, hogy Tom ember, Toby meg egy állat meg minden, de ez akkor is nagyon durva Lynette.

Így gondolj ezt McCluskey is, aki kiszúrja miben mesterkedik a szomszédasszonya. A macskamerénylő a barátságukra hivatkozva elvárná, hogy a házigazda előnybe részesítse a férjét. McCluskey szerint viszont az az ő igazi barátja, aki nemcsak akkor ugrik be, ha bébiszitter vagy alagsor kell neki éppen. További vitára aztán nincs idő.

A viharos szél feltépi az ajtót, Toby kirohan, McCluskey utána. Lynette McCluskey után. Az utcán már nagyon durva a helyzet, mindneféle tárgyak röpködnek. Toby, a kis rohadék beveszi magát egy autó alá. Aztán ott is marad, érkezik ugyanis a tornádó tölcsérje. Lynette-ék már McCluskey házába se tudnak visszajutni, így Scavoék fürdőkádjába húzzák meg magukat sebtiben egy matracot húzva a fejük fülé. A vihar ordít, minden recseg-ropog, tárgyak dőlnek fel, ablakok törnek ki, az egészet látva nem lehet nem arra gondolni, hogy de jó, hogy nálunk nem durvul ennyire a természet.

Pedig a legdurvább rész még hátra van. A tornádó elvonul. Lynette-ék előmerészkednek. A Lila akác köz letarolva, mindenütt romok, felborított autók és házból kihordott tárgyak. McCluskey háza pedig...hát, az sehol. Csak a romjai. Lynette kétségbeesése nehezen leírható. To be continued...addig meg lehet agyalni, hogy ki lehet az elvesztett férj és a barát.