Lee és Bob pakkot kap. Méghozzá jó nagy pakkot, ami egymásba szuszekolt kálákra emlékeztető gignatikus fém izét rejt. A dolgot szorgos munkáskezek három órás melóval állítják fel a fiúk előkertjében, a végeredményt félredöntött fejjel tíz perc múlva zsűrizi a Susan-Mrs.McCluskey-Bree-Katherine-Gabrielle felállású helyi műítész bizottság. És mivel a vélemények skálája a nevetségestől a szarig terjed, az egyértelmű döntés meghozatalára öt percen belül kerül sor: a köz ízlésvilágától elütő "bármi is az"-nak semmi keresnivalója a Lila akác közben.

Kisebb vita csak azon alakul ki, hogy ki közölje ezt a fiúkkal. McCluskey szerint Breenek kéne, mert ő biztos szót ért velük, mégiscsak egy meleg fiú anyja. Végül Katherine adja elő - a remek benyalási lehetőséget azonnal kihasználó Susan "szerintem a művészet szubjektív" közbevetése mellett - az ízléskommandó állásfoglalását. Lee láthatóan élvezi a polgárpukkasztást és gúnyosan érdeklődik, hogy a műbírásló csapat szerint új szerzeményük jobban simulna-e a hagyományos utcaképbe, ha kockás abrosszal lenne leterítve. Bob meg udvarias ugyan, de csak addig hajlandó szóba állni a bizottság tagjaival, míg felhívja a figyelmüket arra az apróságra, hogy szobor magánterületen áll, úgyhogy coki. A csajok meg hartározottan úgy érzik, hogy eljött az ideje, hogy új lakóközösségi elnököt válasszanak az elhalálozott Mary-Alice helyett.

Új lakók érkeznek a Lila akác közbe: Bob Hunter és Lee McDermott. Susan egy kölyökkutya lelkesedésével rohan, hogy egy bájolgós szomszédüdvözlős párbeszéddel levegye őket a lábukról. De hát Susan nem lenne Susan, ha ez simán menne neki, igaz, ezúttal eleve nehezített terepen kéne lavíroznia. Egyrészt Lee egyáltalán nem az a jópofizós fajta, másrészt Susan már a nyitó "jó ízlése van a feleségednek"-kel alaposan mellétrafál: Lee és Bob ugyanis melegek. Amit a végszóra érkező Bob a "Lee társa vagyok" bemutatkozással próbál is érzékeltetni, Susannek viszon terről csak az üzlettárs jut eszébe, úgyhogy kedélyesen csevegve gyorsan rá is kérdez, hogy milyen üzletben utaznak a fiúk.

Bob ekkor bepróbálkozik az élettársak fogalommal, amitől végre leesik a tantusz Susie-nak is. Sőt arra is rájön, hogy nyilván buggyantnak hiszik az eddigiek alapján, így még elszántabban próbál csevegni, hogy kiköszörülje a csorbát. Amitől természetesen minden csak egyre rémesebb lesz. Bob egész jól bírja, udvariasan válaszolgat, Lee viszont a hisztis meleg pasi kategória, első pillanattól egyértelmű, hogy ő és Susan nem kompatibilisek. Az egyre kínosabbá váló beszélgetés során Susan kedvéért tisztázzák, hogy nem meleg mormonok, csak simán melegek, Raphael a kutyájuk és nem egy harmadik pasi a családban, és hogy tényleg klassz, hogy Susan már látott melegeket a tévében. Eddigre már katasztrofális az egész, úgyhogy Susan még tesz néhány béna megjegyzést a melegek és az örökbefogadás témakörében, majd pánikszerűen távozik.

Susan az évi rendes "Most mutasd meg!"-partiját szervezi, ami a reakciókból gyaníthatóan rémes szokott lenni. A csajok próbálják is mindenféle indokokkal kihúzni magukat, egészen addig, míg Lynette-nek eszébe nem jut, hogy a bulit feldobhatnák azzal, hogy meghivatják Katherine-t és ileitatják, hátha kikotyog valamit a Mayfaire család titkáról, ami különösen izgató lett, mióta Bree kihallgatta az ominózus "akkor jobb hazugságokat kell kitalálnunk" mondatot. Így végül mindenki igent mond azzal a feltétellel, hogy Susan Katherine-t is meghívja estére.

A délelőtt egyébként a szokásos medrében csörgedezik. Mr. Solis és Mrs. Lang randiznak, a légyott végén Mr. Solis ismét ígéri, hogy most már tényleg csak pár hét, és megoldja az Edie-ügyet. Katherine egy rövid féltékenységi jelenetet rendez és epés megjegyzésekkel dörgöl Adam orra alá valami chicagoi esetet. Mike bölcsőt fabrikál, ami kicsit kiakasztja a babonás Susant. Lynette meg küzd a hányingerrel, ami az émelygéscsillapítók és a nemevés ellenére is folyton gyötri. Az anyja óvatosan megpendíti, hogy - saját tapasztalatokra alapozva - esetleg egy kis fű segítene mindkét problémán, de Lynette szerinte Stella jobban tenné, ha sálat kötögetne inkább az unokáknak.

Mary-Alice monológjával és azzal a drámai hírrel indítunk, hogy a békés kertvárost egy csendes csütörtöki délutánon elérte a bűnözési hullám, melynek keretében az élet durvább oldalával kellett szembesülnie a Lila akác közieknek egy felborogatott grillkészlet, egy csomó lerángatott száradó ruha, egy a szomszéd kertjében landoló melltartó és egy meglovasított gördeszka formájában. Durva, mi? És a legbrutálisabbat, Edie Britt hátsó ajtajának betört üvegét még nem említettem. Ráadásul a vandál cselekedetek elkövetőjének kilétét örök homály fedi - legalább is a lakók számára.

Mi ugyanis nyomonkövethetjük Carlso Solist, amint görnyedt osonó tartásban Jacket megszégyenítő tempóban galoppozik a kertek alatt, berúgja Bree kertkapuját és fölrúgja a grillcuccát, majd beleszalad a Katherin szárítókötélen lógó ruhákba futtában földrehajigálva többek közt a nyakába akadt cicifixet, aztán Edie autójának hátsó lökhárítójába kapaszkodva közlekedik kicsit a Parkertől nyúlt gördeszkán, végül egy remekül kivitelezett tigrisbukfencet és pár további futólépést követően kétségbeesetten rángatja a zárva talált hátsó ajtajuk kilincsét, hogy végül kissé durva megoldással ugyan, de házon belül fogadja hazatérő kedvesét azon szörnyűlködve, hogy betörtek hozzájuk.

Bocs, emberek, iszonyú hosszú lett, de nagyon jó és nagyon zsúfolt rész volt.

A harmadik évadot Edie levegőben himbálódzó lábaival fejeztük be, így nem meglepő, hogy azzal is kezdjük. Meg azzal, hogy Edie-nek esze ágában sem volt meghalni. Az évad végén látott búcsúlevél meg a romantikus gyertyaözön valójában egy jól átgondolt lelkiismeretfurdalás-generáló jelenet díszletei voltak, a kirúgott szék titka pedig  Edie két kisportolt karjában rejlik. A hölgyemény ugyanis valóban a nyakára és a gerendára illeszti ugyan a selyemsálat, de a szék kipöckölés után utóbbibak csimpaszkodva várja, hogy Carlos hazatérjen. Micsoda egy dög!

Carlos jön is, Edie meg egy nagy levegővel elengedi magát. Csakhogy apró gigszer csúszik a számításába Mrs. McCluskey személyében, aki a lépcsőfordulóból visszarángatja Carlost holmi kintfelejtett kukák miatt. Edie kétségbeesetten tornászná vissza magát a gerendára, de nem megy. Mi meg őszintén szólva különösebb szánalom nélkül intünk végső pát a hazugsággyáros kiaszasszonynak - amikor hirtelen a kukaügyi adhoc bizottság mégiscsak kiszúrja az ablakban himbálódzó testet. Carlos föl. Edie le. Mentő ki. Mentő be. Edie túl, de jó darabig kórház néz ki neki.

Mint már többször írtunk róla, egyáltalán nem kell egész nyáron azon agyalnunk, hogy Edie Britt vajon tényleg feldobta a talpát vagy csak cseleznek velünk, mert a Tv2 szünet nélkül, április 25-től belefog a 4. évadba. Ennek rávezetőjeként pénteken az első három évad legfontosabb történéseit összefoglaló részt vetítették a lemaradtaknak és a fanatikusoknak, ezért nincs ma hogyvolt.

A 4x01 összefoglalója jövő hétfőn délelőtt kerül majd fel. Aki viszont igazán jót akar magának, ne hagyja ki a pénteki adást sem, mert nagyon király, már-már börleszkszerű jelenetekkel tarkított epizóddal nyit a - kritikákban egészében is agyondícsért - SzülFel 4. szezonja.

Gabrielle az esküvővel kapcsolatos utolsó simításoknál tart. Az egyik ilyen simítás, hogy el kell érnie Carlosnál, eredeti terve ellenére, mégiscsak hajlandó legyen megjelenni az esküvőn. Gaby persze elsősorban nem érzelmi okokból forszírozza ezt, hanem, hogy a népek lássák: neki ugyan semmi baja Carlos és Edie kapcsolatával. Carlos persze közbevet egy dehátvan-t, mire Gaby lenyűgözően kitekert logikai érveléssel rukkol elő: épp _azért_ kell demonstrálniuk, hogy _nincs_. Ez nekünk,  "az a gyanús, ami nem gyanús"-on nevelkedett magyaroknak meg se kottyan, Carlosnak viszont jól láthatóan beletörik az agya, és inkább gyorsan bevállalja, hogy legalább a lagzin ott lesz.

A lagzin, ami az utolsó pillanatban majdnem meghiusul. Két nappal a nagy esemény előtt ugyanis Gabyék vendégül látják a milliomos örömapát, és a kedélyes vacsora közben az esküvő mellett szóba kerül Victor további politikai karrierje is. Konkrétan az, hogy Victor eséllyel indulhatna a kormányói választáson. Gaby kerek-perec kijelenti, hogy neki aztán semmi kedve egy újabb kampány során még több politikai gyűlésen részt venni és még több slampos vénasszonnyal bájologni a támogatás érdekében, neki elég Széplak. A Langek azonban más terveik vannak.

Ma este a 3. évad utolsó epizódjához érkezik a Született feleségek, de - mint tegnap megírtuk - egyáltalán nem kell őszig rágnunk a körmünket a bazi nagy cliffhangerek miatt, a Tv2 ugyanis rendhagyó módon nem tart szünetet. A jövő héten a Titkok és hazugságok című összefoglaló-felvezető epizód következik, április 25-én pedig egy nagy lendülettel belevágunk a 4. évadba. Abba az írósztrájknak köszönhetően 17 részesre sikeredett csonka évadba, ami többhónapos leállás után épp holnapután tér vissza Amerikában a képernyőkre. A Tv2 első nekifutásra a sztrájkig készült 10 epizódot adja le, ami június legvégéig - ha a május elsejei négynapos ünnep miatt kimarad, akkor július első hetéig - tart, aztán egy kéthónapos nyári szünettel a megfelelő helyen imitáljuk a sztrájkszünetet, majd ősztől jön a folytatás.

Selmeczi Roland tragikus halála miatt szinkroncserére kényszerült a sorozat: a 4. évadtól Mike Delfino Kautzky Armand hangján szólal majd meg. Kautzky népszerű és gyakran foglalkoztatott szinkronhang, de elsősorban a Tom Cruise- és Pierce Brosnan-féle sármos, nagyvilági rablók és pandúrok jutnak az ember eszébe róla, Mike meg hangsúlyozottan egy egyszerű vízvezeték-szerelő, aki még nyakkendőt sem hord, nemhogy szmokingot, martini helyett meg sört iszik - de persze ettől még lehet, hogy remek lesz. Jövő pénteken kiderül.

Susan Mayer meg van róla győződve, hogy ha Mike a kómás randijuk első évfordulóján a kedvenc éttermükbe viszi vacsorázni, az csak egy dolgot jelenthet. Puccba is vágja testét-lelkét, és az alkalomhoz illő kissé bárgyú, örömittas arckifejezéssel várja izgatottan egész este nagy kérdést. A vacsora azonban szépen lassan a véget ér úgy, hogy kérdés csak a Te mit eszel? kérdés hangzik el, és sem a belső zsebből, sem a desszertből nem kerül elő semmi. Így aztán hazafelé az autóban Susan párás tekintete és sejtelmes mosolya már a múlté, helyette látványosan duzzog, majd kiborul. Mike viszont totál érzéketlennek tűnik a problémára - bár lássuk be, logikusan hangzik az is, hogy mi a francért akarná megünnepelni, hogy pont egy éve ütötte el egy autó.

Hazaérve aztán kiderül, hogy csak nagy huncut Mr. Delfino. Susan háza elött ugyanis lampionerdő és gyertyafénytenger közepén ott áll a lepukkant lakókocsi, aminél akkor találkoztak volna. Susan meghatottan helyetfoglal a rózsával, pezsgővel tuningolt kisasztalnál. Jön Mike. Letérdel. Mosolyog. Lassan levegőt vesz. Bazi ünnepélyes és romantikus az egész, mindaddig, míg Susanből izgalmában ki nem buggyan a kérdés: Hozzámjössz? De hát Susannel semmi nem megy normálisan, és ki tudná ezt jobban mint Mike, aki jól láthatóan egyáltalán nem bánja a szerepcserét és mosolyogva igent mond. (A nézők millió meg végre megkönnyebbülten és elégedetten dagonyázhatnak a jelenetben, amire három éve várnak.)

Jó rész, bár nem tudom igazán eldönteni, ki idegesített jobban: az öntelt és hatalomittas Gabrielle, az önző és aljas Edie vagy a tizenötévest játszó Susan. A Lynette-száltól csak simán kikészültem.