Ian felesége, Jane egy hét alatt a proszektúrától a ravatalozóig jutott. Az ön- és Murphy-ismeretből egyes Susan feltűnésmentesre tervezi részvételét a búcsúztatáson. Ennek kivitelezési esélye őt ismerve nulla. A decens ruhához álcázási célokból viselt rejtősapka-szemüveg kombóhoz való ragaszkodás nélkül is. Bár végül nem a Clouseau-kellékek okoznak bajt.

Hanem a gazdájuk. Jane egyik barátnője ugyanis szemérmetlenül rástartol Ianre. Inkognitó Susannek meg feltétlenül közölnie kell a - mentségére szólva, valóban nagyon irritáló - másik nősténnyel, hogy a friss özvegy már foglalt egy ideje, általa. A csaj bosszúból - ujjal mutogatva Susanre – bemószerolja őket az egész gyászoló rokonság előtt. Susie szégyenében a balzsamozóba menekül. Itt talál rá később Ian, aki egyáltalán nem haragszik. Sőt, mindennek ellenére, ott helyben, egy aranylakodalmán túllévő hullapár bátorító közelségében megkéri a kezét. Tök romantikus.

A Bree által hazahurcolt fogakból Rahan vagy Réz András nyakláncot készített volna, pedáns háziasszonyunk viszont a rendőrségnek adományozná, mert szerinte bizonyítja, hogy Alma ölte meg Monique-ot és Orsonra akarja terelni a gyanút. Érdekes elmélet. Tetszik Mr. Hodge-nak is, bár a rendőrséggel inkább várna, amíg a fogak az ő paplanjuk helyett ismét Alma kamrájában tartózkodnak. Bree örül: az ügy megoldva, a vörös dög meglakol, ő meg mehet vissza nippeket portalanítani. Igencsak hálás Orson is Szent Apollóniának, és a fogas zacskó eltűntetésétől felbátorodva gyors ütemben el is küldi melegebb éghajlatra az Anyós-Meny Női Egylet tagjait.

Alma érzi, hogy vesztésre áll, ezért némi érnyiszálással próbálkozik. Gloria értesíti Orsont, aki át is trappol ismét a szomszédba, hogy ott egy Lynch-forgatás közepébe csöppenjen (amúgy is előfordult már). Cilinderes törpe, bazi nagy vörös függöny meg Badalamenti ugyan nincs, de őrültek, rémálom, zene meg szex annál inkább. Orson ugyanis a Gloria által felszolgált kotyvaléktól kábán, de álló farokkal kénytelen tűrni, hogy Alma Cole Portert dudorászva gyakorlatilag megerőszakolja - bízva abban, hogy hormonizált (ezt szúrta!) testében egy kis új Garp fogan.

Heti betevőnkben a szokásos csapdák, cselek, titkok és hazugságok. Ami szokatlan, hogy valahogy  szinte mind extra gyors lebukással járnak.

Bree kétségbeesetten próbálja lebeszélni Almát, hogy a szembeszomszédjukba költözzön. Még az Applewhite-ház hátborzongató múltját is beveti, de Alma szerint az emberek nem járnak vissza a halálból. Ja, pont ő mondja ezt. Bree mindenesetre ráuszítja Orsont, hogy ebrudalja ki valahogy a környékről az exét. (Valaki mondja már meg, mikor váltak el ők?) Orsont immár  hagyományosnak tekinthetően megzsarolják. Ezúttal Alma fenyegetődzik, hogy beárulja Breenek, ha nem lesz kedves vele. De hát így jár, aki VALAMIT csinál monique-okkal meg elgázolja Mike Delfinót.

A tapasztalatlanok azt hihetik a cím alapján, hogy csendes apátiába süllyedtek a Lila akác köz lakói, esetleg megbánták bűneiket, és kéz a kézben andalognak mostantól a réten. A rutinosak viszont nem dőlnek be. Csekkolják a hurráoptimista musicaldalt, amiből az eredeti No fits, no fights, no feuds származik, majd legyintenek egyet és kezüket dörzsölve elhelyezkednek a fotelban.

Lost ugyan nem volt a Csillag születik miatt (pedig a soron következő epizód az egyik legjobb a harmadik évadban), mégis jutott erre a hétre is epizód-összefoglaló, Dzsekk műtétet vállal be és tojik a Hippokrateszi esküre, Szójer meg jól megdugja Katinkát, akinek fess rendőr volt az ura még a sziget előtti időkben, nahát-nahát, vannak még meglepetések.

Egyre jobban belemerülünk a (képzelt?) magyar alvilágba, ahol egy legény van csak a gáton, a kommersz krimisorozatba drámai életet lehelő Buci Bauer, azaz Bordás, a magyar szuperrendőr. Kiricsi kollégánk két hogyvolttal is jelentkezett, itt és itt lehet beleolvasni a magyar 24-ként (hibásan) emlegetett sorozatba. Ha a Tűzvonalban megjelenik DVD-n, egy vásárlója már biztos lesz (én). Bruti kollégánk feszegeti a hogyvolt kereteit, és már képaláírásokat is eszkábált a meglehetősen vicces epizód-ismertetőhöz, amitől volt olyan olvasó, aki behányt, de a nagy többség szívesen vette a képregényekből megismert szövegbuborékokat. Ami Jack Bauer éppen aktuális szar napját illeti, egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül a Los Angelesben felrobbanó atombomba, és Kim is egyre idiótább.

A címről a pasimnak a Barbaro, nekem a csiri-biri, a szomszédnak meg a sámánkodás jutott eszébe, a forgatókönyvíróknak viszont a csodák, mentségükre mondva, ők Miracle songnak ismerik ezt a részt. Mindegy, a lényeg, hogy közeledik a karácsony a Lila akác közben. Ami Mary-Alice szerint az ott lakóknak minden évben a legcsodálatosabb időszakot hozza el, nekünk meg a szokásos lopás, csalás, hazugság és hulla mellett mártír/szatírt és szatírát, egy új szereplőt, valamint az utóbbi időben külön futó szálak egy részének összefonódását. Igazán klassz ajándék. Köszi.

A legutóbb az egykor szexi és vagánnyal tettük le az ásót. Mért akarnád elásni a ládádat az erdőben? Teszi fel a teljesen logikus kérdést reggel Edie, én meg a még logikusabbat, hogy a tettenérés után hogy társaloghat erről otthon a műzlis tál fölött, he?! De hamar rájövünk, hogy a szépfiú otthoni reggelijét dramaturgiailag engedélyezte a rendőrség. Edie ugyanis épp azt fejtegeti, hogy talán nem volt annyira zseniális húzás a földmunka, amikor megérkezik a hadnagy, és hamarosan az egész falu - ami ebből fontos: Susan és Bree együtt - láthatja, ahogy hátrabilicselt kézzel kocsiba tuszkolják Mike-ot.

Lehet-e egy fiók státuszszimbólum? Hogy függ össze a talpas cigi és a modellkarrier? Lelkiznek-e a pasik meccsnézés közben? Ilyesmik a hét kérdései, de előbb lássuk a pedofil vonalat.

Scavoék a rendőrségen ülnek. Lynette elszántan bizonygatja, hogy Art pedofil, Tom pedig felesége elvárásainak megfelelően - bár nem túl meggyőzően - kontrázik. A rendőr érti az aggodalmukat, de egyérteműen megmondja, hogy nem csukhat le senki csak azért, mert úszóedzőként fürdőgatyás tanítványok fotójával tapétázza a lakást. Sőt ehhez Lynette végső érve, a ház hátborzongató vibrálása is kevés. (A vibráláshoz meg mellesleg lehet némi köze Mary-Alice (ön)gyilkolászós tevékenységének is, ugye.)  Aztán lassan kiderül, hogy Lynette gyakorlatilag betört Arthoz - akinek egyébként az életét köszönheti - és az, hogy ezt nem pajszerral, hanem egy köszi-tortával a kezében követte el, csak nyomatékosítja a róla kialakulóban lévő zűrös nő képet. Lynette nem érti, hogy mért neki, és nem a szomszédban lakó szörnyetegnek kell magyarázkodnia,  és kirohan a szobából. A rendőr meg épp, hogy csak át nem öleli együttérzően Tomot, amikor törékeny neje még visszaordít, hogy ne merjen elnézést kérni miatta.

Abszolút ígéretes a magyar cím, mivel mindenféle cuki intrikák képét vetíti elő, míg az eredeti Children and Art hallatán egy bamba nézés következik, hogy milyen művészet? Esetleg ki az az Art? De a látszat csal, és Art igenis fontos és érdekes, sőt ismerjük is. Ő az aranyos új szomszéd, Mrs. Bigsby likvidálója, az előző heti túszdráma hőse, akinek Lynette igen csak hálás. Ezt először egy hagyományos, könnyes hátlapogatással próbálja meg kifejezni, majd felajánlja a legnagyobb dolgot, ami csak emancipált nőtől kitellik: egy saját kezűleg sütött tortát. Nocsak! Lehetséges, hogy Lynette, a kertvárosi vaslady tök banális módon beleesett a megmentőjébe?

Ráadásul Art hőskarrierje hamarosan tovább ível... Tom és Lynette ugyanis - teljesen érthető módon - meg akarják úszni az eseményekről a kimerítő beszámolót a gyerekeknek - különös tekintettel a Norás részre. Első körben ezért bemesélik nekik, hogy a mami összeverekedett egy csavargóval. A sztori működik is - egészen az első tanítási napig. A Lila akác közi iskola tanulói ugyanis természetesen Lila akác közi szülők gyermekei. Tom suli után már magyarázhatja is, hogy, hogy került egy golyó anyuba, és, hogy Nora nénivel még mindnyájan találkozhatnak majd a mennyekben. Vagy valahol –  árnyalja a képet a mennyországügyben szkeptikus Lynette.

Kedves mindenki! Jól nézzék meg a képen szereplők arckifejezését és gyakorolják is egyben, mert a szokásos riposztoló párbeszédek meg szórakoztató helyzet- és jellemkomikum helyett mára bizony bután nézést, aggódást és tátott szájú hitetlenkedést osztottak nekünk. Kedves sorozatunk készítői ugyanis vagy berágtak egy APEH-ellenőrzés miatt vagy váratlanul szabadságra mentek, és csak a Cobra 11 („Körzetük az autópálya, tempójuk halálos!”) stábjának volt érkezése beugrani.

A szokásos visszatekintés után tengermorajlással körített Péntek közcím az első szokatlan momentum. (Miva? - mondtam magamban csak így egyszerűen, mert még nem tudtam, hogy lesz szerencsém a morajláshoz egy Előző éjjel és egy Péntek reggel alkalmával is.) Aztán Carolyn Bigsby, Orson rossz szelleme kap valami rejtélyes információt egy narancssárga szvetteres, színes virágokat birizgáló, jólápolt női kéztől, aminek következtében rétesdagasztás, kutyafürdetés és viráglocsolás helyett inkább úgy dönt, meglátogatja a férjét a munkahelyén. Jópár ember pechére Harvey Bigsby nem könyvelő egy alagsori egyszemélyes irodában, és nem is juhász egy végtelen mezőn, hanem a helyi élelmiszeráruház tulajdonosa. Így az a bizonyos hír nem csak Carolyn Bigsby aznapi terveire van kihatással.

A cím miatt tulajdonképpen nem meglepő, hogy egy templomi jelenettel indítunk. Az már inkább, hogy Edie az, aki betér, sőt gyónni készül. Még sőtebb: jó keresztényként rendszeresen teszi ezt - igaz, meglehetősen egysíkú bűnlajstommal ostromolva O’Mellay atyát a gyóntatófülkében. De hát mit tehet szegény, ha zsenge ifjúkorától lépten-nyomon férfiak tömkelege ejti kísértésbe?

Edie-t mostanában leginkább Mike Delfino kísérti. Ez ugye nem új fejlemény. Az viszont igen, hogy úgy tűnik, bizonyos gondolatokat máris sikerült elültetnie Mike bamba fejében. A szőkeség következő gyónásában ugyanis- mely a Jóisten mellett ezúttal Mike fülének van szánva - bevallja, hogy azóta van viszonzatlanul belepistulva a daliás vizesemberbe, mióta az először letette franciakulcsát a Lila akác közben. És tá-dááám! Az igazmondás elnyeri jutalmát: a vérbeli hódító és a mostanában kissé apatikus szépfiú csókban forr össze, pedig még csak 3 perc 5 mp-nél járunk.