A cím miatt tulajdonképpen nem meglepő, hogy egy templomi jelenettel indítunk. Az már inkább, hogy Edie az, aki betér, sőt gyónni készül. Még sőtebb: jó keresztényként rendszeresen teszi ezt - igaz, meglehetősen egysíkú bűnlajstommal ostromolva O’Mellay atyát a gyóntatófülkében. De hát mit tehet szegény, ha zsenge ifjúkorától lépten-nyomon férfiak tömkelege ejti kísértésbe?

Edie-t mostanában leginkább Mike Delfino kísérti. Ez ugye nem új fejlemény. Az viszont igen, hogy úgy tűnik, bizonyos gondolatokat máris sikerült elültetnie Mike bamba fejében. A szőkeség következő gyónásában ugyanis- mely a Jóisten mellett ezúttal Mike fülének van szánva - bevallja, hogy azóta van viszonzatlanul belepistulva a daliás vizesemberbe, mióta az először letette franciakulcsát a Lila akác közben. És tá-dááám! Az igazmondás elnyeri jutalmát: a vérbeli hódító és a mostanában kissé apatikus szépfiú csókban forr össze, pedig még csak 3 perc 5 mp-nél járunk.

Hogy jólesett-e nekik, az hamar kiderül. Sajnos Susan számára is, aki 16:43 –nál egy bazi nagy virágcsokor mögül kandikálva kénytelen szembesül a ténnyel: Mike nekifogott új élményekkel kitölteni az emlékek hagyta űrt. Az in flagranti természetesen megborítja Susant, és ezzel a szerelmi négyszög viszonyait is. Ian ugyanis még színen van. Egy Susan számára kizárólag szakmai szempontokból fontos partymeghívás ürügyén tapogatózik, hogy hogy állnak a dolgok álmai asszonya és a felébredt szívtipró között. Susie határozott válaszát hallva ugyan udvariasan érdeklődik, hogy a dögös szőke a kórházi ágy mellett része- e a jól menésnek?  De aztán belátja, hogy itt neki nem terem babér, és lelép. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy ez a jelenet 16:43 előtt vagy után játszódott-e le.

Ma mindenki szopóágra került, rájár a rúd a barátnőkre mostanában. A Susant ért sokkot már elképzelhettük. Scavoéknál kiderül, hogy Tom kibérelt egy nagyszerű patkányos helyet a pizzázónak, amit Lynette csak simán koszfészeknek titulál. (Nekem teszett egyébként, bár a bérleti díjról nem esett szó, szóval lehet, hogy igaza van a család racionális felének.) A vita a felújítani vagy felgyújtanitól a „Ma éjjel itt alszom! - Jó!”-ig ível. Gabrielle pedig eldurvuló válása miatt zaklatott. Carlos ugyanis hirtelen nagyon engedékeny lesz, és kéri, hogy mondják ki gyorsan  a válást. Gyanús! És tényleg. Titkos fiókjában Carlos egy jól fizető munkaszerződést rejteget, aminek bevételéből Gaby semmit sem lát, ha a válás után írják csak alá. Hogy ezt honnan tudja Mrs Solis? Egy ellopott kulcs és egy önként felajánlott gatyamosás árán jut az információhoz. (A későbbi események annyira szégyenletesek, hogy nem is tudom leírjam-e. Még gondolkodom.)

A rossz passzban lévő csajok végül Lynette régi barátnőjének,  Margaritának köszönhetően kerülnek előbb jobb hangulatba, majd nagy igazságok közelébe. Bár bennem felmerült, hogy ki vigyáz a Scavo-gyerekekre miközben mindkét szülőjük búfelejt és megvilágosul, de a korai kezdésnek köszönhetően sötétedésre már eléggé elázott szereplők őszinteségrohama hamar felejtette ezt az aprócska problémát. Először ugyanis az érzelmességgel nem vádolható Gabrielle vallja be, hogy még mindig szereti Carlost, bár ennek ellenére nem békül. Aztán Lynette zsebelte be minden elismerésemet. Ugyanis erősen koncentrálva, de sikeresen vezette elő a komoly önvizsgálatot sejtető és józanul sem egyszerű mondatot, miszerint: Én azt akarom, hogy azt csinálja, amit ő akar, HA azt akarja amit én akarok. Majd a végére könnyedén odabiggyesztett „Egy dög vagyok”-ot. Végül Susan filozofálgat azon, hogy igaz, hogy a dögös Mike mellett az élet csupa dráma és kaland, de a kedves Iannel meg minden olyan könnyen megy. És mehetne talán 50 évig is. 

A forgatókönyvírók szerint a templomba és az italozás közbeni gyónás teljesen egyenértékű, és ezt Isten is így gondolja. Mindenesetre Lynette számára teljesen egyértelmű, hogy csakis Isten küldhetett taxit Susanért. És Ida Greenberg még tanácstalanul ácsorog az utcán a taxijára várva, amikor a becsiccsentett Susan már az Iannél tartott decens bulit kezdi kissé szétzilálni. Sajnos mielőtt elővezethetné a házigazdának 50 évre szóló projektjét, a fürdőszobát kell megtalálnia. Reggelre aztán Susan kócosnak és nagyon másnaposnak tűnik, a helyzet olyannak, hogy valahogy csak előadta, amiért jött, Ian meg igazán nyitottnak a terv kivitelezésére.

Lynette otthon megpróbálja kulturált, intelligens emberhez illően csak kicsit szidni Tomot a gyerekeknek, miközben közli velük, hogy apu ma valami furcsa helyen alszik. Tom lánya egyből leadja a drótot Norának, aki hozzá is fog a Nagy Hadművelethez. Piroskának öltözve, borral és kaláccsal meglepi a leendő pizzázóját dacosan suvickoló Tomot. A kellemesnek induló vacsora során Piroska egyszerre fűti a pasit, fúrja Lynette-et és fényezi saját magát.  Tom viszont sokat lelkizik, és kissé becsíp, valószínűleg ettől ismer fel nehezen egy csókot. Amikor aztán rájön, hogy mi lehetett AZ a dolog, hirtelen hazaszalad.

Mire hazaér, Lynette szintén közepesen leiita már magát, de nem baj, ilyen állapotban lehet a legnyálasabb szövegeket nyomni és a legnagylelkűbb felajánlásokat tenni a családi béke helyreállítása érdekében. No meg bevallani bizonyos csóknak tűnő izéket. Illetve úgy berágni ilyen izék miatt, hogy az alapvetően  racionális háziasszonyból előbújjon az addig inaktív Jack Bauer. Lynette végül gyönyörűen kivitelezett ajtóberúgás és fogak közt szűrt fenyegetés eszközével rendezi a család dolgait, gyaníthatóan hamarosan kiiktatva Nora karakterét a sorozatból.

Bree barátnői helyett ellenségeivel tölti az epizódot. Carolyn Bigsby, vagy ahogy Bree nevezi, a narkós szörnyeteg tűnik fel a színen Mr Bigsby társaságában. Ezúttal nem azért jött, hogy Orsont előző felesége eltűntetésével vádolja, sőt úgy tűnik - férje nyomására ugyan - de bocsánatot kér korábbi vádaskodásaiért. Bree látszólag megbocsájt, ami némi bazsajgás után nem teszi lehetővé, hogy kihátráljon egy vacsoraígéret elől. Ezt társasági helyzetének stabilizálása érdekében végül be is kell vállalnia. A budoárban viszont már komolyabb félelmei támadnak, mint hogy kihagyják a karácsonyi jótékonysági bál szervezéséből. Carolyn ugyanis egy összevert nőt ábrázoló fotót és egy rendőrségi feljelentést mutat Bree-nek, amit Alma, Orson volt felesége tett eltűnése előtt. Bree-t, ahhoz képest, hogy ő Bree egészen megrázza a hír.

Orson eközben Mr Bigsby sirámait hallgatja egy egyik napról a másikra megszakadt viszonyáról. Még a hűtlen nő, Monique fényképét is megmutatja, akiben Orson a hullaházban látott lányra ismer. (Én mondjuk elsőre Almára ismertem, de nekem hiresen rossz az arcmemóriám.) Ezt a felfedezését aztán másnap névtelen betelefonálással megosztja a nyomozókkal is, akik a lány ügyében eddig Mike-ig jutottak. Tök üres memóriával ő ugyan határozottan állítja, hogy fogalma sincs ki a hulla a képen. De csak addig, míg egy nem egészen, de majdnem prousti pillanatban rá nem döbben, hogy ez bizony hazugság.

Na jó, azért így a végén elmesélem Solisékat is. Miután Gaby rájön, hogy nagy lóvétól eshet el a válással, megkísérti urát a végtelenül átlátszó beragadt a cipzáram-trükkel, aminek Carlos a pillanatragasztóra tett futó megjegyzés kíséretében készségesen bedől. Reggel azonban - miközben én (és talán Gabrielle is) azon tanakodtam, hogy mi mindenre képesek egyesek a pénzért – váratlanul Carlosról kiderül, hogy nem egy farokvezérelt mamlasz, hanem kíváló stratéga. Az egész munkaszerződés sztori ugyanis az ő koholmánya, csak azért, hogy ágyba vigye leginkább ezzel visszaélő nejét. Carlosnál a pont, ő nevet a végén. Amíg hites felesége ki nem löki az ablakon.