Mindenkitől bocs a késéért, de nagyon be voltam havazava. És még egy megjegyzés: a mai összefoglaló kicsit hosszabb a szokásosnál, a Susan-szálban ugyanis annyira zseniális jelentek voltak, hogy szerettem volna egy kicst jobban körülírni, hogy azok is élvezhessék, akik nem látták. Remélem sikerült.
Az áramszünet kellemetlen, pláne ha valaki a frigóban tartja hites urát. Mrs. McCluskeynak ráadásul az alapproblémát - vagyis, hogy mi lesz, ha a hűtőládában beköszönt a tavasz - sikerül megfejelnie egy lépcsőről való lezúgással a sötétben. Az agyrázkódás és bordarepedés mellé pedig majdnem szívinfarktust kap, amikor a mentőbe szállítás közben kiderül, hogy az áramszünet akár napokig is tarthat. Kétségbeesett próbálja megértetni a mentősökkel, hogy neki előbb van szüksége egy kamionnyi jégre, mint egy röntgenre, de azokat egyáltalán nem hatja meg a fagyasztóban tárolt élelmiszerek eszmei értékéről szóló rögtönzött kiselőadás, és a verbálisnak induló (lemajmozás), de fizikai agresszióba torkolló (nyakleves) nyomósabb érvekkel sem ér el semmit. Az igazságra talán odafigyelnének, de azt érthető okokból mégsem mondhatja szegény, hogy "van néhány dolog, amit nem szeretnék mostanában felolvasztani, például a férjem". Nagy szerencséjére a dulakodás közben visszajön az áram, így végre megnyugodva indulhat a kórházba. Persze csak azért, mert fogalma sincs arról, hogy a frigó közben óriási szikrázások közepette megadta magát, így borítékolható, hogy a jégkrémekkel és borsókkal együtt Mr. McCluskeyt is hamarosan szottyadtra olvad majd benne.