Kedves mindenki! Jól nézzék meg a képen szereplők arckifejezését és gyakorolják is egyben, mert a szokásos riposztoló párbeszédek meg szórakoztató helyzet- és jellemkomikum helyett mára bizony bután nézést, aggódást és tátott szájú hitetlenkedést osztottak nekünk. Kedves sorozatunk készítői ugyanis vagy berágtak egy APEH-ellenőrzés miatt vagy váratlanul szabadságra mentek, és csak a Cobra 11 („Körzetük az autópálya, tempójuk halálos!”) stábjának volt érkezése beugrani.

A szokásos visszatekintés után tengermorajlással körített Péntek közcím az első szokatlan momentum. (Miva? - mondtam magamban csak így egyszerűen, mert még nem tudtam, hogy lesz szerencsém a morajláshoz egy Előző éjjel és egy Péntek reggel alkalmával is.) Aztán Carolyn Bigsby, Orson rossz szelleme kap valami rejtélyes információt egy narancssárga szvetteres, színes virágokat birizgáló, jólápolt női kéztől, aminek következtében rétesdagasztás, kutyafürdetés és viráglocsolás helyett inkább úgy dönt, meglátogatja a férjét a munkahelyén. Jópár ember pechére Harvey Bigsby nem könyvelő egy alagsori egyszemélyes irodában, és nem is juhász egy végtelen mezőn, hanem a helyi élelmiszeráruház tulajdonosa. Így az a bizonyos hír nem csak Carolyn Bigsby aznapi terveire van kihatással.

Előző éjjel Lynette sokadszorra álmodik a délutánról, amelyen Mary-Alice megkapta  a levelet, ami aztán szép feje szétloccsantására indította. Egy kavics is rájönne egyből, hogy Lynette-nek lelkiismeret-furdalása van.  Úgy érzi, megmenthette volna barátnőjét, ha nemcsak a bevásárlós papírzsacskót szorongatja aznap délután, hanem közelről is a szemébe néz. Ez persze hüyeség, amit igazán autentikus személy, maga Mary-Alice magyaráz majd el neki konklúzió gyanánt, de addig még sokat kínlódunk és újabb lövések is durrannak.

Péntek reggel még minden a normális kerékvágásban halad. Lynette álmot fejt a csajokkal, majd kivesézik az egykori Young-ház új lakóját. A beteg húgával költöző harmincas agglegényt Gabrielle aranyosnak titulálja. Tán ennek is van szerepe abban, hogy végül úgy döntenek, csak később mutatják meg a helyet az aranyos agglegénynek, ahol Mary-Alice agya foltot hagyott a nappaliban, majd mindenki megy a dolgára.

Scavoék Kaylat várják, de kiderül nem jön, sokkal inkább megy. Méghozzá  Mexikóba, ahol Nora valami klassz táncos állást kapott, és ahová a gyerektartást kéri ezentúl. Integess apunak kicsim! Lynette kiakad, és 4 vagy 5 gyerek már tök mindegy alapon javasolja Tomnak, hogy pereljék el a gyámságot Norától. Tom majd elolvad felesége hősiességétől. Később még jobban el fog, addig is Hős Lynette elugrik Mr. Bigsby szupermarketjébe.

Susan Párizsba készül Iannel. A nagy készülődés közepette még van ideje összeveszni Julie-val, ahelyett, hogy megköszönné, hogy az kimosott és bepakolt neki mindent a nagy útra. Sőt, annyira áldozatkész (értitek!), hogy a  veszekedés után is hajlandó elvágtatni a boltba, hogy beszerezzén egy fogkrémet Susan üde lehelletének érdekében, ami elengedhetetlen kellék a romantikázáshoz. (Julie igazán jó anya, nem kéne egy üres sörösdoboz miatt macerálni, amit ráadásul nem is ő ivott meg, hanem a kidolgozott felsőtestű, ám egyelőre elég sötétnek tűnő Austin.)

Nagy nap ez Solisék számára is. Kimondják a válást, bár Gabrielle mégsem tűnik teljesen elégedettnek, amikor ordítozva kivonszolják a teremből. Pedig megkapta szíve csücskét, a házat. Igaz, gyakorlatilag üresen, mert az ingóságok Carlosnak jutottak. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Gaby ügyvédje ügyfele fájdalmára alapozta a stratégiáját, amit meglehetősen hiteltelenített a hangfelvétel, melyet Carlos készített a cipzárszétszereléses akció közben. A bíró úgy látszik nem hitte el, hogy a válófélben lévő Mrs. Solis a fájdalomtól hangoskodott Mr. Solis nevét és bankszámlaszámát kiáltozva.

Bree eközben udvariasan érdekődik Orsonnál a feleségverés részleteiről. Orson azt állítja, hogy nem verte Almát, hanem elesett és úgy szerezte a foltokat. Az mondjuk igaz, hogy lökte. De csak önvédelemből. Alma ugyanis egy serpenyővel püfölte a vörösborfolt-tisztítás megfelelő módszereiről folyó vitaest keretében. (Mindenki szerencséjére a jelenlegi Mr. és Mrs. Hodge egyaránt a sóra esküszik.) Bree bevallja, hogy Mrs. Bigsbytől tud az esetről, innen már csak egy lépés, hogy Orson is elővezesse Mr. Bigsby Monique-sztoriját. Amit aztán Bree mérgében Carolyn orra alá dörgöl kicsit később, narancsszínű kiskosztümjében hazafelé tartva a virágboltból.

A szupermarketben Mrs. Bigsby megérkezéséig is izgi az élet. Julie összefutott a kidolgozott testűvel és újabb alkoholos kalandba bonyolódtak. Austin ugyanis a lány hátizsákjába rejtve tervezett meglovasítani egy üveg viszkit. A pénztárnál lebuktak, így a két gondviselő, Edie és Susan is a bolt környékén sertepertél. Edie épp Mr. Bigsbyt győzködi, hogy egy kis ingyenmunkáért cserébe ne jelentse fel az unokaöccsét, amikor az elszakadt cérnájú Carolyn Bigsby megkezdi lőgyakorlatát  a tészta és a konzervsor között. A hűtlen férj és Edie az irodába menekül, miközben Susan - a kissé gyermetegek szerencséjének köszönhetően - a válságos percekben egy sofőrös autóban búcsúzkodik Iantől az üzlet előtt. A viszkis sztoriból ugyanis annyi jutott el hozzá, hogy a lánya lopott (nem),  ezért Julie-t meg kell regulázni (nem), így lőttek (és tényleg!) a párizsi romantikának.

Lynette a bevásárlás helyett mindenféléket csinál. Először megismerkedik az aranyos agglegénnyel, aztán összefut és veszekszik Norával (amit Carolyn az első zacskó fusilli szétlövésével végül hosszú időre elnapol), később túszul esik Austin, Julie, az új szomszéd, az orosz elnök felesége és mások társaságában, majd a többiekkel együtt aggódva figyeli, ahogy Mrs. Bigsbyben átszakadnak a gátak, kekszet fal,  pezsgőt iszik és két lövés közt elcseszett élete részleteivel traktálja őket. (Erről Susan egyébként mind lemarad, mert sem Carolyn, sem az időközben megérkező rendőrség nem támogatja a túszcsere programot. Így ő végül az epizód végéig aggódó szemeket meresztve kinn tördeli a kezét és néha különböző férfiakhoz dörgölődzik.)

A rendkívüli esemény híre gyorsan terjed és hamar spontán villásreggelit eredményez Bree-nél, ahol a fél szomszédság izgatottan lesi a fejleményeket a tévében. Köztük Tom, aki a gyerekeket akarta lepasszolni, és Solisék, akik a délelőtt során a legváltozatosabb eszközökkel és kisgépekkel amortizálták sikeresen házukat és a berendezést – inkluzive rádió és tévé - a „ha már enyém nem lehet, tied se legyen” elv alapján. 

Az epizód ekkorra teljesen kifordul önmagából. Senki nem úgy viselkedik, mint normálisan. Bree-nek például lelkiismeretfurdalása támad, és nem elsősorban a fogyóban lévő készletek és a számos vendég jelenléte közt feszülő ellentét miatt. Gaby és Carlos egy F-movie hőseire emlékeztetnek, akik a katasztrófa hatására épp megbánják bűneiket és új életet fogadnak. Először csak Gaby mered maga elé, majd felváltva dünnyögnek keserűségről, haragról meg önutálatról, hogy végül „-Akkor többet ne legyünk ilyenek! - Jó!” felkiáltással ölelkezni kezdjenek. Mi meg letöröljük az első adag nyálat magunkról.

Eközben a szupermarketban Edie a gyerekekért lobbizik a hangosbemondón, felhíva ezzel Mrs. Bigsby figyelmét a tényre, miszerint Mr. Bigsby jelenleg is egy nővel tartózkodik egy légtérben. Ez nem hat igazán nyugtatólag Carolyn állapotára. Akárcsak Nora, aki addig froclizza félhangosan Lynette-et, míg Carolyn tudni akarja, hogy mi a szitu. Akinél fegyver van, jó eséllyel kap választ olyan kérdésekre is, amikhez alapvetően semmi köze. Mi pedig hamar levonhatjuk a tanulságot: pisztollyal hadonászó megcsalt asszony közelében érdemesebb kussolni annak, aki férjlenyúlásban bűnös.

De Norat eddig sem az eszéért szerettük, ha egyáltalán...én bevallom, kicsit örültem, amikor a múlt héten nyilvánvalóvá vált, hogy Nora karaktere már nem húzza sokáig, de azért ennél talán jobbat érdemelt volna. Rövid agonizálás után, melynek részeként Lynette-re hagyja Kaylat, eltávozik a sorozatból. (Második, immár gigantikus adag nyál törlése.) Lynette kiakad, hosszan szidalmazza Carolynt, majd a „Talán megérdemelte, hogy megcsalják” fordulattal kierőszakol  magának is egy golyót. D ő ugye jó anya meg főszereplő is, szóval csak egy vállsérülés lesz belőle. A kis intermezzo viszont lehetőséget ad a pasiknak, hogy cselekedjenek. Egy cserép a fejhez, kis dulakodás, végül a mi Nusink tesz pontot az eset végére.

Eddigre már nem nagyon láttam a tévénkre folyt sziruptól. Pedig az igazi nyáltenger még csak most jött. Innentől ugyanis minden szereplő lassítva közlekedett, drámaian nézett, kezeket szorongatott, könnyezett és ölelgetett mindenkit, aki a keze ügyébe került, illetve ezeket váltogatta véletlenszerűen,  műsoridőt nem sajnálva. Majd az egész végkifejletet megkoronázta Lynette ismétlődő álma, amiben persze ezúttal odament Mary-Alice-hez és megkérdezte végre, hogy mi a hernyó van. Az meg azt bírta mondani: „Nem előzhetjük meg, amit nem tudunk”. Hát ja. Mellesleg nagy kár. Ennek a résznek a megnézését igazán szívesen megelőztem volna.